Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 10. szám - A rokon zűrjén nép autonómiája

1296. május 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 az új kormány sem tudta megszerezni az olaszok megegyezését a besszarábiai kérdésben, a liberálisok most kiléptek a passzivitásból és teljes erővel megindították a küzdelmet a hatalom visszaszerzésére. Szervezkednek minden kerületben, de saját ismert fegyvereikkel veszedelmesebb kormánybuktató akciót is kezdtek meg, nevezetesen pénzügyileg akarják lehetetlenné tenni Avarescuék megmaradását. Az állampénztárt teljesen üresen adták át, azóta pedig bankszervezetükkel megkontreminálták a leit és olyan gazdasági pánikot idéztek elő, hogy a közönség felejtve minden politikát, ész nélkül dobálja a pénzt: az ingatlanok ára ugrásszerűleg emelkedett, a közönség megrohanta a kereskedéseket, csakhogy még idejében befektesse pénzét akármibe. Ez a pánik, melyet a Banca Romaneasca fiókjainak állandó dollárvásárlása hihetetlenül fokozott, egyidőre teljesen zavarba hozta az Avarescukormányt, de végre is devizaközpont felállításával és erős állami intervencióval megfékezte a liberális bankok aknamunkáját, a legújabb jelentések szerint sikerült is a lei zuhanását megállítani, s így remélhető, hogy Bratianuék nem tudják megbuktatni a mesterségesen előidézett gazdasági válsággal a kormányt még a választások előtt. A választásokon az erdélyi görög-keleti románság és a nemzeti kisebbségek szövetsége a megfelelő hivatalos nyomás igénybevételével aztán gondoskodik róla, hogy meglegyen a parlamentáris többsége az Avarescu-kormánynak, hozzáláthasson a liberális uralom romjaínak eltakarításához. A rokon zűrjén nép autonómiája Irta Baranyai Zoltán (Genf) A Magyar Külpolitika egyik legutóbbi számában szó volt a Szovjetköztársaságok Uniójában helyet foglaló örmény köztársaság önállásáról és általában az orosz szovjetkormánynak a nemzeti kisebbségi politikában való nagy liberálizmusáról. Hallani olykor, különösen turánistáink körében, a török-tatár szovjetköztársaságokról is. Ezek meglehetősen reális autonóm-, sőt állami életet élnek. Önálló szervezkedésüket nagyban elősegítette a régi ottani organizációnak eleven tradíciója, azonkívül a megmaradt izlám-kultura. Azonban a magyar sajtóban alig esik szó a hozzánk még sokkal közelebb álló, igazán rokon kis finnugor népek autonóm nemzeti mozgalmáról és szervezetéről. Néhányan elindultak már az önálló nemzeti élet, kultúra, berendezkedés megteremtésének nehéz útján. Magukrahagyott szegény rokonainkat alig kíséri a magyar rokon bátorító tekintete; nemcsakhcgy bíztatást nem kapnak innen, de alig is tudnak a Duna—Tisza partján arról, hogy mi történik a Vícsegda és a Káma környékén. Vegyük sorra őket. A vogulok és osztjákok kihalásra vannak ítélve. Oly kevesen vannak és oly nyomorúságos körülmények között élnek, hogy ott náluk természetesen minden szervezés, sőt mai sorsukból való kimentés kizárt. A mordvinok, milliónyi földmíves nép, olyan nagy területen élnek szétszóródva a Volga és a Káma környékén, hogy autonómiába szervezésük tényleg nem volt lehetséges. A karjalaiak 1920—21-ben hősies küzdelemben akarták kicsikarni a finn testvérekkel való egyesülést. De felkelésüket leverte az orosz hatalom s most mint karjalaí „commune" tagjai az orosz szovjetuniónak. Nemzeti ellenállásuk vezérei Finnországba menekültek, helyette a levert finn szovjetköztársasági mozgalom néhány vezetője szökött át Karjalába. A lappok négy országban szétáradva nomádjainak, bár van köztük egy-egy tanult ember (tanító), s meg is jelent néhány kézikönyv nyelvükön, nemzeti öntudatuk nincs és a körülmények folytán nem is lehet. Mindezek a népek tehát, ha nem is nyeli el őket egyhamar a szláv tenger, nemzetté aligha válnak. Három kis népnek azonban sikerült ez az emelkedés. A voitjákoknak 1921 óta autonómiájuk van. Ez a kb. 700.000 lelket számláló derék földmíves- és iparos nép végtelen sokat szenvedett az 1922-es nagy éhínség folytán, mégis fönnmaradt, Kis országuk fővárosa a 70.000 lakosú Izsevszk. A cseremiszek 1920 végén kaptak autonómiát, őket is súlyosan megviselte az éhínség. A valamikor nagymultú nép most földmíveléssel foglalkozik. Szívósan álltak ellen a cari idők alatt az eloroszosításnak. Kb. 400.000-en élnek a Vjatka és a Volga között. Fővárosuk Krasznokokcsajszk. Már 1917ben két újság jelent meg cseremiszül; szépen haladnak a művelődés útján. De a legszebb és legbiztatóbb a zűrjének* mozgalma. A Pecsom, * Részletesebb adatokat lásd Fokos Dávidnak a zűrjén nép legkiválóbb ismerőjének a Revue des études hong r o i s e s 1923. évfolyamában megjelent cikkében. Vicsegda és Karna folyók folyásánál élnek. Fővárosuk Usztsziiszolszk. A zűrjének lakta autonóm területet (Komi cblastj mintegy 400.000 négyzetversztre lehet becsülni. Lakóinak száma körülbelül kétszázezer főre tehető Hozzájuk kell számítani még a 150.000 főnyi permiakat is, vagyis a permi dialektust beszélő zürjeneket, akik az Ural környékén laknak, de akiknek mindezideig nem sikerült az autonómiát élvező testvéreikhez csatlakozniok. A züijének nagyobbára halászattal, vadászattal és földmíveléssel foglalkozó nép, földjük természeti kincsekben igen gazdag, bár a va^utaK teljes hiánya ezek értékesítését nagyon megnehezíti. A szovjet 1921. május 5-én kelt rendeletével adta meg részükre az autonómiát. A magyar közönség legnagyobb figyelmére méltó az a maga egyszerűségében és igénytelenségében is heroikus munka, amellyel ez a kis finnugor nép, értelmes vezetőinek hála, újraalkol egy nemzeti misztikumot, kifejleszt magából egy új nemzeti öntudatot. Nem kell szégyenkeznünk e rokonság miatt. Más támogatás hiányában legalább messziről kísérjük figyelemmel munkájukat, zűrjén rokonainkét, akikkel közös őseink néhány ezer éve az Urai-hegység körül ugyanazt a nyelvet beszélték. Bajza József A Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi nagygyűlése alkalmából levelező tagjává választotta Bajza József drt, a budapesti Pázmány egyetemen a délszláv nyelv és irodalom rendes tanárát. Bajza József a fiatalabb tudományos generációnak egyik legtehetségesebb és legszimpátikusabb tagja, aki nem maradva meg szaktudományának szűkebb határain belül, hosszú évek imponálóan céltudatos és kitartó munkásságával a délszláv kérdésnek legavatottabb és legtájékozottabb szakértőjévé küzdötte föl magát. Egyetemi elfoglaltságán kivül széleskörű irodalmi tevékenységet is kifejt s lapunk olvasói számrólszámra élvezhetik világos, bizonyos felsőséges humorral átszőtt helyzetképeit a délszláv politika változó eseményeiről. Örülünk, hogy mi is csatlakozhatunk azok sorához, akik a fiatal akadémikust szép kitüntetése alkalmából szerencsekívánataikkal felkeresték.