Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 13. szám - A nemzetközi jog aktuális problémái

1926. július 1 — 4 — A Magyar Külpolitika 7. számú melléklete Az első esetre példa oly tag elleni háború, mely a Választott Bíróság ítéletét nem hajlandó végrehajtani. Utóbbira pedig felhozom az Egyezségokmányból kiolvasható azon eseteket, melyek szerint megengedhető a háború megkezdése bármelyik viszályban lévő fél által azon esetben, ha a Tanács jelentését szótöbbséggel hozta, vagy ha a jelentéstétel az előírt hat havi időtartam alatt el lett mulasztva stb. (15. cikk). A vitás ügyek közül bármelyik a Tanácstól a Közgyűlés elé terjeszthető. A közvetítés és Választott Bíróság mai formáját azonban főleg a híres ,,genfi jegyzökönyv"-nek köszönheti (1924. október 1.), amely a nemzetközi viszályok elintézésénél ezt a két módozatot szorosabbra összekapcsolja és a feleket mintegy kényszeríti a Választott Bíróság elfogadására (Protocole pour le regiément pacifique des différends internationaux). Míg tehát a hágai konferenciák ajánlotta Választott Bíróságok csak fakultatív jellegűek, addig a Választott Bíráskodás a Népszövetségen belül obligatoriusnak tekinthető, ha nem is absolut értelemben véve („genfi jegyzőkönyv" már megközelíti!), mert az Állandó Bíróság igénybevételének feltétele egy a felek között előzőleg kötött ilynemű Választott Bírósági szerződés. Meg kell még említenem, hogy a Központi hatalmak és a Szövetséges és Társult főhatalmak mindegyike között vegyes választott bíróságok létesültek, amelyeknek illetékességébe tartoznak: magánadósságok rendezése, háború által megszüntetett jogok újra életbe léptetése, háború előtti szerződések és elmulasztott határidők kérdésének rendezése stb. A háború előtti vizsgálóbizottságok helyébe az egyeztető (békéltető) bizottságok léptek. Igen sok választott bírósági szerződés már kötelező alkalmazásukat jelenti ki. így látjuk ezt a svájcimagyar választott bírósági szerződésben. Érdekes, hogy ezen egyezmény kimondja, hogy ha a szerződő felek nem tudnának a békéltető biztos személyében megegyezni, ezen tisztségre a németalföldi királynőt fogják megkérni. Egyeztető bizottságok kötelező alkalmazását látjuk a locarnoi egyezményekben: Németországnak, Franciaország, Csehország, Lengyelország és Belgiummal kötött választott bírósági szerződései szerint, minden viszályt okozó kérdés, mielőtt Választott Bíróság elé kerül, békéltető bizottság elé terjesztendő. Ha ez a bizottság nem tudja a kibékítést véghez vinni, a kérdéses ügy feltétlenül a Választott Bíróság — vagy ha nem alkalmas erre, — a Tanács elé terjesztendő. Az új Hágai Nemzetközi Állandó Törvényszék (Cour de justice Internationale), bár szervezetében sokkal jobban megfelel a mai kor követelményeinek, mégsem tudta az Állandó Választott bíráskodás intézményét kiszorír tani (csak koordináltan működik). A Hágai Választott Bíróság működését a világháború után ismét megkezdte, ami szintén bizonyítja fenti állításomat. A két bíráskodási mód között az a különbség, hogy míg a nemzetközi választott bíráskodásnál a bírákat a viszályban lévő felek maguk választják ki, addig' a hágai nemzetközi bíráskodásnál független nemzetközi bírák ítélkeznek. A bíróság döntésének formája vagy íiélet (pl. a spanyol-görög viszályban 1924), vagy vélemény (pl. szerb-albán határvillongások alkalmával 1924). A bíróság által hozott vélemények túlnyomó számban vannak. Véleményt a Bíróság csak akkor ad, ha az ügyet a Tanács vagy a Közgyűlés terjeszti elő és ilyenkor, mint a Nemzetek Szövetségének szerve működik. A Hágai Állandó Nemzetközi Bíróság megszerkesztésével a Nemzetek Szövetsége 1919-ben egy tíztagú bizottságot bízott meg. A bizottság a kidolgozott statútumot az 1920-as Közgyűlés elé terjesztette, amely azt elfogadta. — A statútumhoz a Tanács két jegyzőkönyvet függesztett azzal, hogy ha a népszövetségi tagok fele a jegyzőkönyvet aláírta, — a Bíróság megkezdheti működését, ami 1922-ben meg is történt. (Ugyanezen évben már 2 Véleményt is adott). A két jegyzőkönyv közül az egyik általános, a másik különleges. Ez utóbbit a mai napig 26 állam írta alá. Voltait, amelyek minden feltétel nélkül (Bulgária, Portugália stb.), mások a viszonosság kikötésével (Belgium) és ezek közül is legtöbben csak bizonyos időtartamra (5 év). Belgium az első, amely 1925 szeptember 1-én 15 évre kötelezte magát. Ettől függetlenül folyik a statútum ratifikációja és a ratifikáló okiratok letétele. Magyarország a ratifikáló okiratokat 1925 év novemberében helyezte letétbe a Nemzetek Szövetségének Főtitkáránál. (1926. I. t-a). Az Állandó Törvényszék tagjainak megválasztása a Közgyűlés és Tanács külön eljárása kapcsán történik a Választett Bíróság tagjaiból alakított nemzeti csoportok szerint. Bár kimondták, hogy a választást nemzetiségekre való tekintet nélkül kell foganatosítani, mégis az egyenjogúság évszázados elvének súlyos áttörését látjuk abban a feltételben, hogy csak olyan hírneves bírák és nemzetközi jogászok lehetnek a bíróság tagjai, akik ,,a világ főjogrendszereinek és a civilizáció főformáinak" reprezentánsai. A választás időtartama 9 év, elnök, alelnök 3—3 év. A bírák száma 11 rendes és 4 pótbíró. A bíróság tagjai működésük közben diplomáciai kiváltságokat élveznek. Elnök jelenleg a svájci Huber, alelnök pedig a francia Weiss. Rendes bírák még: Altamira (spanyol), Anzilotti (olasz), Epaticio de Silva Pessia (brazíliai), de Bustamente (cubai), Lord Finlay (angol), Loder (holland), Moore (Észak-Amerikai Egyesült Államok részéről), Nyholm (dániai), Oda (japán). Pótbírák: Beichmann (norvég), Negulescu (román), Wang-Chung Hui (kínai), Jovanovics (S. H. S. részéről). ítélethez 9 bíró jelenléte szükséges. Fellebbezés nincs, legfeljebb újrafelvétel (restitutio) kérhető hat hónapon belül. — A bíróság székhelye Hága. KÖZGAZDASÁG A Pénzintézeti Központ 9-ik rendes közgyűlését folyó hó 19-én tartotta Elischer Viktor, m. kir. udvari tanácsos elnöklete alatt, aki röviden megemlékezett az intézet tíz éves fennállásáról, amiután a közgyűlés tudomásul vette az igazgatóság előterjesztett évi jelentését és megállapította az 1925. évi december 31 -i mérleget, amely a nyugdíjalapnak 20 milliárd koronával való gyarapításán felül 5924 millió korona nyereséget tüntet fel. A közgyűlés az üzletrészek után 6% osztalékot — az alapszabályszerű maximumot — állapított meg. Tudomásul vette továbbá a közgyűlés az igazgatóságnak 1926. évi január hó 1. napja vagyonállagáról készített megnyitómérlegre vonatkozó jelentését, megállapította a megnyitó mérleget és az intézet tiszta vagyonát 20,505.000 pengő üzletrésztőkében és 8,039.000 pengő veszteségi tartalékalapban állapította meg, amihez még a 3,240.459 pengő összegű nyugdíjalap járul. A közgyűlés a megüresedett igazgatósági tagsági helyekre megválasztotta dr. Teleszky János, Elischer Viktor, Demény Károly, dr. Gerlóczy Gyula, dr. Nyulászi János, Pásztor Miksa, Conrad Ottó, Szécsi Pál, Enyedy Béni, dr. Schreyer Endre, Meskó Elek, dr. Nyári Pál, dr. Susits Béla és Visnya Ernő urakat. Választott továbbá a közgyűlés 44 választmányi és 9 felügyelő-bizottsági tagot.