Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 12. szám - A Magyar Külügyi Társaság Vl-ik évi közgyűlése. 1926 június hó 11-én - Egy év eredménye - új tervek

A Magyar Külpolitika 6. számú melléklete — 3 1926. június 16. kik a mi nyelvünket nem értik, de irántunk, vagy legalább a tárgyilagos igazság iránt megértéssel vannak. Propagandánknak tehát semmi nehézségtől nem szabad visszariadnia abban a tekintetben, hogv ezt az angol nyelvű folyóiratot minél előbb létrehozzuk. Arra is törekednünk kell, hogy minél több tagunk minél gyakrabban hirdesse a legkülönfélébb irodalmi eszközökkel: önálló munkákban, tanulmányokban, cikkekben, hírlapi közleményekben stb. a külföldön is a mi igazunkat. És e szempontból arra kérem tagtársainkat, hogy évenkint legalább egyszer szíveskedjenek bennünket arról tájékoztatni, hogy hol, mikor, mily címen és mekkora terjedelemben jelent meg az ő tollúkból egy-egy ilyen cikk, vagy tanulmány a külföldön, mert mindez egyúttal a Külügyi Társaság programjának is egy-egy részletben a valóra váltását jelenti. Külföldi propagandánkat azonkívül az élőszó erejével is fejlesztenünk kell. Évek óta tagjai vagyunk a Népszövetségi Ligák Nemzetközi Uniójának és ennek a hatalmas szervezetnek minden ülésén — évenkint 4—5 ízben — delegátusaink útján résztveszünk és az Unió munkájában aktiv tevékenységet fejtünk ki. A közel jövőben két hét múlva is ily célból Angliába utazik társaságunknak egy kisebb delegá* ciója s a lefolyt évben nem mulasztottuk el, hogy Varsóban, Bécsben, Hágában, Brüsszelben, Genfben és Lausanne-ban hasonló célból, az Unió, vagy bizottságai egy-egy ülésén, magunkat ne képviseltessük. Hogy az esztendők folyamán az az elnyomott helyzet, amelvben nemzetünk és így mi magunk is a külföldi fórumok előtt állottunk, jelentékenyen megjavult, az igen nagy részben ennek az Unió keretében kifejtett munkásságunknak köszönhető, amelyet tehát lekicsinyelni nem szabad. De propagandánk ezen a téren is fejlesztésre szorul. Nekünk keresnünk kell a lehetőséget arra, hogy egyéb nemzetközi szervezetekkel való kapcsolat révén is, amelyek társaságunk programjával azonos, vagy rokonirányt követnek, a mi szavunkat hallassuk. A nemzetközi kongresszusok, a különféle nemzetközi szervezetek, nézetem szerint — talán még akkor is, ha nem egészen és mindenben fedik a mi álláspontunkat — ezen a téren ügyünknek jelentékeny szolgálatokat tehetnek, mert ámbár mi a mi felfogásunkhoz mindenütt hívek maradhatunk, mégis a szavunkat sokfelé hallathatjuk. Olyan terrénum tehát ez a gondolat, amelynek a kiépítésével érdemes foglalkozni és erre is felhívom a tekintetes Közgyűlés figyelmét. A propaganda hathatós eszközének bizonyult továbbá az, hogy a nemzetközi életben súllyal bíró külföldi egyéniségeket minél nagvobb számban hozzuk el mihozzánk és itt egy-egy előadás keretében s az utána következő személyes érintkezés kapcsán igyekeztünk őket barátainkul megnyerni. A lefolyt évben öt ilyen előadás volt, amelyről a megfelelő jelentés külön fog megemlékezni, de itt arra akarok rámutatni, hogy ezt a propaganda-eszközt nemcsak fentartani, hanem fejleszteni is kell. Ennek az előfeltétele pedig épen az, hogy minél gyakrabban vegyünk részt a nemzetközi, velünk hasonló irányú mozgalmakban, ahol alkalmunk nyílik a személyes megismerkedésre s az azok irányításánál vezető szerepet játszó külföldi egyéniségek rokonszenvének a megnyerésére. Amikor azt tapasztaljuk, hogy hazánkban egy-egy szervezet, egyetem, múzeum vagy hasonló intézmény megalakítja az illető szervezet barátainak az egyesületét, mert átérzi annak a szükségét, hegy tevékenysége csak úgy lehet erőteljes, ha az általa képviselt eszme híveit széles társadalmi körökből egyesíti; akkor nekünk, a Magyar Külügyi Társaságnak, gyönyörű programunk lehet az is, hogy lassankint megalakítjuk Magyarország Barátainak a Szövetségét, amelyik talán nem lesz a szoros egyesületi formák korlátai közt működő institúció, ellenben oly organizációvá válhatik, amelyből szegény, letiport, agyongyötört nemzetünkre csak áldás fakadhat. Mindennek a programnak a megvalósítása azonban a mi lelkességünkön és munkabírásunkon kívül igen nagy részben anyagi erőink fokozásától függ és ez olyan kérdés, amelyre érdemes néhány szóval kitérnünk. Tudjuk, hogy a magyar társadalom ma nagy általánosságban szegény és közcélokra áldozni aránylag keveset tud. Azt is tudjuk, hogy azok a jogi személyek, amelyekhez e tekintetben fordulhatunk — törvényhatóságok, városok, közgazdasági vállalatok — szintén súlyosan érzik a gazdasági válság terheit. És mégis fel kell emelnünk ismételten kérő szavunkat, remélve, hogy ez meghallgatásra talál. A Magyar Külügyi Társaság az idén tavasszal töltötte be fennállásának hatodik esztendejét. Ez a hat év a nehéz és verejtékes munka ideje volt, amikor nemcsak programunk megkedveltetése és széles körök által leendő felkarolása érdekében kellett dolgoznunk, hanem keresnünk kellett azokat az anyagi eszközöket is, amelyek ezeknek a megvalósítását lehetővé teszik. Sajnos, ezen a téren még igen-igen sok a tennivaló. Mikor mi alapszabályainkat megalkottuk, akkor akként intézkedtünk, hogy Társaságunk rendes tagjai tagdíjat nem fizetnek, hanem aktív munkásságukkal szolgálják ügyünket. Ezen a téren a nagy többség reményeinket valóra is váltotta. De sajnos, rendes tagjaink egy részétől a munkásságunkban való ezt az aktív részvételt eddig kevéssé élvezhettük- Reméljük, hogy a jövőben ez is meg fog változni. Ezzel azonban még csak a működésünk szellemi része nyer kielégítést, de előttünk áll a nagy prcbléma, hogy napról-napra fokozódó kiadásainkat, a nemzetközi kapcsolataink kiépítésével együttjáró külföldi utazások által reánk háruló költségeket, folyóiratunk és egyéb kiadványaink tehertételeit miből fizessük? Milliók és milliók kellenek erre és ezen a téren sajnos, nem sok kedvezőt mondhatunk. Alapszabályaink szerint akár a pártolótagjaink közé leendő belépés, akár a Társaságunknak juttatott egyszeri adomány lehetővé teszi a mi támogatásunkat. Ezzel szemben azonban a fővárosban levő pár tolótagjaink száma szinte nevetségesen csekély, sőt a vidék egyes helyeire e tekintetben épített reményeink is csalódást hoztak. Már pedig propagandánkat és programunkat pénz nélkül megvalósítani lehetetlen. Nagyon kérem tehát erről a helyről is mindazokat, akik a mi becsületes munkásságunknak a szemtanúi és akik Társaságunk hivatása iránt megértéssel vannak, hogy kövessenek el mindent annak az érdekében, hogy adjanak azok, akiknek adatott. Külföldi útjaimon, a rokonszervezetek körében azt tapasztaltam, hogy azoknak vannak értékes meacenásaik. A legutóbbi hónapokban Berlinben járva, értesültem az ottani Népszövetségi Liga vezetőitől arról, hogy nekik nem egy olyan tagjuk van, akik évente ezer aranymárka, a mi valutánk szerint tehát körülbelül tizenhét millió korona tagdíiat önként fizet, sőt akad, aki évente a 3-4-5-szörösét nyújtja. Jól tudom, hogy ezen a téren a mi szegény országunk a bár hasonlóképen háborúvesztes Németországgal nem versenyezhet, de azért ismételten kérjük a tehetőseket, a mi legjobb tudásunk szerint nemzetmentő munkásságunknak anyagi támogatására is. Közönségünk külpolitikai nevelésének érdekében az elmúlt évben