Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 2. szám - Anglia és a magyar szabadságharc

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. január 16 madridi német nagykövetség veze tését. A másik távozó követ — ha a hirek nem csalnak, — Vavrecska Hugó csehszlovák követ, akit Masaryk és Benes a régóta üresedésben levő bécsi csehszlovák követség vezetésére szemeltek ki. Valószínű, hogy a cseh követség nagy képzettségű első titkára Bújnák József isi vele egyidejűleg válik meg itteni állásától, amelyet közel négy évig töltött be. Sir Colville Barclay angol követ, aki a karácsonyi ünnepeket Svájc ban töltötte feleségével és fiával, ahol lelkesen hódoltak a téli sportoknak hazatért budai palotájába. Hosszú római tartózkodása után hazajött a Dísztéri palotába Cesare Orsenigo érsek pápai nuncius is és újból átvette a Szentszék követségének vezetését. Báró Korányi Frigyes párisi követünk a napokban rövid időt töltött Budapesten, hogy a frankha misítás ügyében a magyar kormánykörökkel tárgyaljon. Kánia Kálmán berlini követünk pedig a múlt héten visszatért állomáshelyére, a német fővárosba. A napokban utazik fontos külpolitikai és gazdasági megbízatással külföldre Moldoványi Sándor követ ségi tanácsos, aki eddig a külügyminisztérium közgazdasági ügyosztályának élén állt. Ennek az osztálynak a vezetését most Nicksl ' övetségi tanácsos vette át, aki mostanig a párisi Jóvátételi Bizottság mellé volt a magyar kormány részéről beosztva. A magyar diplomáciai testület egyik kiváló tagját vesztette el az új évben: Bornemissza Gyula báró római szentszéki követünket aki Brixenben hosszas szenvedés után húnyt el 53 éves korában. Még a régi monarchia közös szolgálatában kezdte meg diplomáciai pályafutását. A kommunista uralom alatt a szegedi kormány külügyminisztere volt, majd Svájcban működött mint az ellenforradalmi kormány megbízottja. A törvényes kormányzat helyreállítása után Magyarország svédországi, norvé giai és finnországi, majd utóbb Somssich gróf távozása után vatikáni követe volt, és mindenütt őszinte szimpátiákat sikerült ébresztenie Magyarország iránt. Halálát felesége Bethlen Klára grófnő, gyermekei és kiterjedt rokon ság gyászolják. Fényes diplomata-esküvő hirét vesszük Révaiból (Észtország) ahol Králik Dénes dr. követségi attasé, a fiatalabb diplomata nemzedék egyik legtörekvőbb és legtehetségesebb tagja kötött házasságot Münzberg Gizellával. Kedves incidense volt a napok ban az egyik nagyhatalom budapesti képviselőjének a rendőrséggel. Nem kell rosszra gondolni, az affér minden komoly motivumtó! mentesen, a humor jegyében zajlott le. Az illető előkelő külföldi diplomata megszokta hazájában, hogy kis Citroen kocsiját soffőr nélkül, egyedül vezesse. így érkezett meg feleségével egy másik külföldi követségre öt órai teára és a kis gépkocsit, mint odahaza szokta, kinnt hagyta állni a kapu előtt. Mikor késő este eltávoztak a teáról kilépve a kapun megdob benve konstatálták, hogy az autó eltűnt. A háziak és a vendégek izgatottan tanakodtak, telefonálásra került a sor, és végül sikerült kinyomozni hogy az autó a főkapitányságon van. Az autótulajdonos — diplomata a házigazda gépkocsiján azonnal a főkapitányságra hajtatott, ahol kiderült, hogy a követségi palota közelében posztoló rendőrőrszem látva a soffőrnélkül elhagyottan veszteglő autót, felült rá és bevitte a főkapitányságra, nehogy ellopják. Természetesen a diplomata kellő igazolás után visszakapta az .,őrizetbe került" kis Citroent. * A múlt hét egyik napján fényes estet adott Karácsonyi Jenő gróf a szuverén máltai lovagrend itteni követe, palotájában, amelyen a magyar arisztokrácia számos tagján kívül megjelent a budapesti külföldi képviseletek valamennyi követe feleségükkel együtt. Nemes Albert gróf, kvirináli követünk és neje Spaletti grófné december 26-án este József Ferenc királyi herceg és Anna királyi hercegnő tiszteletére szűkebb körű estebédet adtak, amelyen a fentieken kívül részt vettek: Campelh grófnő, udvarhölgy, Mattioli Pasquali a királyi ház minisztere, Castoria herceg és hercegné, Karácsonyi gróf és felesége, Keglevich Mária grófnő, Coffarelli Károly herceg és felesége Lancellotti herceg, Vinci gróf. Az ebéd után az olasz arisztokráciának még számos tagja jelent meg; közöttük Boncompagni herceg és neje, Ruffo herceg és neje, Rignon grófnő palotahölgy, Spaletti gróf és neje, továbbá Gerevich Tibor, egyetemi tanár és a római két magyar követség tagjai. Rex. A montenegrói kérdés (bj) A katholikus és a pravo szláv ünnepek által okozott politikai szélcsendben a szerb sajtó váratlanul ismét napirendre tűzte a montenegrói kérdést ezzel cáfolva meg a iegjobban azt a régi szerb tételt, hogy montenegrói kérdés nincs többé. Igaz, hogy az utolsó hónapokban nem egy olyan mozzanat merült fel, mely indokolja a megújuló érdeklődést Montenegró ügye iránt. Rádics behódolása után Belgrád intéző körei Montenegrónak a délszláv egységben való végleges megnyugvását akarták befelé és kifelé dokumentálni. Ezért Montenegró utolsó papi fejedelme és legn?£yobb költője Petrovics-Nyegos II. Péter (1830—1851) hamvainak a Lovcsen-hegyre való visszaszállítása alkalmából a szerb királyi pár meglátogatta Montenegrót. A királyi pár látogatása a hivatalos hírek szerint valóságos diadalát volt. Lassankint azonban kiderült, hogy a montenegrói ünnepeken több volt a csendőr mint a nép. A kirendelt előkelőségek a királyi kitüntetéseket visszautasították és csak hoszszas tárgyalások után voltak rábírhatók a rendjelek elfogadására. A Montenegrót a belgrádi parlamentben képviselő federalista párt tüntetőleg távol tartotta magát, sőt a párt vezére Dr. Drljevics Szekula ünneprontóként ugyanekkor zágrábi ellenzéki lapokban tette szóvá Montenegró 1916-i kapitulációjának kérdését. Pesics Péter tábornok, a szerb vezérkari főnök u. i., aki a világháborúban a montenegrói vezérkar főnöke volt, a Ratnikban, a szerb katonai folyóiratban egy tanulmányban nyíltan beismerte, hogy ő ajánlotta Miklós királynak a kapitulációt és a lépésének helyességéről ma meg van győződve. Tessék elképzelni, írja Pesics, milyen lett volna helyzetünk, ha Szaloniki felől két állam két hadserege hódította volna vissza a központi hatalmak által megszállott területeket és velük nem egy, hanem két dinasztia tért volna vissza! Pesics e vallomása teljesen igazolta a menekült montenegrói kormány régi vádját, hogy a hivatalos Szerbia a világháború alatt tudatosan dolgozott Montenegró megsemmisítésén és hogy éppen a kapituláció, melyet Miklós király ellen a legjobban ki lehetett használni, mint annak bizonyítékát, hogy Montenegró árulást követett el az antant irányában, a szerb vezérkar műw volt. Valóságos szatírája a sorsnak,