Magyar külpolitika, 1925 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1925 / 2. szám - A magyar ügy a nemzetközi konferenciákon

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG ÉS AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ MAGYAR CSOPORTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai lap Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án Budapest, 1925 VI. évf. 2. szám December 16 FŐBB CIKKEINK: Lukács György. A ijtíagyar, 'ügy a nemzetközi konferenciákon — Külügyi Társaság hirei — Fenyő Miksa: Magyar Locarno — Diplomáciai élet — bj: Belgrád és a Vatikán — Irodalmi szemle — Locarno jelentősége — Bonkáló Sándor: A szláv kérdés (II.) — Interparlamentáris Unió — Idegenforgalom — Mi lesz a kisebbségi oktatással Erdélyben? Románia költségvetése. A békerevízió megvalósulásának lehetősége csillan meg abban a tényben, hogy csehek és románok, belátva az erőszakosan és önkényesen megvont határok tarthatatlanságát, úgyszintén megunva az érdekelt lakosság jogos panaszait, megegyeztek abban, hogy Máramaros vármegyének cseh részét átcsatolják Romániához. Tehát a győző fél is elismeri már, hogy a békeszerződések nem érinthetetlen szentségek többé. Az élet követelményei erősebbek minden papíros jognál, s az élethez kell lassan alkalmazkodníok majd a párizsi diktátumoknak is. Magyar részről még egy jelentősége van ennek a megegyezésnek: külügyeink ellenőreire azt a kötelezettséget rój ja, kísérjék szemmel az eddiginél is éberebb módon a Kelet-Európában végbemenő eseményeket, mert a jelek szerint a cseh politika mindinkább az orosz bolsevik propaganda prédájává engedi a magára hagyott elárvult rutén népet. És csak ha majd a nemzetek szövetsége ráeszmél arra, hogy a legyőzött nemzeteket is egyenlőrangú félként kell a tárgyaló asztalhoz bocsájtani és nem igazság, ha ez utóbbiak csak a hátsó bejárón surranhatnak be loppal — lásd Magyarország szerepét a leszerelés ellenőrzésének a kérdésében — CS31' akkor remélhetjük annak a kiengesztelést kereső érzésnek a győzelemrejutását, amely majd a keleten" is lehetővé teszi egy őszinte béke megvalósítására törekvő újabb Locarno létesítését. . j X A magyar ügy a nemzetközi konferenciákon Irta: Lukács György, nyűg. miniszter. Ha azt a kérdést vetik fel, érdemes-e nekünk magyaroknak részt venni nemzetközi konferenciákon, mint aminő például az interparlamentáris unió évről-évre visszatérő konferenciája, és hogy van-e gyakorlati eredménye az ilyen összejöveteleken való részvételnek, erre a kérdésre igennel kell válaszolnom. Az eredmény nem kézzelfogható, nem olyan, amely márólholnapra nyilvánul meg, hanem azért mégis kétségtelen. A nemzetközi összejövetelek két módon is alkalmasak a magyar propagandára. Alkalmasak az ott elmondott nyilvános beszédek révén, amelyekben higgadt tárgyilagossággal lehet kiterjeszkedni hazánk ügyeire, egyetemes nézőpontokból lehet megvilágítani hazánk helyzetét és jelentőségét és nem szenvedélyekkel, hanem az igazság objektív szempontjai szerint lehet és kell feltárni azt az igazságtalanságot, mely a szörnyűséges békekötésekből a magyarságra zúdult, Ezek a beszédek a konferenciák évkönyveiben is megjelennek, ezzel az emberiség köztulajdonává lesznek és sohasem tudhatni, minő későbbi akcióknak válhatnak megindítóivá vagy előmozdi tóivá. A nyilvánosan elmondott beszédeknél talán fontosabb az a felvilágosító hatás, amelyei a világ minden tájáról egybegyűlt politikusokkal, szakemberekkel és érdeklődőkkel való barátságos magánbeszélgetések során lehet elérni. Ezek a beszélgetések fesztelenségük és közvetlenségük folytán nagyon alkalmasak a meggyőzésre, a mi igazságainknak eddig kellőleg nem informált egyének tudatába való bevitelére, lelkükbe való átültetésére. Az ekkép meggyőzőitek a dolog természeténél fogva tovább közlik a hallottakat és így szinte észrevétlenül lehet bizonyos igazságokat a világ köztudatának tengerére útnak indítani és soha sem lehet tudni, hogy ennek a tengernek melyik hulláma vethet felszínre olyan igazságot, amely különben a tenger mélyén maradna eltemetve. Nem kell azt hinni, hogy a világfelfogás, amely még csak néhány évvel ezelőtt is annyira ellenséges, annyira elzárkózó volt velünk szemben, ne változott volna és pedig sokkal inkább javunkra, mint ellenünkre. Igenis, mindenfelé ismerik már azt az igazságtalan és mostoha elbánást, melyben részesültünk és gondolkozó elmék foglalkoznak is megsegítésünk problémájával. Persze, a nagy többség még mindig a quieta non movere álláspontján van és minthogy legtöbben azt képzelik, hogy békés úton nem lehet reparálni a rajtunk esett igazságtalanságokat, inkább az igazságtalanságok tovább tűrésének álláspontjára helyezkednek, semhogy a béke megbontásának legtávolabbi lehetőségét is előmozdítsák. Nekünk tehát, valahányszor igazságunk propagandájának rögös talaját műveljük, mindannyiszor annak bizonyítására ís elő kell szednünk a meggyőzés fegyvereit, hogy békés uton is lehet ám nekünk igazságot szolgáltatni és háború nélkül is, és csakis így lehet és kell javítani azokon a békéken, amelyek kegyetlen és igazságtalan voltánál csak a rövidlátás nagyobb, mely bennök megnyilvánul. Ha magánbeszélgetésekről van szó, hadd említsem meg például, hogy egy washingtoni diszebéden egyik szomszédom, Davis munkaügyi államtitkár, (Secretary of Labour)* akinek hatáskörébe tartozik egyebek között a ki- és bevándorlás kérdése, s akit meleg barátság fűz az Unió ez ídőszerintí elnökéhez, elmondotta nekem, hogy a ki- és bevándorlás kérdésének tanulmányozása céljából évrőlévre át szokott rándulni Európába, a jövő évben Budapestre is ellátogat, de főleg Erdélyt kívánja bejárni, mert a legapróbb részletekig ismeri azoknak az amerikai egyházközi küldöttségeknek jelentéseit, amelyek áz erdélyi magyarok elnyomatását a magok meztelensé* Amerikában a miniszteri állás megjelölésére az államtitkár elnevezést használj ák. Ara: 2500 korona*