Magyar külpolitika, 1925 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1925 / 2. szám - A szláv kérdés. 2. [r.]

vezett célt jól szolgálnák és csak nekünk volna előnyünkre, ha ezeket a bizottságokat a szomszédos államokat megelőzően megvalósítanék, javaslatára a csoport megbízta az elnökséget, tegye meg a szükséges lépéseket, hogy a kormányt edcjigi álláspontjának megváltoztatására reábírja. Végül az elnök javaslatára a csoport jegyzőkönyvi köszönetet szavazott meg Póka Pivny Bélának az elmúlt öt esztendőben főtitkári minőségben kifejtett rendkívül tevékeny, ügybuzgó és önzetlen munkásságáért. /\ A szláv kérdés Irta: Bonkáló Sándor A Szerb-Horvát-Szlovén királyság ügyeiről sokat írnak a lapjaink. Csak azt akarom megjegyezni, hogy a szerb-horvát ellentétet nem tartom oly kiélezettnek, mint 'azt nálunk sokan hiszik, sőt ellenkezőleg: Radícs behódolásában az első lépést látom a Prágában tervezett balkán szláv szövetség felé.' A szerbek külpolitikája az Égei-tenger és az Adria felé irányul s addig nem lesz teljes nyugalom, míg az ' adriai kérdés elintézést nem nyer. A szerb-olasz ellentét kérdése kapcsán ' megszívlelésre méltók Kossuth tervei s 1 nem szabad, hogy itt szimpátia vagy antípátia szerepet játszón. Valamint többet szólok Bulgáriáról, \mivel ez 'az állam fegyvertársunk volt s mivel nálunk sokan turánoknak szeretnék őket kinevezni, ami ellen a bolgár történészek és etnographusok kézzel-lábbal tiltakoznak. A bolgárokat a nevük miatt tartják nálunk egyesek turánoknak, de éppen ilyen joggal a 'mai poroszok szlávoknak, a franciák (a frankok népe) germánoknak, a lombardiai olaszok (a longobárdok után) szintén germánoknak volnának nevezhetők, ami ellen ezek nemzeti érzése épepn úgy tiltakozik, mint a bolgároké a turánízmus ellen. A bolgárok szlávok s a^f idegen elemek közül vérében és nyelvében éppen az ó-bolgár" van leggyengébben képviselve és ' sokkal erősebb a török és görög elem, | mint azt részletesen bebizonyították. Milyen gyengének kellett lenni a szláv tengerbe ömlött bolgár népnek/ha már a-legrégíbb nyelvemlékekben sem találunk bolgár szavakat, nem is szólva a mai MAGYAR KÜLPOLITIKA nyelvről. Az 1917. nov. 27. neuilly-béke (értelmében Bulgária elvesztette az égei tengerpartot s Szerbia is kapott egy kis részt a testéből. Egyébiránt éppen olyan lealázó békét diktáltak rája, j mint Magyarországra, Ausztriára v és Németországra. A bolgárságban igen erős az orosz szimpátia. Közös a vallásuk, közös a kultúrájuk 1 s a nyelvük is igen közel áll egymáshoz és sok bolgár orosz iskolában végezte tanulmányait. Az oroszt a bolgár • minden nehézség nélkül megérti, azért volt lehetséges, hogy sok orosz tanárt alkalmaztak bolgár .'középiskolákban s az egyetem oroszi karán és a matematikai-fizikai karon csaknem az összes előadásokat má orosz nyelven tartják, mert menekült orosz professzorokkal töltötték be az újonnan felállított fakultások tanszékeit. Bulgária mai helyzete igen nehéz. 1923. óta Cánkov elnöklete alatt egy koalíciós kormány áll az élén, melyben professzorok s tábornokok a miniszterek, tehát a képzelhető legravaszabb összeállítású a kormány, mert a professzorok nagy tudásuk mellett is rendkívül kevés érzékkel bírnak a gyakorlati élet követelményei iránt. A parasztság elégedetlen s visszakívánja a Sztambulijszkij idejét. Állítólag az sem tetszik a parasztságnak — tehát a népesség 85 százalékának — hogy sok a Wrangel-tisztből lett rendőr s pl. a szociálísták szerinf a kormány Wrangel-tisztek olyan körülmény, amely megérdemli, hogy figyelembe vegyük, mikor Bulgáriát bárminő eshetőségek esetére számításba vesszük. A bolgár paraszt nem gyűlöli a szerb parasztot, mint azt sokan nálunk gondolják. Bratko-nak szólítják egymást, ami a testvéri érzésnek a jele. A turáni rokonság hangoztatása teljesen értéktelen, hisz Bulgária szláv állam s egész múltja, jelene és jövője a szlávságban köti. Jóllehet szláv, a világháborúban mégis a szlávok ellen harcolt. Az érdek erősebb még a rokonságnál is. Kérdés, hogy a mai érdeke mit kiván meg tőle s nem csak egyoldalú-e a szimpátia, mint a lengyel-magyar barátságnál, hogy t. í. csak mi ápoljuk a barátságot. Európa jövőjére nagy jelentősége van a szlávság s első sorban Oroszország fejlődésének. Még a Szlávok című könyvemben (Budapest, 1915.) azt írtam, hogy a szlávság kebelében mindenütt a szétválásnak jeleit látjuk s az egyesülésre való törekvésnek csak 1925. december 16. a cseh heoszlávistáknál van nyoma. Ma a cárízmus politikájának (a pánszlávizmusnak, mely a kisebb szláv népek beolvasztására gondolt) a bukása utáni a szorosabb együttműködésre való törekvés s az együvétartozás érzése ébredezik s folyton erősödik. Mielőtt az oroszok a! kozmopolita Puskin szavaival azt hirdették hogy a „szláv palakoknak az orosz tengerbe kell ömleni,'" míg ma ezzel szemben azt mondják, hogy mindenik népfaj őrizze meg egyéniségét, ne olvadjon bele egy másikba., csak szorosabb kapcsolatba lépjen vele, hogy közösen támogassák s védjék egymást. Az orosz pánszlávizmus volt a szlávok egymáshoz való közeledésének a legnagyobb akadálya, de ezt az akadályt lerombolta a bolsevizmus. A bolsevizmus meg fog szűnni, de nemzetiségi politikája annyira átment a köztudatba s olyan helyzetet s felfogást teremt, amellyel minden utána következő kormány számolni lesz kénytelen. A megadott, éveken át élvezett s a köztudatba átment jogokat nem lehet lesz többé elvenni. A régi rendszer hivei csaknem mind emigráltak s valószínűleg sohasem térnek vissza többé hazájukba, az új nemzedék pedig más széllemben nő föl. Az államszövetség gondolata is tovább fennmarad s igen valószínű, hogy a szláv népek egy szláv állámszövetség megteremtésére fognak gondolni, de olyanra, amelyben minden tagnak egyenlő jogai vannak. Egy kiváló orosz emigráns politikus mondotta nekem, hogy Oroszországnak mindig a legnagyobb csapásai váltak a legnagyobb hasznára. A tatáruralom az orosz államegvség megteremtéséhez vezetett, a bolsevizmus pedig a szláv konfederáció útjait egyengeti. S amint megszűnt a tatáruralom, éppen úgy meg fog szűnni az. ennél is súlyosabb bolsevíki uralom, de a lángokból s a mai nemzedék végtelen sok szenvedéséből egy új Oroszország fog föltámadni,, amelynek az lesz az ambíciója, hogy első legyen a hasonló szláv államok között — primus ínter pares — legyen. Nem testvérének az elnyomása, hanem a velük való együttműködés fog lebegni előtte. Hogy mikor következik be s hogy bekövetkezik-e, igen kérdéses, de tény, hogy kiváló szláv gondolkozók s politikusok hiszik, hogy ez be fog következni. Az ukránok pl. akik a cári uralomnak a legnagyobb ellenségei voltak, ma nyíltan hangoztatják, hogy Kíev a Mekkájuk s a nemzeti jogokat hirdető.