Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 10. szám - A rokon zűrjén nép autonómiája

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. május 16 A harmadik Uzúnovícs -kormány (bj.) Április folyamán három délszláv kormányhoz volt szerencsénk. Az első április 8-án alakult meg és április 13-án részleges válságon esett kérésziül, a második április 15-én nevezetetett ki, a harmadik április 29-én. Az első két kormánnyal már foglalkoztunk e lapok két utolsó számában, a harmadikra most kerül sor. Április 26-án a radikális párt főválasztmánya kizárta Jovánouick Ljubát. Mindenki pártszakadást várt. A Jugoszlávia sorsát intéző titkos és nem titkos hatalmak azonban mind akcióba léptek, hogv a. radikális párL egysége megóvassék. Ezt a célt egyelőre elérték. Egyetlen kilépés sem történt. Uzúnovics tehát továbbra is számíthatott az egész párt támogatására s így az egész párt nevében tárgyalhatott Rádicsékkal a koalíció helyreállításáról. Rádics pártjának április 22-i zágrábi ülése, bár korlátlan bizalmát fejezte ki a vezér személye iránt, tulaj donképen dezavuálta őt, mikor a megegyezéses politika folytatását mondotta ki. Á párt disszidensei nem is mulasztották el ezt az ismét visszalépést kimondó határozatban kiemelni. Rádics elégtételül azt követelte, hogy a két hűtlenné vált parasztpárti minisztere ne legyen benne az új minisztériumban. A disszidensek április 25-én állítólag elfogadták a vezér e kívánságát, dc április 27-én a két miniszter közölte Rádiccsal, hogy nem mondanak le, „mert ez nem volna opportunus". A miniszterek e határozata mögött a minisztertanács döntése állott, mely nem volt hajlandó e kérdésben deferální Rádicsnak. A horvát néptríbun alkudozott, legalább Nikics eltávolítását kérte, majd tárcákban kívánt pártjának engedményeket, de azután az egész vonalon meghátrált. Utólag ugyan azt állítja, hogy április 28-án Nikicsék az ő kezébe(!) lemondtak és az ő kívánságára maradtak meg, de ha ez a kissé valószínűtlen dolog megtörtént volna is, akkor sem lehetett Nikicsék részéről egyéb, mint formalitás. Április 29-én aztán kineveztetett az új kormány. A parasztpárt ebben is öt tárcát kapott, de a közoktatásügyi helyett a földmívelésügyit. Rádics maga beismerte, hogy ezzel pártja elvesztette az egvetlen hatalmi tárcát. A földmívelésügyi tárca Jugoszláviában jelentéktelen, hiszen külön erdészeti és külön agrárreform tárca van és az állami birtokok, valamint a szekvesztrált juvak kezelése az igazságügyi tárca alá tartozik. A parasztpárti miniszterek személyében annyi változás állott be, hogy Rádics kiesett a kormányból, a földművelési tárcát meg Pucelj Iván, Rádics szlovén híve kapta meg. Nikicsék benmaradtak a kormányban Az államtitkári állásokban történt a párt javára némi eltolódás. Három államtitkárság helyett négyet kaptak. Köztük a belügyit. Ezzel a kormánykoalíció helyreállott és a május 5-én összeülő parlamentben a többség biztosítva volt. Azonban ez inkább külsőleges eredmény: a kormányban és pártjaiban teljes a meghasonlás. A radikális párt két szárnyának küzdelme tart tovább. A radikális miniszterek egymás ellen intrikálnak, sőt nyíltan is megtámadja egyik a másikat. Uzúnovics nagy ügyességgel lavirozik, de a helyzet teljesen bizonytalan. Jovánovicsnál elérte azt, hogy ez egyelőre csak egy hosszú nyílt levélben tett panaszt kizáratása miatt. Hívei bent maradtak a pártban és a kormányban azt vitatva, hogy övék a többség. Nem ők fognak kilépni, hanem Pasícsot fogják kizárni, mihelyt eljött ennek ideje. Pasics e fenyegetésre a premier körül csoportosuló indiferens elemek barátságát keresi. Koncesszióként feláldozta hívét, a párt elnökét, Zsivkovics Ljubát, Ez lemondott és a párt elnökévé Pasics lett. Ezzel Uzúnovics elérte azt, hogy Pasics egyelőre félre van állítva, ami Jovánovics híveire is megnyugtató. Nekik mindenesetre kedvesebb Pasics pártelnökként, mint miniszterelnökként, A helyzet Rádics pártjában sem rózsás, A bródi pártszervezet a hűtlenné vált Nikics minisztert elmozdította az elnöki állásból, A dolgok rendezésére Rádics az új belügyi államtitkárt, dr. Pernar Ivánt küldte ki, aki Nikics helyébe egy parasztot választatott meg a helyi szervezet elnökévé. Ugyanakkor a sziszeki szervezet éles hangú határozatban a két pártütő miniszter kizárását követelte a parasztpártból. Nikicsék e támadásokra azzal feleltek, hogy Pernar bródi beszédéről a belgrádi sajtóban olyan híreket helyeztek el, mintha ez azt mondta volna, hogy Jugoszlávia határait az ántánt kényszerítette rá a horvát nemzetre, az ántánt kényszerítette rá a köztársasági érzelmű horvátságra a szerb dinasztiát is, Pernar ugyan mindent megcáfolt, a minisztertanács azonban vizsgálatot rendelt el. E vizsgálat miatt az új államtitkárok eskütétele is haladékot szenvedett: csak május 5-én történt meg, Rádics erre a Dómban nyíltan megfenyegetne Nikicséket a sziszeki határozattal és azóta különböző népgyűléseken is állandóan szidalmazza Nikícset. A Pernar elleni vizsgálat eléggé elárulja a kölcsönös bizalmatlanságot a kormány-koalicíó két pártja között, A pártlapok folytonosan heves támadásokat intéznek egymás ellen és e polémiáktól a két párt vezetői nem állanak távol. Rádics Ciliiben tartott beszédében támadta Pasicsot és más radikális vezéreket, amire a radikális párt hivatalos lapja a Szamouprava felszólította Rádicsot, döntsön, mit akar: békét-e vagy háborúi, mert a radikális párt nem hajlandó sokáig tűrni kétes magatartását. Legújabban a szerb közoktatásügyi miniszter és horvát államtitkára kerültek éles ellentétbe, mert a miniszter egymásután érvényteleníti Rádics miniszteri intézkedéseit. Uzúnovics mindé veszekedések közben lavirozik tovább. A legveszedelmesebb pontot, az ellenzék korrupció-ellenes interpelláció] ának elintézését először kitolta május 14-ig. Közben egyezkedik Rádiccsal a panama-ügyekben kiküldendő bizottság kérdésében, • Ügy látszik, Rádics belemegy, hogy a bizottság tagjai ne csak képviselők, hanem birák és egyetemi tanárok is legyenek és a vizsgálat eredményéről csak ősszel tegyenek jelentést. Ha e kérdésben Uzúnovics és Rádics megegyezik, a kormány léte őszig biztosítottnak látszik. Más kérdés az, miért megy bele Rádics e halasztásba. Azért-e mert momentán elég gyöngén áll Belgrádban és pártjában, azért-e mert az őszig más fordulatot vár, vagy azért-e, mert tudja, hogy a vizsgálat eredménye, ha kedvezőtlen lesz Pasics Rádéra nézve, soha nem fog a parlament elé kerülni, hanem lesz szerb fassizmus, vagy új választás, vagy Isten tudja mi és neki minden lehetőségre fel kell készülnie, amire idő kell. Más kérdés az is, hogy le tudja-e fogni továbbra is a prémier a radikális pártban forrongó ellentéteket. Az a különös szavazás, ami az interparlamentáris választmányban zajlott le, bizonyos kételyeket kelt az emberben ez iránt. Ennek elnöke Jovánovics Ljuba volt, aki a radikális pártból való kizáratása miatt lemondott. A radikális párt Jankovics Velizár volt minisztert, Pasics egyik benső hívét jelölte az elnökségre. A választmány azonban 14 szavazattal 12 ellenében újra Jovánovicsot választotta meg. Jovánovicsra szavazott az egész ellenzék, Rádícsék és egy radikális is.