Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 9. szám - Nemzetközi törvényszék?

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. május 1 lentősége szorosan összefügg föld­rajzi alakulásával és helyzetével. Egy pillantás a térképre minden­kit meggyőzhet arról, hogy — partfejlődés dolgában — Görögor­szág Európának, legtagoltabb ré­sze, melynek messze kiugró félszi­getei, nyitott kéz szétterpesztett ujjaiként, sóváran látszanak a ten­gerbe kinyúlni, távolabb fekvő szárazföldek felé. Ez magyarázza, és mezőgazdasági termelésünknek elégtelensége, hogy a hellének már a legrégibb idők óta elsőrangú hajó­sok és kereskedők voltak, kik ten­geri vállalataikkal és kereskedel­mükkel kénytelenek megszerezni azt, mit a bérces és soványföldű ország tőlük nyersterményekben megtagadott. Görögország csak ujabban ju­tott oly területekhez (1881. óta Thessalia és Délepirus, 1913-ban Janina és Északi Epírus, valamint Szaloniki és Macedóniának nagy része, 1921-ben pedig Nyugati Thracia,) amelyek nagyobb sza­bású mezőgazdasági termelést tesznek lehetővé. Ezek az uj terü­letek kétségkívül módot adnak Görögországnak arra, hogy idővel saját fogyasztását a külföldi élel­miszerek és nyerstermények beho­zatalától függetlenítse, ezidő­szerint azonban az ország még nagyon jelentékeny gabona-, liszt-, cukor-, élőállat-, stb., beho­zatalra szorul. Ezt az arányta­lansághoz csak növeli, hogy a gö­rögök évenkint és fejenkint 220 kg. búzát fogyasztanak s ezzel Európa összes nemzetei közt a legelső helyet foglalják el. Tekin­tetbe veendő az is, hogy az or­szág sok, gabonatermelésre alkal­mas területén kereskedelmi növé­nyeket termelnek mivel azok mi­velése a gabonáénál jövedelme­zőbb, így 1916.-ban a Pelopcnné­zus évi mazsolatermésének értéke 50—80 millió drachma közt vál­takozott, míg, — ha ugyanott, sző­lő helyett gaboiraneműeket termel­tek volna a termés évi értéke csak 10—15 millió drachma lett volna. Hasonló okokból favorizálják Ma­cedónia egyes vidékein a dohányt a gabona rovására. A föld belterjes mivelését na­gyon megnehezítette a modern mezőgazdasági eszközöknek és kellő földmiveiési ismereteknek hiárya is. így gőz-, vagy villa­mos erővel hajtott mezőgazdasá­gi gépek alig találhatók a mai Hel­lasban, ellenben az ország szá­mos részében ma is az ősrégi fa­ekét használják. Az ország felüle-­te sincs mindenütt hatóságilag fel­mérve és a telekkönyvi intézménye teljesen hiányzik. Ennek folytán a földhitel aránylag drága. Bénítóan hat a földművelésre a vasutak és kocsiutak hiánya több vidéken. így Kréta szigetén a termékeny és aránylag nagyterje­delmü Messzara síkság, amely fö­lött a Minoszkorszakban óriási és csodás szépségű palotákban gaz­dag, hatalmas dinasztiák uralkod­tak, most nagyobbára juh- és kecske-legelőül szolgál, mert csak ösvényekből álló, útvonalain lehe­tetlenség a terményeket a sziget piacaira, illetve a tengerpartig el­szállítani. Éghajlatának enyhesége s a me­diterrán klímának sajátságát ké­pező bőséges téli esőzések és tar­tós nyári szárazság az országot bi­zonyos kereskedelmi növények termelésére különösen alkalmas­sá teszik. így a görög félszigeten csakúgy, mint az országhoz tarto­zó számos szigeten is bőségesen és kitűnő minőségben terem az olajbogyó, a szőlő, a füge, a na­rancs, a citrom s egyéb hesperi­déák, továbbá a szentjánoske­nyér, az — értékes cserzőanya­got szolgáltató — vallonea stb., míg Macedónia és Thrácia termé­keny síkságai — az európai ga­bonanemüeken kívül — még a legfinomabb dohányt is szolgál­tatják. A régi királyság számottevő erdőségekkel egyáltalán nem birt. Thesszalia és Epirusz, de legin­kább Macedónia és Thrácia el­lenben ezen, annyira fontos, gaz­dasági tényezővel is nagyobb mértékben rendelkeznek. Mind­amellett a fabehozatal előrelátha­tólag még ezután is fontos szere­pet fog játszani Görögország kül­kereskedelmében, mert egyrészt az ország fa feldolgozó ipara aránylag még fejletlen, másrészt mert az ország fogyasztása, a gazdasági élet várható fellendü­lésével kapcsolatosan, valószínű­leg állandóan fokozódni fog. Amióta Magyarország faexportia megszűnt, Amerika, Svédország, Románia és Jugoszlávia szállítják főleg a fát Görögországnak. Ugy népélelmezési, mint keres­kedelmi szempontból nagyfontos­ságú tényező Görögországban az állattenyésztés, melyet kivált­képen a félszigeten és a szigete­ken keresztülvonuló magas és vad hegyláncokon nagy mérték­ben űznek. A nyájak nagyobbára juhokból, másodsorban pedig kecskékből állnak, melyeknek kövér tejéből kitűnő, kivitel tár­gyát is képező, sajtok és túrók készülnek. A pásztorkodással a kontinensen leginkább a — na­gyobbára már elgörögösödött — kucovlahok foglalkoznak, kik részben még nomád életet folytat­nak. Ezeknek legfontosabb köz­pontja az Epirusban, Janinától nem messze, fekvő, kb. 8000 la­kossal bíró Meczovo városa. A szarvasmarhát, részben a nyári hosszú szárazság és a takarmány­beszerzés nehézségei miatt tejel­tetésre csak igen kis mértékben használják, A vasutakban és kocsiutakban aránylag szegény hegyvidéken a ló, öszvér és szamár kiválóan fontosak mind a személy- mind pedig a teherforgalom lebonyolí­tására. Ezt a szükségletüket a gö­rögök nem is képesek saját ter­melésükből fedezni, s nagyobb számú hátas- és kocsilovat vala­mint öszvért és szamarat kényte­lenek importálni. A mai Görögország egész fej­lődésében igen fontos szerepet játszanak e pillanatban a mene­kültek. A szerencsétlen kimene­telű anatóliai háború után a kis­ázsiai menekültek, majd később a kötelező népcsere révén a görög­országi mohamedánokért és bol­gárokért cserében kapott török­országi és bolgárországí görögök­ről való gondoskodás szüksége elemi csapásként érte a súlyos vereségtől amúgy is megviselt nemzetet. Az ország a menekül­tek kölcsönén kívül, mely 4Va milliárd drachmát tett ki, 1922­től 1926-ig a menekültek segélye­zésére egy milliárdnál, azok tele­pítésének költségeire pedig 1.33 milliárdnál többet költött. Azon­kívül még 500.000 hektár földet bocsátott a telepítési akció ren­delkezésére. Ezek a menekültek, kik összesen másfél millió lélek­kel gyarapították Görögország népességét, nemcsak a lakosság faji egységének de gazdasági fej­lődésének szempontjából bizo­nyultak igen jó akvizíciónak, mert a földmíves kolóniák, melye­ket belőlük főleg Macedónia, Thrácia, Thessalia és Epirusz termékeny de mezőgazdaságilag elhanyagolt síkságain létesítettek^ jól fejlődnek és a jövőre is a leg­szebb reményekre jogosítanak. 1925. őszén már csak 500.000 volt az improduktív, vagyis oly menekültek száma, kiket állam­költségen kellett eltartani. A halászat az ország gazdasági életében korántsem játszik oly fontos szerepet, mint a partok rendkívüli tagoltsága mellett el­várnók és az ország halászati terményekben jelentékeny be­hozatalra van utalva. Görögországban a bányászatot

Next

/
Thumbnails
Contents