Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 12. szám - A Magyar Külügyi Társaság Vl-ik évi közgyűlése. 1926 június hó 11-én - Egy év eredménye - új tervek

A Magyar Külpolitika 6. számú melléklete 1926. június 16 A Magyar Külügyi Társaság Vl-ík évi közgyűlése 1926 június hó 11-én A. Matfvar Külügyi Társaság jú­nius hó 11-én tartotta Vl-ik rendes közgyűlését Berzeviczy Albert v. b. t- t., ny- miniszter elnöklésével. A társaság elnöksége közül megjelen­tek még a következők: Berze­viczy Albert, báró Wlassics Gyula, Lukács György, Pékár Gyula, Eöttevényi Oiivér, Paikert Alajos Klimes Károly, Radisics Elemér és Póka-Pivny Béla. A megjelent nagyszámú, díszes közönség sorá­ban ott láttuk még a következőket. Báró Szterényi József v. b. t. t., ny. mi­niszter nemzetgy. képv., Földes Béla v. b. t t., ny. miniszter, egyetemi tanár, gróf Csekonics Iván, r. k. követ, meghat, mi­niszter, Praznovszky Iván rk. követ, meg­hat, miniszter, dr. Raffay Sándor ág. h. ev. püspök, báró Harkányi Béla egyetemi ta­nár, Tánczos Gábor altábornagy, báró Bá­lás György táborszernagy, Kratochwill Kárcly altábornagy, Kaán Károly állam­titkár, Gabányi János tábornok, dr. Papp Dezső államtitkár, Ferenczi Zoltán dr. államtitkár, Rőder Vilmos tábornok, Pósfay Virgil rk. követ, meghat, miniszter, Tóth Árpád dr. államtitkár, Tordai Imre dr. államtitkár, Zachár Gyula dr. egyetemi ta­nár, Pap-Szász Tamás földbirtokos, Kayser Szilárd dr. szabadalmi bíróság ny. al­elnöke, Nagy Miklós dr., a képviselőházi könyvtár igazgatója, vitéz Benke József alezredes, Rüblein Richárd miniszteri taná­csos, Bálás Béla ny. főispán, Tass Antal állami obszervatóriumi igazgató, Szemere Gusztáv miniszteri tanácsos, Gonda Dezső dr. kir. tanácsos, ügyvéd, Balassa Istvánné, Paraszthy Pál dr. gazdasági főtanácsos, Révay Mór János könyvkiadó, Németh József miniszteri tanácsos, Bársony Osz­kár, az Idegenforg. és Utazási Vállalat vezérigazgatója, Bérezik Sándor az Idegen­forg. és Utazási Vállalat főtitkára, Szabó Béla dr., a Budapesti Tud. Egyetem gaz­dasági hivatalának igazgatója, Vikár Béla, a parlamenti gyorsiroda főnöke, Schreiber János őrnagy, Bielik Aladár dr., Kirch­A Magyar Külügyi Társaságnak az 1925. évi június hó 16-án lefolyt legutóbbi közgyűlése óta eltelt esz­tendő alatti munkásságáról azok az egyes jelentések, amelyeket munka­társaim a közgyűlés folyamán külön-külön fognak előterjeszteni, részletes beszámolót nyuj tanak. Méltóztassék tehát megengedni, hogy ezeket a jelentéseket, amelye­ket ők a Társaság működésének bemutatásául elő fognak adni, én összességükben a magam mostani beszámolójának a kiegészítéseként tekinthessem, viszont nekem jogom legyen arra, hogy ez alkalommal — azokon a mozzanatokon kívül, ame­lyek az én jelentésembe kapcso­lódnak be — néhány olyan vezér­gondolatot fejtsek ki, amelyek a knopf Ernő ny. konzul, Sömjén Géza dr. tb. konzul, ügyvéd, Geőcze Sarolta, Wer­mcs Béla nemzetgyűlési képviselő, Ágotái Béla filmgyári igazgató, Zseny József föld­birtokos, Nagy Géza százados, Auer Pál dr. ügyvéd, Nádas Viktor, a MFTR fő­felügyelője, dr. Hamvassy Istvánné, Jár­may Lajos százados, Vákár P. Arthur dr. kormányfőtanácsos, Endrey Zalán a MOT szerkesztője, Berényi Jenőné, Heylmann Ottmár,, Mosonyi Béla, Szakáts Kálmán dr., Albrecht Ferenc dr. titkárok. Endrey Zalán, a MOT szerkesztő igazgatója. Az elnök megnyitójában minde­nekelőtt kifejezte a Külügyi Tár­saság mélységes sajnálkozását és lelkéből fakadó megbotránkozását a magyar miniszterelnököt Genf­ben ért gyáva merénylet alkalmá­ból- Az elnök szavait a közgyűlés közönségének osztatlan együtt­érzése emelte határozattá. Meg­emlékezett még Berzeviczy a tár­saság nagynevű elnökének Aooonyi Albert grófnak nyolcvanadik szü­letésnapjáról, bejelentvén, hogy a társaság a Mátyás-templomban tartott hálaadó Isten tiszteleten testületileg vett részt és hálájának el nem múló emlékéül díszalbum­mal lepte meg az ünnepeltet­Berzeviczy elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Földes Béla és Raffay Sándor elnöki tanácstagokat kérte fel. a jegyzőkönyv vezetésére pedig Albrecht Ferenc és Moscnyi Béla titkárokat. A közgyűlésről távol­maradásukat kimentették: Darányi Kálmán, Nemes Antal, Báró Feilitzsch Berthold, Némethy Károly, Tóth Lajos, Mayer Károly, Rottenbiller Fülöp, Janky Kocsárd és Krécsy Béla. Ezután a jelentések felolvasása következett. Társaság eddigi munkásságát a jövőben megvalósítandó program­pontokkal állítják szembe, illetve elénk vetítik azt a tevékenységi kört, amelyet Társaságunk alap­szabályai szerint minél intenziveb­ben leendő munkálkodása érdeké­ből a jövőben megteremteni szük­ségesnek vélek. Mielőtt azonban ezt megtenném, leteszem a hódolat koszorúját el­nökünk elé. Ügy vélem ugyanis, hogy a te­kintetes Közgyűlés minden tagjával érzek együtt akkor, midőn a Gond­viselés iránt mélységes hálánkat fejezem ki azért a kegyelemért, hogy mindnyájunk által rendíthe­tetlen ragaszkodással körülövezett és az egész nemzet által tisztelt vezérünknek, Apponyi Albert gróf­nak megengedte, hogy a pátriárkák kerát elérve, az idei év május hó 29-én élete nyolcvanadik évét be­tölthette. Mi, akik oly szerencsé­sek lehetünk, hogy az ő közéleti te­vékenységének egyik legkimagas­lóbb terén, a külpolitikában az ő munkásságát nemcsak közvetlen közelből észlelhetjük, hanem ré­szesei vagyunk nem egyszer az ő nemzetmentő gondolatai és tervei kifejtésének is, mi — ismétlem — csak a Mindenható iránt érzett alá­zatos hálával gondolhatunk arra, hogy szeretett elnökünknek az Ur ezt a nagy napot megérni engedte. Az a tény, hogy Apponyi Albert gróf éppen az utóbbi esztendőkben külpolitikai téren életének legje­lentősebb munkáját végzi és hazája érdekében mindenki által elismer­ten oly áldásos tevékenységet fejt ki, természetszerűen kapcsolatot lé­tesít ő közte és miköztünk, akik ő vele éppen a külpolitikai tevékeny­ségben, mint hűséges és megértő munkatársai, az ő bölcs útmutatásai szerint osztozkodunk. Szívünket az elfogultság, agyunkat a hódolat, magyar Énünket a büszkeség tölti el, amikor erre a nevezetes évfor­dulóra visszagondolunk és most, a mikor egy évi munkásságunkról adunk számot, csak megismételjük mindnyájunknak a születésnapon érzett azt a bensőséges óhaját, hogy a jó Isten sokáig tartsa meg elnö­künket, a maihoz hasonló teljes testi és lelki egészségben hazája, a közügyek és ezek sorába a mi Tár­saságunk javára. Az Apponyi-jubileumot a Kül­ügyi Társaság indítványomra még a mult év őszén hozott határozatával akként rendelte megünnepelni, hogy Emlékkönyvet ad ki, amely az ő közéleti munkásságát elsősorban külpolitikai téren teszi méltatás tárgyává olyképen, hogy társasá­gunk vezetői, valamint a magyar közélet egyéb kiválóságai önálló ta­nulmányokban foglalkoznak az ő külpolitikai működésének egyes részleteivel, azonkívül pedig köz­életi munkásságának egyéb megnyi­latkozási eseteivel is anélkül, hogy ebbe a napi politikát belevegyíte­nék. Ez a javaslat annak idején a társaság részéről megértő támoga­tásra talált és ennek eredménye­képen megkezdődött a munka. Az emlékkönyv-bizottság elnöki tisztét s az egész terv irányítását mély tisztelettel övezett elnökhelyette­sünk, Berzeviczy Albert őexcellen­Egy év eredménye — űj tervek Eöttevényi Olivér dr. ügyvezető alelnök beszámolója

Next

/
Thumbnails
Contents