Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 45. szám - A Mussolini-kormány tagjai

MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 november 5. kalitkáiba zárt pacsirta életéhez hasonlitott. Egy lépést sem tehetett a párt beleegyezése nélkül s ha magától kezdett énekelni, rögtön ráteritették kalitkájára a kendőt és éjszakát csináltak körülötte. Hogy a pacsirta ilyen körülmények között elszokott a daltól, valóban nem csoda. A néppárti gazda féltékenyen őrizte madarát, néha-néha ki is nyitotta a megnyirt szátnyu pacsirta kalitkájának ajtaját, a félénk pacsirta ki is röpült néha, hogy uj erőt gyüjtsön a szabad természetben, de ezeknek a kirándulásoknak rendszerint szigoru fogság volt a vége; , Lerchenfeld gróf több időt töltött uton. mint hivatalában. Sorra látogatta a bajor tartományokat, városokat, falvakat, hogy a bajor néppel közvetlen érintkezésbe jutva, pártot teremtsen magának, kisérletei meddőknek bizonyultak, mert a vidék Münchennél is intranzigensebb s igy nem is csoda, hogy nem tudott gyökeret verni a kemény, bajor talajban. A birodalmi kormánnyal szemben sem tudott sikereket elérni, a berlinmüncheni, viszony alatta sem lett kedvezöbb, ami nem annyira rajta mulott, mint a bajor népen, amely nem ugy képzelte a dolgot, hogy München enged, hanem ellenkezőleg, hogy Berlin adja be, a derekát. Lerchenfeld gróf a legjobb igyekezettel látogatta meg a birodalmi fővárost, fent azonban mindig] leszerelt, mert benső nieggyőződése szerint Berlin álláspontjához álott közelebb. Ezt a meggyőződését nem szolgálta azonban férfiasan s önérzetesen. Soha sem vallott szint, hanem mindig lavirozott, mindkét félnek igazat adott, örökké a középuton járt, Berlin pedig balfelé, München ellenben jobbbfelé rángatta kan társziját. is bajor közlemény mindezért már régen elejtette Lerchenfeld grófot. Régen történt, hogy; vidéki küldöttségek lemondásra akarták kényszeriteni a miniszterelnököt. A bajor néppárt lapja, a Bayerischer Kurier " soha sem említette nevét s ott, ahol lehetett, ütött rajta, a nacionalisták is állandóan támadták a demokrata vizeken evező kormiányelnökötí, a 'nemzeti nacionalisták, a bajor fascisták pedig nyilt háborut viseltek Lerchenfeld gróf ellen. Amellett néhány vastag hibát is követett el Lerchenfeld gróf. Ebert elnök meghivásában a bajor nép több sége Bajorország brüszkirozását, látta, Lerchenfeld Wirth kancellárt is meghivta Münchenbe, ezt a látogatást azonban idejekorán lefujta a bajor néppárt, tudomására adta Lerchenfeldnek, hogy abban az esetben, ha Wirth Münchenbe jön, Lerchenfeld is megválthatja magának a jegyet Berlinbe. A kormányalkotó néppárt és a miniszterelnök közt a nyár eleje óta tarthatatlanná vált a viszony. A párt egyik szárnya még kitartott mellette, a többség azonban szabadulni akart Az utolsó lökést a köztársaság sérelmére alkotott törvény adta meg Lerchenfeíd grófnak. Ennél az esetnél tőrtént meg az a humoros dolog, hogy a birodalmi kormány álláspontján álló bajor miniszterelnök kénytelen volt egy a néppárt által óhajtott s Ler. chenfeld leendő utódja, Meyer igazságügyi tanácsos által páratlan jogászi ügyességgel megszerkesztett ellentörvényt kibocsátani, amelyről a Magyar Külpolitika is megemlékezett annak idején. Lerchenfeíd gróf nem értette meg, hogy mit akart a néppárt. Továbbra is megmaradt hivatalában s csak amidőn a nemzeti nacionalisták családi tüzhelyét is megbolygatták és családi körülményeit durva, „ kiméletlen és. minősithetetlen röpiratokban kezdték feszegetni, eszmélt, rá Lerchenfeld arra, hogy mi történik körülötte. Ekkor meg is látogatta a Seeshauptban a starnbergi tó partján üdülő Held titkos tanácsost, a bajor néppárt elnökét, hogy lemondását véle megbeszélje. Held titkos tanácsos maradásra birta a grófot, nehogy távozása olybá tünjön, hogy az utca kényszere következtében történt. Lerchenfeld távozása ezután csak idő kérdése lelt. A néppárt kedvező alkalomra várt, feltünés és botrány nélkül akarta elbucsuztatni Lerchenfeld grófot. Ilyen alkalomnak kinál" kozolt a néppárt évi nagygyülése. Lerchenfeíd gróf miniszterelnöksége és távozásának körülményei páratlan a maga nemében. Távozása két csalódott fél bucsujához hasonlit. Ugy a néppárt, mint a volt miniszterelnök hibásak abban, hogy ez az államférfiui készséggel, diplomáciai tapintatossággal megáldott férfiu nem tölthette be azt a hivatást, amelyre vállalkozott. Lerchenfeíd esete iskolapéldája annak, mily veszedelmes dolog titkolt tervekkel operálni s egy olyan emberre bizni az ország ügyeinek intézését, akiben nincsen kellő bizalom s akinek szive nem érez együtt a nép szivével. Lerchenfeld utóda, Meyer igazságügyi tanácsos, akinek egyéniségéről jövő heti cikkemben szándékozom irni Figyelő. A nápolyi fascista-kongresszuson Mussolini és a többi fascistavezér részéről hangoztatott és az ingadozó Facta-kormányra nézve baljóslatu kijelentések — mint a tények is igazolják — egy előre elkészitett nagyszabásu fascista haditerv beharangozása volt. S a Facta-kormány lemondásának hire még nem jutott a köztudatba, amikor Mussolini és legszükebb környezete otthagyva a drámai gyorsasággal befejezett kongresszust már Milanóban termett és onnan szervezte meg a fascista mozgósitást. Amikor a fascista-mozgalom erre a pontra jutott, már tulhaladott álláspont volt a Giolitti kombináció és Salandra is elkésett az engedékenységével, hogy a Mussolini által a nápolyi kongresszuson kifejtett követeléseiknek deferálva. a kivánt Öt miniszteri tárca átengedésével egy koaliciós kormányfélét hozzon össze. Mussolini nem is felelt a hozzáintézett távirati meghivásokra — mert akkor már a helyzet urának, tudta magát és várta a király távirati felszólitását, hogy vállalja el a fascista-kabinet megalakitását. A király távirata október 30-án délelőtt meg is érkezett és a fascistavezér kész kormánylistával a zsebében vette át a király kezéből a megbizatást. Tagadhatatlan tény, hogy egyedül a király férfias energiájának és nemes mérsékletének köszönhető, hogy Fada utolsó kétségbeesett gesztusa, az ostromállapot kiihirdetése, a legvéresebb polgárháboruba nem sodorta az országot A király volt az, aki Factát keményen leintette és kereken megtagadta az ostromállapot elrendelésére vonatkozó dekrétum alárását, a fascizmust vér nélkül didalhoz juttatta. Az uj kormánytól a nemzeti megjhodás szellemében véghez viendő nagy épitőmunkát várják s mint az alábbiakból látható, tág teret enged a fiatat erőik és tehetségek érvényesülésének, A fascista kormány miniszterei. Mussolini Benito, akit a fascista győzelem az államkormány kereke mellé állitott. A kormányzásra termett férfi számos tujlajdonságával bir. Predappióban született és most mult 38 éves. Tanitóképző intézetet végzett Forlinpopoliban, amikor is már aktiv részt vett a szocialista mozgalmakban és éppen ez volt egyik oka annak, hogy rövid időre Svájcban kellett meghuzódnia. Mikor onnan visszatért, tovább folytatta a harcos szocialista tevékenységét és bár prepotens individualizmusa miatt sokszor erős ellentétbe került a szocialista doktrintával, rövid időn belül mégis annyira vitte, hogy megbizták őt a milanói Avanti vezetésével. Mussolini igazi karrierje a világháboruval veszi kezdetét. Mikor látta, hogy a német szocialisták, mint egy ember tömörültek a császár zászlaja alá, belátta, hogy a német nacionalista egység minő elhatározó befolyással volt a többi országokban végbement hasonló természetü jelenségekre. Ugyanezt akarta ő végrehajtani Itáliában is. és ezáltal annyira összeütközésbe került pártjával, mi több az általa vezetett lappal is, hogy megvált annak vezetőségétől és az intervencionista politika szolgalatában uj lapot, alapitott, a Popolo, d'Italiát, amely eleinte mint szocialista orgánum szerepelt. Ö volt egyike azoknak, akik mindig és mindenütt a Németország ellen folytatandó harc mellett kardoskodtak. Caporettó után nem szünt meg a végső ellenállás kötelezettségét hangoztatni és tőle eredt a Delenda Ausztria jelszó is. Ilyenformán tehát a szocialistából az intervenció extremistájává lett. Amikor a fegyverszünet megkötése után Italia a demagóg csőcselék uralma alá került, Mussolini volt az, aki a frontról visszatérteket a haza megmentése érdekében tömöritette, lelkesitette és megteremtette a nacionális jellegü antibolseviki organizációt. Ezek az általa megszervezett elszánt kis csoportok képezték a fascismus magját amely hónapról-hónapra, évről-évre hatalmasabb organizációvá nőtte ki magát, hogy végül egy nemzeti miliciává fejlődjék, mellyel sikerült neki Itáliát a vörös tiranizmustól megmenteni. Federzoni Luigi gyarmatügyi miniszter egyike a fiatal Itália karakterisztikus képviselőjének. Született Bolognában, 1878-ban. 1913 óta képviselő. Politikai és parlamentáris pályafutásában a nemzeti eszme ujjászületéséért harcoló (becsülését vivta ki magának és a nacionalista mozgalom egyik elöharcosát, tekintik benne, Diaz Armandó a hadsereg főparancsnoka, Caporetto után generaliszszimusz, ő volt az, aki a szétzüllött olasz hadsereget reorganizálta és ujra harcképessé tette. Diaz neve minden olasz előtt fogalom. De Revei Thaon tengernagy, tengerészeti miniszter, a háboru alatt a tengerészeti főparancsnoksálg vezetője volt és egyike azoknak, akik Diazzal együtt a hadsereget ujra életképessé tették. Most töltötte be a 62-ik életévét. Ovigló Aldo igazságügyminiszter, ismert volt Bolognában, mint kiváló büntetőjogász. Fascista mandátummal jutott a parlamentbe. De Stefani Alberto pénzügyminiszter 43 éves, Veneziában született Pállyája elején Páduában magántanár, jelenleg a veneziai gazdasági főiskolán rendes tanár. A háboru alatt önkéntesen bevonult és mint gyalogos tiszt küzdötte végig azt. Tangorra Vincenzó, kincstárügyi miniszter Lucaniában született és mint ügyvéd sokáig Pizában működött. Politikai pályafutásában először demokrata volt, később a néppárthoz csatlakozott. Először 1919-ben választották képviselővé. A Bonomi-kormány idején ugyanezen digaszteriumban, mint államtitkár szerepelt. Gentilo Giovanni közoktatásügyi miniszter, a római egyelem filozófiai tanára és a legfelsőbb közoktatásügyi tanács tagja vo-t. De Capitani D'Arzago Giuseppe földmivelésügyi miniszter, született Milanóban 1870-ben. jogász. Elsőizben 1909-ben választották meg a milanói választókerületben, majd ujból 1919 és 1921-ben. A liberális demokrata frakcióhoz tartozik. Gabriello Camazza közmunkaügyi miniszter, Cataniában 1871-ben született. Ügyvéd és magántanár a cataniai egyetemen. Elsőizben a 22-ik törvényhozásba választatott be, ahol a radikálisok között foglalt helyet. Stefano Cavazzoni munkaügyi minister. a katolikus párt régi harcosa és ma is a néppárt egyik kiváló tagja Elsőizben megválasztva 1919-ben, Colona di Cezaro Giovanni Antonio, posta és távirdaügyi minister, születelt Rómában l878-ban. de eredetileg sziciliai és szülőföldjét háromizben képviselte a parlamentben. Ügyvéd, herceg, milliomos és ujságiró. A parlamentben kiváló tekintélynek örvend. A Demokrácia Sociale parlamenti csoport feje. Giuratti Giovanni, a felszabaditott területek minisztere, fascista, Veneziában született 1816-ban. Páduában ügyvédi oklevelet szerzett, ahol a váioS politikai életében vezető szerepet játszott. A háboru alatt mint gyalogos főhadnagy teljesitett szolgálatot és többszörösen kitüntetve. D'Annunzióval Fiúméban is volt. Mint képvi selő a legutóbbi választásokon kerül be a parlamentbe. Államtitkárok. Giaccmo Acerbo, fascista, közgazdasági doktor, volt polgármester. Először van a parlamentben. A háboru ban önkéntes, kétszer sebesült, ötször kitüntetve, 34 éves. Aldo Finzi fascista, D'Annunzióval részt vett a Bécs fölötti repülő raidban. Badiában született 1891-ben. Egyike a fascizmus megteremtőjének, Rocco Alfredo, nacionalista, Nápolyban született 1871-ben. 1915-ben Urbinóban a jog tanára, széles képzettségü jogász. A jelenlegi törvény, hozásban először szerepel, mint képviselő. De Vecchi Cesare Maria, fascista, A fascista mozgalom legismertebb fiatal vezére, Mussolini jöbbkeze. Sardi Alessandró fascista, a 16 és 17-iki törvényhozásban képviselő, 1889-ben született Sulmonában, ügyvéd. A háboru alatt aviatikus tiszt Résztvett a róma-tokiói reidban. (Közmunkaügy. ) Milani Fulvio néppárti, Modenában született 1895-ben, alapos képzettségü kiváló szónok. (Igazságügy. ) Corgini Ottavió fascista, 1889-ben született a pármai választókerületben, képviselő. Ernyedetlen munkás, élénk temperamentum, nagy müveltséggel biró. (Földmivelésügy. ) Gai Silvló, fascista. Rómában született 1873-ban. Az anconai fascisták képviselője. (Népjólét. ) Terzaghi Michele a pármai választókerület képviselője. A'mantovai Provincia cimü lap igazgatója. A háboralatt a Popolo d' Italia. hoz ment át (Posta- és távirda. ) Grongchi Giovanni, néppárti, a Pisa Livornoi kerületben, tanár. Egyik kiváló képviselője a fehér proletárságnak. A háboruban kitüntette magát Az olasz munkás konföderáció főtitkára. (Ipar- és kereskedelem. ) Marchi Giovanni, publicista. A parlamentben a siénai kerületet képviseli mint jobboldali liberális. A háboruban becsületesen szolgált. (Gyarmatügyi. ) Bonardi Carló, képviselő, a Demokracia Sociale csoport egyik kiváló tagja, ügyvéd. Tehetsége a hadügyi tárcánál kiváló szolgálatokat helyez kilátásba. (Hadügy. ) Ciano Costanzo, a pizai kerületben fascista képviselő. Eredetileg őt vették kombinációiba a tengerészeti tárcára 1918-ban részvett D'Annunzióval a buccari exkurziónál. 5 kitüntetése van (Tengerészet) Lissia Pietro, szardiniai képviseli; a Demokracia Sociale tagja, többszárösen kitüntetve. A volt Facta kor mányban hadügyi államtitkár. (Kincstárügyi. ) Lupi Dario, fascista, Sziena Arezzoképviselő, ügyvéd. (Kultusz. )