Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 9. szám - Nemzetközi törvényszék?

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. május 1. a világállamban lenne elképzelhető. Már pedig alig hiszem, hogy a mai népszövetségi intézmény legutolsó rajongói is arra gondolnának, hogy azt az egyes államok szuverénitásának megsemmisítésével hamarosan világállammá fejlesszék. Egyébként ha fantáziánk teljes megerőltetésével el is képzelnök a közel jövőre az öszszes államok megegyezése alapján egy ilyen nemzetközi büntető törvényszék felállítását, az elé természetesen csak olyan ügyek kerülhetnének, amelyek az egyes államok belső büntető bíróságai által jogerősen még el nem biráltattak, vagyis amelyeknél a res judicata jogelve a nemzetközi törvényszék eljárását nem akadályozná. Végül még csak egy körülményre kívánunk rámutatni, nevezetesen arra, hogy az eddig előadottak a civilizált államok nemzetközi viszonylataira vonatkoznak. Félmüveit népekkel, vagy alacsonyabb kulturfokon leledző Az erdélyi fordulat (A. F.) Most tették közzé az Avarescu-kormány és az Erdélyi Magyar-Párt választási megállapodását, azaz a revideált csúcsai paktumot. Lényege abban van, hogy az erdélyi magyarság legalább is valamelyes parlamenti képviselethez jut s ezáltal a kisebbségi politika súlypontja a maga alkotmányos fórumára: a parlamentbe helyeztetik át. Minden, amit az új paktum az iskolakérdésben engedmény gyanánt ad, lényegében csak elismerése az oktatás elvi princípiumainak, mégis eredmény és siker; de a lényeg a magyar parlamenti képviselet statuálása. A számaránynak megfelelően 33 mandátum jutna a magyarság képviselőinek, szemben a paktum által juttatott 13-al, de mégis az 1922-es 3 képviselőhöz képest, kik közül kettő (Bernády és Zima) csak a választások után vállalták a Magyar-Párt programmját, óriási haladás a Magyar-Párt politikai értékemelkedésében. A magyarság politikai súlya Erdélyben határozottan megnőtt. Távolról nézve könnyen itulajdonítható ez a Magyar-Párt politikai vezetői sikerének. De megvizsgálva a lényeget, a politikai siker forrása a magyar néptömegeknek öntudatlanul öntudatos és fegyelmezett magatartása, mely a mindinkább szétbomló román közéletben ma már el nem mellőzhető, államokkal szemben az ottani | jogszolgáltatás önkényes és fejletlen volta folytán szokásos azok területén az európai államoknak és polgáraiknak megvédése végett a konzulok büntető bíráskodása és ezzel kapcsolatban a felebbvitelre u. n. nemzetközi törvényszékek szervezése a „kapitulációk" alapján, amelyek hatálya azonban ma már pl. Törökországgal szemben is, amint azt tudvalevő, megszűnt. Bár e lap hasábjain alkalmam volt rámutatni arra, hogy egy más kérdésben, a népek önrendelkezésének kérdésében, a trianoni békeszerződés a magyarságnak és a Magyarországtól elszakított többi népeknek kevesebb jogot adott, mint a török birodalomhoz tartozott népeknek, mégis nem hiszem, hogy ma már a nemzetközi törvényszék elé vitel szóbahozása ugyanilyen elbánás szándékára lenne visszavezethető, vagyis hogy velünk, lefegyverzett legyőzöttekkel szemben kapitulációk kényszerrel leendő elfogadtatásának terve merülhetne fel. számításon kívül nem hagyható súlyt jelent. A magyar egység gondolatának érvényesülése, erős politikai faktorrá tette a MagyarPártot. A Magyar-Párt súlyos belső krízisek után, melyek a pártot úgy a belső, mint külső támadások (a kalotaszegi frakció és Tatarescu) folytán érték, ma már akcióképessé vált. Szívesen írnám ezt egy komoly, megfontolt, körültekintő politika sikerének vagy pedig egy Gondvíselés-küldte nagy vezér kiváló teljesítményének javára; de a siker titka nem ez, nem saját erőnk, hanem a román polÜtikai élet gyengesége. Kétségtelen az erdélyi magyarság ellenére hét esztendő legbrutálisabb nemzeti politikájának, ellenére annak a rengeteg veszteségnek, melyet emberben és vagyonban veszített, mégis túlélte legkritikusabb éveit. A román politika, ha mélyen is vágott a magyarság elevenébe, még se tudta az életét megtámadni. Föld nélkül, hivatalok nélkül ,iskolák nélkül, pusztán két fegyvertelen kezével Erdély magyarsága megállta helyét Erdélv földjén. El nem hanyagolható, figyelmen kívül nem hagyható tényező; súlya évről-évre csak növekedni fog. Oka: az energiák megmaradásának fizikai tantétele, az erkölcsi princípiumoknak még a balkáni politika sajátos macchiavellizmusa közötti érvényesülése és hiába, a természetes fölénye a fajnak, mely ezerév államfenntartó kötelességében edződött politikai faktorrá Erdély földjén. Az Avarescu-kormány, ha j eltét a műit számban ismer-etejtt külpolitikai okok is siettették, de lényegében és tartalmában a Bratianu rezsimnek szelídített és európaibb formája. Lehet, hogy Goga Oktavián — ő az Avarescukabínet lelke — politikai ambíciója a néppárt állandó megalapozására és a liberális függőségtől való elszakítására fog törekedni. Nem hisszük, mert ismerjük azt a viszonyt, mely Gcgát a Bratíanucsaládhoz fűzi és ismerjük azt a kiváló reálpolitikai érzékét is. mely őt a liberális-párt és a Bratianu-ok politikai súlyának értékelésére indítja. Különben a román politika közel jövőbeli favoritja Goga, aki az öregedő Avarescut talán már most, de az idők folyamán feltétlenül felváltja majd a kormányelnöki székben. De az új kormány is változatlanul fogja képviselni a román nemzeti egység kormányzati programját s ettől eltérni nem fog. Kétségtelen, a kisebbségi sérelmek támadható részeinek likvidálására fog törekedni, de a tendencia ugyanaz fog maradni, gondosan elkerülvén a tyúkszemre-hágás kellemetlen és a nagy koncepció szempontjából nélkülözhető módszerét. Erre kényszerítik őt saját belpolitikai helyzete elsősorban. Az új választási törvény szerint országos lajstrom keretében 40'-, -kai már többséget lehet elérni s így nem nélkülözhető a magyarság 10 %-os szavazata. Ezért kellett paktumot csinálni. A Magyar-Párt jövendő súlya pedig arra fog megfordulni, hogy mennyiben fogja tudni a magyar tömegeket tényleg mozgósítani, mennyi ennélfogva azx a tényleges politikai erő, melyet a Magyar-Párt képvisel. Az ellenzék elég erős. Habár a nemzeti párti disszidensek (Goldis, Lupas, Lepadatu) bevonulása a kormányba, sokkal súlyosabb a nemzeti pártra, mint gondoltuk, mégis a parasztpárt választási propagandíkus ereje óriási, mely szövetkezve a nemzeti párt ma már lankadó erejével is, komoly gondot fog okozni a kormányzatnak. Maniut is utolérte fátuma, nincs meg a bátorsága arra, hogy politikájának a dolgok mélyében rejlő konzekvenciáit megvonja: őszintén, nyíltan helyezkedjék az erdélyi autonómia alapjára. Nem tette, csak bátortalan és szerencsétlen kezdésekkel megindult ezen az úton, de mindig megállt és mindig visszafordult. Sorsa az örök feladások, az örök csatavesz-