Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 11. szám - Apponyi Albert gróf betöltötte életének nyolcvanadik esztendejét

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. június 1 lendas való kitolására, míg Radicsék a parlament nyári szünete előtt akarják az ügyet tisztázni, illetőleg politikailag kihasználni. A szavazáson részt vett 315 képviselő közül 277. A radikális indítvány 127, a radicsiánus 150 szavazatot kapott. Ez utóbbira szavazott az egész ellenzék és a horvát parasztpárt, még a miniszterek is. Az előbbire csak a radikálisok szavaztak, de közülük is többen eltávoztak a szavazás elől. Uzúnovics másnap benyújtotta a kormány lemondását azzal az indokolással, hogy kormánya nem dolgozhatik oly csoporttal, mely a kormány ellen az ellenzékkel működik együtt. A király a lemondást az első audiencián elfogadta, de még ugyanaz nap, második audiencián fogadta Uzúnovicsot, aki e kihallgatás után arról kezdett beszélni, hogy félreértés történt. Radicsék azon hiszemben terjesztették elő indítványukat, hogy a kormány hozzájárult, u. i. Rádics Pál egy üzenetet nem közölt klubjával. Ennélfogva hajlandó a koalíciót megújítani, de a két Rádics nélkül. E sajátságos kijelentésekkel Uzúnovics, úgy látszik, szakadást akart okozni a parasztpártban. Ezúttal ^iába! A régóta fenyegető szakadás azonban a radikális pártban bekövetkezett. Azok a radikális képviselők, akik pártjuk napirendi indítványának megszavazása elől távoztak, másnap e miatt a radikális klubból eltávolíttattak. Erre tizen kiléptek és Jovánovics Ljubával új klubot alakítottak. A tizenegy tagú párt elnöke Jovánovics lett, alelnöke Lalosevics Jóca, az összeomláskor az újvidéki kormány elnöke. A többi párttagok közül eddig csak Vukicsevics Vei ja játszott nagyobb szerepet. Rádics előtt ő volt a közoktatási miniszter. Hogy Uzúnovics* a parasztpárttal, vagy annak legalább egy részével, le akart számolni, mutatja az, hogy a demokratapárttal koalíciós kormány alakításáról tárgyalt. E pártnak 37 és a vele szoros szövetségben álló bosnyák-muzulmánpártnak 15 tagja van. Ha tehát velük meg tudott volna egyezni, Rádicséktól megszabadúlhatott volna. A demokraták szintén a vidovdáni alkotmány alapján állanak, a muzulmánok sokkal nyomorultabb helyzetben vannak, semhogy apróbb koncessziókért autonomista terveiket fel ne függesszék, a tárgyalások tehát nem voltak kilátástalanok. A demokraták azonban Pasicsot ki akarják szorítani a politikai életből. Davidovics ezért azt kívánta, hogy legyen benne a kormányban Jovánovics disszidens csoportja is, kívánta továbbá, hogy a korrupció ellen külön törvény hozassék. Ezeket a feltételeket Uzúnovics nem fogadhatta el, ha csak Pasiccsal nem akar szakítani, Rádics az első percben Uzúnovics ellen volt és az ellenzékkel akart szövetkezni. Az ellenzék azonban, Rádics megállapítása szet, habozó és halogató taktikát követett. Szóval sem Jovánovics, sem Davidovics nem remélték a kormányhatalmat a radikálisokkal szemben kézhez kaphatni. A dolog különben számukra nem volt a jelen percben nagyon csábító. Hiszen kormányuk Rádicstól függött volna ami nem a legmegnyugtatóbb állapot semmiféle kormányra nézve sem, különösen nem olyanra, amely amúgy is öt-hat kis pártra támaszkodik. A helyzet tehát az volt, hogy az ellenzéktől mind Uzúnovics, mind Rádics kosarat kapott. Uzúnovics tudta, hogy nem egyezik meg Rádicssal, nincs többsége és akkor ő mindenesetre megbukott. Jöhet Jovánovics—Davidovics vagy Pasios—Pribicsevics kísérlet, vagy választókormány, de semmi esetre sem ő. Másrészről Rádics tudta, ha nem egyezik meg Uzúnoviccsal, akkor vagy cserben hagyja pártja egy része és ezúttal talán nemcsak Nikics hetedmagával, vagy kisebbségbe kerül Uzúnovics, ami valószínűleg új választásokat jelent. Ma mind a pártszakadás, mind a választás végzetes lehet a horvát néptribunra. Személy szerint is furcsa meglepetések is érhetik, hiszen egy tekintélyes radikális képviselő, Kojics volt kereskedelmi miniszter épen e napokban vádolta meg, hogy most is a Szovjet szolgálatában áll. Ilyen körülmények között újult meg a koalíció máj. 18-án. A kormány összetételében mindössze annyi változás állott be, hogy Rádics Pál agrárreform miniszter helyébe a szintén radicsiánus dr. Sibenik Sztanko lépett. Kötelezte magát továbbá Rádics, hogy két már meghirdetett pártgyűlés után két hónapig csendben lesz. Kötelezte magát a párt, hogy a napirendi indítványban magáévá teszi Uzúnovics álláspontját. Ez az álláspont nyugati parlamenti fogalmak szerint elég sajátságos: a máj. 14-i szavazással a dolog végleg el van intézve. Szóval parlamenti bízottság sem küldetik ki, a parlament határozata egyszerűen nem gilt, mert tévedésből szavaztak a horvátok a kormány ellen. (!) Rádics ópazuai pünkösdi beszédében, hallgatva e kapitulációról, eldicsekedett, hogy a koalíció megújításakor a kormány kötelezte magát, hogy a parlament összeűlésekor azonnal beterjeszti az adók kiegyenlítéséről szóló törvényjavaslatát és hogy ezt követni fogják a szegregációról, a halászatról, a fegyverviselésről, a községek autonómiájáról szóló javaslatok. Bár mindez ki volt kötve már az első RR kormány megalakulásakor és egy év alatt semmi sem lett belőle, ha e törvények meghozatnának, kétségtelenül bizonyos ellenértéket jelentenének az új behódolás fejében. Azonban Belgrádban az ígéret nem jelent teljesítést, sőt a törvény meghozatala sem jelenti végrehajtását is. Nagyon csodálatos volna, ha épen az Uzúnovics-kormány kezdene új szokásokat, az a kormány, melynél bizonytalanabbúl talán sohasem állott még kormány Belgrádban. A kormánykoalíció belülről anynyíra korhadt, hogy nehéz még abban is hinni, hogy Rádics kéthónapi szilenciumát megéli. Mindkét fél ismételten elárulta már, hogy a másik vesztére tör és most mégis együtt akarják az országot tovább kormányozni. Együtt támogatják a kormányt, hogy más példát ne idézzek, Kojics és Rádics. Ópázuán elmondta Rádics, hogy Nikícset a radikálisok kényszerítették rá, de ő meg fogja buktatni, amire a radikálisok azzal feleltek, hogy számukra Nikics az egyetlen garancia, hogy Rádicsék nem támadják őket ismét hátba. Állandóan lesben állanak Pasics és hívei is, akik Uzúnovics napirendi magyarázatával kétségtelenül megerősödtek és akik a nagy visszaélések miatt ellenük felzúdult szerb közvéleményt Rádics jóvoltából kezdik ismét kedvezőre hangolni maguk iránt. Ők Rádicsot megértnek tartják a lehengerelésre és csak idő kérdése, mikor jut e meggyőződésre minden szerb faktor. Természetes, az ellenzék sem marad tétlen. Ujúlt erővel fogják ostromolni a természetellenes koalíciót és nem tudni, mely percben állítják őket oly erőpróba elé, amelyet nem bírnak ki. Az Uzúnovicsféle zseniális napirendi Kolumbustojást máris felborították korrupciós interpellációjuk új beterjesztésével. Egyelőre a kormány az eredeti radikális napirendi javaslat feltámasztásával e támadást kivédte. De a radikális és a parasztpárti zúgolódók sem tétlenek. Ami az ellenzéktől nem tellik, ott ők helyezik el szorgalmasan bombáikat És a politikai bombák esetleg jobban működnek, mint az ópázuai kereskedősegéd valóságos bombája.