Magyar külpolitika, 1925 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1925 / 2. szám - A kisantant keletkezésének története. Egy angol publicista munkája

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1925. december 16. ez ellen a Szent Szék, bebizonyítva azt, hogy az intézet az ő birtoka. A fiumei-kérdés végleges rendezésénél Olaszország feloldotta a szekvesztert és az intézetet átadta Jugoszláviának. Mint a Monarchia délszláv részei örökösének. A Szent Szék ezt az ő megkérdezése nélkül létrejött egyezményt annyiban elismerte, hogy ugyanazon inkább tiszteletbeli jogokat, melyeket a volt Monarchia birt, ráruházta Jugoszláviára. Mert hiszen jogilag nem lehet vitás az, hgoy az olaszdélszláv egyezmény nem érinthette a pápa jogait és hogy a pápa nagyfokú előzékenységet tanúsított Jugoszlávia irányában akkor, mikor egy középhatalomnak és egy lényegében görög-keleti államnak ugyanolyan jogokat adott, amilyenekkel egy katholíkus nagyhatalom bírt. A délszláv kormánnyal egyetértésben a pápa az intézet protektorává kinevezte Vanutellí bíborost, rektorává Monsignore Bíasiotti prelátust, helyettes rektorává Mons. Butkovicsot. Dr. Szmodlaka József délszláv követ, — Belgrád ritka tapintattal a Vatikánhoz egy olyan katholikus dalmatát küldött követül, aki politikai pályáján mindig liberális eszméket képviselt és szabadkőműves hírében áll, — először akceptálta ezt a helyzetet. Később azonban egyre több követeléssel állt elő és a vatikáni követséget önhatalmúlag az intézetben helyezte el. Az intézet ezenközben 1924. őszén hat növendékkel megnyílt. Bíasiotti prelátus nagyon összebarátkozott Szmodlakával és az ő kívánságára négy növendéket még az iskolaév folyamán kizáratott azért, mert e növendékek politikai felfogása nem egyezett Szmodlakáéval. Mikor ez év tavaszán több horvát főpap Rómában tartózkodott, meggyőződtek Bíasiotti eljárásának igazságtalan voltáról és egy beadványban a kardinális-protektort a dolog revíziójára kérték fel. A lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy Bíasiotti helytelenül járt el, mire a Vatikán Őt elmozdította és helyébe Mons. Nardone kanonokot nevezte ki. Szmodlaka, mikor a változások küszöbön állásáról értesült, jegyzéket intézett — Biasiottihoz (!), hogy elmozdítása esetén néki adja át az intézet kulcsait. Bíasiotti azonban a Vatikánnak engedelmeskedett és az intézetet nov. 7-én átvette az új rektor. Erre Szmodlaka erőszakkal elfoglalt több helyiséget az intézetből, majd az olasz rendőrséghez folyamodott, hogy ez távolítsa el az új rektort és a visszavett négy növendéket. Az olasz rendőrség V ^ . . ^ azonban a beavatnbzást megtagadta. Belgrád ezek után hazarendelte Szmodlakát, mire ez ügyvivőnek a Quirinálnál (!) akkreditált Jovánovics követségi tanácsost rendelte ki, aki jónak látta megbízó levelét egy szolgával elküldeni a Vatikánnak. Ez az utóbbi incidens valahogyan reparáltatott és Szmodlaka is visszatért már Rómába. A tárgyalások ismét megindultak és állítólag megegyezésre van kilátás. A nélkül, hogy e viszály jelentőségét lebecsülnők, meg kell állapítanunk, hogy bármennyire jellemző is Belgrád magatartása ez ügyben, az egész dolog inkább csak mint tünet bír fontossággal. Belgrád az új állam megalakulásának első percétől fogva ellenséges magatartást tanúsít a Szentszékkel szemben, ámbár ez sokszor túlságosan is előzékeny volt vele szemben és ámbár Jugoszlávia lakosságának negyven százaléka katholikus. Mióta Rádícs elhagyta a horvát zászlót és ezzel eljátszotta annak lehetőségét, hogy a jövőben a horvát nemzetre támaszkodva folytathasson politikát, Belgrád kegyeit hajhássza és ismerve a vezető szerb körök gondolkodását a katholícízmusról, nyíltan kitűzte a hítszakadás zászlaját. Kimondta, hogy Jugoszlávia csak úgy lesz valóban egységes állam, ha meglesz hitbeli egysége is. Ezért a horvátságot először az ó-katholíkus vallásra akarja téríteni, azután ezt a vallást és a pravoszlávíát egyesíteni, ámi anynyjt tesz, hogy a horvátságot pravoszlávvá akarja tenni, Az egy akol és egy pásztor eszméjét hirdető Vatikán sohasem zárkózott el a pravoszláviával való megegyezéstől, ámbár az eddig elért különféle uniók, — csekély nézetünk szerint, — csak ártottak a katholicizmusnak. Ez- az új radícsíanus programm azonban anynyira félreérthetetlen, hogy Róma kénytelen védelmi intézkedéseket tenni. A katholicizmus és a nyugati kultúra minden barátja megnyugvással láthatja, hogy a délszláv katholikus klérus, melyet a múltban annyi vétkes mulasztás terhel, most teljes elszántsággal sorakozik fel Krisztus földi helytartója mögött. Belgrád brüszkírozhatja oly módon a főpapi kart, ahogyan ezt a mult napokban tette, mikor a zágrábi érseket és két püspöktársát sem az udvar, sem a miniszterelnök nem fogadta, ez azonban csak fokozni fogja a katholicizmus ellenállását minden szakadárkisérlettel szemben. Magyarországot Belgrád és a Vatikán konfliktusa közelről érdekli. A délszláv uralom alatt álló magyarság háromnegyed részben katholikus. Ezeket a magyarokat az esetleges egyházpolitikai harc igen súlyosan fogja érinteni. Emellett Belgrádnak az a követelése, hogy a vegliai és zenggi püspökségek privilégiuma: az egyházi szláv nyelvű istentisztelet, kötelezővé tétessék Jugoszlávia minden katholikus püspökségében, — ezzel Belgrád, mint első. lépést a nagy cél felé, egyelőre nyelvi kiegyenlítődést akar teremteni a szerb pravoszláv és a délszláv katholikus egyházak között, — legszentebb hagyományaikban és nemzetiségükben támadja meg őket. Bajos ugyan elképzelni, hogy Róma szláv istentiszteletet kényszerítsen nem szláv népekre, de résen kell lennünk, nehogy elszakított testvéreinket még ez a megpróbáltatás ís sújtsa. IRODALMI SZEMLE A kisantant keletkezésének története y^Egy angol publicista munkája Arnold Toynbee angol publicista tollából most jelent meg egy „Survey of International affairs" című történelmi mű, mely behatóan taglalja a kisantant keletkezésének történetét. Ez a szövetség — írja — létét kizárólag a Magyarországtól való félelemnek köszönheti. A trianoni békeszerződés Magyarországot nemcsak a határokon élő nemzetiségeitől fosztotta meg, de a magyar lakosságnak nagy tömegeit is idegen uralom alá juttatta. A Magyarországgal való elbánásban a háború után nemcsak a földrajzi szükségesség határait lépték túl, hanem megértették az igazságosság, méltányosság, mérséklet és bölcseség parancsait is. Szent István királyságát, azt az országot, mely oly hősies szolgálatot tett a kereszténységnek a törökkel szemben való védelmében, amely mögött évezredes ragyogó mult állott, amely a kultúra és a politikai tökéletesség legragyogóbb vívmányait mutatta fel, a békeszerződéssel eredeti terjedelmének elenyészően kicsi töredékrészére zsugorították. Elsősorban Magyarországnak az az igazságtalan elbánása aknázta alá a Duna-vidék békéjét. A kisantant szövetség Achillessarka a csehek és szerbek oroszbarátsága, mert ez Romániában kedvetlenséget támasztott, Lengyelországot pedig távol tart ja a szövetségtől. Benes politikája arra irányult, hogy Magyarországot el-