Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 45. szám - A budapesti népszövetségi tárgyalásokról. Befejező rész

MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 november 3. 4 sége delegátusainak a helyszínre való kiküldését javasolta. E tekintetben bizony a határozatok jóval innen maradnak mindannak, amit a prágai konferencia kért. Mindennek ellenére a határozatok a kisebbségek szempontjából távolról sem. teljesen érdektelenek. A kisebbséggel szembeni igazság és türelem kötelességének elvben minden államra való kiterjesztése magában véve is igen értékes jelensége a modern lelkiismeret parancsoló kívánalmának. Másrészt a Nemzetközi Birőság által betölthető szerep is igen hasznosan erősiltelelt meg. Végül ha a Teljes ülés nem is fogadta el a hivatalos biztosoknak a nemzetiségi viták által nyugtalanitolt vidékekre való kiküldését, távolról sem itélle el e kiküldést és ennek a gondolatnak a memorandumba való foglalása ennek, ha nem is jogi, de mindenesetre erkölcsi értéket ad. Egyébként sem a Bizottságtól, sem a Teljes üléstől eredő határozatok nem gátolják meg a Nemzetek Szövetsége Főtanácsát abban, hogy bizonyos esetekben, mint ahogy már többször tette, a kiküldés eljárását igénybe vegye. Ezenfelül a Genfben lefolyt vita értéke talán kisebb az elfogadott javaslatok betűiben, mint a megindult eszmecseréé. Mihelyt a vita megindult, nyilvánvaló lett, hogy a modern Európának ez a kérdése az egyik legfontosabb problémája és hogy efölött az eszmecsere nagyon is szükséges. A kisebbségek nem mondhatják, hogy valaki megkísérelte volna a vitatkozás elfojtását avagy csak korlátozását is. E tekintetben az Unió érdeméül vehető, hogy e vitát felidézte. A prágai konferencia, amelyre a vita folyamán három izben történt utalás, legalább arra az eredményre mutathat, hogy a vitát ily nagy nemzetközi fórumra át tudta ültetni és igy kimutathatta, hogy :iz európai béke a nemzetiségek kívánalmai kielégítésével szorosan összefügg. Gyakran ismételték azt, hogy a prágai eszmecsere mintegy kiindulási pontja volt a genfi vitának. Az Unió egy évi ily irányú tevékenysége kétségtelenül nem volt igy teljesen hiábavaló. . . . . * i Ludwig Ernő expozéja 'Á kisebbségi kérdéshez Ludwig, báró Heyking, Briantchaninoff és Jean (ukrán) szólaltak fel. Az utóbbiak, inkább csak alaki szempontból. Ludwig felszólalása azonban lényegbevágó volt s ezért is gondolatmenetéi ismertetjük. ; A kisebbségi kérdés a magyarságra, S amelynek az elszakított magyar lakos| súg oly hatalmas százalékát teszi ki, [mindenekfölött fontos. Ezért is müköfdőtt a Külügyi Társaság oly buzgajlommal közre a Dickenson-féle kisebbségi bizottságban és ezért járult a bizottságnak Prágában elfogadott javaslataihoz. — Sajnálattal kell azonfibatn látnunk, hogy a Nemzetek Szöíye'tséige a prágai javaslatoíkat nem ta[nulmáuyozta s így nem is tehette Imagáévá. Legjobban sajnáljuk azonban, íhogy a javasolt ellenőrző. bizottság, mely a nemzetközi igazságnak •oly hac-iznos szolgálatot tehetett tvolna, nom jött létre. Mindezek íöly|ián Magyarország csak ismételheti ki! nyiíatkoztatásait, miszerint az uj áli-lamok a szerződésileg, iglért kötelezett•ségeiket nem tartják be, a kisebbségeiket elnyoanják szellemi és anyagi téren üldözik, jogaiktól megfosztják. ÁZ Uniónak tiszte, hogy a jogfiprást megbélyegezze és azokat a módokat és eszközöket keresse és megtalálja, melyek a visszaélések meggá'tlására alkalmasak. A Magyar Külügyi Társaság nevében kéri ennek folytán a kisebbségi bizottság reakliiválását (ez meg is történt), a Dickinson-javasl'atoknak útiból a Nemzetek Szövetsége elé való terjesztését, sőt azoknak a következő uj javaslatokkal való kiegészitését. 1. A kiüldözöttek és elmenekültek anyagi kárai megtérítését. 2. A földreform igazságos elosztásáról és a földek értékének megtérítéséről. . , 3. A statisztikáknak, amelyek hamis bbáUifásávial az iskoláikat stb. a magyar nyelv használatától mesifosztiák nemzetközi ellenőrzés a'á való helyezése t á ngyáhá i >. (Ludwig Ernő javaslata! a felújított kisebbségi bizottság elé utaltatott. E nemzetközi bizottságnak magyar részről Paikert Alaljos a tagja. A cseh népszövetségi társaság átirata \ Az- okt. 20-án kezdődő budapesti [ülésekre okt. 17-iki dátummal, elv. [Mares elnök és dr Sirovi főtitkár aláj irtásával levél érkezett, amely beje[ lenti, hogy a cseh lúrsiaság; nem jelej<nik meg a budapesti üléseken. A leí\él megokolása >ez: A levél megokolása j Az Unióba lépésünkkor azt hittük, |.hogy . a Nemzetek Szövetsége müvéjnek népszerűsítésén és megerősítésén i'dolgoznak. Meggyőződésünk az -volt, öibgy ott oly emberekre• találtunk, akik ! az európai dolgok megerősítésén ugy [dolgoznak, ahogy , azt a biékeszerződiélífök kívánják. Azt kéül azonban hUnuink, hogy az Unióba oly tényezők helyezkedtek el, amelyek inkább csak bírálni igyekeznek és azt célozzák, hogy a békeszerződések által alakított ui Euriópának szilárd alapjait, a revízió/ leple alatt, megingassák. Mindezért mi az Unióban maradtunk, hogy tovább is igyekezzünk érvényre juttatni azokat az elveket, amelyek az Unió megalkot ásiánál alapul szolgáltak; a jelen pillanatban azonban mindaddig, mig a mi helyzetünk niegvilágilya nincs, lehetetlen a sziámiinkra, hogy a működésben, aktív részt vegyünk. E felfogásunkat legjobban az a 'benyomás indokolja, amelyet a prágai konferenciának eljárásáról szóló beszámoló gyakorolt az itteni közvéleményre. A prágai konferenciát jó illővel megelőzőleg. Társaságiunk mérlegelte a Bruxellcé-i és München-i kisebbségi bizottsági ülések eredményeit. A felfogás .akkor két részre •ois.ziib!lt: egyesek bizlak az Unió élén állók részrehajlatlanságáiban és hangoztatták, hogy lehetetlen, hogy Prágában megszavaz^ttassék valami, ami csehszlovák delegátusok véleményével és a Köztársaság érdekeivel ellenkező lenne. Mások aggodalmuknak adtak ki. fedezést és annak, hogy az Unióban sok olyan elem van, amely a békék, sőt a Nemzetek Szövetsége clhn dolgozik. Prága azt mulatta, hogy ez utóbbiaknak volt igazuk. A prágai konferencia hivatalos., beszámolója (Comlpte-Rendu) több szempontból nem elégít ki bennünket. (Itt choroltatnak e technikai és elvi nkok). A főtitkár által a Bruxelles és München-i ülésekről szerkesztett jegyzőkönyvek is sok oly adatot tartalmaznak, aniblyek a való helyzetnek és a hivatalos statisztikának nem felelnek meg és sok oly kifejezést, amelyből kitetszik az államunk ellenségeinek a 'befolyása. Látható, hogy jobban bízlak a kisebbségek állítólagos képviselői állításaiban, mint a csehszlovák nemzet törvényes képviselőinek adataiban. Ez eljárást nem tartjuk kielégitőnek s az ellen nemzetünk egész közvéleményének ludatában protestálunk. Kívánjuk, hogy a jövőben az ily óriási jelentőségű kérdésekben a könnyelműségnek, ha nem a rosszaka. catnak ily bizonyságai mellőztessenek: ezért is kívánjuk a beszámoló és az aug. 25-iki memorandum helyesbítését a kormányunk hivatalos adatai értelmében. Mi a Prágában a kisebbségek tárgyában hozott! határozati javaslatokat semmisleknek tekintjük s kívánjuk, hogy a kérdés újból a konferencia napirendijére tétessék, annál is inkább, mivel a Nemzetek Szövetsége a legutóbbi teljes üüésén a mi felfogá-. sunknak adott igazat. ', Kifogást a kisebbségőkről szóló jeíMntés kiosztása ellen nem emelünk,, miután azt hittük, hogy megadatik nekünk a lehetőség, hogy az abban foglalt (pontatlanságok helyesbittessenek. De a brosúra wiból való misgijeIs-ntetéíe megerősíti abbeli meggyőződésünket, hogy itt a békeszerződésekáltal teremtett országok léte ellen folytatott: tudatos propagandáról van szó. . , - . Ezjek után az aláírók még a budapesti ülések napirendjét illetőleg tesznek egypár aggodalmaskodó és intő megjegyzést és zárják a soraikat kiváló nagyrabecsülésük kifejezésieivel. A vita A levél tartalma heves vitát idézett elő. Rutffers hollandi delegátus élesen, de előkelően utasította vissza a „preuve de légerté si non de mauvaise volonté" sértő kifejezést az egész Unió nevében és kifejletté, hogy érthetetlennek tart egy ily kirohanást egy erkölcsi testület ellen. 11a a cseheknek megjegyzéseik vannak; miért nem jönnek ide és miért nem védik álláspontjukat bizonyító eszközökkel, kérd'ezite. lUitgers a levelet három főrészre osztotta. Az első a kisebbségi kérdésekről kiadott Beszámolóra vonatkozik. Nemzetközi szokás az, hogy a konferenciára irolt . jelentés helyett nyomtatott példányokat adnak ki, amik azonban mindaddig mint kéziratok szerepelnek,, amig nOm szankciónáltattak. Ez volt az eset Prágában is. Az Unió ügyvileli szabályainak egyszerű elolvasása is meggyőzhette volna ' erről a cseh barátainkat.' A'levél második része a prágai eseményekre (kérdések feltétele, szavazás, békéltetés stb.) vonatkozik. Ezt úgy egyoldalúan megállapítani, mint ahogy a l'evél sziöretné, lehetetlen kísérlet, amikor a kérdést Prága ismét és isméi 1 megvitatta és fö'öüe napirendre tért oly sok felszólalás közepette és oly sok nemzet jelenlétében. A 'harmadik része a levélnek oly intenciókat tulajdonit az Uniónak, amelyek e'lenkezöjéről, ha itt volnának a esc a barátaink, maguk győződnének meg leghamarabb. Lehet azt komolyan állítani, hogy ez az Unió a Nemzetek Szövetsége ellen do!go?ik? líy állítások után kéri, hogy a Főtanács térjen a kérdés fölött napirendre. Ruffini elnök megemlíti, hogy a levélhez egy emlékirat is tartozik, melyben a vádoló és sértő kitételek még hatványozotjabbak. Igaz, hogy ez az emlékirat nincs aláírva. Megemlíti az elnök, hogy kezdetben e levelet nem is akarta megismertetni, azonban érzi, hogy személye fcl'len is szól és érzk hogy ezzel szemben ki kell hogy nyilatkoztassa, miszerint a lelkiismerete teljesen nyugodt, mert mindig a legjobb tudása szerint járt el. Rutgersnek, teszi hozzá, igaza van: a kis-entente képviselőknek tessék idejönni és bizonyítani, dolgozni, az igazságot keresni s nem azt hinni, hogy az csak náluk van. Ezért felfogása az, hogy hasson oda a Főtanács, miszerint a csehek az Unióba visszatérhessenek. Ezért is azt javasolja, hogy a cseh levél és emlékirat szintén nyomattassék ki és csatoltassék a mi Bcszámo'ónkhoz, í Dickihson azt fejti ki, hogy a ml Beszámolónkban minden állításra az ellenfélnek megadatott az. hogy ellenvéleményét kifejtse; elfenzi tehát, hogy a csehek ily terjedelmű emlékiratáiL ellenvélemény és kritika nélkül. a mi Beszámolónkkal kiadják. Fachinetti sajnálatának ad y kifejezést, hogy saját egyesülete és az Unió, elnökének felfogásával ellenkező értelemben kell felszólalnia, ö is ellenzi azl, hogy akár a levél, akár a cseh emlékirat kiadassák. Ez utóbbi, felfogása szerint, a Nemzetek Szövetségéhez intézett emlékirat másolata és semmi fígyelemra, vagy legfeljebb visszautasító elitélésre érdemes. Egy oly munkát, amely azzal váűolja az Unió vezetőségét, hogy meghamisítja a bizottság munkájának adatait. :i ,r Unió elnökének működését pedig ÍÍloyáksnak és törvénytelennek bélyegzi, mi nem is tárgyalhatunk. Az egész mód 'és hang közönséges és csúnya és ezt, az Unió érdekében, felfogása- sze-. rint, az elnök Ruffini a maga személyét illetőleg talán még eltűrheti,' de mint a testület elnöke,' a méltósága ellen irányított ízléstelen közönségességet és az egész szervezet ellen megtett azt a vádat, hogy a Nemzetek Szövetsége és az uj Európa ellen szabotálnak, vissza kellene hogy utasítsa. Kívánja, hogy ne is tárgyalják a kérdést. Ruffini az idős és tapasztalt ember mérsékletével s az ügynek áldozatot hozva, kiván eljárni. Célja az, hogy az Unió egysége ne szenvedjen csorbát s hogy a csehek ^ne maradhassanak el, mint sértettek. A főtanács csak aidjo<ni sajnálatának kifejezést afölött, hogy ily erős kifejeziésék használtattak. Heunessu a döloí* alapos átvizsgálását, Seferiades a kérdésnek az elnökség elé utalását javasolja. Dickinson is ily értelemben! szólal fel. Prudhommeaux azt tartaná ajánlatosnak, ha az elnök és főtitkár Prágáiba mennének a dolgot tisztázni, amihől az elnök nem kért s amit ;a főtitkár pedig, megjegyezve, hogy elhhez neki is volna szava, mert reá is tartozik, nem tartott alkalmas módnak. Aulard szólal fel ezután: abbeli felfogásának ad kifejezést, hogy kár volna a dolgot ehn'érgeisiteni. Csodálja a hangoi s csodálja, a tartalmat a csehek leveliében, annál is inkább, inert . egy oly Unió el len használjak c hangot, amelynek maguk is tagjai és oly tényeket támadnak, amelyek megállapításánál maguk is jelen voltak. Ha mégis így lépnek fel, .magukat . » nem bejmünket jellemezniek. Nem szabad azonban a kérdés elbírálásánál fe? lüdni, líocv a kisebbségi tárgyalások cseh delegátusát otthon dezavuátták'- s MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 november 3. 4 sége delegátusainak a helyszínre való kiküldését javasolta. E tekintetben bizony a határozatok jóval innen maradnak mindannak, amit a prágai konferencia kért. Mindennek ellenére a határozatok a kisebbségek szempontjából távolról sem. teljesen érdektelenek. A kisebbséggel szembeni igazság és türelem kötelességének elvben minden államra való kiterjesztése magában véve is igen értékes jelensége a modern lelkiismeret parancsoló kívánalmának. Másrészt a Nemzetközi Birőság által betölthető szerep is igen hasznosan erősiltelelt meg. Végül ha a Teljes ülés nem is fogadta el a hivatalos biztosoknak a nemzetiségi viták által nyugtalanitolt vidékekre való kiküldését, távolról sem itélle el e kiküldést és ennek a gondolatnak a memorandumba való foglalása ennek, ha nem is jogi, de mindenesetre erkölcsi értéket ad. Egyébként sem a Bizottságtól, sem a Teljes üléstől eredő határozatok nem gátolják meg a Nemzetek Szövetsége Főtanácsát abban, hogy bizonyos esetekben, mint ahogy már többször tette, a kiküldés eljárását igénybe vegye. Ezenfelül a Genfben lefolyt vita értéke talán kisebb az elfogadott javaslatok betűiben, mint a megindult eszmecseréé. Mihelyt a vita megindult, nyilvánvaló lett, hogy a modern Európának ez a kérdése az egyik legfontosabb problémája és hogy efölött az eszmecsere nagyon is szükséges. A kisebbségek nem mondhatják, hogy valaki megkísérelte volna a vitatkozás elfojtását avagy csak korlátozását is. E tekintetben az Unió érdeméül vehető, hogy e vitát felidézte. A prágai konferencia, amelyre a vita folyamán három izben történt utalás, legalább arra az eredményre mutathat, hogy a vitát ily nagy nemzetközi fórumra át tudta ültetni és igy kimutathatta, hogy :iz európai béke a nemzetiségek kívánalmai kielégítésével szorosan összefügg. Gyakran ismételték azt, hogy a prágai eszmecsere mintegy kiindulási pontja volt a genfi vitának. Az Unió egy évi ily irányú tevékenysége kétségtelenül nem volt igy teljesen hiábavaló. . . . . * i Ludwig Ernő expozéja 'Á kisebbségi kérdéshez Ludwig, báró Heyking, Briantchaninoff és Jean (ukrán) szólaltak fel. Az utóbbiak, inkább csak alaki szempontból. Ludwig felszólalása azonban lényegbevágó volt s ezért is gondolatmenetéi ismertetjük. ; A kisebbségi kérdés a magyarságra, S amelynek az elszakított magyar lakos| súg oly hatalmas százalékát teszi ki, [mindenekfölött fontos. Ezért is müköfdőtt a Külügyi Társaság oly buzgajlommal közre a Dickenson-féle kisebbségi bizottságban és ezért járult a bizottságnak Prágában elfogadott javaslataihoz. — Sajnálattal kell azonfibatn látnunk, hogy a Nemzetek Szöíye'tséige a prágai javaslatoíkat nem ta[nulmáuyozta s így nem is tehette Imagáévá. Legjobban sajnáljuk azonban, íhogy a javasolt ellenőrző. bizottság, mely a nemzetközi igazságnak •oly hac-iznos szolgálatot tehetett tvolna, nom jött létre. Mindezek íöly|ián Magyarország csak ismételheti ki! nyiíatkoztatásait, miszerint az uj áli-lamok a szerződésileg, iglért kötelezett•ségeiket nem tartják be, a kisebbségeiket elnyoanják szellemi és anyagi téren üldözik, jogaiktól megfosztják. ÁZ Uniónak tiszte, hogy a jogfiprást megbélyegezze és azokat a módokat és eszközöket keresse és megtalálja, melyek a visszaélések meggá'tlására alkalmasak. A Magyar Külügyi Társaság nevében kéri ennek folytán a kisebbségi bizottság reakliiválását (ez meg is történt), a Dickinson-javasl'atoknak útiból a Nemzetek Szövetsége elé való terjesztését, sőt azoknak a következő uj javaslatokkal való kiegészitését. 1. A kiüldözöttek és elmenekültek anyagi kárai megtérítését. 2. A földreform igazságos elosztásáról és a földek értékének megtérítéséről. . , 3. A statisztikáknak, amelyek hamis bbáUifásávial az iskoláikat stb. a magyar nyelv használatától mesifosztiák nemzetközi ellenőrzés a'á való helyezése t á ngyáhá i >. (Ludwig Ernő javaslata! a felújított kisebbségi bizottság elé utaltatott. E nemzetközi bizottságnak magyar részről Paikert Alaljos a tagja. A cseh népszövetségi társaság átirata \ Az- okt. 20-án kezdődő budapesti [ülésekre okt. 17-iki dátummal, elv. [Mares elnök és dr Sirovi főtitkár aláj irtásával levél érkezett, amely beje[ lenti, hogy a cseh lúrsiaság; nem jelej<nik meg a budapesti üléseken. A leí\él megokolása >ez: A levél megokolása j Az Unióba lépésünkkor azt hittük, |.hogy . a Nemzetek Szövetsége müvéjnek népszerűsítésén és megerősítésén i'dolgoznak. Meggyőződésünk az -volt, öibgy ott oly emberekre• találtunk, akik ! az európai dolgok megerősítésén ugy [dolgoznak, ahogy , azt a biékeszerződiélífök kívánják. Azt kéül azonban hUnuink, hogy az Unióba oly tényezők helyezkedtek el, amelyek inkább csak bírálni igyekeznek és azt célozzák, hogy a békeszerződések által alakított ui Euriópának szilárd alapjait, a revízió/ leple alatt, megingassák. Mindezért mi az Unióban maradtunk, hogy tovább is igyekezzünk érvényre juttatni azokat az elveket, amelyek az Unió megalkot ásiánál alapul szolgáltak; a jelen pillanatban azonban mindaddig, mig a mi helyzetünk niegvilágilya nincs, lehetetlen a sziámiinkra, hogy a működésben, aktív részt vegyünk. E felfogásunkat legjobban az a 'benyomás indokolja, amelyet a prágai konferenciának eljárásáról szóló beszámoló gyakorolt az itteni közvéleményre. A prágai konferenciát jó illővel megelőzőleg. Társaságiunk mérlegelte a Bruxellcé-i és München-i kisebbségi bizottsági ülések eredményeit. A felfogás .akkor két részre •ois.ziib!lt: egyesek bizlak az Unió élén állók részrehajlatlanságáiban és hangoztatták, hogy lehetetlen, hogy Prágában megszavaz^ttassék valami, ami csehszlovák delegátusok véleményével és a Köztársaság érdekeivel ellenkező lenne. Mások aggodalmuknak adtak ki. fedezést és annak, hogy az Unióban sok olyan elem van, amely a békék, sőt a Nemzetek Szövetsége clhn dolgozik. Prága azt mulatta, hogy ez utóbbiaknak volt igazuk. A prágai konferencia hivatalos., beszámolója (Comlpte-Rendu) több szempontból nem elégít ki bennünket. (Itt choroltatnak e technikai és elvi nkok). A főtitkár által a Bruxelles és München-i ülésekről szerkesztett jegyzőkönyvek is sok oly adatot tartalmaznak, aniblyek a való helyzetnek és a hivatalos statisztikának nem felelnek meg és sok oly kifejezést, amelyből kitetszik az államunk ellenségeinek a 'befolyása. Látható, hogy jobban bízlak a kisebbségek állítólagos képviselői állításaiban, mint a csehszlovák nemzet törvényes képviselőinek adataiban. Ez eljárást nem tartjuk kielégitőnek s az ellen nemzetünk egész közvéleményének ludatában protestálunk. Kívánjuk, hogy a jövőben az ily óriási jelentőségű kérdésekben a könnyelműségnek, ha nem a rosszaka. catnak ily bizonyságai mellőztessenek: ezért is kívánjuk a beszámoló és az aug. 25-iki memorandum helyesbítését a kormányunk hivatalos adatai értelmében. Mi a Prágában a kisebbségek tárgyában hozott! határozati javaslatokat semmisleknek tekintjük s kívánjuk, hogy a kérdés újból a konferencia napirendijére tétessék, annál is inkább, mivel a Nemzetek Szövetsége a legutóbbi teljes üüésén a mi felfogá-. sunknak adott igazat. ', Kifogást a kisebbségőkről szóló jeíMntés kiosztása ellen nem emelünk,, miután azt hittük, hogy megadatik nekünk a lehetőség, hogy az abban foglalt (pontatlanságok helyesbittessenek. De a brosúra wiból való misgijeIs-ntetéíe megerősíti abbeli meggyőződésünket, hogy itt a békeszerződésekáltal teremtett országok léte ellen folytatott: tudatos propagandáról van szó. . , - . Ezjek után az aláírók még a budapesti ülések napirendjét illetőleg tesznek egypár aggodalmaskodó és intő megjegyzést és zárják a soraikat kiváló nagyrabecsülésük kifejezésieivel. A vita A levél tartalma heves vitát idézett elő. Rutffers hollandi delegátus élesen, de előkelően utasította vissza a „preuve de légerté si non de mauvaise volonté" sértő kifejezést az egész Unió nevében és kifejletté, hogy érthetetlennek tart egy ily kirohanást egy erkölcsi testület ellen. 11a a cseheknek megjegyzéseik vannak; miért nem jönnek ide és miért nem védik álláspontjukat bizonyító eszközökkel, kérd'ezite. lUitgers a levelet három főrészre osztotta. Az első a kisebbségi kérdésekről kiadott Beszámolóra vonatkozik. Nemzetközi szokás az, hogy a konferenciára irolt . jelentés helyett nyomtatott példányokat adnak ki, amik azonban mindaddig mint kéziratok szerepelnek,, amig nOm szankciónáltattak. Ez volt az eset Prágában is. Az Unió ügyvileli szabályainak egyszerű elolvasása is meggyőzhette volna ' erről a cseh barátainkat.' A'levél második része a prágai eseményekre (kérdések feltétele, szavazás, békéltetés stb.) vonatkozik. Ezt úgy egyoldalúan megállapítani, mint ahogy a l'evél sziöretné, lehetetlen kísérlet, amikor a kérdést Prága ismét és isméi 1 megvitatta és fö'öüe napirendre tért oly sok felszólalás közepette és oly sok nemzet jelenlétében. A 'harmadik része a levélnek oly intenciókat tulajdonit az Uniónak, amelyek e'lenkezöjéről, ha itt volnának a esc a barátaink, maguk győződnének meg leghamarabb. Lehet azt komolyan állítani, hogy ez az Unió a Nemzetek Szövetsége ellen do!go?ik? líy állítások után kéri, hogy a Főtanács térjen a kérdés fölött napirendre. Ruffini elnök megemlíti, hogy a levélhez egy emlékirat is tartozik, melyben a vádoló és sértő kitételek még hatványozotjabbak. Igaz, hogy ez az emlékirat nincs aláírva. Megemlíti az elnök, hogy kezdetben e levelet nem is akarta megismertetni, azonban érzi, hogy személye fcl'len is szól és érzk hogy ezzel szemben ki kell hogy nyilatkoztassa, miszerint a lelkiismerete teljesen nyugodt, mert mindig a legjobb tudása szerint járt el. Rutgersnek, teszi hozzá, igaza van: a kis-entente képviselőknek tessék idejönni és bizonyítani, dolgozni, az igazságot keresni s nem azt hinni, hogy az csak náluk van. Ezért felfogása az, hogy hasson oda a Főtanács, miszerint a csehek az Unióba visszatérhessenek. Ezért is azt javasolja, hogy a cseh levél és emlékirat szintén nyomattassék ki és csatoltassék a mi Bcszámo'ónkhoz, í Dickihson azt fejti ki, hogy a ml Beszámolónkban minden állításra az ellenfélnek megadatott az. hogy ellenvéleményét kifejtse; elfenzi tehát, hogy a csehek ily terjedelmű emlékiratáiL ellenvélemény és kritika nélkül. a mi Beszámolónkkal kiadják. Fachinetti sajnálatának ad y kifejezést, hogy saját egyesülete és az Unió, elnökének felfogásával ellenkező értelemben kell felszólalnia, ö is ellenzi azl, hogy akár a levél, akár a cseh emlékirat kiadassák. Ez utóbbi, felfogása szerint, a Nemzetek Szövetségéhez intézett emlékirat másolata és semmi fígyelemra, vagy legfeljebb visszautasító elitélésre érdemes. Egy oly munkát, amely azzal váűolja az Unió vezetőségét, hogy meghamisítja a bizottság munkájának adatait. :i ,r Unió elnökének működését pedig ÍÍloyáksnak és törvénytelennek bélyegzi, mi nem is tárgyalhatunk. Az egész mód 'és hang közönséges és csúnya és ezt, az Unió érdekében, felfogása- sze-. rint, az elnök Ruffini a maga személyét illetőleg talán még eltűrheti,' de mint a testület elnöke,' a méltósága ellen irányított ízléstelen közönségességet és az egész szervezet ellen megtett azt a vádat, hogy a Nemzetek Szövetsége és az uj Európa ellen szabotálnak, vissza kellene hogy utasítsa. Kívánja, hogy ne is tárgyalják a kérdést. Ruffini az idős és tapasztalt ember mérsékletével s az ügynek áldozatot hozva, kiván eljárni. Célja az, hogy az Unió egysége ne szenvedjen csorbát s hogy a csehek ^ne maradhassanak el, mint sértettek. A főtanács csak aidjo<ni sajnálatának kifejezést afölött, hogy ily erős kifejeziésék használtattak. Heunessu a döloí* alapos átvizsgálását, Seferiades a kérdésnek az elnökség elé utalását javasolja. Dickinson is ily értelemben! szólal fel. Prudhommeaux azt tartaná ajánlatosnak, ha az elnök és főtitkár Prágáiba mennének a dolgot tisztázni, amihől az elnök nem kért s amit ;a főtitkár pedig, megjegyezve, hogy elhhez neki is volna szava, mert reá is tartozik, nem tartott alkalmas módnak. Aulard szólal fel ezután: abbeli felfogásának ad kifejezést, hogy kár volna a dolgot ehn'érgeisiteni. Csodálja a hangoi s csodálja, a tartalmat a csehek leveliében, annál is inkább, inert . egy oly Unió el len használjak c hangot, amelynek maguk is tagjai és oly tényeket támadnak, amelyek megállapításánál maguk is jelen voltak. Ha mégis így lépnek fel, .magukat . » nem bejmünket jellemezniek. Nem szabad azonban a kérdés elbírálásánál fe? lüdni, líocv a kisebbségi tárgyalások cseh delegátusát otthon dezavuátták'- s MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 november 3. 4 sége delegátusainak a helyszínre való kiküldését javasolta. E tekintetben bizony a határozatok jóval innen maradnak mindannak, amit a prágai konferencia kért. Mindennek ellenére a határozatok a kisebbségek szempontjából távolról sem. teljesen érdektelenek. A kisebbséggel szembeni igazság és türelem kötelességének elvben minden államra való kiterjesztése magában véve is igen értékes jelensége a modern lelkiismeret parancsoló kívánalmának. Másrészt a Nemzetközi Birőság által betölthető szerep is igen hasznosan erősiltelelt meg. Végül ha a Teljes ülés nem is fogadta el a hivatalos biztosoknak a nemzetiségi viták által nyugtalanitolt vidékekre való kiküldését, távolról sem itélle el e kiküldést és ennek a gondolatnak a memorandumba való foglalása ennek, ha nem is jogi, de mindenesetre erkölcsi értéket ad. Egyébként sem a Bizottságtól, sem a Teljes üléstől eredő határozatok nem gátolják meg a Nemzetek Szövetsége Főtanácsát abban, hogy bizonyos esetekben, mint ahogy már többször tette, a kiküldés eljárását igénybe vegye. Ezenfelül a Genfben lefolyt vita értéke talán kisebb az elfogadott javaslatok betűiben, mint a megindult eszmecseréé. Mihelyt a vita megindult, nyilvánvaló lett, hogy a modern Európának ez a kérdése az egyik legfontosabb problémája és hogy efölött az eszmecsere nagyon is szükséges. A kisebbségek nem mondhatják, hogy valaki megkísérelte volna a vitatkozás elfojtását avagy csak korlátozását is. E tekintetben az Unió érdeméül vehető, hogy e vitát felidézte. A prágai konferencia, amelyre a vita folyamán három izben történt utalás, legalább arra az eredményre mutathat, hogy a vitát ily nagy nemzetközi fórumra át tudta ültetni és igy kimutathatta, hogy :iz európai béke a nemzetiségek kívánalmai kielégítésével szorosan összefügg. Gyakran ismételték azt, hogy a prágai eszmecsere mintegy kiindulási pontja volt a genfi vitának. Az Unió egy évi ily irányú tevékenysége kétségtelenül nem volt igy teljesen hiábavaló. . . . . * i Ludwig Ernő expozéja 'Á kisebbségi kérdéshez Ludwig, báró Heyking, Briantchaninoff és Jean (ukrán) szólaltak fel. Az utóbbiak, inkább csak alaki szempontból. Ludwig felszólalása azonban lényegbevágó volt s ezért is gondolatmenetéi ismertetjük. ; A kisebbségi kérdés a magyarságra, S amelynek az elszakított magyar lakos| súg oly hatalmas százalékát teszi ki, [mindenekfölött fontos. Ezért is müköfdőtt a Külügyi Társaság oly buzgajlommal közre a Dickenson-féle kisebbségi bizottságban és ezért járult a bizottságnak Prágában elfogadott javaslataihoz. — Sajnálattal kell azonfibatn látnunk, hogy a Nemzetek Szöíye'tséige a prágai javaslatoíkat nem ta[nulmáuyozta s így nem is tehette Imagáévá. Legjobban sajnáljuk azonban, íhogy a javasolt ellenőrző. bizottság, mely a nemzetközi igazságnak •oly hac-iznos szolgálatot tehetett tvolna, nom jött létre. Mindezek íöly|ián Magyarország csak ismételheti ki! nyiíatkoztatásait, miszerint az uj áli-lamok a szerződésileg, iglért kötelezett•ségeiket nem tartják be, a kisebbségeiket elnyoanják szellemi és anyagi téren üldözik, jogaiktól megfosztják. ÁZ Uniónak tiszte, hogy a jogfiprást megbélyegezze és azokat a módokat és eszközöket keresse és megtalálja, melyek a visszaélések meggá'tlására alkalmasak. A Magyar Külügyi Társaság nevében kéri ennek folytán a kisebbségi bizottság reakliiválását (ez meg is történt), a Dickinson-javasl'atoknak útiból a Nemzetek Szövetsége elé való terjesztését, sőt azoknak a következő uj javaslatokkal való kiegészitését. 1. A kiüldözöttek és elmenekültek anyagi kárai megtérítését. 2. A földreform igazságos elosztásáról és a földek értékének megtérítéséről. . , 3. A statisztikáknak, amelyek hamis bbáUifásávial az iskoláikat stb. a magyar nyelv használatától mesifosztiák nemzetközi ellenőrzés a'á való helyezése t á ngyáhá i >. (Ludwig Ernő javaslata! a felújított kisebbségi bizottság elé utaltatott. E nemzetközi bizottságnak magyar részről Paikert Alaljos a tagja. A cseh népszövetségi társaság átirata \ Az- okt. 20-án kezdődő budapesti [ülésekre okt. 17-iki dátummal, elv. [Mares elnök és dr Sirovi főtitkár aláj irtásával levél érkezett, amely beje[ lenti, hogy a cseh lúrsiaság; nem jelej<nik meg a budapesti üléseken. A leí\él megokolása >ez: A levél megokolása j Az Unióba lépésünkkor azt hittük, |.hogy . a Nemzetek Szövetsége müvéjnek népszerűsítésén és megerősítésén i'dolgoznak. Meggyőződésünk az -volt, öibgy ott oly emberekre• találtunk, akik ! az európai dolgok megerősítésén ugy [dolgoznak, ahogy , azt a biékeszerződiélífök kívánják. Azt kéül azonban hUnuink, hogy az Unióba oly tényezők helyezkedtek el, amelyek inkább csak bírálni igyekeznek és azt célozzák, hogy a békeszerződések által alakított ui Euriópának szilárd alapjait, a revízió/ leple alatt, megingassák. Mindezért mi az Unióban maradtunk, hogy tovább is igyekezzünk érvényre juttatni azokat az elveket, amelyek az Unió megalkot ásiánál alapul szolgáltak; a jelen pillanatban azonban mindaddig, mig a mi helyzetünk niegvilágilya nincs, lehetetlen a sziámiinkra, hogy a működésben, aktív részt vegyünk. E felfogásunkat legjobban az a 'benyomás indokolja, amelyet a prágai konferenciának eljárásáról szóló beszámoló gyakorolt az itteni közvéleményre. A prágai konferenciát jó illővel megelőzőleg. Társaságiunk mérlegelte a Bruxellcé-i és München-i kisebbségi bizottsági ülések eredményeit. A felfogás .akkor két részre •ois.ziib!lt: egyesek bizlak az Unió élén állók részrehajlatlanságáiban és hangoztatták, hogy lehetetlen, hogy Prágában megszavaz^ttassék valami, ami csehszlovák delegátusok véleményével és a Köztársaság érdekeivel ellenkező lenne. Mások aggodalmuknak adtak ki. fedezést és annak, hogy az Unióban sok olyan elem van, amely a békék, sőt a Nemzetek Szövetsége clhn dolgozik. Prága azt mulatta, hogy ez utóbbiaknak volt igazuk. A prágai konferencia hivatalos., beszámolója (Comlpte-Rendu) több szempontból nem elégít ki bennünket. (Itt choroltatnak e technikai és elvi nkok). A főtitkár által a Bruxelles és München-i ülésekről szerkesztett jegyzőkönyvek is sok oly adatot tartalmaznak, aniblyek a való helyzetnek és a hivatalos statisztikának nem felelnek meg és sok oly kifejezést, amelyből kitetszik az államunk ellenségeinek a 'befolyása. Látható, hogy jobban bízlak a kisebbségek állítólagos képviselői állításaiban, mint a csehszlovák nemzet törvényes képviselőinek adataiban. Ez eljárást nem tartjuk kielégitőnek s az ellen nemzetünk egész közvéleményének ludatában protestálunk. Kívánjuk, hogy a jövőben az ily óriási jelentőségű kérdésekben a könnyelműségnek, ha nem a rosszaka. catnak ily bizonyságai mellőztessenek: ezért is kívánjuk a beszámoló és az aug. 25-iki memorandum helyesbítését a kormányunk hivatalos adatai értelmében. Mi a Prágában a kisebbségek tárgyában hozott! határozati javaslatokat semmisleknek tekintjük s kívánjuk, hogy a kérdés újból a konferencia napirendijére tétessék, annál is inkább, mivel a Nemzetek Szövetsége a legutóbbi teljes üüésén a mi felfogá-. sunknak adott igazat. ', Kifogást a kisebbségőkről szóló jeíMntés kiosztása ellen nem emelünk,, miután azt hittük, hogy megadatik nekünk a lehetőség, hogy az abban foglalt (pontatlanságok helyesbittessenek. De a brosúra wiból való misgijeIs-ntetéíe megerősíti abbeli meggyőződésünket, hogy itt a békeszerződésekáltal teremtett országok léte ellen folytatott: tudatos propagandáról van szó. . , - . Ezjek után az aláírók még a budapesti ülések napirendjét illetőleg tesznek egypár aggodalmaskodó és intő megjegyzést és zárják a soraikat kiváló nagyrabecsülésük kifejezésieivel. A vita A levél tartalma heves vitát idézett elő. Rutffers hollandi delegátus élesen, de előkelően utasította vissza a „preuve de légerté si non de mauvaise volonté" sértő kifejezést az egész Unió nevében és kifejletté, hogy érthetetlennek tart egy ily kirohanást egy erkölcsi testület ellen. 11a a cseheknek megjegyzéseik vannak; miért nem jönnek ide és miért nem védik álláspontjukat bizonyító eszközökkel, kérd'ezite. lUitgers a levelet három főrészre osztotta. Az első a kisebbségi kérdésekről kiadott Beszámolóra vonatkozik. Nemzetközi szokás az, hogy a konferenciára irolt . jelentés helyett nyomtatott példányokat adnak ki, amik azonban mindaddig mint kéziratok szerepelnek,, amig nOm szankciónáltattak. Ez volt az eset Prágában is. Az Unió ügyvileli szabályainak egyszerű elolvasása is meggyőzhette volna ' erről a cseh barátainkat.' A'levél második része a prágai eseményekre (kérdések feltétele, szavazás, békéltetés stb.) vonatkozik. Ezt úgy egyoldalúan megállapítani, mint ahogy a l'evél sziöretné, lehetetlen kísérlet, amikor a kérdést Prága ismét és isméi 1 megvitatta és fö'öüe napirendre tért oly sok felszólalás közepette és oly sok nemzet jelenlétében. A 'harmadik része a levélnek oly intenciókat tulajdonit az Uniónak, amelyek e'lenkezöjéről, ha itt volnának a esc a barátaink, maguk győződnének meg leghamarabb. Lehet azt komolyan állítani, hogy ez az Unió a Nemzetek Szövetsége ellen do!go?ik? líy állítások után kéri, hogy a Főtanács térjen a kérdés fölött napirendre. Ruffini elnök megemlíti, hogy a levélhez egy emlékirat is tartozik, melyben a vádoló és sértő kitételek még hatványozotjabbak. Igaz, hogy ez az emlékirat nincs aláírva. Megemlíti az elnök, hogy kezdetben e levelet nem is akarta megismertetni, azonban érzi, hogy személye fcl'len is szól és érzk hogy ezzel szemben ki kell hogy nyilatkoztassa, miszerint a lelkiismerete teljesen nyugodt, mert mindig a legjobb tudása szerint járt el. Rutgersnek, teszi hozzá, igaza van: a kis-entente képviselőknek tessék idejönni és bizonyítani, dolgozni, az igazságot keresni s nem azt hinni, hogy az csak náluk van. Ezért felfogása az, hogy hasson oda a Főtanács, miszerint a csehek az Unióba visszatérhessenek. Ezért is azt javasolja, hogy a cseh levél és emlékirat szintén nyomattassék ki és csatoltassék a mi Bcszámo'ónkhoz, í Dickihson azt fejti ki, hogy a ml Beszámolónkban minden állításra az ellenfélnek megadatott az. hogy ellenvéleményét kifejtse; elfenzi tehát, hogy a csehek ily terjedelmű emlékiratáiL ellenvélemény és kritika nélkül. a mi Beszámolónkkal kiadják. Fachinetti sajnálatának ad y kifejezést, hogy saját egyesülete és az Unió, elnökének felfogásával ellenkező értelemben kell felszólalnia, ö is ellenzi azl, hogy akár a levél, akár a cseh emlékirat kiadassák. Ez utóbbi, felfogása szerint, a Nemzetek Szövetségéhez intézett emlékirat másolata és semmi fígyelemra, vagy legfeljebb visszautasító elitélésre érdemes. Egy oly munkát, amely azzal váűolja az Unió vezetőségét, hogy meghamisítja a bizottság munkájának adatait. :i ,r Unió elnökének működését pedig ÍÍloyáksnak és törvénytelennek bélyegzi, mi nem is tárgyalhatunk. Az egész mód 'és hang közönséges és csúnya és ezt, az Unió érdekében, felfogása- sze-. rint, az elnök Ruffini a maga személyét illetőleg talán még eltűrheti,' de mint a testület elnöke,' a méltósága ellen irányított ízléstelen közönségességet és az egész szervezet ellen megtett azt a vádat, hogy a Nemzetek Szövetsége és az uj Európa ellen szabotálnak, vissza kellene hogy utasítsa. Kívánja, hogy ne is tárgyalják a kérdést. Ruffini az idős és tapasztalt ember mérsékletével s az ügynek áldozatot hozva, kiván eljárni. Célja az, hogy az Unió egysége ne szenvedjen csorbát s hogy a csehek ^ne maradhassanak el, mint sértettek. A főtanács csak aidjo<ni sajnálatának kifejezést afölött, hogy ily erős kifejeziésék használtattak. Heunessu a döloí* alapos átvizsgálását, Seferiades a kérdésnek az elnökség elé utalását javasolja. Dickinson is ily értelemben! szólal fel. Prudhommeaux azt tartaná ajánlatosnak, ha az elnök és főtitkár Prágáiba mennének a dolgot tisztázni, amihől az elnök nem kért s amit ;a főtitkár pedig, megjegyezve, hogy elhhez neki is volna szava, mert reá is tartozik, nem tartott alkalmas módnak. Aulard szólal fel ezután: abbeli felfogásának ad kifejezést, hogy kár volna a dolgot ehn'érgeisiteni. Csodálja a hangoi s csodálja, a tartalmat a csehek leveliében, annál is inkább, inert . egy oly Unió el len használjak c hangot, amelynek maguk is tagjai és oly tényeket támadnak, amelyek megállapításánál maguk is jelen voltak. Ha mégis így lépnek fel, .magukat . » nem bejmünket jellemezniek. Nem szabad azonban a kérdés elbírálásánál fe? lüdni, líocv a kisebbségi tárgyalások cseh delegátusát otthon dezavuátták'- s