Magyar külpolitika, 1925 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1925 / 1. szám - Kereskedelmi politika

1925. december i. MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 ügyvezető alelnökévé az évek óta, rrtífat ügyvezető igazgató rendkí­vül sikeres tevékenységet kifeijtő és a társaság felvirágoztatására teljes odaadással küzdő Eöttevé­nyi Olivér dr. ügyvezető igaz­gatót választotta meg, egyhangú helyesléssel. Jegyzőkönyvben örö­kítették meg Eöttevényi ügyv. al­elnök indítványára Apponyi Al­bert grófnak a Népszövetség leg­utóbbi genfi ülésén kifejtett áldá­sos tevékenységét, valamint azt is, hogy Hollandiai Népszövetségi Egyesület a világ nyolc legkivá­lóbb politikusa részére a béke eszme érdekében alapított Groti­us emlékérmek egyikét Apponyi grófnak juttatta. Továbbá Lukács György alelnököt az Interparla­mentáris Unió washingtoni konfe­renciáján kifejtett érdemes mun­kásságáért ét hatvan éves szü­letésnapja alkalmából az elnök melegen üldvözölte. Részvéttel örökítették meg az Elnöki Tanács két elhunyt tagjának Tőry Gusz­táv a Kúria nyugalmazott elnöké­nek és Charmant Oszkár kir, köz­jegyzőnek emlékét. Kánya Kál­mán berlini követünket és Khuen­Héderváry Sándor grófot külügyi állajmtítkári állásának elfoglalása alkalmából üdvözölték. Radisics Elemér nyug. minisz­teri osztálytanácsost a Társaság igazgatójává választották, abból az alkalomból, hogy az évek óta fennálló folyóiratnak, a „Magyar Külpolitikának" tulajdonijogát ai Társaság átvette és egyúttal an­nak szerkesztésére továbbra is neve zettet kérte fel. Itt jegyez­zük meg, hogy a Társaság eddigi folyóirata a „Magyar Külügyi Szemle" rövidesen valamelyik vi­lágnyelven fog kiadásra kerülni revue-képen, mig a Szemle eddigi szerkesztőjének, Horváth Jenő dr­nák, igazgatónak öt évi munkássá­gáért az elnöki tanács meleg kö­szönetet szavazott. Ezután az elnöki tanács alapító ' tagokul felvette Fehér vármegye és Székesfehérvár, valamint Győr vármegye törvényhatóságát, azon­kívül rendes tagokul a követke­zőket: Anesini Andor vik. szt. százados, Ba­konyi János dr. Hév. igazgató, Báthory Aladár dr. min. o. tan., Bognár Elek dr. p. ü. főtanácsos, fővámigazig., Ereit Jó­zsef (doberdói) altábornagy, Farkas Ká­roly az Idegenforg. Váll. forg. oszt. igaz­gatója, Feillitzsch Berthold báró Orsz. Mozigó'képvizsg. Biz. elnöke, Feszt Aladár, Fináczy Béla h. államtitkár, Fischer Emil (tóvárosi) az Árumintavásár alelnöke, Forster Jenő báró a Hálókocsi Társ. ve­zérigazg., Gaál Endre dr. ny. államtitkár, képviselő, Glück Frigyes kormányfő taná­csos, Hoffer Imre oki. építesz, Kirchknopf Ernő ny. konzul, Lamgs József dr. a M. F. T. R. igazgatója, Lándor Tivadar a Buda­pesti Hírlap íőszerk., Ludvig Alfréd a Hálókocsi Társ. főfelügyelője, Lukács Gyula p. ü. fogalmazó. Mát ók a Béla dr, Máv. titkár, Medich Károly dr. fővám­igazgató, Nagy Miklós (falsöbükki) a Hév. titkára, Nádas Viktor kormánytanácsos, a | M. F. T. R. főfelügyelője, Nókám Lajos j dr. egyetemi tanár, N'émethy Károly dr, | v, b. t. t., ny, államtitkár, Nikolics Béla a M. F. T. R. h. igazgatója, Pellegríny Albert sajtóelőadó, Puky Endre nemzgy. képv., Reíner István dr. főorvos, Riedel Nándor miniszteri titkár, Riplka Ferenc fő­polgármester, Schopf Tivadar a M. F. T. R. főfelügyelője, Simkovics Sándor ikorr mánytanácsos, M, F. T. R, felügyelő, Süle Antal a Pesti Hírlap szerkesztője, Sömjén Géza dr, ügyvéd, mexikói konzul, Szel­nár Aladár dr, az Autó Club igazgatója Sztatika y Géza dr. miniszteri tanácsos, Tasnády-Szüts András a Máv. elnök­helyettese, államtitkár, Vámossy Zoltán egyetemi tanár, a Balncologíai Egyes, el­nöke, Vásárhelyi Lajos számvevőségi fő­tanácsos, Zachár Gyula dr. ny. táblabíró, ny. r. tanár és Zechmeister Dezső a Nem­zetközi Vasúti Hálókocsi Társ. főfelügye­lője. A tanács ezután örömmel vette tudomásul, hogy a társaság tag­jai közül ötvennél többen jelent­keztek előkelőbb külföldi idege­neknek a kalauzolására. Többen szóvátették a határrendőri és vám­vizsgálat terén észlelhető nehéz­ségeket, mire Szterényi József báró indítványára elhatározták, hogy ebben az ügyben felterjesz­tést intézzenek a míniszterelnök­íhöz és a belügyminiszterhez. Kö­szönetet szavaztak Pékár Gyulá­nak a Népszövetségi Ligák lausan­ne-i konferenciáján kifejtett hasz­nos és sikerdús tevékenységéért, majd elhatározták, hogy a Kül­ügyi Társaság megkeresést intéz a miniszterelnökség és a külügy­miniszterhez, hogy hassanak köz­re, hogy Magyarország mielőbb érvényesíthesse a trianoni béke­szerződésben biztosított azt a jo­gát hogy tengeri kikötőhöz juthat. A Külügyi Társaság véleménye szerint ebből a szempontból Fiu­me és Spalato jöhetnek tekintetbe elsősorban. Horváth Jenő igazgató íplen­tést tett az Értelmi Együftmfliíí:­dés Magyar Nemzeti Bizottsága Irodájának eddigi működéséről, valamint javasolta, szervezzék újjá a társaság égisze alatt alakult Ma­gyar-Angol Társaságot. Lutter János igazgató jelentést tett Bárány professzornak, a No­bel dijat nyert hazánkfiának az upsalai egyetem orvostanárá­nak ama javaslatáról, hogy nem­zetközi politikai egvetem állíttas­sák fel. Végül Klimes Károly gazdasági igazgató jelentése után Dr. Techert Margit titkár számolt be a társaság ezideí felolvasó cik­lusáról. Kereskedelmi politika V • .... ........ Irta: Szterényi József báró A nagy nemzetközi politikai problémák Locarnó óta egy időre háttérbe szorúlnak és azok he­lyett előtérbe nyomúlnak a gaz­dasági kérdések. Ezek között első­sorban a kereskedelmi politika. Varsailles, Saint-Germain és Tri­anon szerencsétlen területi ren­delkezéseivel egy színvonalon ál­lanak pénzügyi és gazdasági diktátumai. Ezek épen olyan kép­telenségek, mint amazok. A mit ott tájékozatlanság, vagy bosszú eredményezett, azt itt tudatlanság végezte. j És a milyen tarthatatlan amaz, olyan lehetetlen ez. Csakhogy míg amaz tarthatatlanságának be­bizony osodásához hosszabb idő szükséges, ennek lehetetlen vo!ta már eddig is alaposan érezteti ha­tását, Európa mind jobban sű­lyed gazdaságilag, a helyett, hogy az évek számának növekedésével kibontakoznék abból a súlyos helyzetből, melybe az úgynevezett béke juttatta. Mert ezt a helyze­tet nem a háború, hanem a bé?ce teremtette. Bármilyen súlyosak lettek is légyen a háború gazdasági hatásai, ha azt a megértés békéje követi vala, nem jutott volna Európa gazdaságilag oda, a hova a gyűlölet, bosszú és félelem bé­kéje juttatta. Nem a háború rom­bolta le ennyire a fogyasztóképes­séget, hanem csak a béke. Nem a háború idézte elő a pénz vásárló erejének ezt a világtörténelemben példátlan lezűllését, hanem ea a béke. A mit a háború előidézett, a termelés megakasztását, azt ép­pen a békének kellett volna meg­indítani, az lett volna egyik leg­fontosabb feladata és éppen ennek ellenkezőjét tette. A fogyasztóké­pesség alácsökkentésével azt a termelést is csorbította, mely ön­erejéből megindulni kezdett. A békeparancsok teremtette bi­zonytalan helyzet egyrészről, az azok által a termelésre rótt esz­telen, egyszerűen elviselhetetlen terhek másrészről és nagy gazda­sági területek oktalan szétdara­bol ása, nem tévesztették el gaz­dasági hatásukat: a háború előtt virágzása teli pontján állott euró­pai közgazdaság olyan mértékben hanyatlott alá, mintha — a nem­zetközi kereske/delmi kamara iel­nökének jellemzése szerint — ,,Európa elhatározta volna gaz­' daságí halálát!" Magyarul ezt ön­gyilkosságnak nevezik. És a. bé­keparancsok ezen' rendelkezései'

Next

/
Thumbnails
Contents