Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 15-16. szám - A katalánok elszakadó mozgalma

1926. augusztus 1—16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 0 volt, s mint szanitéc-önkéntes vo­nult be. Hadifogságba kerülve meg­kezdte Szibériában a cseh légió szervezését, majd Kolcsak megtette tábornokának és hadseregparancs­noknak, de amikor Kolcsak szeren­csecsillaga hanaytlóban volt, cser­benhagyta Gajda és légióival visz­szavonult a Csendes-Oceán part­jáig. Vladivosztokból Francia­országon keresztül 1920-ban ért haza a légió. Gajda Párisban maradt, elvégezte a hadíiskolát, aztán 1922-ben kine­vezték Kassára hadosztályparancs­noknak. Hivatalát azzal a napi­paranccsal kezdte meg, hogy az összes tiszti asszonyok és család­tagok csak csehül beszélhetnek. A mikor Benes Lengyelországgal meg­egyezett a Javorina ügyében a Nép­szövetségi döntés alapján, ő a kas­sai hadtesttel meg akarta szállni a lengyelek elöl a Javorinát. Ezt a kalandot, melyben a lengyel Zeli­gowski vílnai betörését akarta utá­nozni, a cseh kormány még idejé­ben megakadályozta, valamint 1923 tavaszán is a magyarországi betö­rést, amikor Szedlacsek pénzügyőr­nek Hidasnémetinél történt meg­öletése miatt fenyítő expedíciót akart Magyarországra vezetni. Ez a betörés úgy hiúsult meg, hogy a Lidove Noviny egy nappal korábban megírta, mielőtt a bevonulás meg­kezdődött volna. Ilyen előzmények után nem mer­ték tovább Kassán hagyni, hanem felfelé buktatták. Prágában lett a vezérkar egyik oszlopa, s amikor Sirovy tábornok vezérkari főnök a mostani hivatalnok-kormányban honvédelmi miniszter lett, Gajdát nevezték ki helyére a vezérkar fő­nökének. Itt rögtön a 18 hónapi szolgálati idő bevezetését követelte és megkezdte nyíltan a fasiszta mozgolódások támogatását. A kor­mány aggodalommal nézte Gajdá­nak egyes szélsőséges körökben egyre emelkedő népszerűségét és csak alkalmat keresett elmozdítá­sára. Ez most következett be a független legionáriusok szokol­kongresszusán. Gajda itt nagy beszédben hitet tett a fasiszta esz­mék mellett, ugyanilyen szellem­ben cikket írt a Narodny Politiká­ban is. Előzőleg Sirovy miniszter a véderőbizottság előtt visszautasí­totta azt a vádat, hogy Gajda poli­tizál és a fasisztákat támogatja, most ezután a nyílt szereplés után kénytelen volt elejteni Gajdát, sza­badságolták s ebből a szabadságból a vezérkar főnökségébe már nem is kerül vissza, mert helyette Horák tábornokot szemelték ki a vezérkar élére. A katalánok elszakadó mozgalma Primo de Rivera nyilt hitvallást kíván Irta Péchy Horváth Rezső Madrid Katalónia, Spanyolország észak­keleti része, amely majdnem ak­kora, mint a csonkává nyomorított Magyarország területe, a spanyol föld legszebb, legérdekesebb, leg­termékenyebb és legértékesebb te­rületei közül való. Lakossága, a ci­gányok nyelvéhez hasonlatos kata­lán nyelvet beszélő spanyol nép, rendkívül szorgalmas és értelmes, amely a legértékesebb üzemeket éppenúgy megteremtette szívós munkájával, mint ahogy narancs­és olaj termő áldott földdé vará­zsolta át a cinóbervörös kősziklák­kal teleszórt földjét. És Katalónia heves, lobbanékony természetű népe, mely mindig rakoncátlanko­dott és elégedetlenkedett, el akar szakadni az anyaországtól. A mozgalom már régi keletű s az autonómista többségből csakha­mar kivált egy kisebb csoport, amely nem elégedett meg Kataló­nia önkormányzatának követelésé­vel. Ez a csoport, amelynek vezére Macia, volt képviselő, a katalán terület teljes és végleges lecsatolá­sát kívánja és követeli Spanyolor­szág testéről. A katalánok elszakadó mozgal­ma élén egy hatalmas szervezet: a katalán liga áll, amelynek erős, népszerű és elterjedt szócsöve egy igen tekintélyes újság, a bálor­hangú La Veu de Catalunya. A mozgalom voltaképpen azt akarja, hogy az összes katalánok-lakta te­rületek a mai állami keretekből teljesen kiválva, önálló államtestté alakuljanak, amely aztán nemzet­közi garanciával területi és állami függetlenséget kapjon. Az új kis állam államformájául a köztársa­ságot óhajtják, mint amely legin­kább felel meg a katalán nép lel­kének és vérmérsékletének. A ka­talánok-lakta területek terjedelme nem jelentékeny, alig pár ezer négyzetkilométernyi, a rajta fekvő számos nagyobb város, valamint a föld buja termékenysége miatt azonban hatalmas értéket líépvisel nemcsak a katalánok, hanem a spanyolok és a franciák szemében is. Katalónia ugyanis nem csupán Spanyolország területén fekszik, hanem Délfranciaország egy egész departement-íe is katalán terület, melyen a következő városok vannak: Perpignan (katalánosan: Perpinán), Port-Vendres, Cerbére és egy sereg hírneves, kiváló gyógyhatású tengeri fürdő, míg spanyol területen Gerona, Mataro, Fígueras, Olot, Empalme, Vich és Igualda a nevezetesebb katalán városok. Székhely a legnagyobb spanyol város és a legforgalma­sabb spanyol kikötő: Barcelona. Barcelonában már töméntelenül sok vért és egyéb áldozatot köve­telt ez a szívós és elkeseredett mozgalom. Azok az ,,anarchista" és ,,kommunista" összeesküvések és zavargások, amelyeket Barcelo­nában időközönként lelepleznek és elfojtanak, voltaképpen a katalán nemzeti mozgalom időnkénti meg­mozdulásai. De kifelé, a külföld irányában ilyen elnevezést adnak neki a nemzeti heterogénségüket féltékenyen őrző spanyolok. A barcelonai zavargásokat mindig kö­nyörtelen eréllyel, vasököllel fojt­ják el, amivel egy időre sikerül elejét venni a szeparatisztikus tö­rekvések teljes kiérésének, de a mozgalmat, egy értékes és nagyra­hivaíott nép függetlenség felé való vágyódását, természetesen' megfoj­tani és kiölni nem tudják. A szeparatista csoport vezére Macia, nemrégen oly merész és hangcs kezdett lenni, hogy komo­lyan fel akartak lépni ellene. Ma­cia azonban idejében megneszelte ezt és átszökött a határon, a fran­ciaországi Perpignan-ba, amely szintén katalán lakosságú. A spa­nyolországi Radics István most francia földről irányítja és szítja a mozgalmat s tüzel a mozgalom si­kere érdekében és Primo de Ri­vera ellen, aki természetesen nem híve sem az autonómiának, sem a szeparációnak, hiszen izig-vérig centralista. A katalánok mozgalma nemrég ismét feléledt és most kissé erösebb miht azelőtt volt. Ez természetesen nem hagyja pihenni Primo de Ri­verát, az új kormánynak is minisz­terelnökét, aki a maga részéről közvetlen közelről ismeri a moz­galmat és a katalán népet, hiszen tudvalevően hosszú éveket töltött Katalónia fővárosában, Barcelo­nában, amelynek térparancsnoka volt, mikor direktóriumát megala­kította. Primo de Rivera az Union Pat­riotico (Rivera pártja: „spanyol nemzeti egyesülés") minapi hatal­mas bankettján, amelyet az új kor­mány tiszteletére rendeztek, kije­lentette, hogy nem tudja komolyan venni a mozgalmakat. Ismeri —'úgy­mond — a katalán népet, becsüli és szereti s tudja róluk, hogy spa­nyol lelkük van. Csak egy szánal­mas kisebbség az, amely el akar

Next

/
Thumbnails
Contents