Magyar külpolitika, 1925 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1925 / 2. szám - A magyar ügy a nemzetközi konferenciákon

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1925. december 16. gében feltárták. Davis államtitkár igen melegen nyilatkozott a magyarokról, akiket még a maga munkás éveiből ismert meg, amidőn Pittsburgban magyar munkásokkal dolgozott együtt s meg van győződve arról, hogy a Magyarországon ejtett sérelmeket reparálni kell. Különösen Erdély mai helyzetét látja tarthatatlannak. Ugyancsak magánbeszélgetések során vett különösen nagy figyelemmel tudomást a magyar viszonyokról Wright külügyi alállamtitkár, aki Kellog külügyi államtitkár közvetlen munkatársa. Ez a jelentékeny diplomata meglepő fogékonyságot tanusitott helyzetünk átértésében és igérett t. tett a magyar kérdés további beh;itó tanulmányozására. Kedves és objeldiv barátja igazságainknak Burton volt szenátor, jelenlegi képviselő is, az Unió közéletének kitűnő ve éralakja, nagyeszű politikus, aki az interparlamentáris unióban vezetőszerepet visz, s akinek megértése hazánknak még nagy has/nára lehet. Ha már hazánk barátairól beszélek, lehetetlen a legnagyobb elismeréssel meg nem emlékeznem báró Wittert von Hoogland előkelő holland politikusról, aki évről-évre nagy tudással és a meggyőződés őszinteségével tör lándzsát az interparlamentáris unió gyűlésein az elnyomott kisebbségek érdekében és különös előszeretettel foglalkozik azzal a mostoha elbánással, amelyben az utódállamok az uralmuk alá kényszeritett magyarságot részesitík. Hogy a németek és bolgárok részéről a magyar delegátusok mindenkor a legmelegebb támogatásban részesülnek, ez anynyira a dolog természetéből következik, hogy külön meg sem kell emlitenem. Svájc, Hollandia, Finnország, Svédország és elég sűrűen Anglia és Olaszország ís támogatóink sorába tartoznak. Még mindig kevéssé melegen karolják fel ügyünket a franciák, nem a magok szem- pontjából, hanem kis szövetségeseikre való tekintettel, akik most is tüntetőleg dicsekszenek Franciaországgal való szoros összeköttetésükkel és barátságukkal, amit Franciaország állandóan honorál ugyan, de sokkal mérsékeltebben és sokkal tompítottabb formában, mint aminő a feléje irányuló felhivás a keringőre, A lengyelek személy szerint rokonszenveznek ver lünk, azonban érdekeik mégis inkább az utódállamok felé vonzzák őket. Nem hagyhatni emlités nélkül azt sem, hogy a japánok határozott rokonérzést tanusitanak a magyarok iránt és meglepően el van terjedve közöttük a turáni gondolat és annak révén bizonyos homályos tudata, vagy inkább sej tése némi japán-magyar rokonságnak. Akik állandó bizalmatlansággal kisérik minden léptünket-nyomunkat és megfigyelik minden szavunkat és cselekedetünket, sokkal nagyobb szorgalommal, mint aminő jóakarattal, azok — mondanom sem kell — az úgynevezett utódállamok delegátusai. Bár társadalmi téren előzékeny magatartást tanusitanak, a fórumon mindenkor szembe helyezkednek velünk és még most sem fáradtak bele ellenünk irányuló propaganda irataik és nyomtatványaik osztogatásába, amelyeket azonban ma már nem mohó kíváncsisággal fogadnak azok, akikhez ezek az iratok eljutnak, hanem nagyobbára közönynyel, mert nem látják értelmét és megokoltságát annak, hogy akik a játszmát megnyerték, miért igyekesznek még utólag is folyton befeketíteni a vesztes ellenfelet. Legalább is az erőltetettség színében tűnik fel tehát ez a megszűnni nem akaró propaganda. Az egyoldalú információk aranyjuezi napjai már különben ís lejártak, s azok, akikhez az ellenünk intézett propaganda iratok eljutnak, ma már más oldalú információkban is részesülnek. Nekünk magyaroknak sérelmeinket véka alá dugni bűn volna. Azonban annak sincs célja, hogy ilyen konferenciákon, melyek részletkérdések beható taglalására nincsenek berendezve, e sérelmek egyes konkrét eseteit feszegessük. Annál kevésbbé van ennek célja, mert az ilyen eljárás személyes élű felszólalásokra, igen sokszor felszínes feleselésekre szolgál tápul, az ilyen személyes csatározások pedig általában nem keltenek rokonszenvet. Hanem igenis, a törvénykönyvekkel és nemzetközi szerződésekkel kezünkben mindenkor módunk és alkalmunk nyílik, hogy komoly és tárgyilagos okfejtéssel igazságainkkal behatoljunk a gondolkodók agysejtjeibe, egyeseket meg is győzzünk igazságaink felől, másokat legalább is gondolkodóba ejtsünk és érdeklődésüket ügyünk iránt felkeltsük. Ha ezt a tárgyilagos, komoly, mindenkor érvekkel bizonyító eljárást állítjuk állandóan és csüggedetlenül nagy igazságaink szolgálatába, lehetetlen, hogy fokról-fokra, lépésrőllépésre ne tudjuk előbbre vinni igazságunkat mindaddig, míg annak végleges elismertetését ki nem küzdöttük. KÜLÜGYI TÁRSASÁG Lukács György beszámolója Elmondotta a Társaság december 3-íki ülésén. A Magyar Külügyi Társaság Nemzetközi jogi és Népszövetségi Szakosztálya december 3-án Wlassics Gyula báró elnöklésével felolvasó gyűlést tartott, amelyen Lukács György v, b. t. t.. a Társaság alelnöke a „washigtoni-ottawai interparlamentáris Unió konferenciájának eredményei" címen tartott előadást. Az illusztris előadó nagy érdekességű előadásának vtárgyát három részre tagolta; először azt a kérdést vetette föl, mi jelentősége és minő haszna van a magyarságnak a nemzetközi konferenciákból? Nagyérdekű feleletét külön cikkünkben ismertetjük. Másodszor a kisebbségi kérdés jelentőségéről emlékezett meg, kimerítően fejtegetve, mennyire idegen a kisebbségi kérdés az amerikai közvélemény előtt, mivel ott a kisebbségek teljesen egyenlő jogokat élveznek a többséggel és mily nehezen értethető meg az amerikai közvéleménnyel a kisebbségek európai helyzete. Harmadszor a pán amerikai unió történetére vetett viszszapillantást. Az előadó élénk színekkel, plasztikusan mutatta be ennek a nagyjelentőségű amerikai békeegyesületnek szervezetét, működését és azokat a pozitív ,eredményeket, amelyeket a béke elősegítésében eddig is elért. Végül röviden ismertette a prohibiciós törvényt és a nők szavazati jogára vonatkozó, háború utáni alkotmány-módosításokat. Az előadás után Wlassics Gyula báró meleg szavakkal mondott köszönetet Lukács Györgynek a. rendkívül érdekes és tartalmas előadásért; utána Pófca-Pivny Béla ismertette röviden Lukács Györgyrek a washington-ottowai konferencián kifejtett nagyjelentőségű tevékenységét. Jelen voltak: Wlassics Gyula báró, Horváth Jenő, Lutter János, Jancsó Benedek, Radisics Elemér, Harkányi Béla báró, Tóth Jenő, Bonkáló Sándor, Bársony íJánosné, Polgár Imre, Eöttevényi Olivér, Praznovszky Iván, Póka-Pivny Béla, Nemes Antal püspök, PókaPivny Aladár, Fodor Ármin, Albrecht Ferenc, Horváth János, Siegler ezredes ' Szakát s Kálmán, Kayser Szilárd, Puky Endre, Staud Miklós, Nagy Miklós,