Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 13. szám - Páneurópai Unió

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. július 1 jos, Eöttevényi Olivér és Vermes Béla képviselik, az előbbi három mint a Külügyi Társaság, az utóbbi mint a Délvidéki Otthon delegátusa. A magyar delegátusok június 21-én utaztak el Londonba. Ezt megelőzőleg a Magyar Népszövetségi egyesületek Szövetsége június 15-én tierzeviczy Albert v. b. t. t. elnöklésével ülést tartóit, amely a londoni konferencia programjának, valamint kisebbségi sérelmekre vonatkozó magyar javaslatnak végleges megtárgyalásával foglalkozott. Az ülésen jelen voltak az elnökön kivül Lukács György, Pékár Gyula, Paikert Alajos, Eöttevényi Olivér, Póka-Pivny Béla, Grandpierre Emil, Vermes Béla, Barabás Endre, Kirchkropf Ernő, Auer Pál Albrecht Ferenc, Gulyás BéiaSzakáts Kálmán. Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnök terjesztette elő a lendoni konferencia ülésének tárgysorozatát, amelyen június 25én és 27-én szerepel a kisebbségi vegyes albizottságban a kisebbségi sérelmekre vonatkozó magyar javaslat, az u. n. de lege ferenda javaslat, amelynek szerzői Magyury Géza budapesti és Rauchberg Henrik prágai német egyetemi tanár. A kisebbségi albizottságban egyébként még két javaslatot fognak tárgyalni: a Napier-félét és Overbeke egyetemi tanárét. Ez alkalommal össze fog ülni a jogi bizottság is, amely az állampolgárságukat veszítettek ügyével fog foglalkozni, azonkivül munkában lesznek a közgazdasági és a munkaügyi bizottságai is az Uniónak. Eöttevényi Olivér ismertetése után Lukács György, Pékár Gyula, Paikert Alajos és Póka-Pivny Béla szóltak hezzá ahhoz a vitához, amelyben a delegáció magatartásának kérdését vitatták meg a különböző eshetőségekkel szemben. Azzal a reménnyel bocsájtotta útnak a delegációt a magyar federáció, hogy sikerülni fog álláspontunknak érvényt szerezni és hogy a jog és igazságnak fegyverével diadalmasan fognak hazatérni a magyar sorsért útrakelő és harcbainduló argonauták. A munkaügyi szakosztály ülése A Magyar Külügyi Társaság nemrégiben megalakult munkaügyi szakosztálya június 21-én tartotta első felolvasó ülését Földes Béla v. b. t. t., nyug. miniszter szakosztályi elnök elnöklésével. Az elnök megnyitójában reámutatott a Kü'ügyi Társaság új szakosztálya megalakulásának fontosságára és annak a tevékenységi körnek jelentőségére, amelyet az új szakosztálynak be kell töltenie. Röviden vázolta a szakosztály megalakulásának történetét, majd átadta a szót Papp Dezső államtitkárnak, aki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetek és Magyarország címmel tartott előadást. (Az előadást, legközelebbi számunk egész terjedelmében hozza.) A nagyérdekű, értékes gondolatokban bővelkedő előadás után élénk vita volt, amelyben résztvettek Rosenberg Auguszta, Jezsovits János dr. miniszteri tanácsos és Papp Géza dr. miniszteri titkár. A hozzászólások tartalmát az elnök foglalta össze és mondott köszönetet a megjelenteknek. Az ülésen jelen voltak az elnökön kívül Papp Dezső dr., Póka-Pívnv Béla dr., Paraszthy Pál, Péterffy Viktor, Lengyel Ernő dr., Schilling Zoltán, Jezsovits János dr., Pap Géza dr., Heylmann Ottmár, Szakáts Kálmán, Sebesta Kolos, Gesztelyi Nagy László, Gaál Andrásné, Rosenberg Auguszta. Vámháború Csehszlovákiával? Munkatársunk fölkereste Fenyő Miksa dr.-t a Magyar Gyáriparosok Szövetségének elnökét és megkérdezte tőle, minő következményei lesznek a cssh-szlovák új vámtarifának a magyar mezőgazdasági és ipari termékekre. Fenyő Miksa dr. a következő érdekes tájékoztató nyilatkozatot tette: — Magyarország legfontosabb agrár termékeit az új cseh vámjavaslat a cseh piacról végleg kizárja s hogy semmi kétségünk ne legyen, a javaslat V. cikke megállapítja, hogy a minimális tételek szerződések útján sem szállíthatók lejebb. Ez egyúttal annyit is jelent, hogy Csehország a Magyarországgal való gazdasági megegyezésről eleve lemond. — A Magyarország és Csehország között másfél esztendeje kezdődött vámtárgyalások során Magyarországnak éppoly természetes és magától értetődő célja volt, hogy szorosabbra vett mezőgazdasági és lisztkivitelét biztosítsa, mint aminő természetes volt Csehországnak az a törekvése, hogy megszerezze az ipari exportját megkönnyítő vámtételeket. — Körülbelül hasonló volt a helyzet Magyarország és Ausztria között, de a tárgyi nehézségek talán még nagyobbak voltak, úgy hogy nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy ha sikerül. Ausztriával kompromisszumra jutnunk, akkor egy pillanatig sem lehetett kétséges, hogy hasonló irányban Csehországgal is megtaláljuk a megegyezés alapjait. Hogy a gazdasági megegyezésnek ára van, azt tudrr. keli mind a két oldalon. A cseh vámjavaslat azonban a maga minimális vámrendszerével a kompromisszumnak útját vágja, mert nagyon is érthetően közli velünk, hogy a cseh gazdaságpolitika célja a külföldi — elsősorban Magyarország — agrártermékek kizárása. — ismételjük, hogy Csehország nekünk pedig nagyon fontos piacunk: 43 millió aranykorona értékű liszt, még több búza és egyéb gabonaféle, élő állat, disznózsír és a többi elhelyezéséről hogyan is mondhatunk le könnyedén. De minél értékesebb ez a piac, annál inkább rákényszerít bennünket az, aki onnan kizár, arra, hogy tőlünk telhetőleg vele is éreztessük a gazdasági összeköttetések megszakadásának következményeit. Magyarországon e pillanatban még csaknem az összes fontos ipari behozatali cikkekkel szemben az autonóm vámtételek vannak érvényben s ennek ellenére Csehország az 1925. évben 40 millió aranykorona értékű pamutszövetet szállított hozzánk, 19 millió értékű gyapjúszövetet, 9 millió korona értékű fonalat és így tovább. Lehet, hegy ezek a nagy es erős csehipari export szempontjából nem döntő mennyiségek; de kétségtelen, hogy agrár exportunk kizárása esetén semmi nehézséget nem okoz számunkra máshol beszerezni ezeket az árukat, de még a iát és szenet is, melyek tekintetében legalább oly nagy és változatos a világpiaci kínálat, mint gabonát, lisztet és élőállatot illetően. — Más kérdés az, vájjon az egész javaslat létrehozásában mennyiben játszanak közre politikai szempontok; vájjon nem kell-e az agrár vámokat is a politikai feszültség kisülésének tekintenünk; vájjon a cseh politika vezetőtérfiai nem arra gondolnak-e, hogy mindezeknek a nagy kérdéseknek eldöntésénél a gazdasági életben szokásos kölcsönösség és méltányosság helyett hatalmi konstelláció fogja megszabni a megoldás irányát. Nagyon természetes, hogy magam, mint a magyar gyáripar egyik képviselője, ezt, a gondolatmenetet követni nem tudom, hanem kénytelen vagyok a gazdaságpolitika terén megmaradni és megismételni, hogy a két ország gazdasági békéjét a cseh agrár vámjavaslatokkal a legnagyobb mértékig fenyegetettnek látom. A magyar kormány tudvalevően már félhivatalos közleményt adott is ki arrftl. hogy ily körülmények között szinte kilátás nélkül való a cseh provokációval való kereske-