Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 14. szám - A nemzetközi munkaügyi szervezet és Magyarország

1926. július 16 — 2 — A Magyar Külpolitika 8. számú melléklete renciának egyetlen ajánlása tekintetében pedig 1925. novemberében határozott és pedig akként, hogy a szóban levő 16 egyezmény és 19 ajánlás közül elfogadott 11 egyezményt és 1 ajánlást, nem fogadott el 5 egyezményt és 8 ajánlást, az elfogadott egyezmények tekintetében pedig felhívta a kormányt, hogy a szükséges intézkedések megtétele után azokat ratifikálja. Ötnegyed év telt el eddig a nemzetgyűlés állásfoglalása óta az első három konferenciának határozatai tekintetében, tényleg azonban egyetlenegy egyezményt sem ratifikáltunk és azon elfogadott ajánlások végrehajtása iránt sem intézkedtünk eddig, melyeknek végrehajtásához ilyen előzetes intézkedés kellett volna. Ebben a helyzetben, azt hiszem, magától adódik, a Magyar Külügyi Társaságnak, mint a Nemzetszövetségi Liga magyarországi csoportjának első feladata. Abban állana pedig ez, hogy a Külügyi Társaság emlékeztesse és kérje meg a kormányt a ratifikációhoz szükséges, nevezetesen a ratifikációt szükségszerűen megelőző intézkedéseknek a megtételére. Nem bocsátkozhatom itt bele az egyezmények ratifikálásához, illetve az ajánlások elfogadásának bejelentéséhez szükséges előzetes intézkedések mindenikének ismertetésére. Elvben mellőzöm itt különösen azokat, melyek a hajózási munkaüggyel kapcsolatosak, tekintettel arra, hogy megcsonkított hazánkra nézve a tengerészeti munkaügynek ma alig van jelentősége, olyan ajánlást pedig, amely a belhajózásra vagy a belvízi halászatra vonatkozik, a nemzetgyűlés egyet sem fogadott el. A szárazföldi munkaügyre vonatkozó határozatok közül is csak példaképen említem meg, hegy azok az egyezménytervezetek, melyek a nők szülés előtti és utáni foglalkoztatására, a nők és a fiatalkorúak éjjeli munkájának tilalmára, a mezőgazdasági munkások balesetbiztosítására, az ipari munkának vasárnapi szünetelésére stb. vonatkoznak, mind előzetes törvényhozási intézkedést igényelnek, valamint előzetes törvényhozási vagy rendeleti intézkedést igényelnek az elfogadott ajánlások közül is pl. azok, melyek a munkanélküliségről, a nőknek és gyermekeknek az ólommérgezéstől való védelméről, a munkafelügyeletről stb. szólanak. Amidőn tehát a Külügyi Társaság feladatához képest megkeresi a kormányt a ratifikálásra, illetve az ajánlások tekintetében azok elfogadásának a bejelentésére, rá kellene mutatni az előzetes intézkedések megtételének a sürgősségére is. A munkanélküliségre vonatkozó ajánlás elfogadása a nemzetgyűlés által feltételezi pl. többek közt a munkanélküliségi biztosításnak a megvalósítását vagy a munkanélküliségi segélyezésnek az intézményes megszervezését. Méltóztatik tudni, hogy az erre vonatkozó törvénytervezet nemrégen került nyilvánosságra és hogy a munkaadó érdekeltség meglehetősen elutasító álláspontra helyezkedik eddig azzal szemben. Éppen most foglalkozik azzal a Magyar Közgazdasági Társaság is, de tisztán elvi szempontból, abból a szempontból nevezetesen, szükséges-e, megokolt-e egyáltalán a munkanélküliségi biztosítás bevezetése nálunk. A törvénytervezet részleteivel a Magyar Közgazdasági Társaság egyáltalán nem foglalkozik. Én azt hiszem, hogy a Magyar Külügyi Társaságnak most vállalt feladatával egybeesnék és annak ellátását megkönynyítené az, ha megkeresné a Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesületét, amely elnökéül épen Földes Béla Őnagyméltóságát tisztelheti, hogy tárgyalja le elvi szempontból, de tételes rendelkezései szempontjából is azt a törvénytervezetet és igyekezzék önkéntesen is a kormánynak e nehéz feladat keresztülvitelében segítségére sietni. Itt vannak azután azok az egyezménytervezetek, melyek a fiatalkorúak és a nők védelmét célozzák bizonyos vonatkozásokban. Több mint 12 év óta készül már a fiatalkorúak és a nők védelmére vonatkozó magyar törvényterevezet anélkül, hogy annak kifelé valami látszatja volna. A Külügyi Társaság talán ebben a vonatkozásban is érintkezésbe léphetne az arra hivatott magyar tudományos egyesülettel, a Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesületével, mely a háború kitörése óta, sajnos, teljesen beszüntette addigi érdemes tevékenységét és felhívhatná azt. hogy a benne rejtőző szellemi erőt használja fel a jó ügynek előbbrevitelére. A Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesületének egyáltalán feladata volna az, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet összes határozataihoz és pedig már meghozataluk előtt is, már akkor, mikor azok még csak tervezet formájában váltak ismeretessé, állást foglaljon, de különösen a kormány és a nemzetgyűlés állásfoglalásának is irányt mutató módon állást foglaljon azok tekintetében akkor, amikor itteni el- vagy el nem fogadásukról van szó. Ugyan hogyan várjunk megnyugtató megoldást a magánérdektől annyira átitatott, a magánérdektől ma teljesen ki is sajátított ezekben a legfontosabb társadalmi kérdésekben, ha azok a tudományos körök és egyesületek, melyek kizárólag a közérdek szolgálatára vannak hivatva, nem hallatják sohasem szavukat és teljesen átengedik a teret azoknak a tényezőknek, melyek teljes jóhiszeműséggel is oly könnyen összetéveszthetik a magánérdeket avagy az osztályérdeket a közérdekkel. Ha Trianon óta egész munkaügyünket oly végzetes stagnálás jellemzi, mely a mi hátrányunkra elüt a világ minden államának azóta bekövetkezett abbeli erőfeszítéseitől, hogy a társadalmi békét megfelelő munkaügyi politikával szolgálják; ha máig nagyobbára elvesztettük már azt az előnyt is, mellyel e részben a múltban legalább a Balkánállamokkal szemben rendelkeztünk; sőt ha ezek az államok a törvényes munkásvédelem terén nem egy vonatkozásban már túl is haladtak bennünket: akkor ez nem csekély részben éppen annak a szomorú ténynek a következménye, hogy arra hivatott tudományos egyesületeink egyik-másika a társadalomnak és az országnak e sorsdöntő problémáival szemben a teljes tétlenség álláspontjára helyezkedik. Az, amit az említett egyezménytervezetek, illetve ajánlások tekintetében említettem, teljes mértékben állnak természetesen a többi egyezmény és ajánlás tekintetében is, így pl. a mezőgazdasági munkások balesetbiztosítására, továbbá a niunkásbiztosításra vonatkozólag a mult évben hozott egyezménytervezetekre, az iparfelügyeletre vonatkozó ajánlásra is. Teljes mértékben áll az továbbá a munkások szabad idejének felhasználására vonatkozó ajánlása, amelyet illetőleg a kutatásra és a gyakorlati munkára szintén van egy érdemes egyesületünk a Külügyi Társaság nagynevű elnökének, gróf Apponyi Albertnek elnöksége és egyik legkiválóbb szakemberünknek, Szántó Menyhértnek vezetése alatt: a Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetség. Ha a Külügyi Társaság érdemleges munkát akar végezni e részben — és nagyon kívánatos, hogy munkája ilyen legyen — akkor nem állhat meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet határozatainak egyszerű tudomásul vételénél vagy annál, hogy közelebbi megvizsgálásuk nélkül egyszerűen szószólójukká sze-