Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 13. szám - Amerika az imperializmus útján. Annektálni akarja a Fülöp szigeteket

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1920. július 1 volt az az ünneplés, amelyben a Dominikánus Énekkar Cesare Orsenigo pápai nunciust részesítette. Június 25-én este váratlanul, nagy csöndben megjelentek a pápai követség dísztéri palotájában és a szelíd bolthajtások alatt felhangzott az érces hangú énekesek áhítatos szerenádja. A nap, amelyről így megemlékeztek, fontos évforduló a nuncius életében, június 25-én volt ugyanis négy éve annak, hogy püspökké szentelték és ugyanezen a napon mult egy éve, hogy hazánkba jött, mint a pápa követe. Rex Amerika az imperializmus útján A nnektálni akarja a Fülöp szigeteke! Irta Kovács Árpád Csikágó, jún. 6. A Fülöp szigetek kérdése akut problémává vált az Egyesült Államokban az utóbbi években. A szigetek 11.500.000 főnyi lakossága az amerikai megszállás óta bámulatos következetességgel és szívóssággal követeli a teljes függetlenséget s ez a mozgalom ujabban olyan mérveket öltött, hogy további halasztása komoly veszélyt rejt magában. Coolídge elnök tehát a mult hónapban egy számos tagból álló bizottságot küldött ki Thompson volt Ohio állambeli politikussal az élén azzal a céllal, hogy ez a Fülöp szigetek gazdasági és politikai viszonyait mélyreható tanulmány tárgyává tegye s hogy a bizottság javaslata alapján megállapittassék a washingtoni kormány további állásfoglalása ezzel a rég vajúdó problémával szemben. Ezzel a lépéssel az Egyesült Államok gyarmati politikája rendkívül jelentős uj stádiumba jutott. Az a körülmény, hogy a bizottság elnöke, Thompson, éppen Ohio államból való, ahol Akron városa van, az amerikai gumiipar centrumaamelynek lakossága 25 év alatt 30.000-ről fél millióra szökkent, szinte magától elárulja az elnöki határozatnak indító okait. A sajtó egy része ugyan azt állítja, hogy az elnök mindössze honorálni akarta Thompson értékes szolgálatait, amelyekkel oly jelentős mértékben hozzájárult Coolidge jelöltetésének sikeréhez a republikánus pártnak 1924-ben Clevelandban (Ohio) megtartott elnökjelölő kongresszusán. Thompson azonban nemcsak tisztán politikus, de mint minden amerikai politikusnak, neki is messze ágazó összeköttetései vannak a hazájabeli nagyiparral. E bizottság kiküldetésének hire a Fülöp szigeteken érthető szenzációt keltett. Hogy a kérdés áttekinthetőbb legyen, szükséges ennek az amerikai tengeren túli birtoknak ujabbkori történetével s jelenlegi viszonyaival bővebben megismerkedni. Ez az archipelagus, amely tizenegy nagyobb és számos kisebb szigetből áll s területre nézve vetekedik a nagyobb európai államokkal, 1898-ig spanyol gyarmat volt. Az évszázadokig tartó spanyol uralom teljesen megváltoztatta a benszülött lakosság szociális és kulturális viszonyait. Ez a tagadhatatlanul nagy intelligenciával rendelkező maláji nép áttérvén a katholikus hitre, fokozatosan magába szívta a nyugati mentalitást, kiművelődött és a sokszor durva spanyol uralom reakciójaképen mélyen gyökeredző nemzeti öntudatra tett szert. Főként az utóbbi folyományaként 1896-ban szabadságharc tört xi, amely két évig tartó szívós küzdelem után a főváros, Manila kivételével teljesen megszabadította a szigeteket a spanyol uralomtól. A szabadságharc síkeres befejezése azonban összeesett a spanyol-amerikai háború kitörésével s alighogy megalakult a független köztársasági filípinó kormány, máris új megszállóval találta magát szemben: az amerikai flotta kiűzte a spanyolokat Manilából s s megszállta a szigeteket. A filipinó kormány a fegyverrel szerzett függetlenség tudatában hóditóknak tekintette az amerikai csapatokat is és 1899-ben új felkelés tört ki, amely azonban kénytelen volt szívós ellenállás után letenni a fegyvert s elismerni az új fenhatóságot. S ezzel a gyarmatosítás történelmében teljesen egyedülálló folyamat vette kezdetét. Az amerikai kormány Mc Kinley elnöklete alatt olyan rezsimet léptetett életbe az elfoglalt területen, amely keveréke volt egy határozatlan, kezdő stádiumában lévő imperializmus és az amerikai nép demokratikus küldetésében hivő politikai idealizmus között, Mc Kinley a szigeti kormányzat megszervezésével megbízott testülethez intézett levelében kitejtette a követendő amerikai politika alapelveit, t. i. a lakosságnak a demokráciában való fokozatos kiképzése, a nyugati kultúra és modern állami élet kifejlesztése s kilátásba helyezte, hogy mihelyt a filipinó nép elérte a fejlettségnek azt a fokát, amely alkalmassá teszi az állam ügyeinek intézésére, fokozatosan meg fog szűnni a protektorátus. Ebben a kormányzati programban erősen kidomborodik az amerikai közéletben régóta érvényben lévő dualisztikus eszmeáramlat, amely a világháborúba való beavatkozásnak is főrugója volt: a korlátlan hatalom, a latens katonai képesség és a nemzet óriási ifjúi erejének tudatából fakadó terjeszkedési vágy (the destiny of the American man) és a pionir korszak szabadságeszméíből, puritánizmusából és tiszta idealizmusából származó régi, de hanyatlóban lévő tradíciók. Az uj gyarmati kormányban az utóbbi nemzeti jellemvonás jutott eleinte nagyobb érvényre. A helyi önkormányzati testületekbe mind nagyobb mértékben kerültek benszülöttek s a rengeteg újonnan felállított iskolában buzgón tanították Washington és Lincoln eszméit. Nem csoda tehát, hogy midőn 1907-ben megnyílt az első filipinó parlament, a beválasztott képviselők túlnyomó többsége az azonnali teljes függetlenséget követelte. A benszülöttek szabadságmozgalma ugyanis túl régi tradíciókra tekintett vissza s túl mélyen gyökeredzett a közvéleményben ahhoz, hogy függetlenségükről lemondtak volna a látszólag Önzetlen és tagadhatatlanul nagy előnyökkel járó amerikai protektorátusért. Az állami önállóságért folytatott harc ezzel alkotmányos formákat öltött s mind intenzívebbé vált. 1912-ben Wílson elnökkéválasztásával a' demokrata párt vette kezébe a hatalmat Washingtonban s ezzel új korszak nyílt meg a Fülöp szigetek kormányzatában. A demokrata párt kezdettől fogva az azonnali függetlenség megvalósítását szorgalmazta s midőn végre hatalomra jutott, ebben a szellemben kezdte meg a szigetvilág ügyeinek intézését. Wilson új demokrata kormányzója, Harrison gyors ütemben megkezdte a lakosság autonóm intézményeinek kifejlesztését, megszüntette az amerikaiakból álló kormányzótestületet s helyébe szenátust létesített s minden téren előmozdította a teljes függetlenség gyors előkészítését. 1906-ban a kongreszszus egy organikus törvénnyel az u. n. Jones act-tal megállapította a Fülöp szigetek alkotmányát, amely a manilai parlamentnek meglehetős tág teret nyitott arra, hogy az amerikai végrehajtó hatalmat képviselő kormányzóval szemben élvezett jogait nagy mertékben kibővítse. Ezt az előnyt a szigetek politikai vezetői rendki-