Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 13. szám - Amerika az imperializmus útján. Annektálni akarja a Fülöp szigeteket

1926. július 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 vül ügyesen kí is használták s az autonóm jogokat lépésről-lépésre kibővítették Wilson és Harrison beleegyezésével. Ennek a fejlődésnek megkoronázásaképen a manilai politikai vezetők javaslatára államtanács létesült, élén a kormányzóval, amelynek 6 tagja kivétel nélkül benszülött volt. Ezzel a teljes önkormányzat gyakorlatban megvalósult s tekintve a szigetvilág hihetetlenül gyors gazdasági és kulturális fejlődését, a benszülött lakosság kétségkívül bebizonyította saját ügyeinek intézésére való fejlettségét. Ennek elismeréskép Wilson 1920. decemberében a kongresszushoz intézett üzenetében javasolta a teljes függetlenség megadását. Csakhogy Wilson és demokratikus rendszere ekkor már megbukott volt s 1921-ben Ha^ding elnök alatt a nagytőkét és imperializmust képviselő republikánus rezsim vette át a hatalmat, amely egyáltalában nem osztotta az iflealista professzor elnök nézeteit. Harding azonnal, egy a régi rendszer iránt ellenséges indulatú bizottságot küldött ki, amely jelentésében a republikánus kormányzat eredményeit élesen elitélte s a lakosságot a függetlenségre még nem eléggé fejlettnek minősítette. Ez a jelentés megszabta az uj rezsim politikáját. A bizottság egyik tagja Wood tábornok lett, Harding új kormányzója, aki azonnal hozzálátott, hogy a Harrison alatt kifejlesztett széles önkormányzat további kiépítése megakadályoztassák. A helyzet mind kritikusabbá vált, mig végül is a manilai államtanács benszülött tagjai testületileg lemondtak. Az 1295-iki választásokon az egyesült függetlenség párt ennek ellenére döntő győzelmet aratott, úgy hogy az amerikai sajtó tele lett a Fülöpszigetek problémájával foglalkozó cikkekkel. Ebben az időben ütötte fel fejét az Egyesült Államokban a nyersgumi szükséglet problémája, (1. erre vonatkozólag a szerzőnek erről a tárgyról a M. K. f. é. május 16-i számában megjelent cikkét), ami ujabb fordulatot adott az eseményeknek. Az amerikai gumiipar hamarosan rájött arra, hogy a Fülöp szigetek rendkívül alkalmas terület a gumifa termesztésére s hogy megfelelő befektetéssel rövidesen olyan ültetvények volnának létesíthetők, amelyek szinte teljesen függetlenné tennék az Egyesült Államokat a külföldi behozataltól. A filipinó parlament azonban már régebben törvényt hozott, amelynek értelmében idegenek 2500 acre-nál nagyobb területet ültetvények létesítésére nem szerezhetnek s ezzel elejét vette, hogy az amerikai tőke beözönölhessék. A további események most azon fordultak meg, milyen álláspontra helyezkedik Coolidge a Thompson-bizottság vizsgálatának eredménye alapján. 1924 tavaszán egy négy tagú bizottságot küldtek ki Manilából Washingtonba azzal az utasítással, birják rá az elnököt a kormányzó visszahívására és igyekezzenek az elintézetlen függetlenségi kérdésben tiszta helyzetet teremteni. A küldöttséget azonban súlyos kudarc érte. Coolidge elnök a küldöttség egyik tagjához március 5-én intézett levelében teljesen magáévá tette Wood kormányzó politikáját s határozottan kijelentette, hogy az amerikai kormány nem tartja az időt elérkezettnek arra, hogy a Fülöp szigetek biztonságára és a filipinó nép demokratikus szellemben való kifejlődésére vállalt felelősséget a függetlenség azonnali megadásával elhárítsa magáról. Ez a rendkívül fontos elnöki megnyilatkozás érthető nyervén adta tudtára nemcsak a filip»nó népnek, hanem az egész világnak is, hogy Amerika nem óhajt lemondani azokról az előnyökről, amelyeket számára a Fülöp szigetek birtoka biztosit. Erre a válaszra volt a felelt a Fülöp szigeteken a nemzeti akaratnak a már emiitett választásban való megnyilvánulása. A maláji nép a már több mint negyedszázados amerikai gyámkodást lerázni óhajtván, mind nagyobb mértékben lát hozzá a függetlenség megvalósításához. Coolidgenak' állásfoglalását úgy magyarázták Manilában, hogy ez az új politikai irány nem a függetlenséget, hanem a szigetek annektálását készíti elő. Ezért a filipinó politikai pártok az év elején koalícióra léptek és függetlenségi ligát alakítottak, amelynek célja minden lehetőt megtenni az alkotmányos kereteken belül, hogy egyrészt az amerikai nagytőke terveit megakadályozzák, másrészt a függetlenség ügyét teljes erővel szorgalmazzák. Most már az a kérdés merül fel, meddig maradhat meg ez a mozgalom az alkotmányos kereteken belül? S az elfogulatlan amerikai sajtó nem is leplezi mgütközését azon, hogy Coolidge a Thomsonbizottság első feladatává tette, állapítsa meg a Fülöp-szigetek gazdasági viszonyait s tegyen javaslatot olyan tervre, amelynek az öszszes amerikai tengerentúli birtokokat egységes adminisztráció alá hozná. A Thompson-bizottság munkálataival novemberben fog elkészülni s Coolidge szándéka, hogy a decemberben kezdődő uj kongresszusi ülésszak elé terjessze a filipinó probléma megoldására irányuló javaslatát. E problémának vannak a gumikérdésen kívül más mély vonatkozásai is. Ha az amerikai kormány tényleg megadná a függetlenséget, ennek a legmesszebbmenő következményei lennének a keletázsíai népek politikai fejlődésére. Ez volna ugyanis az első teljes és jól funkcionáló szines fajú nép által fentartott demokrácia, amely rendkívül buzditóan hatna a többi keletázsiai gyarmat lakosságára, de bizonyára Kínára és Japánra is. A függetlenség megvalósítása kényszerítené az európai államokat, h°gy gyökeresen megváltoztassák gyarmati politikájukat. Ha azonban a washingtoni kormány az annektálás mellett dönt s megvalósulnak azok a tervek, amelyek szerint egy évtized leforgása alatt a Fülöp szigetek a világ legnagyobb gumitermelő centruma lennének, ez teljesen megváltoztatná az amerikai csendesóceáni politikát s arra kényszerítené az amerikai népet, hogy gumiültetvényeinek védelmére nagyarányú intézkedéseket tegyen katonai téren. Ez természetesen AZ 1922-iki washingtoni tengerészeti egyezmény szellemében való további együttműködés végét jelentené Japánnal s a már úgy is eléggé feszült japán-amerikai viszonyt a kirobbanásig mérgesítené el. Bármily döntést hozzon is tehát Coolidge készülő javaslata a Thompson-bizottság vizsgálatának eredményeképpen, mindenesetre mélyreható változások várhatók a Csendesóceán és Keletázsia helyzetében. IDEGENFORGALOM Rovatvezető Heylmann Ottmár Jamboree Nemzeti Cserkész Nagytábor 1926 július 9 — 23. jelentősége idegenforgalmi szempontból Exotikus, idegenül hangzó zulukaffer eredetű ez a szó: Jamboree, így hívják azt a cserkészösszejövetelt, amelyre a világ minden tájáról jönnek össze a résztvevők. Ha egy magyar hallja ezt az idegen szót, nemes büszkeséggel hirdeti: ,,Kopenhága, 1924". Akkor