Magyar külpolitika, 1925 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1925 / 2. szám - Locarno jelentősége

1925. december 16. MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 s néző demokratikus Oroszor­szággal való szövetség az ideáljuk. Ugyanezt hirdetik a lengyel szoci­álisták is. A lengyel forradalmárok agg vezére, Limanowski Boleslaw szenátor azt mondotta Csernovnak, az orosz forr.-szocíálisták egyik vezérének: ; . . ,.Életem vágya, a független Lengyelország megterem­tése, teljesült. ... A régi Lengyel­ország gyűlölte Oroszországot, de ma illetve a bolsevizmus után . . . a két testvér nép baráti egyesülé­sén kell dolgoznunk . . . Talán utó­piának, naiv hitnek tartják a szláv államok f ederáció ját, díe én 'meg vagyok győződve ennek a bekövet­kezéséről, mert hosszú életem ta­nulmányai s tapasztalatai alapján erre a következtetésre jutottam." Még pár évvel ezelőtt a neo­szláv gondolat megvalósítása lehe­tetlenségnek látszott, ma már nem tartom lehetetlennek, mert az út­jában álló legnagyobb akadályok megszűntek s mihelyt valami nem lehetetlenség, komoly figyelmet érdemel annál is inkább, hisz egyes államok, mint pl. Cseh-Szlovákia a saját biztonsága érdekében sze­retné megvalósítani s ennek a ter­vezett szövetségnek az első fontos láncszeme a Cseh-Szlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén királyság között kötött szerződés. A neoszláv törekvésekben igen nagy szerepe lesz Oroszországnak s azért első sorban ezt az orszá­. got kell tanulmányozni s megis­merni. A nyolcéves bolsevista ura­lom' fokozatosan tér vissza a jog­rend állapotához s valószínű, hogy már nincs is olyan nagyon messzi az az idő, amikor teljesen meg­szűnik a diktatúra. A gazdasági téren; tett engedményeket a politi­kai engedmények fogják követni, hisz ma már az orosz lapok nyíl­tan tárgyalják a komunista párt egyik szárnyának azt a memoran­dumát, amely a demokratikus ál­lamformára való visszatérést köve­teli. A tanácsrendszer s a dikta­túra fokozatos, bár igen lassú meg­szüntetése folyamatban van. Mik lesznek ennek a további következ­ményei? Rövid előadás keretén belül nem bocsátkozhatom bele az egyes kér­dések beható tárgyalásába. Célom csak az volt, hogy felhívjam a fi­gyelmet a szláv s első sorban az orosz kérdés fontosságára s rámu­tassak arra, hogy nálunk még több figyelmet kellene rá fordítani, mint azt a nyugati államokban te­szik, mert a mi jövőnk szoros kap­csolatban van a szlávság evolúció­jával. Vége IDEGENFORGALOM Rovatvezető: Heylmann Ottmár A Magyar Idegenforgalmi Érdekelt­ségek Szövetsége A Magyar Idegenforgalmi Ér­dekeltségek Szövetsége i hármas nagy célt tűzött ki maga elé: Ma­gyarország természetes szépségei­nek kultúr tényezőit és gyógyító kincseit akarja minél szélesebb körben megismertetni Magyaror­szág minden'lakójával, hogy ezzel lehetőén fokozza a belföldi ván­dorforgalmat; az elszakított ré­szeken minden erővel odahatni törekszik, hogy hazánk iríinnél nagyobb vonzó hatással legyen az ottlakókra, és ezzel is szorosabbá fűzze az elszakított országrésze­ket Magyarországhoz; végül hogy felkeltse a külföldiek érdeklődé­sét hazánk nagy értékei iránt és rábírja Őket arra, hogy bennünket mínnél, nagyobb számban meglá­togatva ezzel Magyarországot is bekapcsolják a nemzetközi nagy idegenforgalomba. Hogy e célt mi­előbb megvalósíthassa, csatlako­zásra szólította fel a Szövetség mindazokat az egyesületeket és vállalatokat, jamelyek e munkájá­ban segítségére lehetnek. Tömörí­teni akarja a Szövetség égisze alatt a szállók, gyógyfürdők, for­rások, szanatóriumok, vendéglők, kávéházak, utazási és idegenfor­galmi irodák, közlekedési válla­latok, 'színházak, különféle szóra­kozó helyek, múzeumi és más kul­turális szervezetek, fővárosi és vidéki képviseletek zömét. A Szövetség szorosan felépített bel- és külföldi propagandával tá­mogatja, a magyar idegenforgal­mat. Üzleti vállalkozásba egyál­talán nem bocsátkozik, hanem összefolyó erőként alturista mó­don és a józan gazdasági inten­ciók összekapcsolásával támogat­ja az idegenforgalom emelésére irányult összes törekvéseket. A szövetség elnöke dr. Némethy Károly v. b. t. tanácsos, ny. államtitkár; társelnökök Tasnádí Szűcs András h. államtitkár, Máv. elnökhelyettes Dr. Vámossy Zoltán egyetemi tanár, dr. Szabó Sándor udvari tanácsos, Glück Frigyes kormány főtanácsos, dr. Ováry Ferenc, a Balatoni Szö­vetség ügyvezető alelnöke; alelnö­kei: Bánó Dezső kormányfőtaná­csos, a Balatonfüred Gyógyfürdő R. J T. vezérigazgatója, Bánlaky Géza, a Gellért fürdő és szálló ve­zérigazgatói a. dr, Jakab László a I Liget-Park és Svábhegy-szanatóri­um igazgató főorvosa, dr. Tausz Béla, a Gizella-telep [igazgató fő­orvosát ki egyszersmind ezen ide­genforgalom szövetségnek ügyve­zető teendőit is ellátja. A Budapest—Fürdőváros Egye­sület december 19-én tartott vá­lasztmányi ülésén József Ferenc királyi herceg mondott nagy érdekű elnöki megnyitó beszédet, amelyben hangoztatta az intenzív idegenfor­galmi propaganda szükségességét és rámutatott arra, mennyire nem is­meri még Budapestet a külföld. 192f-ben nagy fürdőügyi és turisz­tikai kiállítás lesz Budapesten, ugyanakkor itt fog ülésezni az In­terparlamentáris Unió kongresszu­sa is, már most meg kell tehát ten­ni, úgymond a szükséges lépéseket, hogy e két kiállítás síkerét a mér­tékadó tényezők támogatásával és a külföld kellő figyelmének felkel­tésével biztosítsuk. Ezután Pékár Gyula üdvözölte a királyi herceget, mint a kiállítás elnökét, majd Szvi­erzsenyi Zoltán miniszteri taná­csos, a Fürdőváros Egyesület ügy­vezető igazgatója ismertette a tervbe vett kiállítás eddigi előmun­kálatait. Az előadáshoz számosan hozzászóltak. Az ülés után a vá­lasztmány tagjai barátságos vacso­rára gyűltek össze, melynek fényét a királyi herceg is emelte megje­lenésével. X. Locarno jelentősége A locarnoí kölcsönös biztonsági egyezmény (treaty of mutual gua­rantee) fontosságát az angol köz­vélemény osztatlan, feszült figyel­me is mutatja. Ezt nemcsak az egyezmény aláírásának ünnepé­lyes külsőségei, s az aláírásra siető delegáltakat együttérzése je­leivel kitüntető hatalmas londoni tömeg bizonyították igen beszéde­sen, hanem az angol közvélemény koronás képviselője, V. György király magatartása is élénken ta­núsítja. Az aláírás reggelén jelent meg az uralkodó rendelete, mellyel J. Austen Chamberlain külügyi állam­titkárt, a locarnoi konferencia és egyezmény kiváló tapintatú elő­készítőjét és mediatorát, mondhat­juk: e pacifikatorius munka éltető szellemét a legmagasabb angol rendjellel, a térdszalagrenddel tünteti ki. Austen Chamberlain a harmadik a térdszalagrend lovag­jaínak hosszú sorában, akit köz­rendű létére (commoner) ér e leg­nagyobb kitüntetés. Előtte csak Arthur James Balfour-t, a jelen­legi Earl of Balfour-t, valamint 1720-ban Horace Walpole-t érte

Next

/
Thumbnails
Contents