Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 9. szám - Nemzetközi törvényszék?

1926. május 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 tések politikája lesz s egyre jobban távolodik a hatalom megszerzésének még csak a lehetőségétől is. Maniu még a régi magyar politikai iskolában nőtt fel s nagyon sok van benne, mely Apponyi régi nemzeti pártjának felfogására emlékeztet. Ugyanaz az elvi alap, mint a kormányé, attól csupán etikai és ideális szempontok miatt különbözve és ezért oppponálva, ez Maniu politikai rendszere is. Sokkal veszélyesebb az ellenzéki koalícióban Lupu é s Michelache vezetése alatti parasztpárt, melynek agrárdemagógikua programjánál (10 holdig való kisajátítás) fogva nagy visszhangja van. A parasztpártnak, ha a nemzeti párt oldalán is, bevonulása Erdélybe, az agrárreform még ki nem aludt tüzét újra lángra fogja lobbantani. Hattérben a liberális pártnak főleg a regátban erős szervezettsége, kérdés, hogy a kormány meg fcgja-e tudni állni helyét a választásokon. Közgazdaságilag is nagy feladatok előtt áll a kormány. A leunak újabb nagyarányú zuhanása talán az infláció megindítására fogja kényszeríteni a kormányzatot. Nincs kizárva, hogy ezzel az erdélyi magyar nemzeti vagyonnak tekintélyes része, — ami a nagy pusztulást túlélte — fog megsemmisülni. Az elintézetlenül maradt problémák hosszú sora marad az új kormányzatra, melyeket megoldani és melyekkel megbirkózni, talán lehetetlenséggel határos. Mégis bizalommal látjuk Avarescu kormányt a helyén, határozott konzervatív jellege, kormányzásának európaibb volta, valamint a magyar kérdésben az olasz öszszeköttetések okából jóindulatú magatartása miatt. Változatlanul áll közöttünk az erdélyi probléma a maga egész súlyával es dermesztő komolyságával, melyet megoldani úgyis sokkal mélyebb és hatalmasabb erők fognak. De az, ami az ügyeknek folyó menetét illeti, mely a lényeg felett és azonkívül áll, Avarescu számára szimpátiánkat biztosítja. Erdély magyarjain áll a közel jövő harcaiban való megállás nehéz kötelessége. Bízzunk benne, hogy mint eddig, úgy ezentúl is épp oly bátran, épp oly erővel fognak megállni az ősi földön, mint ezer éven át tették, ahová nagyobb történeti erők rendelték, mint azok az erők, mely Erdély felett az állami hatalmat Romániának juttatták. KÜLÜGYI TÁRSASÁG Rovatvezető: Szakáts Kálmán dr. A Külügyi Társaság Egerben Berzevíczy Albert nagy beszéde külpolitikai helyzetünkről A Magyar Külügyi Társaság a nagyobb városokban rendezett nagy gyűlései során április 18-án Egerben tartott díszülést, hogy a régi történelmi nevezetességű város közönségét tájékoztassa a külpolitikai kérdésekről és a társaság munkásságáról. A Külügyi Társaság delegációját Berzeviczy Albert v. b. t. t. a társaság elnökhelyettese vezette, aki pár nappal előbb már Egerbe utazott, miután meleg rokoni és baráti kapcsok fűzik Eger főpásztorához, Szmrecsányi Lajos érsekhez. A delegáció többi tagjai Eöttevényi Olivér nyug. főispán, ügyv. alelnök, Ambrózy Gyula kabinetirodai tanácsos, a társaság elnöki tanácsának tagja, Radisics Elemér ny. min. o. tanácsos, igazgató, akinek váratlan családi gyásza következtében azonban még aznap este el kellett utaznia, valamint Szakáts Kálmán titkár. 17-én délután utaztak Egerbe. Késő este volt már, mikor a tempós kényelemmel haladó vicinális ablakaiból feltűntek az egri utcák lámpái. A Külügyi Társaság tagjait a pályaudvaron a polgármester titkára várta, s kalauzolta szállásukra, részben az érseki palotába, részben a ciszterciták rendházába. A díszülés április 18-án, vasárnap délelőtt volt impozáns keretek között, a város lakosságának nagy részvételével, a városháza közgyűlési termében. Pont tizenegy órakor érkezett meg Szmrecsányi Lajos érsek Berzeviczy Albert, Kriton Endre püspök, Szmrecsányi Miklós ny. miniszteri tanácsos és a Külügyi Társaság delegációja kíséretében, akiket a vármegye részéről Isaák Gyula főispán, a város részéről Trák Géza polgármester, a katonai hatóságok részéről pedig vitéz Csörgey Kálmán ezredes, gyalogsági dandárparancsnok üdvözölt. A nagyszámú előkelő közönség sorában ott volt még: Csekó Gábor pápai prelátus, kanonok, nagyprépost, Dutkay Pál pápai prelátus, kanonok, érseki helynök, Okolicsányi Imre alispán, Ghiczy Ferenc ezredes, ezredparancsnok, Magyary Pál min. tan., kír. pénzügyigazgató, Ridárcsik Imre pápai prelátus, kanonok, Lipcsey Péter dr. m. kir. kormányfőtanácsos, kir. közjegyző, Nagy János dr. m. kir. kincstári főtanácsos, kanonok, nemzetgy. képv., Perlaky Elemér m. kir. gazdasági főtanácsos, érseki urad. jószágigazg., Kürti Menyhért dr. c. tank. kir. főigazgató, Hegedűs Gyula kir. Ítélőtáblai biró, a kir. trvszék elnökének helyettese, Marssá László kir. járásbirósági elnök, Hámán András apátkanonok, Török Kálmán prépostkanonok, Venczell Ede prépostkanonok, Ivanovich Emil dr. apátkanonok, szemináriumi kormányzó, Mctuszka Mihály apátkanonok, Eger város plébánosa, Subik Károly tb. kanonok, pápai kamarás, érseki irodaigazgató, Hevesi Gusztáv vm. főjegyző, Horváth Gyula dr. rendőrtanácsos, Rusztek Károly dr. kir. tanfelügyelő, Ivanovich Ambrus kir. pénzügyigazgató-helyetíes, Gáspárdy Gyula a Hevesmegyei Takarékpénztár vezérigazgatója, továbbá a helyőrségi tisztikar nagy küldöttsége, a vármegye és város, kir. törvényszék, kir. pénzügyigazgatóság és más hivatalok tisztikarának, valamint Eger város értehniEógének, kereskedő és iparososztályának, különösképen pedig a gazda-társadalomnak igen számos tagja, A gyűlést Trák Géza polgármester nyitotta meg, meleg hangon mondott köszönetet a Külügyi Társaságnak, s első sorban Berzeviczy Albertnek, hogy Eger városában is hallatni akarják szavukat, hogy a magyar közvéleménybe a vidéken is bele akarják oltani a külügyi kérdések iránt való érdeklődést. Majd felkérte Berzeviczy Albertet ünnepi beszédének elmondására. Zugó tapsvihar fogadta Berzeviczy Albertet, amikor külpolitikai helyzetünkről szóló nagy előadását megkezdette. Gondolatmenete röviden a következő volt: Külpolitikai helyzetünk tagadhatatlanul nem jó, aminek okai kisebb részben saját eljárásunkban és mulasztásainkban, nagyobb részben a reánk kényszerített szerencsétlen helyzetben rejlenek. Helyzetünk s ebből folyóan külpolitikai gondolkodásunk is kiegyenlíthetetlen ellenmondásokban szenved. Békére, nyugalomra van szükségünk, de nem tudjuk feledni a rajtunk esett sérelmeket s azok orvoslását kell remélnünk. Ideiglenesnek tekintjük mai állapotunkat, de csak annak alapján rendezkedhetünk be gazdaságilag is állandóbb szerződési viszonyokra. Bizalmat követelünk szomszédainktól, de azt alig viszonozhatjuk, látva ellenséges indulatukat. Támaszt csak egyes hatalmak barátságában és a Népszövetségnél kereshetünk. A hagyományos barátságot Németországgal szövetségi formában nem nyithatjuk meg, mert akkor ellenünk fordul Franciaország, sőt újabban Olaszország is. Angolország és Olaszország eddig mindenben támogattak bennünket. Olaszország szövetséget kötött Jugoszláviával, mert egyes ellentétes érdekeik áthidalása ezt megkívánta; velünk szemben ily rzerződésre szüksége nincs, mert érdekeink azonosak. Románia hivatva volna velünk barátságos viszonyba lépni, mert közös veszélyek eilen kell védekeznünk, de nemzeti sovinizmusa, Trianon és a magyar