Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 2. szám - Anglia és a magyar szabadságharc

1926. január 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Az észt kormány és a Baltikum Csekey István előadása A Magyar Külügyi Társaság külpolitikai és népszövetségi szak osztályának január 14-én Apponyi Albert gróf elnöklésével tartott ülésén Csekey István a dorpali egyetem tanára tartott előadást „Az észt köztársaság alkotmánya és a Baltikum világpolitikai helyzete" címmel. Az előadó röviden előbb az észtek szabadságharcának az 1917-i orosz összeomlás után egyrészt az orosz bolsevizmus, másrészt a Németországból támogatott balti reakció ellen. Ennek eredményekép 1918. február 24-én kikiáltották az Észt Szabadálhimot, amelynek 1920. június 15-i alkotmánya ellentétben a prezidenciális köztársasági formával nemcsak a törvényhozásban, de a végrehajtásban is a legmesszebb menő demokratizmust valósítja meg. Eestínek nincs egy, a monarchikus államszervezetet utánzó köztársasági elnöke, hanem az államfő egyúttal a kabinet feje, akit felelős minisztertársaival együtt a parlament választ. Behatóan ismertette az 1925. február 12-i törvényt a nemzetiségi kisebbségek kulturautonómiájáról, amellyel Észtország példát mutatott a világnak, elsőnek valósítván meg államjogi formában, vagyis háztervény alakjában a kisebbségek kulturális önkormányzalát. Észtország külpolitikai helyzete azonban a Baltikumot kitevő másik két köztársasággal, Lettországgal és Litvániával együtt igen nehéz. A tőlük lakott tengeröblök gazdasági hinterlandja Oroszország. Nélküle elsorvadnak. Ez viszont csak a Baltikumon, mint ablakon át tud Európa felé nézni. A balti államokra az orosz veszedelem három alternatívában nyilvánul: gazdaságilag tönkremennek, ha blokirozza őket; megmételyeztetnek, ha gazdasági együttműködést fejtenek ki vele és egyszerűen megfojthatja őket, ha elégedetlen magatartásukkal. A Baltikumnak tehát ma is az a világpolitikai szerepe, mint volt évszázadokon keresztül: vízválasztója Kelet és Nyugat politikai, faji és gazdasági tengerének. Apasztják a Dunabizottság létszámát A bízottság Pozsonyból Bécsbe költözik A pozsonyi Újság tudósítást közöl a nemzetközi Dunabizottság munkájáról és azt írja, hogy a belső adminisztráció terén nagy egyszerűsítés készül: az eddigi 23 tisztviselő közül 12-őt elbocsátanak. A Dunabizottság legközelebbi közgyűlését június végén tartja és ma már bizonyos, hogy a bizottság Pozsonyból elköltözik. Eleinte az volt a terv, hogy a bizottság Budapestre menne, de a többség ezt az indítványt elvetette. Az érdekeltek nézete az, hogy a dunai hajózás voltaképpeni centruma Bécs, ahol a dunai hajózásban érdekelt államoknak külképviseleteik vannak és ha a Dunabizottság Bécsbe költözik, valószínűleg az Augartenbeli főhercegi palotát bocsátja a kormány rendelkezésére. DIPLOMÁCIAI ÉLET Az újévi szokásos üdvözlésen, amikor a budapesti külföldi diplomáciai testület tagjai megjelentek a kormányzó előtt, hogy jókivadataikat kifejezzék, — már, mint akreditált francia követ vett részt Georges Raoul Clinhant meghatalmazott miniszter is, aki Szilveszter napján adta át megbízólevélé!; Horthy kormányzónak. Az új követ ittléte első napjainkban szimpatikus hangú nyilatkozataiban fejezte ki a magyar sajtóban- Magyarország iránt érzett meleg rokonszenvét. CHnchant miniszternek idejövetele előtt alkalma volt arra, hogy több külföldi követi állomás között szabadon választhasson. És ő — mint ahogy kedves közvetlenséggel mesélte — Magyarországot választotta, mert — mint mondót ta — vonzották őt azok a tulajdonságok, amelyek szerinte a francia és a magyar lélekben közösek, a bátorság és lovagiasság és vonzotta őt az a nép, amelynek ősei a kereszténység dicső zászlói alatt együtt harcoltak a középkorban az ő őseivel. Sajnos az újesztendő első napjaira gyászos árnyat borított a szomorú frankhamisítási bűnügy. CHnchant követnek, aki annyi jó szándékkal jött ide közénk, még ideje sem volt körülnézni a magyar fővárosban és máris újból fel kellett ülnie a vonatra, hogy Párisba utazzék és kormányának a frankhamisítási ügyről jelentést tegyen. A követet távolléte alatt Gueyrand ügyvivő helyettesítette, aki a vérbeli diplomata híggadságával állja meg helyét a mostani túlfeszített hangulatú izgalmas napokban. Nagyarányú hivatalos munkája közben most még arra is időt ked lett szakítania, hogy ideiglenes lakásából végleges otthonába hur colkodjék át családjával együtt. A költözködés télvíz idején bizony nem tartozik a legnagyobb élvezetek közé, de úgy halljuk, hogy M. Gueyrand egy romantikus fekvésű budai villában helyezkedett el és a virágos budai tavasz maid bizonyára kárpótolni fogja a teli hurcolkodásért. A francia követség két másik tagja: Gábriel Richárd és M. Duc mindketten legényemberek, akik az egész heti hivatalos munka után vasárnaponként együtt rándulnak ki a budai hegyekbe, sőt Budapesttől távolabb fekvő helyekre is, hogy megismerjék a magyar földet, a magyar életet. Néhány hét óta új képviselője van Hollandiának Budapesten: A. Van de Sande Bakhuyzen meghat, miniszter, ügyvivő, aki mielőtt hozzánk jött volna, éveken át képviselte a németalföldi kormányt Amerikában, Afrikában, Kínában; mint kiküldött delegátus Perzsiában és legutóbb vezetője volt az orosz ügyek osztályának a hágai külügyminisztériumban. Az ügvvivő, akit a frankhamisítási botrányra vonatkozólag szintén megszólaltattak a lapok, kijelentette, hogy külföldön jó hatást tesz a frankhamisítás kíméletlen nyomozása és hogy Hollandia és Magyarország jóviszonyára ez az ügy káros hatással nem lesz, mert Hollandia ezt az ügvet nem politikai, hanem bűnügynek tekinti és megbíznak Bethlen István gróf erélyében, amellyel igazi államférfihoz méltóan viszi keresztül a bűnösök megbüntetését. A Hollandiában üdülő magyar gyermekekről is beszélgettünk a követtel, aki ezzel kapcsolatosan kedves epizódot mesélt el Budapesten eltöltött napjaiból: — „Mióta itt vagyok" — mesélte — „gyakran megtörténik velem, hogy az utcán a hátam mögött holland beszédet hallok. Amikor meglepve hátrafordulok hogy lássam kik beszélnek ilyen folyékonyan hollandul a pesti utcán, mindannyiszor ragyogó gyermekszemek kacagnak rám az utca szürke forgatagából: azok a magyar gyermekek ezek, akik hoszszabb rövidebb időt töltöttek nevelőszüleiknél Hollandiában és hazám nyelvét magukkal hozták Budapestre is." * A közeli hónapokban két követ hagyja el Magyarországot. Az egyiknek Welcek gróf német követnek a távozása már befejezett dolog, ő február elején veszi át a