Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 2. szám - Anglia és a magyar szabadságharc

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. január 16 madridi német nagykövetség veze tését. A másik távozó követ — ha a hirek nem csalnak, — Vavrecska Hugó csehszlovák követ, akit Ma­saryk és Benes a régóta üresedés­ben levő bécsi csehszlovák követ­ség vezetésére szemeltek ki. Való­színű, hogy a cseh követség nagy képzettségű első titkára Bújnák József isi vele egyidejűleg válik meg itteni állásától, amelyet közel négy évig töltött be. Sir Colville Barclay angol követ, aki a karácsonyi ünnepeket Svájc ban töltötte feleségével és fiával, ahol lelkesen hódoltak a téli spor­toknak hazatért budai palotájába. Hosszú római tartózkodása után hazajött a Dísztéri palotába Cesare Orsenigo érsek pápai nuncius is és újból átvette a Szentszék követsé­gének vezetését. Báró Korányi Frigyes párisi kö­vetünk a napokban rövid időt töl­tött Budapesten, hogy a frankha misítás ügyében a magyar kor­mánykörökkel tárgyaljon. Kánia Kálmán berlini követünk pedig a múlt héten visszatért állomáshe­lyére, a német fővárosba. A na­pokban utazik fontos külpolitikai és gazdasági megbízatással kül­földre Moldoványi Sándor követ ségi tanácsos, aki eddig a külügy­minisztérium közgazdasági ügyosz­tályának élén állt. Ennek az osz­tálynak a vezetését most Nicksl ' övetségi tanácsos vette át, aki mostanig a párisi Jóvátételi Bizott­ság mellé volt a magyar kormány részéről beosztva. A magyar diplomáciai testület egyik kiváló tagját vesztette el az új évben: Bornemissza Gyula báró római szentszéki követünket aki Brixenben hosszas szenvedés után húnyt el 53 éves korában. Még a régi monarchia közös szolgálatá­ban kezdte meg diplomáciai pálya­futását. A kommunista uralom alatt a szegedi kormány külügymi­nisztere volt, majd Svájcban mű­ködött mint az ellenforradalmi kor­mány megbízottja. A törvényes kormányzat helyreállítása után Magyarország svédországi, norvé giai és finnországi, majd utóbb Somssich gróf távozása után vati­káni követe volt, és mindenütt őszinte szimpátiákat sikerült éb­resztenie Magyarország iránt. Ha­lálát felesége Bethlen Klára gróf­nő, gyermekei és kiterjedt rokon ság gyászolják. Fényes diplomata-esküvő hirét vesszük Révaiból (Észtország) ahol Králik Dénes dr. követségi attasé, a fiatalabb diplomata nem­zedék egyik legtörekvőbb és leg­tehetségesebb tagja kötött házas­ságot Münzberg Gizellával. Kedves incidense volt a napok ban az egyik nagyhatalom buda­pesti képviselőjének a rendőrség­gel. Nem kell rosszra gondolni, az affér minden komoly motivumtó! mentesen, a humor jegyében zaj­lott le. Az illető előkelő külföldi diplomata megszokta hazájában, hogy kis Citroen kocsiját soffőr nélkül, egyedül vezesse. így érke­zett meg feleségével egy másik külföldi követségre öt órai teára és a kis gépkocsit, mint odahaza szokta, kinnt hagyta állni a kapu előtt. Mikor késő este eltávoztak a teáról kilépve a kapun megdob benve konstatálták, hogy az autó eltűnt. A háziak és a vendégek iz­gatottan tanakodtak, telefonálásra került a sor, és végül sikerült ki­nyomozni hogy az autó a főkapi­tányságon van. Az autótulajdonos — diplomata a házigazda gépko­csiján azonnal a főkapitányságra hajtatott, ahol kiderült, hogy a követségi palota közelében posz­toló rendőrőrszem látva a soffőr­nélkül elhagyottan veszteglő autót, felült rá és bevitte a főkapitány­ságra, nehogy ellopják. Természe­tesen a diplomata kellő igazolás után visszakapta az .,őrizetbe ke­rült" kis Citroent. * A múlt hét egyik napján fényes estet adott Karácsonyi Jenő gróf a szuverén máltai lovagrend itteni követe, palotájában, amelyen a magyar arisztokrácia számos tag­ján kívül megjelent a budapesti külföldi képviseletek valamennyi követe feleségükkel együtt. Nemes Albert gróf, kvirináli kö­vetünk és neje Spaletti grófné de­cember 26-án este József Ferenc királyi herceg és Anna királyi her­cegnő tiszteletére szűkebb körű estebédet adtak, amelyen a fentie­ken kívül részt vettek: Campelh grófnő, udvarhölgy, Mattioli Pas­quali a királyi ház minisztere, Cas­toria herceg és hercegné, Karácso­nyi gróf és felesége, Keglevich Má­ria grófnő, Coffarelli Károly her­ceg és felesége Lancellotti herceg, Vinci gróf. Az ebéd után az olasz arisztokráciának még számos tagja jelent meg; közöttük Boncompagni herceg és neje, Ruffo herceg és neje, Rignon grófnő palotahölgy, Spaletti gróf és neje, továbbá Ge­revich Tibor, egyetemi tanár és a római két magyar követség tag­jai. Rex. A montenegrói kérdés (bj) A katholikus és a pravo szláv ünnepek által okozott politi­kai szélcsendben a szerb sajtó vá­ratlanul ismét napirendre tűzte a montenegrói kérdést ezzel cáfolva meg a iegjobban azt a régi szerb tételt, hogy montenegrói kérdés nincs többé. Igaz, hogy az utolsó hónapokban nem egy olyan moz­zanat merült fel, mely indokolja a megújuló érdeklődést Montenegró ügye iránt. Rádics behódolása után Belgrád intéző körei Montenegrónak a dél­szláv egységben való végleges meg­nyugvását akarták befelé és kifelé dokumentálni. Ezért Montenegró utolsó papi fejedelme és leg­n?£yobb költője Petrovics-Nyegos II. Péter (1830—1851) hamvainak a Lovcsen-hegyre való visszaszállí­tása alkalmából a szerb királyi pár meglátogatta Montenegrót. A kirá­lyi pár látogatása a hivatalos hírek szerint valóságos diadalát volt. Lassankint azonban kiderült, hogy a montenegrói ünnepeken több volt a csendőr mint a nép. A kirendelt előkelőségek a királyi kitüntetése­ket visszautasították és csak hosz­szas tárgyalások után voltak rá­bírhatók a rendjelek elfogadására. A Montenegrót a belgrádi parla­mentben képviselő federalista párt tüntetőleg távol tartotta magát, sőt a párt vezére Dr. Drljevics Szekula ünneprontóként ugyan­ekkor zágrábi ellenzéki lapokban tette szóvá Montenegró 1916-i ka­pitulációjának kérdését. Pesics Péter tábornok, a szerb vezérkari főnök u. i., aki a világ­háborúban a montenegrói vezérkar főnöke volt, a Ratnikban, a szerb katonai folyóiratban egy tanul­mányban nyíltan beismerte, hogy ő ajánlotta Miklós királynak a ka­pitulációt és a lépésének helyessé­géről ma meg van győződve. Tessék elképzelni, írja Pesics, milyen lett volna helyzetünk, ha Szaloniki fe­lől két állam két hadserege hódí­totta volna vissza a központi hatal­mak által megszállott területeket és velük nem egy, hanem két di­nasztia tért volna vissza! Pesics e vallomása teljesen igazolta a me­nekült montenegrói kormány régi vádját, hogy a hivatalos Szerbia a világháború alatt tudatosan dol­gozott Montenegró megsemmisíté­sén és hogy éppen a kapituláció, melyet Miklós király ellen a leg­jobban ki lehetett használni, mint annak bizonyítékát, hogy Monte­negró árulást követett el az antant irányában, a szerb vezérkar műw volt. Valóságos szatírája a sorsnak,

Next

/
Thumbnails
Contents