Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 2. szám - Anglia és a magyar szabadságharc

1926. január 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 katholikus egyháznak s nem riadnak vissza Rahón a vérengzéstől sem, csakhogy a lengyelek előtt a katholikus egyház védőinek szerepét játszhassák. A katholikus és nemzeti köröket azzal csábítják az unióra, hogy akkor meg lehet fékezni majd a cseh kommunistákat és szociálistákat is lengyel segélylyel, viszont a radikális baloldalt azzal kecsegtetik, hogy mekkorát erősödnék az ő helyzetük is, ha így a hátuk mögött éreznék majd a cseh vörösök támogatását. Kedvelt agitációs anyag a zloty sorsa is. Lengyelországnak a márka katasztrófája után nem sikerül a zloty-t sem értéken tartani. Kemmerer, a felkért amerikai pénzügyi szakértő most fejezte be munkálatait és elutazásakor azt a szakvéleményt adta le, hogy a lengyel valuta stabilizálását csak a következő feltételek mellett tartja íeheségesnek: 1. az állami és önkormányzati költségvetés leszállítása, különösen a hadügyi kiadások terén. 2. Az ipari termelés megindítása és a kereskedelem felszabadítása minden korlátozás alól; 3. az ipart terhelő szociális költségek megszüntetése és a nyolc órai mun kaidő eltörlése, illetőleg felemelése és 4. a belső bizalom megerősítése a lengyel valuta iránt. Mind olyan feltételek, melyek külső és belső okok folytán egyelőre meg nem valósulhatnak. A valutájáért remegő lengyel közvéleménynek tehát ódákat zengenek a cseh pénzügyi zseniálitásról, melylyel Englisnek és Rasinnak sikerült a szokolt a nemes valuták közé feltornásztatni, úgy hogy alig marad el — frank mögött, tehát a csehekkel való unió Lengyelor szágnak pénzügyileg is csak előnyös volna. A prágai szirénhangoknak egyelőre nem sok sikere van LengyelKÜLÜGYI TÁRSASÁG Szabolcsvármegye a Külügyi Társaságért Szabolcs vármegye közönsége 1925. évi december 29-én tartott rendkívüli közgyűlésén hozott határozatával a Magyar Külügyi Társaság alapító tagjai közé lépett be, azzal a megokolással, „hogy a Magyar Külügyi Társaság kérelmének helyt kellett adni, azért, mivel az az eltiport csonka országunk érdekei védelmében hathatós munkásságot fejt ki és ebbeli tevékenységének támogatása minden magyar közületnek és egyénnek hazafias kötelessége." Itt említjük meg, hogy Feíser Antal dr. győri megyéspüspök a Magyar Külügyi Társaság céljaira egy millió koronát adományozott. országban, mert ott is úgy ismerik a cseheket, mint'a tótok. De a tó tok közt is kitart egy kis csoport a csehek mellett mindmáig, épen azért a cseh-lengyel unió tervét is figyelemmel kell kisérr.i, mert a cseh diplomácia megmutatta, hogy hihetetlen eszközöket felhasználva hihetetlennek látszó terveket is meg tud valósítani. Külügyi szeminárium A Magyar Külügyi Társaság december hó 22-én tartott bizottsági ülésen foglalkozott a külügyi ismeretek terjesztését célzó külügyi szeminárium szervezésének problémájával. Az ülésen jelen voltak Lukács György v. b. t. t., Eöttevényi Olivér, Paikert Alajos, Horváth Jenő, Lutter János, Rad'sics Elemér és a Szabad Egyetem részéről Pályi Sándor. Ügyvezető alelnök bevezető szavai után Radisics Elemér tervezetének kiegészítésekép előadia, hogy égető szükség van arra, hogy új gárdát neveljünk, amely a külügyekre vonatkozó problémákkal tisztában van s az egyes részletkérdésekben tájékozott. Ma az a sajnálatos helyzet, hogy ezeket az ismereteket, az egyetemeket is beleszámítva, sehol megszerezni nem lehet, a Külügyi Társaság feladata tehát, hoéy akár a Szabad Egyetemmel kapcsolatban, akár több Anglia és a magyar szabadságharc Horváth Jenő egyetemi tanár a Magyar Történelmi Társulat legutóbbi ülésén beszámolt legújabb tanulmányainak eredményeiről. Felolvasásából közöljük az alábbi érdekes részt: Az angol kormány az 1843—44 és 1847—48. országgyűlésekre kiküldötte Blackwell András János angol ügynököt, aki vaskos kötetekre kiterjedő jelejtéseinek másolatait a Magyar Tudományos Akadémiára hagyományozta. Ezekből az iratokból egy eddig nem ismert politikai törekvés képe tárul elénk: Anglai törekvése a közép dunai piac megszerzéséért és a Magyarországgal való közvetlen kapcsolat megteremtéséért. Az angol kormánynak ugyanis már 1848. februártól kezdve biztos információi voltak arról, hogy Oroszország Középeurópába fegyveres beavatkozásra készül és ezért Ausztriát az olasz területeiről való lemondásra és a Magyarországgal való megegyezésre akarta kényszeríteni. Backwell iratai sejteni engedik, hogy a bécsi angol nagykövetség ebben az irányban vetette latba befolyását és részben az ő érdeme volt, hogy Esterházy Fái herceg is a Batthyány-kormányba lépett. Batthyány és Esterházy első lépése viszont a budapesti angol konzulátus megszervezésének kérése lett, mit a dezignált konzul maga, Blackwell írásban vitt Londonba, hol azonban Palmerston lord külügyi államtitkár, kit az esztrákbarát nagykövet, Ponsonby lord, a magyar kormánynak megtett ígéretéről nem értesített, elutasította. A magyarbarát Blackwell kegyvesztése az osztrákbarát Ponsonby lord sikere volt, ki ezzel Anglia és a magyar kormány között minden összeköttetést elvágott, utóbbit pedig arra kényszerítette, hogy az angol és osztrák külképviseletek nélkül és az ő ellenökre közeledjék a brit külügyi hivatalhoz. Kossuth egyébként is maga vette kezébe a külső kapcsolatok megalkotásának nehéz munkáját és már május 24 dikén Szalay Lászlót Párisba és Londonba indította. Szalay csak június 24-dikére tudott Párisba utazni, de onnan visszafordult és csak december elején jutott Londonba, hol a magyar kormány elismertetését kérelmezte. Palmerston lord a megkeresésre azzal válaszolt, hogy Magyaror szágot Londonban Koller báró osztrák ügyvivő képviseli, Szalay tehát az osztrák követség útján közölje azt, mit a brit kormánnyal közölni akar. Ezt az elutasítást igyekezett jóvé tenni Pulszky Ferenc, ki 1849. febr. 28-dikán egy Koritz Naftái névre kiállított osztrák útlevéllel partra szállott és ki angol barátai közvetítésével pár nap alatt a legnagyobb angol lapokkal összeköttetésbe jutott. Azt az állítást hogy Palmerston lord Pulszkyt is