Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 49. szám - Az állampolgárság kérdése Szerbiában

nem dinasztikusak. Most a Take Jo­nescu pártjával való egyesülés után mindkét vád e'esik és minthogy Jorga, akinek pártja a legaulikusabb, igen bizalmas viszonyban van az erdélyiek­kel, valószínű eg megalakul az ő hi­veinek a nemzeti demokratáknak be­vonásával az egységes demokrata párt, mely sikeresen veheti fel a küzdelmet a liberálisokkal és számíthat rá, hogy őket a kormányon (elváltja. Termé­szetesen az idő kérdése, hogy bevá­lik-e az egyesülés és taktikai előnyö­kért feladják-e az. erdélyiek a külön erdélyi programmot és belenyugosz­nak, hogy az országukat Bukarestből továbbra is tartomány ként kezeljék. A királyságbeli és erdélyi oláh nép­lélek közt akkora a különbség, hogy nagyon kicsiny reményünk van ez alkalmi szövetkezés, vagy pártössze­olvadás tartósságában. Az Avarescu néppártja is ujra kezd szervezkedni Erdélyben. November 28-ára hirdetett nagygyűlést Nagysze­benbe. Ez a párt is egyformán harcol a kormány és az összes ellenzéki pár­tok ellen,. erdélyi vezetője Goga, a költő, aki személyeskedő po émiát folytat most alapított kolozsvári lap­jában, a Tara Noastrában, különösen az erdélyi nemzeti párti vezetőkkel.. A parasztpárt kebelében válság van, mert M chalache és tulajdonképpeni kisgazda csoportja ellentétbe került a pártvezetőség intellektue jeivel, akik német- és orosz bariátok és köztársa­sági pártiak. E miatt az erdélyi nem­zetekkel is megszakadtak a tárgyalá­sok. Legnagyobb agitációt különben az erdélyiek fejtik ki, akik szeretnék a nemzetiségek segítségét is megnyerni, másrész, azonban ragaszkodnak Erdély oláh jellegéhez és a segítség fejében semmifé e komoly jogelismerésre nem hajlandók. Gyulafehérvári nagy. kon­gresszusukat melyet a koronázás miatt el kellett halasztani, november 29-ére tüzték ki. Most előzetes gyüléseket tar. tanak. melyeket a kormány minden eszközzel igyekszik megzavarni. Bras­sóban október 31-én. Nagyváradon, november 5-én volt ilyen nagygyűlés Az utóbbin Man'n beszédét azzal vé­gezte felsorolván pártjának a király­ságbeliektől szenvedett sérelmeit': „az erdélyi oláh nemzeti vártnak jutott osz­tályrészül az a tragikus szerep, hogy Nagyromániában oláh érdekekért sok­kal sulyosabb és elkeseredettebb har­cot kell folytatnia, mint annak idején a magyar uralom alatt. " Ugyanakkor Vajda a következő kijelentést tette: „A királyságbeli politikusok eddig sokkal sulyosabb károkat okoztak ne­künk erdélyieknek, mint az összes Tisza Istvánok uralma együttvéve. " A többi szónok kifejtette, hogy a király­ságbeliek teljesen tengerentúli gyar­mattá sülyesztették Erdélyt és aszerint kezelik is. Ujabb gyűléseket Kolozs­várra s Nagyszebenbe hívtak össze. Október 8-án pedig a párt választmá­nya kimondja, hogy az egész ország­iban megkezdi a pártszervezetek léte­sítését és november 5-én meg is ala­kitották a bukaresti szervezetet. A bukovinai Flondor-párt szintén csatlakozott az erdélyiekhez, a Popo­vici vezérlete alatt álló néppártiak is megmozdultak, de még nem döntöt­tek állásfoglalásuk tekintetében. Az eddig a 'kormányt támogató besz­szarábiai, parasztpárt a jassy-i kongresz. szuson készül véglegesen állást fog­lalni ellenzékbelépése tekintetében. A tárgyalások a királyságbeli paraszt­párttal már nagyon előre haladtak. Mnthogy Besszarábiában a liberális szervezetek már összeomlottak, az egész országrész a kormány ellen fog­lalt állást. Ugyancsak bom adózóban vannak a királyság több városában, a Bánságban, Aradon és Nagyváradon a hirtelen felállított helyi liberális szervezetek, melyeknek vezetői hallat­lan botrányok után sorra lépnek ki, a kormányt támogató pártból és jel. lemző nyilatkozatokat adnak le arról, hogy az erdélyi érdekeket minden te­kintetben mennyire üldözi a kormány. MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Az állampolgárság kérdése Szerbiában A szerb parlament törvényhozó bizott­sága elfogadta az állampolgárságról szőlő ujj törvényjavaslatot. — A kisebb­ségi jogok ujabb teljes mellőzése. Az uj szerb állampolgársági tör­vényjavaslatot, amelyet a szerb bel­ügyminiszterium ez év tavaszán ké­szitett el, a parlament törvényhozó bizottsága a minap letárgyalta és csekély változtatásokkal elfogadta. Ez alkalomból, minit a Hirlapban olvassuk, a félhivatalos Tribuna hosz­szabb cikkben foglalkozik a törvjny­javaslattal. amelyet lesujtó birálatban részes t. A Tribuna cikke megálla­pitja, hogy az állampolgárságot sza­bályozó törvény nemcsak nemzeti, de nemzetközi szempontból is különösen fontos és azért más országokban ko moly ankétek után, a szerzett tapasz talatok és a modern jogtudomány eredményei alapján szokták a javasla­tokat kidolgozni. Ezzel szemben — mondja a Tribuna — a szerb belügy­miniszterium olyan törvényjavaslatot nyujtott be, amely alig mulja fölül az estitanfolyamok stilus gyakorlatait. Ennek a megállapításnak illusztrá­lására a lap pontokba foglalva a ja­vaslat következő hiányosságait álla­pitja meg. 1, A javaslat csak azt szabályozza, hogyan érhető el a jövőben az SHS állampolgárság. Azt a fontos kérdést, hogy ki ma az országnak állampolgára, a tervezet nem oldja meg, azaz csakis a délszerbiai muzulmánokra és a volt osztrák magyar állampolgárokra vo­natkozólag oldja meg. 2., 4 „javaslat" nem tartja1 szem előtt azokat a kötelezettségeket, amelyeket a kisebbségek védelméről szóló szerződés 6. szakaszában vál­lalt Szerbia, habár a szakasz végre­hajtását a Népszövetség ellenőrzi és ugyane szerződés 1. és 11. szakasza kifejezett jogot ad a népszövetség­nek arra, hogy felelősségre vonjon bennünket, ha e szerződéssel ellen­tétben álló törvvényt hoznánk. 3. A javaslat nem tartalmaz semmi­féle intézkedést a törvényesités befo­lyásáról az állampolgárságra. 4. A tervezet beszél az „idegen or­szágok anneksziója (!) folytán" elér­hető állampolgárságról, M. t gondolnak a szövegező urak, mondja a Tribuna, hogyan magyarázzák a külföldön azt, hogy egy törvényben amelyet a béke­világban alkotnak, idegen országok annektálásának lehetőségéről van szó? 5. Végül a 6. szakasz lehetőséget ad a belügyminiszternek arra, hogy egy tollvonással és az államtanácshoz való felebbezés lehetősége nélkül vitássá te­gye bármely polgárnak az SHS állam­hoz való tartozandó s ágát. Ujabb aknamunka a jugoszláv terüle­ten élő magyarság választójoga ellen. Belgrádban, — ha a miniszterta­nács egyik lebutóbbi üléséről kiadott kommüniké fedi a valóságot, — ujabb merénylet készül a jugoszláviai ma­gyarság választójoga ellen, amely jó időre lehetetlenné teszi, hogy az itteni magyarság politikai jogait éhezhesse. A minisztertanács ugyanis foglalkozott a magyar kormánynak azzal az indítványával, hogy a két ország kölcsönösen hosszabbítsa meg az optálási jogosultság határidejét öt esztendővel. Az öt évi meghosz­szabbitás időtartama alatt azonban a jugoszláv és a jugoszláviai magyar nemzetiségüek kölcsönösen élvezhes­sék Összes politikai jogaikat. A mi­nisztertanács a magyar kormány ajánlatát ilyen formában nem fo­gadta el, hanem ugy határozott, hogy 1923. év végéig hajlandó hoz zájárulni az optálási jog kölcsönös meghosszabbitásához, azonban — a politikai jogok élvezete nélkül. Az optálási jog meghosszabbítása politikai jogok nélkül azt jelenti, hogy a jugoszláviai magyarság eddig is jog­talanul elvont választójogát még egy jó ideig, 1923. év végéig függőben fog­ják tartani, vagyis az önálló pártba tö­mörült jugoszláviai magyarságot- meg­fosztanák egyik sarkalatos politikai fogától. Nyilvánvaló, hogy az optálási jog meghosszabbítása csak ürügy arra. hogy a magyarság még hosszú ideig ne gyakorolhassa politikai jogait. Ezt va­lószinüvé teszi az is, hogy nem régen szerb demokrata oldalról ugyancsak ezzel az átlátszó tendenciával javasok ták az optálási jog meghosszabbítását, hogy azután azzal az indokolással, hogy az itteni magyarság nem döntött még állampolgárságáról, megfosszák minden politikai jogától. Hány szavazatot adtak le az angol választásokon? Lapunk legutóbbi számában Az an­gol választások mérlege cimü cikk­ből tördelési hibáiból kimaradt az alábbi részlet, melyet, minthogy rá alább a szövegben hivatkozás törté­nik, pótlólag az alábbiakban közlünk: A The Manchester Guardian no­vember 18-i száma táblázatot közöl a leadott szavazatokról a következők­ben: A konzervativ jelöltekre esett szavazatok száma 5, 361. 650 munkáspárti,,, 4, 225. 823 Asquit-liberális,... 2, 564. 988 Lloyd George 1, 541. 109 , 343, 890 összesen...... 14, 038. 460 Ebben az összeállításban az egyete­mek képviselői hiányoznak és néhány később lezajlott kerület választási eredménye sincs benne. A ti zennégy­millió szavazattal ' Ötszáznegyvenegy képviselőt választottak meg a hatszáz­tizenötből. Jutna tehát egy képviselőre átlagban. 26. 000 szavazat. Az egyes pártok ezen arányszám szerint a kö­vetkező számban kerültek volna ki a választásból: konzervatív 207 munkáspárti 163 Asquith-liberális 99 Lloyd George-párti 59 pártonkívüli és ir 13 Végeredményben tehát a konzerva­tív-párt hetvennyolc mandátummal többet szerzett meg, mint amennyire az arányszámok szerint számíthatott volna. Az ellenzék nagy vesztesége azzal magyarázható, hogy Angliában nem abszolut, hanem relatív szótöbb­séggel választják a képviselőket s igy a liberális-párt megoszlása. folytán nagyon sok kerületben a legtöbb sza­vazatot nyert konzervatív jelölt ke­rült be, holott a két liberális frakcióra együttvéve sokkal több szavazat esett. E' választási rendszer folytán, habár, tizennégymillió szavazótól csak egy harmadnál alig több nyilatkozott a kormány mellett és két és félmillió ténylegesen leadott szavazattal több, esett az ellenzékre, mint a kormány pártra, mégis nagy többsége van a kormánynak. Az Observer ugyanaznap érdekes térképet közöl a választásokról. A tulajdonképpeni Angliában jóformán csak a konzervatívok és munkás pártiak kerültek ki győzelmesen, mig' a liberálisok Skóciában és: Walesben állták meg helyüket. Feltűnő, hogy. egyes nagy gyárvárosokban is egész sor kerületien győztek a konzervatí­vok a munkás-párttal szemben, mert ezeknek sok szavaztát elhalászták a liberális frakciók. A kalifatus intézménye Történeti fejlődése — A kalifa jogai és kötelességei A mohamedanizmus nemcsak teoló­giai szempontból különbözik a többi felekezettől, intézményeinek is meg­van a maga különös sajátossága. Leg­jellegzetesebb ezek között a kalifátus, vagy ahogy a mohamedánok nevezek, a kilafet, melynek kérdéseivel terje­delmes irodalom foglalkozik. A kalifet tudvalevőleg Mohamed halála után keletkezett a próféta ki­nyilatkoztatásai és a hagyományok alapján, pontosan körülirt törvények értemében. Az intézmény megismeré­sének legfontosabb kelléke mindenek­előtt az arab állami és társadalmi élet ösmerete. Az arab tudósok az arab történel­met két részre osziják, u. m. Moha­med előtti — dzsáhilijje — és Mo­hamed utáni — iszlám — korszakra. Az első a tudatlanság, az utóbbi pe­dig a tudatosság ideje. Bár a történe­lem számos, már Mohamed szüle­tése előtt is létező arab királyságról és államalakulatról megemlékezik, (Himjariták, Gabaiták stb. ) mégis a voltaképpeni modern értelemben vett állami élet csak Mohamed halála után kezdődött. Jellemző azonban, hogy bár a,, tudatlanság"-korabeli ál- ' lami élet is a törzs rend szeren nyugo­dott, melynek keretében az u. n. mesvereten, vagy sura-n (tanácsko­zás) a kormányzat szükséges teendőit a törzs előkelőségei tárgyalták le, a döntés Joga — már akkor is — a törzsfőnököt illette meg, aki ugy val. lási, mint világi téren szuverén volt. Mohamed halála előtt nem nevezte meg utódját, a mesveret-re bizta kalifa-választást, ami sok zavarnak lett a forrása és amivel sok szektának harcra adott okot, alkalmat nyujtott a különböző nézetek viaskodására. • A prófétának fia sem lévén a hivők a Dárul-Nedvá-ban, a mesveret évszáza­dos tanácskozási házában kalifává választották Mohamed sógorát, Abu Bekir-i. A családi kapcsolaton kívül, mely őt Mohamedhez fűzte, főként az dön­tötte javára a mérleget, hogy ő volt a második azok között, akik az iz'ám vallását fölvették, valamint, hogy Mohamed egyizben öt bizta meg he­lyettesítésével a mecsetben. Abu Bekir után Omár, majd Otman és végül a próféta unokatestvére Alt lett kalifa. Az ő megválasztásuk azon­ban már nem történt oly simán, mi­vel ekkor már utat tört az érvénye­sülési politika. Mivel pedig a négy kalifa követte Mohamed példáját és egyik sem jelölte meg utódját, a ne­gyedük kalifa Ai ibm Aba Talib ha­lála után föltétlenül szükségessé vált a kérdés szabályozása. A választás szabályozásául a kö­vetkező pontokat állapították meg: 1. A megválasztandó kalifa az elő­kelőkhöz tartozzék. 2. Képes legyen önálló véleményt alkotni. 3. Testben egészséges legyen, 4. Rendelkezzen az alattvalók kor­mányzásúhoz szükséges képességékkel. 5. Legyen elegendő bátorsága az ország határainak megvédéséhez. Vasárnap, 1922 december 3.

Next

/
Thumbnails
Contents