Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 13. szám - A nemzetközi jog aktuális problémái

1926. július 1 — 2 — A Magyar Külpolitika 7. számú melléklete A követ még tanúvallomás tételére sem kényszeríthető. Ezt nálunk úgy rendezték, hogy a követek eskü alatt kiállított írásbeli nyilatkozatát a bíróság felterjesztésére az igazságügyminister kéri be. Igen érdekes példát olvasunk erre vonatkozólag Csaradánál: 1856-ban Dubois, Hollandia washingtoni követének jelenlétében egy gyilkosság történt. A bíróság, mint szemtanút, a külügyi államtitkár útján felkérte, hogy a tárgyaláson jelenjék meg, amit Dubois határozottan megtagadott, de kijelentette, hogy kormánya engedélyével írásban hajlandó közölni, amit a bűnügyről tud. A hollandi kormány ezt meg is engedte, de írásbeli nyilatkozatát az amerikai bíróság nem vette figyelembe, mert az szerinte az esküvel megerősítendő vallomást nem pótolhatja. b) A polgári joghatóság alól való mentesség vonatkozik a peres és perenkívüli eljárásra is. A követ ingó vagyonára tehát végrehajtást sem eszközölni, sem foganatosítani nem szabad. Újabban azonban a német nemzetközi jogban oly felfogás kapott lábra, hogy biztosítási végrehajtás megengedhető (minden jogalapot nélkülöző tétel!J. Régebben igen gyakran előfordult, hogy az eladósodott követek ellen végrehajtást tettek folyamatba, sőt őket az adósok börtönébe zárták. Leghíresebb példa volt erre Máthweoff, Oroszország londoni követének esete, akit 1709ben, épen mikor búcsúlátogatásait végezte, adósai saját kocsijából kiráncigálták s börtönbe hurcoltak. Az orosz cár halált követelt a bűnösök fejére és az éles viszály csak az angol ,,Act of immunity" (területenkívüliségi törvény) meghozatalával nyert elintézést. A követ exemtiója mindaddig tart, míg az állam területét el nem hagyta. Flassan diplomáciai történetében felemlíti Velence párisi követének esetét, akinek lovait hitelezői lefoglaltatták, de csak megbízólevelének visszaadása után. A francia külügyminiszter azonban eljárásukat a legerélyesebben elitélte, a kért elégtételt megadta azzal, hogy az exemtio hatálya a megbízólevél visszaadásával még nem lett felfüggesztve. Hasonlóképen súlyos jogsértést követ el az az állam, mely a távozó követ útlevelének kiadását megtagadja, hogy ezzel esetleges adósságának kifizetésére kényszerítse, így tett a francia kormány 1772-ben, mikor a fenti okból báró W/rech hessen-kasseli követ útlevelének kiadását megtagadta. Ha a követnek magánjogi kötelezettségei vannak jogorvoslás a küldő állam bíróságánál keresendő. Nálunk közvetítő szervként a főudvarnagyi bíróság működött, mely az eladósodott követet barátságos formában felhívta tartozásai kiegyenlítésére. A polgári pereknél mégis előfordul, hogy a követ a fogadó állam joghatóságának alá van vetve. Ezen esetek a következők: 1. Ha a követ a fogadó állam alattvalója (de levéltára ez esetben sem foglalható le), 2. ha állama (és nem ő) az exemtioról lemond, 3. ha a fogadó állam területén ingatlana van, 4. ha a fogadó államban üzlete, vagy iparvállalata van (consuloknál fordul többnyire elő). c) Az adómentesség vonatkozik a kereseti, fényűzési, tőkekamat, hadmentességi, hadiadókra stb., de nem terjed ki a fogadó állam területén bírt ingatlanok után követelt egyenes adókra. (A követségi palota is legfeljebb a viszonosság alapján adómentes!), út, kövezet hídvámokra, posta- és távíródíjakra stb. A vámmentesség, melyet a követek élvezhetnek, szintén csak viszonosságon és nem jogon alapszik. 2. Dologi vonatkozásban: megilleti a követeket a ius quarterriorum (szállás-szabadság). Ennek a tételnek a helyes magyarázata a következő: A követségi épületbe a fogadó állam hatóságai iyen minőségben a követ engedélye nélkül nem léphetnek be. Ezzel a joggal kapcsolatosan két téves felfogást akarok megvilágítani. Az egvik felfogás szerint a követségi palota területenkívüli és úgy tekintendő, mintha a küldő állam területének egy része lenne. Ez nem felel meg a jogi helyzetnek. Ez cak a hadi és államhajókra, valamint katonai repülőgépekre vonatkozik. A követségi palota nem Viszályok előfordulhatnak épp úgy az államok, mint az egyének életében. Az államok között felmerülő viszályok elintézésének módjai lehetnek teljesen békés jellegűek; viszont vannak olyanok is, amelyekért elégtételt a sértett állam csak különféle kényszereszközökkel tud szerezni. A világháború előtt, ha valamely viszály elintézésében a diplomáciai területenkívüli, csak a követ szállás-Sizabadsága terjed ki rá, mint a követségi autóra, vagy a kocsira is, amit legjobban mutat az a körülmény, hogy a követségi palotában elkövetett bűncselekmény úgy tekintendő, mintha a fogadó állam területén követtetett volna el, tehát ezen állam bírósága az illetékei. A másik helytelen felfogás az, amely a követek szállásszabadságát menedékjognak magyarázza. Ez nem áll meg s azért, ha egy bűntettes valamely követségi palotába menekül, a követ őt köteles kiadni, mert ha nem teszi, ez a követi jogokkal való visszaélésnek tekinthető és nemzetközi delictumnak minősíthető. Ezért tartotta vissza jogtalanul a cseh követ 1924-ben az Akadémia-utcai követségi palotába menekült Dobernikot. Ilyen esetben a kormánynak jogában állott volna erőszakhoz nyúlni és a menekültet a követségi szállásáról karhatalommal eltávolítani. így tett a spanyol kormány Stanhope angol követtel, aki Ripperda herceg kiadását megtagadta. Mégis megengedhető (bár jog'lag nem), hogy politikai menekültek részére a követ menedéket adhasson, így talált 1891-ben a volt nagyvezír, Szaid pasa menedéket az angol követnél Konstantinápolyban. A területenkívüliség tartalmát és jogalapját nagyjában ismertettem és azt hiszem, sikerült arról áttekinthető képet adnom. A követ többi előjogai, mint a magán istentisztelet joga, szabad érintkezés és egyéb tisztelet jogok már nem folynak a területenkívüliség fogalmából, tehát nem tartoznak a tárgyhoz. Befejezésül még megemlítem, hogy a területenkívüliség a követ személyén kívül családjára, hivatalnoki karára, ügyviteli személyzetére (gens d'uniforme) és cselédségére (gens de livrée) is kiterjed, utóbbiakra azonban csak akkor, ha nem a fogadó állam polgárai. tárgyalások eredménytelenek maradtak, egy harmadik állam „jó szolgálatát" fbons offices) vagy közvetítését fmediation) fogadták el, illetve kérték a viszályban lévő felek. A két módozat között lényeges különbség nem volt, úgy, hogy a hágai egyezmények (1899 : VII/ 29. és 1907 : IX/18.) is együtt tárgyalják őket. A közvetítés mindenesetre eredményesebb és íntenzíNemzetközi viszályok békés elintézése