Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 13. szám - A kisántánt Veldesben

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. július 1 hiányt kellett fedezni. A kormány azonban olyan eréllyel látott a költségvetés rendbehozatalához, hogy 38.000 fővel csökkentette a tisztviselők létszámát, megvonta a vármegyéktől és városoktól a háború alatt megkezdődött állami hozzájárulásokat, emelte az adókat, revizió alá vette az egész adórendszert, áttért a kötött forgalomról a szabad forgalomra és sikerült mihamar pénzünket stabilizálni, átalakította az állami üzemeket kereskedelmi üzemekké, ugy, hogy ezeknek is eltűnt a deficitjük. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeként már az 1924—25. költségvetési évben felesleg jelentkezett a budget-ben, 1925— 26-ban szintén. 1926 július l-re kötelezte magát az állam háztartása egyensúlyának helyreállitására s ez a megszabott idő előtt sikerült ujabb kölcsön és infláció nélkül. Megfelelő tartalékjai is vannak a költségvetésnek, ugy, hogy váratlan kiadásemelkedés vagy bevételcsökkenés a költségvetés egyensúlyát meg nem bonthatja. A kölcsön felvételekor a költségvetés 60 százalékát kellett személyi kiadásokra fordítani, ma már csak 51 százalékát, az egyenes adók pedig 15%-ról 22%-ra emelkedtek. így csökkenteni lehetett a forgalmi adót és el lehetett törülni a házhaszonrészesedést. Mindezek alapján a magyar kormány Genfben a Nemzetek Szövetsége Tanácsának júniusi ülésszakán a pénzügyi ellenőrzéstől való felmentését kérte. A pénzügyi bizottság egyhangúlag meg is állapította, hogy Magyarország költségvetése egészséges alapokon áll és egyensúlyban van, hogy valutája stabil, hogy a gazdasági nehézségek sem a költségvetés egyensúlyát, sem a pénz stbilitását nem veszélyeztetik és végezetül, hogy Magyarország á vállalt pénzügyi és közigazgatási reformokat programszerüleg hiánytalanul megvalósította. A Tanács ennélfogva úgy határozott, hogy Magyarországnak a főbiztos által gyakorolt ellenőrzése 1926 július elsejével megszűnik. Ellenőrzés helyett felügyelet 1926 július 1-ével tehát véget ért az ellenőrzés és Magyarország visszakapta pénzügyi szuverénitását. Smith, a főbiztos, aki költségvetésünket ellenőrizte, már távozott is, éppen ugy Síepman, aki a bankjegykibocsájtást ellenőrizte. Az ellenőrzés helyett felügyelet lépne életbe akkor is, ha a népszövetségi tanács ezt külön ki nem mondta volna. Az 1924. IV. törvénycikk 9,. 10. és 11-ik cikkei értelmében a főbiztos távozása után a kölcsöntadók érdekeit védő bizalmi emberek működése kezdődik meg és ilyen bizalmi emberül érkezik meg Magyarországra Ter Meulen, a hollandi bankár. Az állami egyedáruságok le vannak kötve a kölcsön fedezetéül és ezek a jövedelmek zárolt számlára fizetendők le, amely zárolt számla felügyeletét ezután a bizalmi ember veszi át, de nincs ellenőrzési joga a költségvetéssel szemben és nem ellenőrzi a bankjegykibocsájtást, tehát az állam pénzügyi szuverénitásának két főpontját. Ausztriában, mely szintén szanálási kölcsönt kapott és előbb, mint Magyarország, Zimmermann a pénzügyi főbiztos másfél évvel tovább maradt a pénzügyi szanálás idején túl is ellenőrzői ügykörében, habár ott semmi politikai kérdést nem tudtak kihasználni a kormánnyal szemben. Hátra van még a népszövetségi kölcsön még fel nem használt részleteinek ügye. Mint már emiitettük, a kölcsönt a népszövetségi tanács a főbiztos előterjesztésere negyedévenként folyósitotta. Az 1925— 26. költségvetési évre, mely most június 30-án fejeződött be, felszabadított a Nemzetek Szövetsége előbb 30, azután 20 millió aranykoronát. Maradt tehát még a kölcsönből 132 millió. Tavaly ősszel elvben felszabadított az 1926— 27-es költségvetési évre ujabb 50 milliót azzal a feltétellel, hogy az idei költségvetési év pénzügyi egyensúlya is biztosítva lesz és hogy a főbiztos még július 1. előtt elfogadja ennek az 50 milliónak a felhasználására kidolgozott beruházási programot. A jövő évi költségvetést a nemzetgyűlés már elfogadta, a főbiztos a beruházási programot szintén s igy az 50 millió az 1926—27. évi költségvetési évre automatikusan felszabadult. Marad tehát a 250 milliós kölcsönből még 82 millió aranykorona az 1927—28. és 1928—29. költségvetési évekre. A magyar kormány most Genfben az ellenőrzés megszüntetésével egyidejűleg ennek az összegnek szintén elvi felszabadítását kérte a tavalyihoz hasonlóan. Tényleg csak akkor lehetett volna szó nem elvi, hanem tényleges felszabadításról, ha a beruházási program erre is kész lett volna már, minthogy azonban az 1925—26-iki költségvetési év vége felé emberi számítás szerint nem lehet az 1927—28. évi költségvetést is összeállítani és elfogadtatni s minthogy enélkül beruházási programot sem lehet csinálni, az eredményre nézve mindegy, hogy most szabaditják-e fel azt a kölcsönt elvben vagy a jövő évben gyakorlatban. A Nemzetek Szövetségének Tanácsa el ís halasztotta ennek a kérdésnek a tárgyalását és ezt az elhalasztást használja ki most szépségtapasznak a kisentente és a tőle függő francia sajtó, hogy azt a maga álláspontjának diadalaként hirdesse. A magyar kormányt kudarc ebben a kérdésben sem érte, ha győzelme nem ís olyan nyilvánvaló, mint az ország pénzügyi szuverénitásának visszaszerzésében. jL A kisántánt Veldesben Irta Okolicsányi László dr. A kisántánt külügyminisztereinek időszakonként megismételt összejöveteleit a hivatalos nyilatkozatok szerint azért rendszeresítették, hogy alkalmuk legyen az őket közösen érdeklő kérdésekben egyetértésüket megállapítani és a szükségesnek látszó intézkedéseket megbeszélni. Az utóbbi időben azonban ezt a célt mind kevésbbé sikerül megközelíteniök. Már a f. évi februáriusban Temesvárra öszszehívott rendkívüli konferencián a résztvevők felfogásában olyan eltérések mutatkoztak, hogy jobbnak látták széjjelmenni, mielőtt érdemleges tárgyalásba bocsátkoztak volna. Június 17-én jöttek össze ismét Laíbach közelében, a festői szépségéről híres Veldesben. Ennek az összejövetelnek nagy jelentőséget jósoltak. Napirendjére a 1 egérdekesebb nemzetközi kérdéseket tűzték, úgymint egy garanciális szerződés kötését Magyarországgal. Ausztria és Magyarország pénzügyi ellenőrzésének a Népszövetség által elhatározott megszüntetését, Bulgária megrendszabályozását a macedón bandák fönntartása miatt, a német-orosz szerződést stb. Mindezek megbeszélésére három egész napot szántak és pedig június 17., 18. és 19. napjait. A kitűzött időben tényleg össze is ült a kisántánt három külügyminisztere és belekezdvén a tanácskozásba, azt csakhamar — meglepetésszerűen — már a második nap déli órájában be is fejezték. A három napra tervezett konferencia tehát másfél napra zsugorodott össze.