Magyar külpolitika, 1925 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1925 / 1. szám - Kereskedelmi politika

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1925. december 1. alig ís nevezhetők, másnak Persze nem az volt az intenciójuk. Szerzői másoknak, a szerencsétlen legyőzötteknek szánták ezt a sorsot. Tudatlanságuk éppen abban jut kifejezésre, hogy nem gondoltak arra, miszerint a nemzetközi forgalom fejlettsége mellett nem lehet önmagukat olyan kínai falakkal körülvenni, melyek megvédjék őket a pusztulás visszahatásától. Nem gondoltak • arra, hogy a saját boldogulásukat veszélyeztetik a legyőzöttek tönkretételével, miképen a hitelező követelését kockáztatja adósánajk fi;zetésképtelelniné tételével. A mikor nagy gazdasági területeket szétromboltak, hogy helyükbe sok apró ilyen területet alkossanak, nem gondoltajk arra, hogy azok egyenkint nemcsak önálló független állami életet fognak élni akarni, hanem önálló gazdasági életet ís, tekintet nélkül arra, hogy arra alkatuknál fogva képesek-e? És mi volt az első gazdasági következménye ennek? A nagy államok példáját követni akarta minden új vagy megnagyobbított kis ország, mire olyan gazdasági khaosz keletkezett, mely nem vezethetett másra, mint a hol Európa gazdaságilag ma van. Minden kis ország ga«.dasági kínai falakat sietett emelni maga körül, a miben még a biztonságáért való aggódás ís vezette, a mint ez az elzárkózásí politika megindult, nem zárkózhatott el ez elől egyetlen ország sem és szinte automatikusan állott elő a helyzet, melyből még máig sem volt lehetséges kibontajkozás, melynek természetes következménye lett a nemzetközi forgalom utíkötése, ezzel a fogyasztás lényeges alászállása, ezzel viszont a termelés csökkenése és ajnmák nyomában a gazdasági válságok sorozata. Melyeknek az angol munkanélküliség épen olyan láncszeme, mint a francia pénzügyi helyzet, vagy Lengyelország pénzügyi és gazdasági összeomlása, a németországi pénzszűke, a csehországi ipar válság, vagy a mi súlyos gazdasági helyzetünk. Ezek mindegyikének magvan a maga speciális külön oka is, de összességükben mind egy és ugyanarra az eredőre vezethetők vissza. Ennek felismerése állítja a legközelebbi jövő előterébe a gazdasági kérdéseket, ezek között elsősorban a kereskedelmi politikát és ennek révén a népek gazdasági szolidaritásának megteremtését. Eszköze pedig ennek a háború előtti normális kereskedelmi szerződésekhez való visszatérés, melyekkel a nemzetközi forgalom, az egyes országok termelési érdekei, által javalt vámvédelem figyelembe vételével ismét szabaddá tehető. Csak ennek révén omolhatnak le a nemzetközi érintkezést megnehezített kínai falak. Magyarország az elsők között volt, a kik énnek sürgős szükségét felismerték és ennek daczára az utolsók között van, a kik azt gyakorlatba átültethették. Különösen azokkal az országokkal — szomszédaival — szemben, melyekkel áruforgalma és érintkezése a legnagyobb, százados múltban gyökerező. Nem rajtunk múlt, hogy a helyzet így alakult. Olasz-, spanyol- és Franciaországgal köthettünk szerződéseket, de Ausztriával, Csehszlovákiával, Németországgal és a Balkánországokkal nem. Németország kivételével, mely egészen más elbírálás alá ésík, ennek egészen speciális oka van: Ausztria olyan segítséget remél a Népszövetségtől, mely által mí talán belekényszeríthetnénk kivételes egyoldalú kedvezmények nyújtásába, a kis entente országai pedig abban a téves hitben leiedzenek, hogy végül majd mégis olcsóbban vásárolhatják meg tőlünk a nekik kedvező kereskedelmi szerződéseket. Sajnos, politika játszik bele ebbe is. A gyengeségre való számítás. Semmi kétség és szépítés, nekünk szükségünk van azokra a kereskedelmi szerződésekre. Gazdasági forgalmunk azok nélkül nehezen indul meg. De nem akarhatjuk azokat minden áron. Áldozatokat kell hoznunk érdekében, de nem lehet azokért mindent feláldoznunk, mert amilyen üdvösek lehetnek a viszonyainkkal számoló (kereskedelmi szerződések, annyira károsak lehetnek olyanok, ha., termelési érdekeinkkel ellenkeznek. A mennyire mi reá voltunk utalva a rendes kereskedelmi {szerzsődésekjre, legalább a(nnyirá vannak szomszédaink velünk szemben is arra utalva. Sőt némelyikük még sokkal különben. Csakhogy míg náluk minket okolnak a szerződésen kívüli állapottal, addig nálunk — sajnos — a valóság meg nem látásával nem őket okolják. Pedig igazán csak ők az okai, ha eddig még nem sikerült velük szerződéses viszonyba jutni: lehetetlen tőlünk minden ipari áldozatot megkövetelni a mezőgazdaságunk részére eleni gedhetlenül szükséges ellenszolgálat nélkül. Ez kegyelemre való fegyverletételt jelentene gajzdasági téren. Ott még nem tartunk! Az új Pasics-kormány " Radícs helyzete az uj kormányban A november 18-án rekonstruált Pasics-kormány listája a következő: Minisztereilnök: Pasícs Nikola. Külügyminiszter: Dr. Nincsics Momcsílo. Belügyminiszter: Dr, Makszímovics Bozso. Pénzügyminiszter: Dr. Sztojadinovics Milán. Igazságügyminiszfer: Gyuricsics Marko. Törvényegyesítő miniszter, Dr, Szrskics Milán, Földmüve lésügyi miniszter: MUetics Krszta, Vallásügyi miniszter: Trifunovics Misa. i Közegészségügyi miniszter: Dr, Miletics Szlavko. Középítészeti miniszter: Uzúnovics Nikola. Szociálpolitikai miniszter: Szimónovics Milán. Közlekedésügyi miniszter: Radojevics Anta. Közoktatásügyi miniszter: Radics Sztjepán. Agrárreform miniszter: Rádics Pavle, Postaügyi miniszter: Dr, Superina Benjámin. Kereskedelmi miniszter: Dr, Krájacs Iván. Erdészeti és bányászati miniszter: Dr, Nikics Nikola. Hadügyminiszter: Trifunovics Dúsán tábornok. A tizennyolc miniszteri tárca közül tízenkettő jutott a szerb radikális pártnak, öt a horvát parasztpártnak, (a két Radics, Superina, Krájacs, Nikics,) míg a hadügyi tárcát egy szerb tábornok tölti be. A miniszterek közül tizenhatnak van képviselői mandátuma. Nincs mandátuma a hadügyminiszternek és Rádics Istvánnak akinek mandátumát tudvalevőleg az állam védelméről szóló törvény alapján megsemmisítette a Szkupstina, mivel Rádics — bolsevista! A rekonstruált kormány az előbbitől csak annyiban különbözik, hogy Vukicsevícs Vei ja eddigi szerb radikális közoktatásügyi miniszter helyébe a pár hónapja bolsevistának minősített Rádics István lépett. Ezzel eggyel növekedett a parasztpárti tárcák száma, belépett a kormányba a parasztpárt vezére és a hatalmi tárcák közül egy a parasztpártnak jutott. Az éppen négy hónappal ezelőtt,