Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 2. szám - Prágában cseh-lengyel uniót terveznek

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1936. január 16 zetck részére és csupán annyiban biztosítja az önrendelkezés egy követelményét, hogy a gyámkodó hatalom választására irányuló kívánságaikat nem ugyan feltétlenül, de mégis „elsősorban" tekintetbe kell venni. Azonban, amíg az Egységokmánv e halk akkordot nem tekintve, egyébként hallgat ugyan a népek önrendelkezési jogáról, de legalább nem helyezkedik szembe azzal, addig békeszerződésünk a tőlünk elszakított területeken élő népességnek annyi jogot sem biztosit, mint amennyit a Törökországtól elvett területen élő nemzeteknek az Egyezségokmány ad, e területek lakosságának nem nyují módot hovátartozásuk tekintetében még csak „kívánságok" nyilvánítására sem, e lakosság felett egyszerűen hatalmi szóval rendelkezik s ezzel egyenesen lábbal tapodja a népek önrendelkezési jogának elvét és pedig nem csupán azt, ami abból eddig is egyedül ethikai elv, erkölcsi követelmény volt, hanem annak már nemzetközi joggá vált ama részét is, hogy valamely területnek más államhoz csatolásához népszavazásra van szükség. A békeszerződés tehát nemcsak, hogy nem tette a nemzetközi jog alapjává a népek önrendelkezési jogát, nemcsak hogy nem fejlesztette tovább ennek az eddig etikai elvnek jogi kristályosítását, de visszafej lődést jelent ezen a téren, sőt egyenesen megsértette a népek önrendelkezési jogát olyan vonatkozásban, amely a nagy háború előtt már a nemzetközi élet egyik sarkalatos jogszokásává vált. A békeszerződés tehát a területváltozások terén nem a népek önrendelkezését, hanem a győztesek rendelkezését valósította meg Hogy ez mennyire egyoldalú, mennyire csupán a nyers erőszakon épülő tény volt, annak az a világos bizonyítéka, hogy ahol a Magyarországtól elszakított területek közül utóbb mégis népszavazás következett be, ott annak ered ménye az ezeréves magyar államhoz való hűségnek, a magyar hazahoz fűződő kapcsolatok fenntartására irányuló kívánságnak kifejezésre juttatása lett. Nem biztosította a békeszerződés az elszakított területeken élő népesség részére a jövőre nézve sem az önrendelkezés jogát. Ebben a vonatkozásban kivételként csupán egyetlen nép, a rutének azok. akiknek a békeszerződés autonómiát szánt akkor, amidőn a 48. cikkben a rutének területét autonómnak jelöli meg. A rutének részére egyébként a kísérőlevél az önrendelkezést még messzebbmenően látszik biztosítani, azonban nem hallgathatom el azt a megjegyzést, hogy a nemzetközi szerződések betartásának mai rendszere mellett a rutének önrendelkezési joga csak a papíron maradt. Látjuk mindezekből, hogy a népek önrendelkezési jogaínak nagy kérdéseit az ,,új nemzetközi jog" nem oldotta meg. Azzal pedig tisztában kell lennünk, hogy a világPrágában cseh-lengyel uniót terveznek A mióta a csehországi és felvidéki választásokon olyan fényesen megbukott a cseh állameszme, a cseh kormány őrizkedik minden belpolitikától és a külpolitikára öszpontosította minden figyelmét. A tótok hiába követelik a pittsburgi szerződés végrehajtását, a kormány oda sem hallgat, ellenben Benes csápjait a Vatikán felé is kinyújtogatja, hogy a cseh néppárton keresztül megbékülvén a megbántott Szentszékkel, azzal próbáljon nyomást gyakoroltatni a tótok jórészt katolikus papokból álló vezéreire. Tapogatózik Németország felé is, hogy így szereltesse le a csehországi német politikai pártokat, s távol tartassa őket a Felví déki autonómia követelésétől. Közben teljes offenzívát indított Magyarország ellen a budapesti frankhamisítási botrány rosszakaratú kihasználásával s ezt egyúttal arra is igénybeveszi, hogy ezzel terrorizálja odahaza a magyar kisebb ségeket, melynek vezéreit máris elkezdettek a hatóságok zaklatni és megkísérelik azt a látszatot kelteni, mintha ők is bele volnának keveredve ebbe az ügybe. Mindezek csak a helyzetadta különféle kísérletezések, de kezdett a cseh kormány egy nagyobb lélekzetű, nemzetközi viszonylatban is nagyfontoságú tervet is szőni. Ez a cseh-lengyel unió. A csehek kisebbséget alkotnak egy nemzetiségi államban, tehát egy szláv, nemzeti állam segélyét szeretnék megszerezni otthoni hegemóniájuk érdekében. A szerbekhez nem sikerült a korridort létrehozni, az oroszokhoz sem. így csak a lengyel maradt, mely a közöttük levő ellentétek ellenére mégis csak szláv és ha a cseh neo-pánszláv propaganda teljes erővel munkába vehetné, esetleg sikerülne őket szláv alapra hozni. Benes zsoldjában áll a lengyel nemzeti demokraták varsói orgánuma: a Rrzeczprspolita. Ez írja hetek óta makacs kitartással a béke lehető biztosítása, a háborúk lehető elkerülése nem csupán a már állami létre emelkedett nemzetek, az államok közötti viták békés elintézésének kötelezővé tételétői függ, hanem jelentős részben annak a kérdése is, hogy fejlődő, erősödő, öntudatra ébredő népek részére az önkormányzatot, sőt az állami létet illetve az érdekeiknek megfelelő állami hovátartozást lehet-e egyáltalában vala; mely békés uton biztosítani. cseh-lengyel unió eszméjét. Leközöl minden cseh nyilatkozatot, melyből lengyel barátságot lehet kimagyarázni; ujjong, hogy a németek mennyire megijedtek ettől a tervezett uniótól, — tehát az csakis jó lehet Lengyelországnak, — ringatja a közvéleményt, hogy a készülődő szovjettel szemben szövetségest kell keresni és a csehek jó moszkvai összeköttetéseikkel majd szépszerével ráveszik a szovjetet, hogy hagyjon békét Lengyelországnak. A szovjet emlegetése ügyes fo gás, hiszen újév napján milyen véres zavargások voltak Posenben, a mikor a kommunistáktól felizgatott csőcselék a város pár utcáját teljesen kirabolta és nagy rombolásai után csak koncentrált katonai erővel lehetett megfékezni. Most derült ki az államrendőrség botránva is: Varsóban a rendőrigazgatóságnál egy Pawolski Boleszláv nevű rendőrtiszt rendszeresen tudósíttotta a kommunistákat a rendőrség minden titkáról és pontos névjegyzéket adott át a titkos rendőri szolgálatban álló egyének röl, az összes rájuk vonatkozó adatokkal együtt. Felhasználják a cseh ügynökök azt a legfrissebb hirt is, hogy a szovjet-kormány a tagjai közt kiütött ellentétek következté ben visszavonta Lengyelországban tett árúrendeléseit. Az unió melletti hangulat keltésre, használják ki Srzynszki miniszterelnök közeli prágai látogatásának hirét is. A terv érdekében áldozatokra is hajlandó Csehország. Milyen elszántsággal terjesztették e hatóságok a keleti Felvidéken az agitáció teljes megengedésével sőt hivatalos pártolásával a görög-keleti hitet a ruthén parasztság közt, s mint játszották az új paroszláv egyházak kezébe a régi görög katholikus templomokat, a míg remélték, hogy megvalósíthatják az orosz korridort. Most, hogy a hithű f<atholikus lengyeleknek kedvökben járjanak, már csendőrséggel szedetik vissza az elrablott templomokat az új hívektől a görö^