Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 13. szám - Páneurópai Unió

1926. július 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 kap újra íegbizást kormányalakításra és a. választások lefolytatására, a választójogi törvényt tehát úgy alkotta meg, hogy azzal a maga uralmát örökre biztosíthassa. A király azonban Avarescu tábornokra bízta a kormányt, ő folytatta le a választásokat s a nemzetiségek megnyerésével sikerült is egyfelől a liberálisokkal, másfelől a nemzeti és parasztpárt ellenzéki blokkjával szemben az országban leadott öszszes szavazatok 54 százalékát elnyernie a képviselőválasztásokon. Az új törvény szerint ezzel megszerezte a mandátumok 76 százalékát. Még nagyobb volt Avarescu győzelme a szenátusban. A 113 közvetlenül választott szenátor közül a kormánykártell tehát a néppárt, Goldis-párt és a nemzeti kisebbségek közös listáján jutott be 105 és csak 8 az egyesült ellenzék részéről. Az egyetemek közül három kormánypártit választott, 1 parasztpártit, a kereskedelmi és iparkamarák mind liberálisokat, a megyei és községtanácsok képviselői közül 3 liberális, 1 ellenzéki és 68 kormánypárti, köztük 3 a szövetséges Magyar Pártból. Ilyen óriási többséggel indul a parlamenti ülésszaknak az Avarescu-kormány, de helyzete azért nem túlságosan szilárd. A liberálisok kezében van az egész pénzügyi hatalom s ezt és a királyi udvarnál való befolyásukat használják ki Avarescu ellen. A liberális nagytőke képviselői kezükbe kerítették az ország gazdasági erőforrásainak nagy részét, görcsösen ragaszkodnak zsákmányukhoz. A kormány újabb bankjegykibocsátással akar pénzhez jutni s erre a gabona-fölösleg exportja útján várható kiviteli illetékeket akarja lekötni angol fontban fedezetül, a Banca Nationala, az állami jegyintézet azonban a liberálisok kezén van és az államkincstárral kötött egyezményére hivatkozva, mely szerint bankjegyállománya 21 milliárd leinél magasabb nem lehet, nem akarja az új bankjegy-kibocsátást megejteni. A szövetkezett baloldali ellenzék viszont tömegekkel rendelkezik. Az övé a bukaresti sajtó nagy része, a királyságban a parasztpártnak van rendíthetetlen tábora, az erdélyi románság többsége pedig a pártszakadás után is megmaradt a Vajda-Maniu-csoport hívének. Liberálisok és baloldali ellenzék egyaránt kitűnő agitációs eszközt kapott a kormánnyal szemben a kisebbségekkel s elsősorban a magyar párttal kötött paktumban. A soviniszta és türelmetlen román nemzeti közvéleményt á politikusok elterjedt sajtójuk útján a legfelelőtlenebbül úszítják a magyarság és a vele választási szövetséget kötött kormány ellen. Ilyen alantas eszközökkel, szemenszedett rágalmakkal, ferdítésekkel és fenyegetésekkel fűszerezett sajtókampány még a sajtószabadság korlátlan földjén, Romániában sem volt eddig. A közvéleményt akarja sorompóba állítani a reményeiben csalódott liberális párt és ellenzék egyaránt, hogy a kormányt megbuktathassa. A liberálisok ettől remélik a kormányra való visszajutásukat, az ellenzéki szövetség így reméli kormányra jutását. De a nagy hírlapi lárma közben lázasan tárgyalnak a pártok kiküldöttei, hogy új csoportosulásra és hatalmi osztozásra találjanak plattformot. A liberális párt szokott makacsságával tágítja egyre a rést a nemzetiek és a paraszt-párt közt, hogy eltávolítván őket egymástól, a maga szövetségeséül nyerje meg az erdélyi nemzeti pártot. Bratianuék most már nem érzik magukat az ország korlátlan urainak, nem a miniszteri tárcák 1/5-ét és az erdélyi főispánságok 1/3-át kínálják az erdélyieknek, hanem teljesen paritásos alapon akarják őket bevonni a kormány átvételére. A nagy centralizmusról is lemondanak a kedvükért, feloszlatják erdélyi pártszervezeteiket, megszüntetik ottani sajtójukat és hajlandók Erdélyt teljesen a Maniuék vadászterületéül átengedni. Avarescuék ezzel szemben a parasztpártot óhajtják megnyerni, hogy az ipari és kereskedelmi oligarchiával szemben tömegekre támaszkodó demokratikus nagy agrárpártot szervezzenek, mely kormányképes is legyen. Hihetőleg az, udvarnak is megfelel ez a koncepció, mert újra életbeléptetheti akkor a Károly király korában annyira bevált parlamenti váltógazdaság rendszerét. A szociálistákat, akik különben is teljesen kiszorultak a parlamentből és a népesség számarányának meg nem felelő, de azért elég erős kisebbségi blokkot, valamint a 8 képviselővel bevonult antiszemita pártot egyik csoport sem veszi ezeknél a tárgyalásoknál figyelembe. Hogy sikerül-e a két nagy pártot létrehozni, talán a közeljövő titka, de addig is elég gondot ad a kormánynak a maga egyáltalában nem homogén tábora. A Goldiscsoport, melyet Erdély megszerzése végett vont be a kormányba, nem akar sehogysem beolvadni az Avarescu-pártba, hanem megtartotta a maga különállását s a kormányban való három miniszterképvíselőjével a közhit szerint a liberálisok rejtett csapata. Tisztázatlan a nemzeti kisebbségek képviselőinek helyzete is. Ezek is a kormánylistán kerültek be, de hangsúlyozzák, hogy csak választási kartellt kötöttek, ami további magatartásukat nem befolyásolhatja. Addig támogatják a kormányt, míg az a paktum feltételeit a kisebbségekkel szemben való méltányos eljárást állja, de ha nemzetiségi politikája az eddigi elnyomatás irányába tolódik el, a legélesebben szembefordulnak vele. A kisebbségi blokkot eddig még a magyarok, németek és zsidók alkotják, a törökök, bulgárok, rutének és oroszok teljesen hallgatnak. Külpolitikailag is érdekes változások várhatók az új kormány uralmával. Az eddigi Bratianu-féle francia orientálódással szemben Avarescuék Olaszországra támaszkodnak, s ha a besszarábiai egyezmény ratifikálását nem is tudják megszerezni az olaszoktól, egy 200 millió lirás valuta-javító kölcsönt és kereskedelmi egyezményt mégis biztosítottak. Olaszország mellett egyre erősebb a nem liberális gazdasági köröknek az az óhaja, hogy Németországgal egyezzenek meg gazdasági és pénzügyi kérdésekben és próbálják meg ezt politikailag is kihasználni, talán Németország közvetíthet a szovjetnél a besszarábiai kérdés likvidálása irányában. Azzal is számítanak, hogy Németországot végleg elfordíthatják Magyarországtól, ha megegyezésük sikerül. A sajtó legalább ezt hirdeti. KÜLÜGYI TÁRSASÁG Rovatvezető Szakáts Kálmán dr. A Nemzetközi Unió ülése Londonban A Népszövetségi Ligák Uniója ez évi nagygyűlését és ezt megelőzően bizottsági üléseit Londonban és a Wales tartományban levő Aberystwith-ben tartja, június 25étől július 3-áig bezárólag. Az Unió ezidei ülését eredetileg Drezdában tervezték, azonban a hivatalos Népszövetség genfi kudarca után, amelyen Németországot nem sikerült a Nemzetek Szövetségébe felvenni, az ülés székhelyét Angliába helyezték át. Magyar szempontból az Unió ezen ülésének jelentősége abban áll, hogy a kisebbségi vegyes albizottságban a lausanne-i határozatok értelmében most fcg tárgyalás alá kerülni az úgynevezett eljárás (procedure) kérdése. A magyar federációt az Unió ülésén Pékár Gyula, Paikert Ala-