Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 1. szám - Cseh hangok a Felvidék autonómiája érdekében

MAGYAR KÜLPOLITIKA l\fZb. január 1. narchia külpolitikájáról lehetett szó, illetve annak magyar szempontból mérlegeléséről, tehát egy összetett szellemi munkáról, mely nem volt alkalmas arra, hogy a közvéleményt széles rétegeiben, ahol csak szimplista eszmekörök idézhetnek elő életerős áramlatokat, következetes érdeklődést és állásfoglalást idézzen elő. Hiszen egyszer állt az OsztrákMa gyar Monarchia külügyeinek élén egy lángelméjű magyar államférfiú, egyszer érvényesült magyar gondolat az európai politika mezején és a nemzet őt meg nem értette; jóformán ő volt a monarchia külpolitikájának egyetlen vezetője, aki magyar részről erélyes oppozicióval találkozott. Maga ez a tény köteteket mond. A dualisztikus éra tehát nem végezte el, legalább is elegendő sikerrel a magyar nemzet külpolitikai kiképzésének nagy feladatát. E feladat teljesítése a változott viszonyok között legsürgősebb és legfontosabb teendőink közé tartozik. Soha súlyosabb körülmények között a magyar nemzet nem élt mint most. Megcsonkítva, erőforrásai nagy részétől megfosztva, a nemzeti kultúra számos tényezőjétől is elszakítva, ellenségek közé szorítva s a legyőzött nemzetek vae victísével terhelve, még pedig valamennyi legyőzött nemzet között a legsúlyosabban, formai függetlenségben, de tényleg a leglealázóbb alárendeltségben kell neki útját megtalálni a friss levegőhöz, a megélhetés lehetőségéhez, a fejlődés esélyének újból való megnyitásához. Függetlenségről beszélnek, sőt vannak itthon is a régi jelszavak bűvkörében élő gondolkozási lomhaságtól terhelt elmék, amelyek a trianoni függetlenséget megelégedéssel hasonlítják össze azzal a függetlenséggel, amely kölcsönös és paritásos volt. Én pedig azt mondom, hogy éppen ma, külpolitikai feladataink összessége abban a két szóban foglalható öszsze: függetlenségünk kivívása, de nem jelszóval, hanem azoknak az erőtényezőknek belső ismeretével és komoly mérlegelésével, amelyek formai függetlenségünket tényleg elnyomják és viszont azoknak az erőknek szemmel tartásával, amelyek a függetlenség kivívására esélyt és segítséget nyújthatnak. Szóval külügyi tudással, külügyi gondolkodással kell, hogy telítve legyen politikai életünk, ha azt akarjuk, hogy abban az ütemben, amelyet a világviszonyol" engednek, de rendszereser tosan haladjunk a feltámadás felé. Én vagyok az utolsó, aki tagadná vagy kétségbevonná, hogy egészséges belpolitikai viszonyok teremtésében találhatjuk csak annak a külpolitikai akciónak biztos alapját. Hiszen magam számtalanszor mondtam, számtalanszor hangoztattam ezt az igazságot. De ennek a feltételnek a teljesítése egész külön feladatkört alkot, melynek kellő teljesítése éppen olyan nélkülözhetetlen, de semmiesetre sem nélkülözhetetlenebb, mint magának az egyenesen külpolitikai irányú feladatoknak a teljesítése. Midőn erre törekszünk, annak a nagy Cseh hangok a Felvidék autonómiája érdekében A prágai nemzetgyűlés három plenáris ülést tartott mindössze, s aztán karácsonyi szabadságra oszlott szét, úgy, hogy legközelebbi ülése csak január 12-én lesz. Ez a három ülés a leghallatlanabb botrányok közben folyt le, élénk bizonyságot téve arról, hogy a cseh centralizmus végnapjait éli. Százötvenkilenc, hat pártban megoszló kormánypárti képviselővel nem lehet száznegyven ellenzékivel szemben ezt a centralizmust fenntartani. Svehla miniszterelnök a szünidőf arra akarja felhasználni, hogy új alapokra fektesse le a koalició munkarendjét, minthogy a három ülésen eléggé kitűnt, mennyire nem egységes, még fő elvi kérdésekben sem, a kormány koalíciója. Kramarz, a nemzeti demokratapárt vezére, szombaton olyan beszédet tartott, amely teljes ellentétben áll az eddigi koalíciós programmal. Svehla kormánynyilatkozatában határozottan kijelentette, hogy az Ausztriától örökölt országokban is a nagymegyerendszert akarja bevezetni arra a mintára, amint azt a Felvidéken megcsinálták. Kramarz ezzel szemben, bármennyire az egységes cseh-tót nemzet délibábját űzi is, jogos kö vetélésnek mondta a Felvidék autonómiáját, melyhez pártja is hozzájárul, ha nem is abban a formában, ahogy a Felvidék őslakossága kívánja, hanem tartományi autonómiaként, aminő Cseh- és Morvaországban van. Politikai körökben Kramarz békés beszédéből arra következtetnek, hogy a miniszterelnök őt bizta meg, hogy közeledést hozzon létre a csehek és a tótok között. Teljesen ellenzéki hangon beszélt a szociáldemokrata, tehát a ilicióhoz tartozó, Necsas erdőspátokbeli képviselő is, akinek nemzeti politikának egyik elágazását képviseljük, mely a maga egészében van hivatva jövőnket biztosítani. A Külügyi Társaság tehát összefoglalása akar lenni a külpolitikai közvélemény megerősödése körül működő erőknek és örömmel üdvözli, hogy a nehéz feladatának teljesítésében egy munkatársa akadt abban a folyóiratban, amely olvasóközönségünknek a szükséges folytonos tájékozódást fogja nyújtani. Nagy hivatással indulnak tehát útjukra ezek a lapok, Isten áldása kisérje őket. pártja egyébként a Felvidéken szembehelyezkedett a csehországbeli pártszervezettel és szintén az autonómia követelését fogadta el határozati javaslatban. Az agrárius Sztanek vezetése alatt álló szárnya hasonlókép fellépett a Hodzsa vezetése alatt álló agrárius frakció ellen, úgy, hogy most már a cseh szociáldemokraták, az agráriusok egy része, a nemzeti demokraták és a cseh néppárt, tehát a koalíciónak legalább is a fele, Hodzsáék ellen foglalt állást, vagyis a Felvidék autonómiájának kétségtehnül nagy parlamenti többsége van Akármennyire nem a pittsburgi szerződés szerinti is ez az autonómia, de mégis csak egy jelentékeny lépés, melyet ha egyszer Prága megtett, egykönnyen vissza nem csinálhat, viszont a Felvidék őslakossága ezzel a lépéssel meg nem elégedve, tovább fogja folytatni küzdelmét a Felvidék teljes autonómiájáért. A kormány egyet nem értő táborára legjellemzőbb Horsky Rudolf dr.-nak, a cseh néppárt, tehát a koalició nagyságára nézve második pártjának, egyik vezetőembere tollából megjelent fejtegetés a hivatalos pártlapban, a Czech-ben. Horsky fixa ideának nevezi a cseh centralistáknak egész felfogását a felvidéki kérdésben. Első fixa idea az, hogy a tótok a cseh nemzetnek egy részét alkotják s így semmiféle nemzetiségi autonómiára nincs joguk. A második fixa idea az, hogy a centralizmus egyedül lehetséges formája a cseh állam vezetésének és éppen ezért el kell távolítani mindent és mindenkit, ami és aki a centralizmus útjában áll. A harmadik fixa idea a legkényesebb: t. i. hogy a Felvidék cseh gyarmat, ahol elsősorban a csehnek van előnye, másodsorban pedig a renegátnak, az úgynevezett „csehszlováknak', azaz annak a tótnak, aki saját nemzetét megtagadta.