Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 11. szám - A lengyel forradalom előzményei

1926. június 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 megye eredményei ismeretlenek még. Ezek mindenesetre nem sokat változtatnak a képen. A többi 68 megyénél a részletek a következők: A királyságban leszavazott 1,033.624 választó, ebből a kormányra 623.425, a nemzeti- és parasztpárti blokkra 243.167, a liberálisokra 119.397, az antiszemitákra 38.418, a szociálistákra 4017, a kommunistákra 2253, a polgári szövetségre 2952, A 34 megye közül abszolút többséget kapott az ellenzéki blokk Muscel, Prahova és Tulcea megyében, relatív többséget az antiszemiták az északmoldvai Dorohoiban. A többiben a kormány győzött, vagy abszolút vagy relatív többséggel. Besszcrábiában leszavazott 300.935 választó, ebből a kormányra 180.688, az ellenzéki blokkra 93.307, a liberálisokra 21.043, az antiszemitákra 5624, a polgári szövetségre 273. Az ellenzéki blokk csak az egy Cahul megyében kapott abszolút többséget. Erdélyben leadtak 844.193 szavazatot. Ebből a kormánykartellre szavazott 389.511, az ellenzéki blokkra 341.541, a liberálisokra 28.109, az antiszemitákra 41.834, a szociálistákra 17.294, a kommunistákra 25.903 szavazó. Az ellenzéki blokk abszolút többséget kapott 23 megye közül hétben, még pedig: Alsófejér, Fogaras, Kolozs, Márniaros, Szilágy, SzolnokDoboka és Torda vármegyékben tehát ahol a görög-katholikusok laknak többségben. Relativ többséget kapott Bihar, Nagyküküllö és Szeben megyében. A győzelmet tehát a magyar párt döntötte el, zárt sorokban Szavazván le a székely megyékben és a nyugati határon a kormánnyal közös listáira. Bukovinában a leadott szavazatok száma 117.068. Ebből a kormány kapott 50.285, az ellenzéki blokk 29.834, a szociálistapárt 14.262, az antiszemitapárt 14.083 szavazatot. Legjobban itt maradtak le a liberálisok, akik mindössze 7714 szavazatot szereztek, holott az előző cikluson Bukovina 16 képviselője közül 14 liberális volt. A mandátumok elosztása* A mandátumok elosztása bonyolódott kulcs szerint történik. Azokban a megyékben, amelyekben valamely ellenzéki párt abszolút többséget kapott, megkapja a választás számaránya szerint esedékes számú mandátumot. Ez * Ujabban érkezett hírek szerint — amelyek azonban a fent vázolt általános képen nem változtatnak — Avarescu pártja összesen 286 mandátummal rendelkezik. A nemzeti agrárblokk 77-et kapott (37-et a román nemzeti párt és 40-et a parasztpárt), a liberális párt 15-öt, az antiszemiták pedig 9-et A kisebbségi pártok számaránya is megváltozott, és pedig, magvar: 15, német: 8, zsidó: 6. A szenátusban, amelybe a városi és megyei képviselőtestületek 71 képviselőt küldenek, a kereskedelmi és iparkamarák-, mezőgazdasági kamarák-, munkáskamarák- és főiskolák 4-et 4-et, az egyházak pedig 26-ot, a kormánypártnak 113 mandátumával szemben az ellenzék 7 mandátumával. kitesz jelenleg az ellenzéki blokknál 31 mandátumot. A többi megyék eredményeit összeszámítják, s az a párt, mely 40 vagy ennél több százalékát kapta meg az országos szavazatoknak, jutalomképen megkapja a mandátumok felét, a többi mandátumon pedig az országos szavazatok számaránya szerint osztozkodik azokkal a kisebbségben maradt pártokkal, melyek az országos szavazatoknak legalább 2 százalékát megkapták. Ezt a választási törvényt a liberálisok csak most a télen hozták a maguk javára, bizonyára nem gondolván, hogy egy másik kormány fogja azt ő ellenük kihasználni. A fenti elvek szerint tehát az Averescu-kormánynak a három ismeretlen megye valószinüleges hozzászámításával jut 285 mandátum, az egyesült ellenzéknek 76, a megmaradt 26 mandátumon a liberálisok és antiszemiták — tehát a jobboldali ellenzékiek — fognak osztozkodni 18:8 arányban, Szocialista és kommunista tagja tehát nem lesz az új parlamentnek, holott az első Averescu-kormány idején 17 volt. Ha a munkásság nem oszlik meg két külön táborra, négy mandátumot szerezhetett volna. Valószínű az is, hogy a munkás szavazatok egy része nemzetiségek szerint a polgári pártokra estek. Hogy a magyarság hogyan lesz képviselve az új parlamentben, a belügyminiszter közleménye még nem számol be róla. Az bizonyos, hogy Kolozs és Szilágy megyében a kormánvlísta bukásával az ?zon szereplő Bokor Márton bánffyhunyadi református pao és J ó s ik a János báró is kibukott. Biharban a második magyar jelölt W e i s z Sándor dr. csak úgy kerülhet be, ha Goga belügyminiszter, az ottani megyei listavezető, nem ezt, hanem Szeben megyei mandátumait tartja meg. A többi 13 hivatalos magyar jelölt megválasztottnak tekinthető és pedig: Aradmegyében: Paretz Béla ügyvéd, Brassómegyében: Szele Béla ügyvéd, Biharmegyében: Kotzó Jenő ügyvéd, Csikmegyében: László Ignác ügyvéd és Willcr József volt lugosí aljegyző, újságíró, Háremszékmegyében: Tőrök Andor ügyvéd és Ignátz László fogarasi református pap, Marostorda megyében: Bernádi György, Marosvásárhely polgármestere és Szoboszlay László ügyvéd, Szatmármegyében: Paál Árpád volt alispán, újságíró, Udvarhely megyében Bethlen György gróf, Sebesi János volt alispán és Laár Ferenc parajdi református pap. A magyarságot lélekszáma szerint 34 mandátum illetné meg, s így önmagában nem valami fényes eredmény a mostani 13—14, de figyelembe kell venni, hogy a mult cikluson, amikor önállóan jelölhetett és nem volt ez a Mussoliniutánzatú premiális rendszer és országos összesítés, és Bratianuék terrorja miatt csak egy képviselőjét tudta beválasztani az általános választásokon és aztán még kettőt a pótválasztásokon. A mostani 13—14 ember erőt jelent, mert hiszen indítványok és törvényjavaslatok benyújtásához 11 képviselő aláírása szükséges, ez a joga tehát legalább biztosítva van az erdélyi magyarságnak. További erősítését jelenti, hogy kooperációban marad a szász és sváb képviselőkkel — esetleg a törökökkel, bolgárokkal és oroszokkal is; — a nemzetiségi blokk így körülbelül 30 képviselőből fog állani. Ez már számottevő súly a bukaresti parlamentben is. Mit lehet várni az eredmény után? A nagy választási győzelem megadja a lehetőséget az Avarescu-kormánynak a nyugodt kormányzásra és pártszervezetei kiépítésére. Ha az ország legmakacsabb betegségét, melyet a liberálisok annyira elmérgesítettek, a nemzetiségi kérdést az eddigi modorban kezeli tovább, határozottan építő munkát végezhet. Nem elszigetelt kapkodó engedményekre van szükség a nemzetiségi kérdés megoldásánál, hanem becsületes gazdasági politikára, mely egyúttal a nemzeti kisebbségek helyzetét is tűrhetővé teszi, így támogatásukat biztosítja. Az új területek eddigi kizsákmányolt gyarmati helyzetét kell megszüntetni, egységes es igazságos adórendszert kell bevezetni, a községek és vármegyék autonómiáját újra vissza kell állítani s így az építő munkába bevonni az ország minden érdemes elemét, anyanyelvre és felekezetre való különbség nélkül. Ez a decentralizáció maga is kiküszöböli annak a lehetőségét, hogy a liberálisok alatt az erdélyi és más új tartományokbeli közhivatalokat elárasztott királyságbeli, minden képesítés nélküli korteshad, melyet az Avaréscu-kormány erdélyi miniszterei a vezető állásokból legalább is már jórészt eltávolítottak, megint ráüljön a nép nyakára. Ha ezek mellett a párisi kisebbségi egyezmény értelmében az új kormány megtartja a külön paktumokban is vállalt kötelezettségeit, újjászervezheti ?. már-már polp*ár-