Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 14. szám - A magyarság bemutatkozása a román parlamentben

1926. július 16. MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 minisztert azzal az indokolással, hogy ő régóta külön és a horvátságra káros politikát folytat, mely a megegyezés politikáját is veszedelmezteti, bizalmatlanságot okozván a kormány koalició két pártja között. E kizárási határozatot Dr. Loncsárevics és Klajics képviselők nem voltak hajlandók magukávé tenni, mire őket is kizárták a pártból . Ismeretes, hogy Nikics miniszter nem régen szecessziót csinált már a pártban és az RR.-koalició helyreállása után Rádics akarata ellenére tartották meg a radikálisok a kormányban. Rádics akkor Uzúnovicstól azt az ígéretet kapta, hogy bizonyos idő elteltével elejti Nikieset. Rádics állítása szerint ez az idő már eltelt és a radikálisok nemcsak nem ejtették el, hanem ismételten kijelentették, hogy ez nincs is szándékukban, mert benne látják az egyetlen garanciáját annak, hogy a horvát parasztpárt nem folytat titokban egész más politikát, mint amelyet nyíltan hirdet. Szóval dühöng az egyetértés és a bizalom a két kormánypárt között. Nem került bele a határozatokba, de Rádics különböző nyilatkozatai annál határozottabban sürgették, régi ellenségének, a radikális Szimonovics Milán szociálpolitikai miniszter, távozását. Rádics szerint Szimonovics a megegyezéses politika ellensége, aki a minisztertanácsban is többször nyiltan megmondta, hogy az egész RR. kurzust helyteleníti, elitéli az olaszok elleni támadásokat, hiszen ezek Szerbia szövetségesei, ellenben a horvátokkal el kell bánni, mert ezek osztrákok! Szimonovics e felfogása dacára megmaradt a kormányban. Mindenki tudja róla, hogy Pasics egyik ellenőre, ezért nem távozik és ezért nem távolítható el. Nyugaton ilyen határozatok után azonnal kitörne a válság. Belgrádban előveszik a határozatokat és megállapítják, hogy augusztus második feléig semmi sem aktuális belőlük, hiszen csak akkor kell ezek szerint összeülnie a Szkupstinának. Addig sok minden* történhetik. Uzúnovics eddig igen ügyes lanszírozónak bizonyult, Rádics meg annyiszor meghátrált már, hogy nehéz elképzelni, hol van az a bizonyos demarkácíó, melyről nem vonul szükség esetén vissza. A király nehezen hajlandó a mai rezsimet elejteni, mert ez esetben vagy restaurálnia kell a PP. rezsimet, ami új harcot jelent a horvátok ellen, vagy az ellenzékre és Rádícsra kell bíznia a kormányt, ami meg a szervezett káosz uralmát jelenti. Persze más volna az, ha a két kormánypárt összetételében belső válságok folytán lényeges változások állanának be. A Nikics kizárásával történt újabb szecessziótól a radikálisok egy 8—10 főnyi teljesen tőlük függő új horvát párt megalakulását várják. A radikális párt belső válsága kétségtelenül nem jutott nyugvó pontra, sőt a Szerbiában most megindult községi választási mozgalom az ellentéteket újra kiélezi. Ismeretes az az éles összeütközés, mely Belgrád pasicsíanus helyettes polgármestere és Makszénovics belügyminiszter között támadt. Minden jel arra vall, hogy Belgrádban és Szerbia más városaiban is Pasics hívei és a belügyminiszter hívei külön listákat fognak állítani. A belügyminiszternek különben egy más ponton is összeütközése támadt Pasicsékkal, illetőleg Pasicsék 1 szervezetével Az Orjuna nevű fassiszta-alakulat Laibachban fegyveresen öszszeütközött a rendőrséggel a szerb nemzeti ünnepen: Szent Vid véres napján. A belügyminiszter elhatározta a laíbachi Orjuna feloszlatását és az egész Orjuna megrendszabályozását. A dologból azonban semmi sem lett, mert kiderült, hogy a lövöldözést az újvidéki vendég orjunások csinálták, akik teljes katonai felszerelésben jelentek meg és e felszerelést az újvidéki katonaparancsnokságtól kapták, mely sietett tiltakozni a civilbagázs beavatkozása ellen katonai dolgokba. Ez esettel kapcsolatban Korosecék lapjai elsírták, hogy Szlovénia egész adminisztrációja még mindig az ellenzéki Pribicsevics pártjának képviselője. A radikálisok Szlovéniában nem tudtak gyökeret verni, Rádics szép számú szlovén híveinek nem hajlandók átadni az országot, a szlovének óriási többségét képviselő Korosecéknak, miután autonomisták, semmihez semmi szavuk, maradt tehát a hatalom Pribicsevics kezében. Ma legalább tudja Korosec miért ölte meg Ausztriát! Uzúnovics egyelőre keresi a formulát, amivel legalább is kitolja a válságot. Nikics kizárásáról már mind ő, mind egyes parasztpártiak megállapították, hogy ez a parasztpárt belső ügye, amihez neki semmi köze. Nikics tehát maradhat miniszter. Esetleg ha nem lehet elkerülni, a parasztpárt kap az ő tárcája helyett egy másik tárcát. A parlamentet az árvizek miatt úgyis össze akarta (?) hívni, hát csak | üljön össze vagy három hét múlva. Ha akkor még mindig baj lesz, hát akkor legyen válság, de addig miért legyen válság? A fortvurstlizás osztrák politikai bölcseségét Uzúnovics kitűnően elsajátította, nem hiába dolgozik együtt a horvátokkal, akik Szimonovics szerint ma is osztrákok! DIPLOMÁCIAI ÉLET Milyen kinevezéseket és évfordulókat hozott a július ? A diplomáciai frontról szóló konferánszunkat ezúttal a legutóbb történt magyar kinevezésekkel nyitjuk meg: A kormányzó valóságos I. oszt. követségi tanácsosnak nevezte ki oppavári Nickl Alfrédot, aki a magyar kormány nevében április 21-ike óta vezette Belgrádban a magyar-szerb kereskedelmi szerződési tárgyalásokat és ezek sikeres befejezése után a két kormány megbízottai július 10-én megkötötték és parafálták az új kereskedelmi szerződést. Kinevezte továbbá a kormányzó: Hory András dr. I. követségi tanácsost rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré; Barcza György dr-nak az I. oszt. követségi tanácsosi jelleget, Császár Viktornak az I. oszt. főkonzuli címet és jelleget, Répássy Miklós dr.-nak a II. oszt. követségi titkári címet adományozta és kinevezte: Török Béla dr. II. köv. tanácsost I. oszt. köv. tanácsossá, Mariin Ervin osztálytanácsost, miniszteri tanácsossá, Miske-Gerstenberger Jenő báró és Winkler István dr. min. titkárokat min. osztálytanácsosokká, Mihálovics János dr. és Kuhl Lajos dr. min. segédtikárokat, min. titkárokká, Steiger Aladárt I. oszt. főkonzullá, Ghikc Györgyöt II. oszt. főkonzullá, Barkóczy Györgyöt I. oszt. konzullá és Schleicher Emilt konzullá. Lelkes ovációval ünnepelték a budapesti francia követség és kolónia tagjai két világhírű honfitársukat Paul és Lodovic Arrachart-t a világrekorder francia repülőtiszteket, akik Párisból leszállás nélkül repültek Mezopotámiába és ezzel új világrekordot teremtetlek, de visszatérőben Harta község határában, a magyar alföldön gépüket baleset érte és leszállásra kényszerültek. Ugyancsak a francia követségen a hagyományos kegyelettel ünnepelték meg szerdán délelőtt a július 14-ki nemzeti ünnepet. A déli órákban Clinchant követ és Gueyrand követségi tanácsos szíves vendégszeretettel fogadták a