Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 14. szám - A magyarság bemutatkozása a román parlamentben

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. július 16 denféle lehetőséget és .habár nem akartunk soha egyetlenegy pártnak sem ellenségei lenni, mégis mindig a vádlottak padjára ültetnek bennünket. Nem feladatunk a kormányok megbuktatása, mert kormányra jutni nem fogunk. Nem lehetünk és nem is akarunk kísérői lenni egyetlenegy pártnak sem, sem felőrlődni nem akarunk más pártok egymásközötti harcában. Joggal várjuk, hogy végre az állam belső konszolidációjának érdekében emeltessék ki a kisebbségi kérdés a pártharcok játékából és soroztassék azok közé a kérdések közé, amelyek mint például az alkotmánytörvények, a pártok küzdelmein felül szoktak állani. Az állampolitika állandó, nempedig napról-napra változó tényezői közé tartozik a kisebbségi kérdés is. — Ha ez valóban megtörténik, valóban otthon fogja magát érezni az ország minden egyes polgára, bármilyen nyelven beszél is. Amidőn először lépünk tekintélyesebb számban a parlamentbe, azzal válaszolunk a bennünket ért vádakra, hogy békésen, testvéri szeretettel kell továbbra is együttélnünk román polgártársainkkal. Ha a jelenleg kormányzópárt és annak vezérei már évekkel ezelőtt kinyilvánították erre irányuló hajlandóságukat, mi sem kívánunk mindenáron ellenzékieskedni, sem pedig mindig és minden kormányt támogatni nem fogunk, Ezek a mérsékelt és igaz szavak sem szerelhették le természetesen Újra válság Jugoszláviában ? (bj.) Egy hónappal ezelőtt a dalmát községi választásokkal foglalkozva, azt állapítottuk meg, hogy Dalmácia a radikális-radicsiánus kcaliciót immár likvidálta és hogy a dalmát községi választások e tanulsága alighanem hatással lesz az országos politikára is. Akkor még nem tudhattuk azt, hogy a Dalmáciában nyaraló Rádics, megunva a legutóbbi kormányválság alkalmával fogadott szilenciumot, elkezd a tengerparton és a szigeteken utazgatni, majd megbeszéléseket tartani, melyek hamarosan gyűlésekké alakultak át és így érintkezve a dalmát paraszttal és okulva a spalatói hatóságok által ellene rendeztetett tüntetésen, maga is hamarosan ilyesféle meggyőződésre fog jutni. Hogy mit látott Rádics Dalmáciában, arról részint beszédeiben, részint cikkeiben bőségesen beszámolt. Szörnyű az a nyomor, amit ott tapasztalt. A parasztok olajfáikat vágják ki, hogy érette kukoricát vegyenek. Mi lesz ebből az országból, ha olaja sem lesz már, mikor borát úgy sem tudja értékesíteni? Mintha barbárok törtek volna be, — mondja Rádics, — minden út tönkretéve, telegráf, telefon lerombolva! Az utolsó napokban 700-an vándoroltak Uj-Zélandba és elmenne talán mindenki, ha útlevelet az ellenzéki sajtót. A beszédet nem is közölték a lapok, csak kiragadott és elferdített részeket belőle. Valószínűleg így lett volna ez minden körülmények között, mcst azonban annál is inkább megtehették, mert a napilapok szindikátusa kimondta a parlamenti újságírói sztrájkot. Csak az ellenzéki beszédeket közlik az illető pártoktól leadott szöveg alapján, a kormány tagjainak és híveinek azonban sem beszédét nem hozzák, sem nevét nem említik meg. Bethlent névszerint mégis kénytelenek voltak megemlíteni, beszédével is foglalkoznak, de nem a parlamenti beszámolóban, hanem külön polemikus cikkekben. A tűlfűtött soviniszta közhangulattal a kormány sem tudott másként megbírni, mint, hogy egy magyart feláldozott a dühöngő ellenzéknek, Szele Béla mandátumát odavetették, hogy valamennyire leszerelje a közhangulatot. A másik kipécézett politikus Barabás Béla szenátus volt, de ennek érdekében az erdélyi román főpapi kar is közí bevetette magát és így az ő igazo| lása keresztülment. kapna. Pribicsevics és Pasics terroristái mind a helyükön ülnek még és úgy bánnak a néppel, mintha zsákmányul nekik jutott állatok volnának. Az a csendőrkáplár, aki fejbe verte Rádics vejét, Kosuticsot, ma a királyság közlekedési államtitkárát, ma büntetlenül tovább szolgál és nyíltan fenyegetőzik, hogy elbánik ő még Rádiccsal is! A dalmát hatóságok Pasics környezetétől kapják utasításaikat és úgy viselkednek, hogy belőle mindenki megértheti, hogy az ország csak két dolog közt választhat: vagy szerbbé és radikálissá lesz, vagy kivándorol. A horvátság minden megmozdulásáért büntetés jár és horvát zászlót kitűzni szigorúan tilos. Mindezt Rádics mondja. Amíg Rádics azzal volt elfoglalva, hogy a dalmáciai horvátokat vigasztalja, sérelmeiket összeírja, a dalmát agrárreform végrehajtását ígérgesse: egyszerre csak megjött a hire, hogy a kormány határozatából a parlament elnapolta magát és hogy összeülése három hónap múlva várható. E hirre Rádics Zágrábba ' sietett és oda összehívta pártja plénumát. Az elnapolás nem jött váratlanul. Az ellenzék rég megállapította, hogy a kormány belső ellentétei miatt dolgozni nem tud s ezért mindenféle mesterkedésekkel huzzahalasztja a komoly törvényhozói munkát. Olaszország határozott fellépésére kénytelen volt egy csomó megkötött konvenciót ratifikáltatni. A parasztpárt vezetői rájöttek, hogy ezek elintézése után legalább is az őszig minden követelésük a vízbe esik. Ezért a nettunói konvenciók letárgyalása előtt az utolsó percben tudtára adták Uzúnovicsnak, hogy ezeket csak az esetben szavazzák meg, ha előbb a dalmát agrárreformról és az adók kiegyenlítéséről szóló törvények meghozatnak. Erre Uzúnovics, miután a dalmát agrárreformot az odavaló radikális képviselők ellenzik, az egyenlő adófizetés elvétől meg minden szerb húzódozik, jobbnak látta elnapolással az akut kormányválság kitörését megakadályozni. Az olasz konvenciók a nettunóiak kivételével úgyis mind ratifíkáltattak. Az utóbbiakra nézve Nincsics közölte a belgrádi olasz követtel, hogy mihelyt a parlament összeül azonnal raifikáltatnak, ami meg Rádics kijelentéseit illeti, megnyugtatta a követet, hogy azok sem a nettunoi konvenció ratifikálására sem a kormány stabilitására befolyással nem lesSnek. Ezt a külügyminiszter mondja a kormánykoalíció egyik pártjának elnökéről. Ilyen előzmények után ült öszsze a zágrábi plenáris ülés, mely egyhangúan kimondta, hogy kívánja, hogy a parlament augusztus második felében összeüljön és mindenekelőtt meghozza a dalmát agrártörvényt. Kívánja az adó kiegyenlítési és a községi törvény letárgyalását. Az árvíz okozta nagy károk miatt takarékosságot követel az egész vonalon és pedig úgy, hogy pl. a miniszterek illetményeinek 50r'c -a, a képviselők illetményeinek 30rí -a tartassék vissza az árvíz károsultak javára. Kimondta továbbá a párt, hogy az ellene 1924. dec. 24-én kiadott obznana azaz az a kormányrendelet, mely a horvát parasztpártot, mint bolsevik-pártot, a törvényen kívül helyezte, végre megsemmisíttessék. Mert a mint Rádics már Dalmáciában eldicsekedett vele, az RR-koalició megalakulásakor ők kikötötték, a kormány egyszer foglalkozott is a dologgal, de azután semmisem történt, így aztán előállott az a kuriózus helyzet, hogy az egyik kormánypárt kormányrendelettel törvényen kívül van helyezve, sőt ez a rendelet tényleg is érvényben van Dalmáciában és Szlovéniában!!! Kívánja a párt a megegyezéses politika folytatását, mely bel- és külpolitikailag bevált (!!!). Ellenben 42 szavazattal 2 ellenében kizárták a pártból Dr. Nikis Miklós erdészeti