Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 11. szám - Apponyi Albert gróf betöltötte életének nyolcvanadik esztendejét

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. június 1 lendas való kitolására, míg Radi­csék a parlament nyári szünete előtt akarják az ügyet tisztázni, illetőleg politikailag kihasználni. A szavazáson részt vett 315 képviselő közül 277. A radikális indítvány 127, a radicsiánus 150 szavazatot kapott. Ez utóbbira szavazott az egész ellenzék és a horvát paraszt­párt, még a miniszterek is. Az előb­bire csak a radikálisok szavaztak, de közülük is többen eltávoztak a szavazás elől. Uzúnovics másnap benyújtotta a kormány lemondását azzal az in­dokolással, hogy kormánya nem dolgozhatik oly csoporttal, mely a kormány ellen az ellenzékkel mű­ködik együtt. A király a lemondást az első audiencián elfogadta, de még ugyanaz nap, második audien­cián fogadta Uzúnovicsot, aki e ki­hallgatás után arról kezdett be­szélni, hogy félreértés történt. Ra­dicsék azon hiszemben terjesztették elő indítványukat, hogy a kormány hozzájárult, u. i. Rádics Pál egy üzenetet nem közölt klubjával. En­nélfogva hajlandó a koalíciót meg­újítani, de a két Rádics nélkül. E sajátságos kijelentésekkel Uzúno­vics, úgy látszik, szakadást akart okozni a parasztpártban. Ezúttal ^iába! A régóta fenyegető szakadás azonban a radikális pártban bekö­vetkezett. Azok a radikális képvi­selők, akik pártjuk napirendi indít­ványának megszavazása elől távoz­tak, másnap e miatt a radikális klubból eltávolíttattak. Erre tizen kiléptek és Jovánovics Ljubával új klubot alakítottak. A tizenegy tagú párt elnöke Jovánovics lett, alel­nöke Lalosevics Jóca, az összeom­láskor az újvidéki kormány elnöke. A többi párttagok közül eddig csak Vukicsevics Vei ja játszott nagyobb szerepet. Rádics előtt ő volt a köz­oktatási miniszter. Hogy Uzúnovics* a parasztpárt­tal, vagy annak legalább egy részé­vel, le akart számolni, mutatja az, hogy a demokratapárttal koalíciós kormány alakításáról tárgyalt. E pártnak 37 és a vele szoros szövet­ségben álló bosnyák-muzulmán­pártnak 15 tagja van. Ha tehát ve­lük meg tudott volna egyezni, Rá­dicséktól megszabadúlhatott volna. A demokraták szintén a vidovdáni alkotmány alapján állanak, a mu­zulmánok sokkal nyomorultabb helyzetben vannak, semhogy apróbb koncessziókért autonomista tervei­ket fel ne függesszék, a tárgyalá­sok tehát nem voltak kilátástala­nok. A demokraták azonban Pasi­csot ki akarják szorítani a politikai életből. Davidovics ezért azt kí­vánta, hogy legyen benne a kor­mányban Jovánovics disszidens csoportja is, kívánta továbbá, hogy a korrupció ellen külön törvény ho­zassék. Ezeket a feltételeket Uzú­novics nem fogadhatta el, ha csak Pasiccsal nem akar szakítani, Rádics az első percben Uzúno­vics ellen volt és az ellenzékkel akart szövetkezni. Az ellenzék azonban, Rádics megállapítása sze­t, habozó és halogató taktikát követett. Szóval sem Jovánovics, sem Davidovics nem remélték a kormányhatalmat a radikálisokkal szemben kézhez kaphatni. A dolog különben számukra nem volt a je­len percben nagyon csábító. Hiszen kormányuk Rádicstól függött volna ami nem a legmegnyugtatóbb álla­pot semmiféle kormányra nézve sem, különösen nem olyanra, amely amúgy is öt-hat kis pártra támasz­kodik. A helyzet tehát az volt, hogy az ellenzéktől mind Uzúnovics, mind Rádics kosarat kapott. Uzúnovics tudta, hogy nem egyezik meg Rá­dicssal, nincs többsége és akkor ő mindenesetre megbukott. Jöhet Jovánovics—Davidovics vagy Pa­sios—Pribicsevics kísérlet, vagy választókormány, de semmi esetre sem ő. Másrészről Rádics tudta, ha nem egyezik meg Uzúnoviccsal, akkor vagy cserben hagyja pártja egy része és ezúttal talán nemcsak Nikics hetedmagával, vagy kisebb­ségbe kerül Uzúnovics, ami való­színűleg új választásokat jelent. Ma mind a pártszakadás, mind a vá­lasztás végzetes lehet a horvát néptribunra. Személy szerint is fur­csa meglepetések is érhetik, hiszen egy tekintélyes radikális képviselő, Kojics volt kereskedelmi miniszter épen e napokban vádolta meg, hogy most is a Szovjet szolgálatában áll. Ilyen körülmények között újult meg a koalíció máj. 18-án. A kor­mány összetételében mindössze annyi változás állott be, hogy Rá­dics Pál agrárreform miniszter he­lyébe a szintén radicsiánus dr. Si­benik Sztanko lépett. Kötelezte magát továbbá Rádics, hogy két már meghirdetett pártgyűlés után két hónapig csendben lesz. Köte­lezte magát a párt, hogy a napi­rendi indítványban magáévá teszi Uzúnovics álláspontját. Ez az ál­láspont nyugati parlamenti fogal­mak szerint elég sajátságos: a máj. 14-i szavazással a dolog végleg el van intézve. Szóval parlamenti bí­zottság sem küldetik ki, a parla­ment határozata egyszerűen nem gilt, mert tévedésből szavaztak a horvátok a kormány ellen. (!) Rádics ópazuai pünkösdi beszé­dében, hallgatva e kapitulációról, eldicsekedett, hogy a koalíció meg­újításakor a kormány kötelezte magát, hogy a parlament össze­űlésekor azonnal beterjeszti az adók kiegyenlítéséről szóló tör­vényjavaslatát és hogy ezt követni fogják a szegregációról, a halászat­ról, a fegyverviselésről, a községek autonómiájáról szóló javaslatok. Bár mindez ki volt kötve már az első RR kormány megalakulása­kor és egy év alatt semmi sem lett belőle, ha e törvények meghozat­nának, kétségtelenül bizonyos el­lenértéket jelentenének az új be­hódolás fejében. Azonban Belgrád­ban az ígéret nem jelent teljesítést, sőt a törvény meghozatala sem je­lenti végrehajtását is. Nagyon cso­dálatos volna, ha épen az Uzúno­vics-kormány kezdene új szokáso­kat, az a kormány, melynél bizony­talanabbúl talán sohasem állott még kormány Belgrádban. A kormánykoalíció belülről any­nyíra korhadt, hogy nehéz még ab­ban is hinni, hogy Rádics kéthónapi szilenciumát megéli. Mindkét fél ismételten elárulta már, hogy a má­sik vesztére tör és most mégis együtt akarják az országot tovább kormányozni. Együtt támogatják a kormányt, hogy más példát ne idéz­zek, Kojics és Rádics. Ópázuán el­mondta Rádics, hogy Nikícset a radikálisok kényszerítették rá, de ő meg fogja buktatni, amire a radiká­lisok azzal feleltek, hogy számukra Nikics az egyetlen garancia, hogy Rádicsék nem támadják őket ismét hátba. Állandóan lesben állanak Pasics és hívei is, akik Uzúnovics napirendi magyarázatával kétségte­lenül megerősödtek és akik a nagy visszaélések miatt ellenük felzúdult szerb közvéleményt Rá­dics jóvoltából kezdik ismét kedve­zőre hangolni maguk iránt. Ők Rá­dicsot megértnek tartják a lehenge­relésre és csak idő kérdése, mikor jut e meggyőződésre minden szerb faktor. Természetes, az ellenzék sem marad tétlen. Ujúlt erővel fogják ostromolni a természetellenes koa­líciót és nem tudni, mely percben állítják őket oly erőpróba elé, ame­lyet nem bírnak ki. Az Uzúnovics­féle zseniális napirendi Kolumbus­tojást máris felborították korrup­ciós interpellációjuk új beterjeszté­sével. Egyelőre a kormány az ere­deti radikális napirendi javaslat fel­támasztásával e támadást kivédte. De a radikális és a parasztpárti zú­golódók sem tétlenek. Ami az ellen­zéktől nem tellik, ott ők helyezik el szorgalmasan bombáikat És a politikai bombák esetleg jobban működnek, mint az ópázuai keres­kedősegéd valóságos bombája.

Next

/
Thumbnails
Contents