Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 14. szám - Közgazdasági Egyetem és Külügyi Szeminárium

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG ÉS AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ MAGYAR CSOPORTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai lap 88 Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án Budapest, 1926 VII. évf. 14. szám Július 16 FŐBB CIKKEINK: Közgazdasági Egyetem es Külügyi Szeminárium — Bihari Imre: A cseh vámtarifa — Eöttevényi Olivér dr.: A Népszövetségi Ligák Nemzetközi Uniójának idei nagygyűlése Angliában — A magyarság bemutatkozása a román parlamentben — bj: Újra válság Jugoszláviában? — Rex: Diplomáciai élet — Páneurópai Unió — Könyvesház (Geographie dcs Welthandels — Magyar propaganda) — MELLÉKLET: Papp Dezső dr.: A nemzetközi munkaügyi szervezet és Magyarország Közgazdasági Egyetem és Külügyi Szeminárium Az egyetem közgazdaságtudományi karának illusztris dékánja a minap levelet intézett hozzánk, amelyben kifogásolja, hogy a Külügyi Szeminárium szervezéséről szóló legutóbbi beszámolónkban azt irtuk, hogy „a külpolitikával összefüggő ismereteket az érdeklődők ma sem a középiskolákban, sem az egyetemeken nem sajátíthatják el," holott a közgazdaságtudományi kar tanrendjén több oly kollégium szerepel, aminőket tervezett szemi-. náriumunkban mi is hirdetni óhajtunk. Ennek megfelelően kéri, hogy a felsorolt tárgyi bizonyítékok alapján, a panaszolt kitételt helyesbítsük. Szíves készséggel teszünk eleget a dékán úr levelében foglalt kérésnek, annál inkább, mert rektifikációra a mi részünkről voitaképen nincsen szükség. A kifogásolt rész, sredeti szövegezésben, úgy hangzik, hogy az „érdeklődő nagyközönség" az, amelynek nincs alkalma elsajátítani a küpoliíikával öszefüggő ismereteket, vagyis pontosan körvonalaztuk, hogy a Külügyi Szeminárium elsősorban a szélesebb rétegek igényeit lesz hívatva kielégíteni, ebben a munkájában tehát nem kíván versenytársként fellépni a köz- • gazdaságtudományi egyetem külpolitikai vonatkozású ismeretterjesztő tevékenységével szemben. Az egyetemnek a főiskolai ifjúság nevelése a feladata, és előadásaiban a hallgatók csak bizonyos előfeltételek fenforgása esetén vehetnek részt. A Külügyi Szeminárium ellenben ki fogja tárni kapujának mindkét szárnyát, hogy a közönség tanulnivágyó része minél nagyobb tömegekben elsajátíthassa azokat az ismereteket, amelyeket az ő részére rendszeresen ma tényleg nem adnak elő sehol, "s amely tanfolyamával a Külügyi Társaság nem annyira, szakerőket akar nevelni — ez ismét csak a közgazdaságtudományi kar feladata — mint inkább a közönség tájékozottságának és műveltségének általános színvonalát óhajtja emelni, hogy ezzel előbbutóbb kialakulhasson az az egységes külpolitikai közvélemény, amelyre a kormányok messzehéző külpolitikájukban mindenkor megnyugvással támaszkodhatnak. E magyarázó soraink, úgy véljük, teljesen megnyugtathatják a közgazdaságtudományi kart, annál inkább, mert mi tudjuk a legjobban, hogy e karnak tudományos életünknek oly kiválóságai az aktív tagjai, mint Teleki Pál gróf, akinek széleskörű földrajzi tudását a művelt nyugat is kellő értéke szerint méltatja, továbbá igazgatótársunk Horváth Jenő egyetemi tanár, úgyszintén Krisztics Sándor és Angyal Pál egyetemi tanárok, akik mind tudásuk legjavát bocsátják a kar rendelkezésére. De ha már fentiekkel önkéntelenül szóvá tétetett az egyetem közgazdaságtudományi karának és a Külügyi Társaságnak egymáshoz való viszonya is, engedtessék meg, hegy mi is megtehessük megjegyzésünket egy-két szem elé tolakodó jelenségre. Az egész magyar közéletnek jellemző sajátossága, hogy aránylag nagyszámú, kiváló tehetségű munkatársa működik a kulturális élet bármelyik ágazatában. Csodálatos eredményeket produkálunk, amelyek messze felülmúlják értékben a bennünket környező kisebb államok tevékenységét, mégis bizonyos végzetszerüséggel nehezedik reánk, hegy ahány értékünk van, az mind önálló napként halad az égbolton, — körülvéve holdjainak kisebbnagyobb seregétől — a munka intenzitását megsokszorozó egységes naprendszert kialakítanunk ellenben nem sikerül, céltudatosan szervezett, egymást támogató munkára nem vagyunk képesek. A német tudomány nagyságát jórészben bámulatos szervezettségének köszöni, amellyel elkerüli viszásságait oly rendszernek, amely a tudomány egyes területeit védtelenül hagyja, más területeire ellenben a kelleténél több, lényegében azonos útakon haladó, tehát egymással céltalanul versengő erőt küld ki. Ma már minden tudományág a specializálódás felé halad, mely a rendelkezésre álló szakerők legszigorúbb ökonomikus beosztásával képes csak feladatainak eleget tenni s ha ekként cselekesznek a nagy nemzetek, mennyivel inkább van szükségünk nekünk, kis nemzetnek, gazdaságos munkabeosztásra, kivált a külpolitikai tudományok tágas mezején, amelyen évszázadok mulasztásait kell pótolnunk. És költség szempontjából sem közömbös, céltudatos haditerv alapján osztjuk-e ki a munkaszerepeket, avagy minden ötlet megvalósítására önálló, új szervezetet létesítünk, nem törődve az erők szétforgácsolásának veszedelmével. A Külügyi Társaságot, mely közéletünk nagyszámú jeles egyéniségét számíthatja szűkebb munkatársai közé, mindenkor ezek a meggondolások, ezek az elvek vezették működésében. Bizonyítja ezt a néhány évvel ezelőtt éppen a közgazdaságtudományi karhoz intézett s az együttműködés szükségességét fejtegető terjedelmes tervezet is. Hogy válasz mind a mai napig nem érkezett erre a levélre, az még nem bizonysága annak, hogy ne a Külügyi Társaságnak legyen igaza ebben a kérdésben.