Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 13. szám - A nemzetközi jog aktuális problémái

A Magyar Külpolitika 7. számú melléklete 1926. július 1 A nemzetközi jog aktuális problémái A nemzetközi jog tudományának fejlődéstörténetében a párisi békeszerződések határkövet jelentenek. A világháború utáni nemzetközi jognak Irk proíessor helyesen adta az „Uj nemzetközi jog" elnevezést. A békeévek nemzetközi joga — különösen Magyarországon — egy a tudósok számára fenntartott terület volt és problémáival a nagyközönség minél kevesebbet törődött. Egészen más a mai helyzet. — A nemzetközi jog körébe vágó gyakorlati kérdések kezdenek a napi életben is szerepet játszani. Alig múlik el nap, hogy az újságok egy-egy aktuális nemzetközi jogi kérdéssel ne foglalkozzanak, alig múlik el egy nap, hogy az ember hivatalában vagy társaságban ne venne részt egy nemzetközi jogba vágó kérdés vitájában. Ezeket a körülményeket nemA nemzetközi érintkezés egyik legérdekesebb szüleménye, a nemzetközi jog egyik legvitatottabb kérdése. A modern korban számtalan igen érdekes és értékes vitára adott alkalmat és a közelmúltban előfordult konkrét esetekben a kérdésnek gyakorlat szempontjából való fontossága is igazolást nyert. A legtöbb nemzetközi jogi könyvben, vagy ezt tárgyaló tanulmányban még a meghatározását sem találjuk és alatta rendesen csupán a követeket megillető különös immunitásokat értik. Ez a felfogás ment azután át a gyakorlatba is, ahol ennek következtében a területenkívüliség fogalma összeforrott a követek személyével. Holott valódi tartalma szerint területenkívüliség alatt értjük valamely személynek vagy tárgynak, valamely államhatalommal szemben fennálló különleges helyzetét. Területenkivüli tárgyak: Hadi és államhajók és hadi repülőgépek (utóbbiak, ha engedéllyel tartózkodnak az ország területén). Területenkivüli személyek: Idegen államfők, diplomáciai testületek tagjai (követek), Consuli bíróságok tagjai, Nemzetek Szövetségében helyet foglaló államképviselők, Nemzetek Szövetségének tisztviselői kara, bizonyos bizottságok tagjai (pl. Nemzetközi DunabiIrta Wenínger László Vince dr. csak az eddig teljesen ismeretlen és elhanyagolt tudomány szempontjából kell örvendetesnek találnunk, hanem magyar szempontból nézve is, mert mindenkinek tudni kell, hogy mai szomorú helyzetünkből csak egy kivezető út van: ha a nemzetközi jog és igazság elveihez szigorúan ragaszkodva, jogi meggyőződésünkből egy tapodtat sem engedve, küzdjük végig a nehéz harcot. Hogy ehhez a harchoz minél nagyobb számú és alapos nemzetközi jogi felkészültségű magyar emberre lesz szükség: ez nyilvánvaló. Tanulmányaimban feladatul azt tűztem ki, hogy a Magyar Külpolitika olvasó-közönségét az új nemzetközi jog gyakorlati kérdéseivel megismertessem, hogy ezzel a fentemlített harc eredményezte szebb jövő felépítéséhez egy téglával én is hozzájárulhassak. zottság), Pápa, Hágai bíróságok tagjai, idegen állam területén levő csapatok (békében csak ha az idegen állam engedélyével tartózkodnak területén), végül a Concessiók lakói. A követek területenkívüliségének jogi alapja abban rejlik, hogy ha valaki egy állam igazolt képviselője — ,,ne ímpediatur legatio" (Bynkerstock). Valamely állam képviselője ugyanis nemcsak az idegtn államfő alteregója, hanem a képviselt állam megszemélyesítője és — mint ahogy állama vagy uralkodója nem lehet egy idegen államhatalomnak alárendelve, — éppenúgy ő sem, (Par in parem non habét potestatem). A területenkívüliség jogát Magyarországon az 1896. XXXI. t.-c. biztosítja. A területenkívüliség egyrészt a követ sérthetetlenségét (invíolabilité), azaz különös büntetőjogi védelmét, másrészt a követ exemtióját tartalmazza a fogadó állam hatalma alól. Az exemtio (ezt értjük rendesen területenkívüliség alatt) értelmezése, illetve jogi alapjának magyarázása helytelen. Egyetlen magyar tankönyvünk, a Csarada-féle is azt mondja, hogy a követ a fogadó állam területi felségjoga alól ki van véve, — és ez a felfogás ment át a köztudatba. Azon kezdem, hogy az exemtio voltaképpen nem is a követet, hanem a küldő államot megillető jog és bármennyire ellentétesnek látszik ez a fentebb mondottakkal (a követ a küldő állam megszemélyesítője), a követ ezen jogáról nem is mondhat le, csak a küldő állam, mint azt a Waddington-esetnél láttuk. Továbbá igen helytelen felfogás, hogy a követ a fogadó állam területi felségjoga alól ki van véve (anglo-ameríkai felfogás). A követ épúgy a fogadó állam területi felségjoga alatt áll, mint bárki más, csak a felségjog érvényesítése alól van kivéve! Az exemtio két irányban terjed ki: 1. Személyi vonatkozásban: a követ a fogadó állam büntető, polgári és rendőri bíráskodása és minden olyan adófizetése alól ki van vonva, melyet az állam polgára személyes alávetettségi viszonyából kifolyólag tartozik az államnak fizetni. a) A követ feltétlenül mentes az idegen állam büntető joghatósága alól. Találóan jegyzi meg Grotius, hogy ,,a követek kiváltságainak fenntartása az államok érdekeire sokkal nagyobb fontossággal bír, mint bűncselekményeik megfenyítése". Könnyű volt ezt a kiváltságot elismertetni minden nemzetnél a közönséges bűntettekre, de sokkal nehezebben ment az elismertetést az- államellenes bűncselekményekre is kiterjeszteni. Államellenes összeesküvésért fogatta el az angol kormány 1717-ben Ghillenberg svéd követet. Ugyanígy jártak el a franciák rá egy évre, mikor Cellamare spanyol követet a régens elleni összeesküvés értelmi szerzősége miatt letartóztatták. Gentilis tanainak befolyása alatt azonban ezek a visszásságok is megszűntek és ma már az a gyakorlat, hogy ha a követ egy bűntényt követ el, a fogadó állam kiutasíthatja és megbüntetését a küldő államtól követelheti, de őt magát el nem foghatja. Ha azonban a bűncselekmény az állam biztonsága ellen irányul, végső sürgősség esetében (cas d'urgence extrémé) a követ letartóztatható és kiutasítható. így utasította ki a spanyol kormány Henry Bulwert (a híres regényírót) Anglia követét, .mert résztvett egy kormányellenes öszszeesküvésben. A követek területenkívülisége