Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 13. szám - A nemzetközi jog aktuális problémái

A Magyar Külpolitika 7. számú melléklete 1926, július I vebb a „jó szolgálat"-nál. A régi értelemben vett közvetítésnek példáját láttuk a papai közvetítésnél a világháború alatt, vagy az angol közvetítésnél 1914-ben. A legutolsó osztrák-magyar viszályban (Nyugatmagyarországi kérdés) Olaszország felajánlotta közvetítését. A hágai konferenciák a nemzetközi viszályok békés elintézésére már vizsgálóbizottságokat és Választott Bíróságokat ajánlanak (fakultatív jelleg!). Míg az előző működése a tényállás ismertetésével es a viszályban álló felekhez terjesztendő jelentés megtételével kimerül — addig a Választott Bíróságok már döntést hoznak, amelynek végrehajtása kötelező. A vizsgálóbizottságok csak a legkivételesebb esetekben terjeszkedtek ki a szóbanforgó kérdés jogi szempontjára. Ilyen volt a híres ,,huH"-i eset: Az orosz-japán háborúban egy az Északi tengeren cirkáló orosz hajóraj parancsnoka egy ködös reggelen angol halászbárkát jaoán hajóknak nézve — őket porrá lövette. Az ügyben működő vizsgálóbizottság pedig nemcsak a tényállást derítette fel, hanem az orosz parancsnok eljárásának jogosságát is igazolta! A vizsgálóbízottságok jelentése tehát (miként a közvetítésnél is volt) mindig csak jó tanácsszerű, a bíráskodás azonban már a felmerült viszályok kötelező erejű eldöntését jelentette és az ítéleteknek végre nem hajtása nemzetközi delictumnak számított. Választott Bíróságok alkalmazásának példái különben már a középkorban is fellelhetők és a XIX. század nemzetközi viszályainak leggyakoribb elintézési módja lett Megjegyzendő, hogy a hágai konferenciák előtti időkben a Választott Bíróságoknak szervezete teljesen elütött a maitól. Választott bírák főleg államfők, a pápa, vagy híresebb egyetemek jogi fakultásai voltak. így például Anglia és az Unió között 1872-ben felmerült viszályt (Kanadai határvonal) Vilmos német császár ítélete döntötte el — Amerika javára. Nem érdektelen itt megemlítenem, hogy például Anglia és Nicaragua között egy nemzetközi szerződés magyarázata kapcsán felmerült viszályban döntő bíróul Ő Felségét /. Ferenc Józsefet kérték fel, aki ítéletében (1881. júl. 2.) Nicaragua ellen döntött. Az összes választott bírósági döntések között leghíresebb azonban azon bíróság ítélete, amely az Alabama- panaszok (claims) elbírálása végett jött össze Genfben, 1871. december 15-én. (Jó példája az isolált Választott Bíróságnak). A panaszok tárgya a következő volt: Az amerikai polgárháborúban az angolok a déli tartományokat segítették az Unió ellen. A déliek oldalán harcoló angol kalózhajók közül a legnagyobb hírnévre az Alabama tett szert, amely scrra sülyesztette az északiak hajóit. A polgárháború befejeztével az Egyesült Államok első dolga volt Angliától mindazoknak a károknak megtérítését követelni, melyeket az angol kikötőben felszerelt kalózhajók és különösen az Alabama az északi államok kereskedelmének okoztak. — Az ügy a washingtoni egyezmény határozataképen »fenti Választott Bíróság elé került, amely közel egy évi vizsgálat után Angliát 15 és 1 - millió dollár kártérítés fizetésére kötelezte. II. Miklós cár indítványára az 1899. évi hágai konferenciának jutott feladatul, hogy a választott bíráskodás intézményét állandósítsa, ami meg is történt és az új nemzetközi jelentőségű szerv az Állandó Választott Bíróság (Cour permanente d'arbitrage) elnevezést kapta. A szerződő hatalmak által kijelölt bírák mandátuma 6 évre szólt. Az Állandó Választott Bíróság székhelye Hága lett. A bíróság ítéletének kötelező ereje kétségen felüli volt és annak legföljebb revíziója volt kérhető. A világháború kitöréséig (1902—1914-ig) 13 nemzetközi viszályt intézett el békés úton. A világháború alatt természetesen a békés elintézési módoknak helyét a fegvverek, erőszak és jogtalanság foglalták el, úgy hogy a párisi békeszerződéseknek és az újonnan megalkotott Nemzetek Szövetségének vezérelve és főcélja lett, hogy a felmerülő viszályokat minden háborús cselekedet nélkül lehetőleg békés úton intézze el. Ma, mikor lépten-nyomon olvasunk, hallunk és beszélünk n?mzetközi bíráskodásról és annak fajairól, nem lesz talán érdektelen, ha ezeknek az intézményeknek szövevényes szerkezetét röviden vázoljuk. A Nemzetek Szövetségének Egyezségokmánya (N. Sz. E. ü.) a közvetítést és a választott bíráskodást egybekötötte. Az előbbit a Tanács, az utóbbit pedig oly döntőbíróság hatáskörébe utalta, amelyet a felek a vitás esetre nézve megállapítanak (isolált), vagy amei\et közöttük létrejött egyezmény kijelölt (institutionalis). A Nemzetek Szövetségének tagjai pedig kötelezték magukat, hogy oly viszályok esetén, amelyek szakadáshoz vezethetnek, a fenti döntőbíróság vagy a Tanács döntésének alávetik magukat és megegyeztek abban is, hogy háborút lagfeljebb három hónappal a bíróság ítélete, vagy a Tanács jelentése után kezdenek. A Választott bírósági döntésekre alkalmas esetek: valamely szerződés vitás értelmezése, nemzetközi jog bármely kérdése, bármely ténymegállapítás delictumok esetében stb. A Nemzetek Szövetségének tagjai egyben kötelezték magukat arra is, hogy az ítéletet, vagy a döntést végrehajtják és hogy nem indítanak háborút a Szövetség oly tagja ellen, amely az ítéletnek magát aláveti. Abban az esetben, ha az ítélet végrehajtását valamely fél megtagadná, a Tanács ,,az ítélet érvényesítésére megfelelő intézkedéseket indítványoz". Azt a vitás ügyet pedig, amely nem alkalmas választott bírósági ítéletre, döntés végett a Tanácshoz terjesztik fel. Ha a Tanács megállapítja, hogy a vitás ügy nem nemzetközi jellegű, hanem egyik fél „res internálja, — ezt jelentésében kimondja (pl. tuniszi állampolgársági viszálynál). Előfordulhat az is, hogy a Tanács a vitás ügyet nem tudja rendezni. Ilyenkor jelentésében köteles indítványokat tenni a megoldásra. Ha ezt az indítványt a tagok egyhangúlag elfogadják, a Szövetség tagjai kötelezik magukat, hogy egy oly féllel szemben sem viselnek háborút, amely az indítványhoz csatlakozott. Ha pedig a Tanács indítványát a tanácstagok nem egyhangúlag fogadják el, a „Szövetség tagjai fenntartják maguknak azt a jogot, hogy akképen cselekedjenek, amint azt a jog és igazság érdekében szükségesnek látják". Ezzel kapcsolatosan azt a téves felfogást akarom megvilágítani, amely azt gondolja, hogy a Népszövetség a háborút teljesen kiküszöböli. Nemcsak, hogy nem teszi ezt, hanem azt merem állítani, hogy az Egyezségokmány hat konkrét kivezető utat hagy, melyek közül, kettőben a háborút kötelesség és szerződésszerűen jogi ténynek nyilvánítja négyben pedig megengedett cselekedetnek minősíti.