Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 11. szám - A lengyel forradalom előzményei

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. június 1 az International Law Association bécsi kongresszusáról hazánkba ellátogató tagoknak Budapesten és a vidéken való vezetésére az előkészületeket megtette a Külügyi Társaság elnöksége. Az alelnöki jelentésnek kiemelkedő pontja volt az Unió június 25-től július 3-ig terjedő ülésszakának programmjáról szóló ismertetés, amelyre a procedure kérdését napirendre tűzték. Egyben bejelentette, hogy Apponyi Albert gróf elnök az Unió londoni ülésére Pékár Gyula, Eöttevényi Olivér és P a i k e r t Alajos alelnököket jelölte ki a magyar federáció delegátusaiul. — A személyi ügyek elintézése után Horváth Jenő igazgató számolt be az Egyetemközi Iroda folyóügyeiről, továbbá egy angol szemlének, amelynek szerkesztője Tóth Árpád, megindításában való esetleges részvételről, Radisics Elemér igazgató a Külügyi Semináriumról, Pázmány Zoltán az Esperanto mozgalomról szóló bejelentései után az elnök köszönetet mondott az előadóknak, különösen pedig Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnöknek a sikeres bécsi, berlini és prágai tanácskozásaiért és az ülést bezárta. A munkaügyi szakosztály megalakulása A Magyar Külügyi Társaság március 23-án lefolyt elnökségi tanácsülésén elhatározta, hogy a genfi hivatalos Népszövetség mellett működő Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (Bureau International du Travail) tevékenységének támogatása céljából a Népszövetségi Ligák Uniójának kifejezett kívánságára külön munkaügyi szakosztályt alakít. Ennek az alakuló űiése május 19-én folyt le a Külügyi Társaság tanácstermében, mely alkalommal Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnök nyitotta meg az ülést és üdvözölte a nagy számban megjelent tagokat, akik között az illetékes szakminisztériumoknak több előkelő képviselője is megjelent. Az elnök javaslatára a szakosztály elnökévé Földes Béla v. b. t. t, nyug. minisztert, a Külügyi Társaság elnöki tanácstagját egyhangúlag választotta meg, aki elfoglalva az elnöki széket, hosszabb beszédben vázolta a szakosztály feladatát, élénk színekkel ecsetelve annak nagyjelentőségű programmját, melyhez Mayer Károly és Papp Géza államtitkárok, Póka-Pivny Béla igazgató és Németh József miniszteri tanácsos szóltak hozzá, ami után a szakosztály elhatározta, hogy a megfelelő szakembereket, akik még eddig a munkásságában részt nem vettek, tagjaiul meghívja és erre vonatkozóan az elnök által előterjesztett névszerinti javaslatot elfogadta azzal, hogy a Népszövetségi Ligák Uniójának folyc évi június hó végén Angliában megtartandó nagygyűlését megelőzően — ahol több a szakosztály hatáskörébe tartozó kérdés is tárgyalás alá kerül — ülést fog tartani. Végül megválasztották a szakosztály előadóivá Papp Dezső h. államtitkárt, PókaPivny Béla igazgatót, valamint kimondták, hogy a mezőgazdasági érdekeltség képviselője részére fenntartanak egy előadói helyet, amelyet később töltenek be. A képviselőválasztás eredménye Romániában Május 25-én folyt le Romániában a képviselői választás, melyet a tavasszal kinevezett Averescukormány írt ki. Az előző parlament döntő liberális többsége s általában a liberálisok kitűnő megszervezettsége, korlátlan pénzforrásai és négy évi uralma után nehéz helyzete volt az új kabinetnek, melynek a feloszlatott kamarában mindössze hat képviselője volt. Szervezetei inkább csak papíron voltak meg, így mindössze hat heti idő jutott rá, hogy komolyan neki készülhessen a választásoknak. Avarescu néppártja önmagában nem is remélte a sikert, hanem teljesen ellentétes tájékozódást keresett, mint ami a liberálisok uralmát jellemezte. Bratianuék kíméletlenül, türelmetlenül feláldoztak mindent a centralizmusért, ami az ottani viszonyok szerint azt jelentette, hogy az elszakított Keletmagyarország és Bukovina fejlettebb intézményeit igyekeztek lenyomni balkáni nívóra. Az új területeket teljesen a régi királyság kihasznált gyarmataként kezelték, ezeknek kellett ötszörös adókat viselni, ezek lettek elhelyezési területei a liberális érdekeltségek minden elhelyezkedésre váró selejtes elemének. A liberális párt voltaképen kereskedelmi, ipari és bankérdekeltség, mely behálózta az egész országot és a gazdasági eszközökkel tartotta össze nem annyira híveit, mint érdekeltjeit. Az Averescu-kormány az ilyen kizsákmányoló politika miatt elkeseredett új területek lakosságát igyekezett bevonni a maga politikai szövetségébe. Még pedig, ami első eset Romániában, nemzetiségre való különbség nélkül. Az erdélyi románságból megnyerte a nemzeti párt görög-keleti elemeit, akik elégedetlenek voltak a jórészt görög-katholikus pártvezetőség erélytelen, habozó és ingatag ellenzéki politikájával. Ezek csatlakoztak először Averescu pártjához, mint külön pártszervezet, feltámasztották a régi külön erdélyi nemzeti pártot és pár hét lefolyása alatt a görög-keleti lakosság nagy részét sikerült a maguk táborába vonni. További lé pés volt jelentékeny engedmények és még több igéret árán a magyar, szász és sváb kisebbségek politikai vezetőségének bevonása a választási kartellbe, majd a dobrudzsai és besszarábiai bolgárok, törökök és oroszok nagyobb részének megnyerése. Ezzel a kormány-kartelleí állt szemben mind a 71 megyében Bratianu liberális pártja, a megyék nagy részében a nemzeti párt és parasztpárt szövetsége, a nagyobb ipari vidékeken a szocialista pártnak és a kommunistáknak „városi és falusi dolgozók blokkja" címen elnevezett alkalmi alakulata, Moldva és Erdély egyes megyéiben a Cuza tanártól alapított kampós keresztes antiszemita párt, mint szélső nacionalista párt, a királyság két megyéjében az állami tisztviselők pártja és három megyében, ahol helyi súrlódások miatt a nemzeti és parasztpárt közös jelölése nem sikerült, külön a parasztpárt. A választás alkalmával a hivatalos nyomás, ha nem is volt olyan nagymérvű, mint a román választásokon szokott lenni, helyenként eléggé érezhető volt. Az ellenzéki sajtó tele is lármázta a világot állítólagos atrocitásokkal, de bizonyos, hogy nem a hatósági terror adta azt a fényes eredményt, melyet a belügyminisztérium hivatalos jelentése közölt. Az eredmény ugyanis az, hogy az egész országban, három eddig ismeretlen eredményű megye kivételével, 2,295.280 választó szavazott le s ebből 1,243.909, tehát 54.2 százaléka a szavazatoknak esett a kormánykartelire. A nemzeti párt, parasztpárti blokk a szavazatoknak 30.8 százalékát kapta meg, a liberális párt 7.7 százalékot (Csíkmegyében pl. elég ajánlót sem tudott kapni.) Sikere volt a Keresztény Nemzeti Ligának nevezett antiszemita alakulatnak is, mert megszerezte a szavazatok 4.8 százalékái si így részt kap a mandátumokból. A szociálisták, kommunisták, a polgári és tisztviselői blokk azonban nem tudta a 2 százalékot megszerezni és így mandátum nélkül maradt. Az ellenzéki blokk nem panaszkodhatik, mert a mult cikluson 57 képviselője került be, ma 76. Ez is ellentmond annak a bizonyos „rettenetes terrornak". Az eredmény országrészek szerint 71 megye közül a királyságbeli Botosani és Ilfov és a besszarábiai Kisenev