Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 45. szám - A Mussolini-kormány tagjai

MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 november 5. kalitkáiba zárt pacsirta életéhez hason­litott. Egy lépést sem tehetett a párt beleegyezése nélkül s ha magától kez­dett énekelni, rögtön ráteritették ka­litkájára a kendőt és éjszakát csinál­tak körülötte. Hogy a pacsirta ilyen körülmények között elszokott a dal­tól, valóban nem csoda. A néppárti gazda féltékenyen őrizte madarát, néha-néha ki is nyitotta a megnyirt szátnyu pacsirta kalitkájának ajtaját, a félénk pacsirta ki is röpült néha, hogy uj erőt gyüjtsön a szabad termé­szetben, de ezeknek a kirándulásoknak rendszerint szigoru fogság volt a vége; , Lerchenfeld gróf több időt töltött uton. mint hivatalában. Sorra látogatta a bajor tartományokat, városokat, falvakat, hogy a bajor néppel közvet­len érintkezésbe jutva, pártot teremt­sen magának, kisérletei meddőknek bi­zonyultak, mert a vidék Münchennél is intranzigensebb s igy nem is csoda, hogy nem tudott gyökeret verni a ke­mény, bajor talajban. A birodalmi kormánnyal szemben sem tudott sikereket elérni, a berlin­müncheni, viszony alatta sem lett ked­vezöbb, ami nem annyira rajta mulott, mint a bajor népen, amely nem ugy képzelte a dolgot, hogy München en­ged, hanem ellenkezőleg, hogy Berlin adja be, a derekát. Lerchenfeld gróf a legjobb igyekezettel látogatta meg a birodalmi fővárost, fent azonban mindig] leszerelt, mert benső nieggyő­ződése szerint Berlin álláspontjához álott közelebb. Ezt a meggyőződését nem szolgálta azonban férfiasan s önérzetesen. Soha sem vallott szint, hanem mindig lavirozott, mindkét félnek igazat adott, örökké a közép­uton járt, Berlin pedig balfelé, Mün­chen ellenben jobbbfelé rángatta kan társziját. is bajor közlemény mindezért már régen elejtette Lerchenfeld gró­fot. Régen történt, hogy; vidéki kül­döttségek lemondásra akarták kény­szeriteni a miniszterelnököt. A bajor néppárt lapja, a Bayerischer Kurier " soha sem említette nevét s ott, ahol lehetett, ütött rajta, a nacionalisták is állandóan támadták a demokrata vizeken evező kormiányelnökötí, a 'nemzeti nacionalisták, a bajor fascis­ták pedig nyilt háborut viseltek Ler­chenfeld gróf ellen. Amellett néhány vastag hibát is követett el Lerchenfeld gróf. Ebert elnök meghivásában a bajor nép több sége Bajorország brüszkirozását, látta, Lerchenfeld Wirth kancellárt is meg­hivta Münchenbe, ezt a látogatást azonban idejekorán lefujta a bajor néppárt, tudomására adta Lerchen­feldnek, hogy abban az esetben, ha Wirth Münchenbe jön, Lerchenfeld is megválthatja magának a jegyet Berlinbe. A kormányalkotó néppárt és a miniszterelnök közt a nyár eleje óta tarthatatlanná vált a viszony. A párt egyik szárnya még kitartott mellette, a többség azonban szabadulni akart Az utolsó lökést a köztársaság sé­relmére alkotott törvény adta meg Lerchenfeíd grófnak. Ennél az esetnél tőrtént meg az a humoros dolog, hogy a birodalmi kormány álláspontján álló bajor miniszterelnök kénytelen volt egy a néppárt által óhajtott s Ler­. chenfeld leendő utódja, Meyer igaz­ságügyi tanácsos által páratlan jogászi ügyességgel megszerkesztett ellentör­vényt kibocsátani, amelyről a Magyar Külpolitika is megemlékezett annak idején. Lerchenfeíd gróf nem értette meg, hogy mit akart a néppárt. Továbbra is megmaradt hivatalában s csak amidőn a nemzeti nacionalisták csa­ládi tüzhelyét is megbolygatták és családi körülményeit durva, „ kimélet­len és. minősithetetlen röpiratokban kezdték feszegetni, eszmélt, rá Ler­chenfeld arra, hogy mi történik kö­rülötte. Ekkor meg is látogatta a Seeshauptban a starnbergi tó partján üdülő Held titkos tanácsost, a bajor néppárt elnökét, hogy lemondását véle megbeszélje. Held titkos tanácsos maradásra birta a grófot, nehogy tá­vozása olybá tünjön, hogy az utca kényszere következtében történt. Lerchenfeld távozása ezután csak idő kérdése lelt. A néppárt kedvező alkalomra várt, feltünés és botrány nélkül akarta elbucsuztatni Lerchen­feld grófot. Ilyen alkalomnak kinál" kozolt a néppárt évi nagygyülése. Lerchenfeíd gróf miniszterelnöksége és távozásának körülményei páratlan a maga nemében. Távozása két csaló­dott fél bucsujához hasonlit. Ugy a néppárt, mint a volt miniszterelnök hibásak abban, hogy ez az államfér­fiui készséggel, diplomáciai tapintatos­sággal megáldott férfiu nem tölthette be azt a hivatást, amelyre vállalkozott. Lerchenfeíd esete iskolapéldája an­nak, mily veszedelmes dolog titkolt tervekkel operálni s egy olyan em­berre bizni az ország ügyeinek inté­zését, akiben nincsen kellő bizalom s akinek szive nem érez együtt a nép szivével. Lerchenfeld utóda, Meyer igazság­ügyi tanácsos, akinek egyéniségéről jövő heti cikkemben szándékozom irni Figyelő. A nápolyi fascista-kongresszuson Mussolini és a többi fascistavezér ré­széről hangoztatott és az ingadozó Facta-kormányra nézve baljóslatu kije­lentések — mint a tények is igazolják — egy előre elkészitett nagyszabásu fascista haditerv beharangozása volt. S a Facta-kormány lemondásának hire még nem jutott a köztudatba, amikor Mussolini és legszükebb környezete otthagyva a drámai gyorsasággal be­fejezett kongresszust már Milanóban termett és onnan szervezte meg a fascista mozgósitást. Amikor a fascista-mozgalom erre a pontra jutott, már tulhaladott állás­pont volt a Giolitti kombináció és Sa­landra is elkésett az engedékenységé­vel, hogy a Mussolini által a nápolyi kongresszuson kifejtett követeléseiknek deferálva. a kivánt Öt miniszteri tárca átengedésével egy koaliciós kormány­félét hozzon össze. Mussolini nem is felelt a hozzáintézett távirati meghi­vásokra — mert akkor már a helyzet urának, tudta magát és várta a király távirati felszólitását, hogy vállalja el a fascista-kabinet megalakitását. A király távirata október 30-án délelőtt meg is érkezett és a fascista­vezér kész kormánylistával a zsebé­ben vette át a király kezéből a meg­bizatást. Tagadhatatlan tény, hogy egyedül a király férfias energiájának és nemes mérsékletének köszönhető, hogy Fada utolsó kétségbeesett gesz­tusa, az ostromállapot kiihirdetése, a legvéresebb polgárháboruba nem so­dorta az országot A király volt az, aki Factát keményen leintette és ke­reken megtagadta az ostromállapot elrendelésére vonatkozó dekrétum alá­­rását, a fascizmust vér nélkül didal­hoz juttatta. Az uj kormánytól a nemzeti meg­­jhodás szellemében véghez viendő nagy épitőmunkát várják s mint az alábbiakból látható, tág teret enged a fiatat erőik és tehetségek érvényesülé­sének, A fascista kormány miniszterei. Mussolini Benito, akit a fascista győzelem az államkormány kereke mellé állitott. A kormányzásra termett férfi számos tujlajdonságával bir. Pre­dappióban született és most mult 38 éves. Tanitóképző intézetet végzett Forlinpopoliban, amikor is már aktiv részt vett a szocialista mozgalmakban és éppen ez volt egyik oka annak, hogy rövid időre Svájcban kellett meghu­zódnia. Mikor onnan visszatért, to­vább folytatta a harcos szocialista te­vékenységét és bár prepotens indivi­dualizmusa miatt sokszor erős ellen­tétbe került a szocialista doktrintával, rövid időn belül mégis annyira vitte, hogy megbizták őt a milanói Avanti vezetésével. Mussolini igazi karrierje a világháboruval veszi kezdetét. Mikor látta, hogy a német szocialisták, mint egy ember tömörültek a császár zász­laja alá, belátta, hogy a német na­cionalista egység minő elhatározó be­folyással volt a többi országokban végbement hasonló természetü jelen­ségekre. Ugyanezt akarta ő végrehaj­tani Itáliában is. és ezáltal annyira összeütközésbe került pártjával, mi több az általa vezetett lappal is, hogy megvált annak vezetőségétől és az in­tervencionista politika szolgalatában uj lapot, alapitott, a Popolo, d'Italiát, amely eleinte mint szocialista orgánum szerepelt. Ö volt egyike azoknak, akik mindig és mindenütt a Németország ellen folytatandó harc mellett kardos­kodtak. Caporettó után nem szünt meg a végső ellenállás kötelezettségét hangoztatni és tőle eredt a Delenda Ausztria jelszó is. Ilyenformán tehát a szocialistából az intervenció extremis­tájává lett. Amikor a fegyverszünet megkötése után Italia a demagóg cső­cselék uralma alá került, Mussolini volt az, aki a frontról visszatérteket a haza megmentése érdekében tömöritette, lelkesitette és megteremtette a nacio­nális jellegü antibolseviki organizációt. Ezek az általa megszervezett elszánt kis csoportok képezték a fascismus magját amely hónapról-hónapra, év­ről-évre hatalmasabb organizációvá nőtte ki magát, hogy végül egy nem­zeti miliciává fejlődjék, mellyel sike­rült neki Itáliát a vörös tiranizmus­tól megmenteni. Federzoni Luigi gyarmatügyi mi­niszter egyike a fiatal Itália karakte­risztikus képviselőjének. Született Bo­lognában, 1878-ban. 1913 óta képvi­selő. Politikai és parlamentáris pá­lyafutásában a nemzeti eszme ujjászü­letéséért harcoló (becsülését vivta ki magának és a nacionalista mozgalom egyik elöharcosát, tekintik benne, Diaz Armandó a hadsereg főpa­rancsnoka, Caporetto után generalisz­szimusz, ő volt az, aki a szétzüllött olasz hadsereget reorganizálta és ujra harcképessé tette. Diaz neve minden olasz előtt fogalom. De Revei Thaon tengernagy, ten­gerészeti miniszter, a háboru alatt a tengerészeti főparancsnoksálg vezetője volt és egyike azoknak, akik Diazzal együtt a hadsereget ujra életképessé tették. Most töltötte be a 62-ik élet­évét. Ovigló Aldo igazságügyminiszter, ismert volt Bolognában, mint kiváló büntetőjogász. Fascista mandátummal jutott a parlamentbe. De Stefani Alberto pénzügyminiszter 43 éves, Veneziában született Pállyája elején Páduában magántanár, jelenleg a veneziai gazdasági főiskolán rendes tanár. A háboru alatt önkéntesen be­vonult és mint gyalogos tiszt küzdötte végig azt. Tangorra Vincenzó, kincstárügyi miniszter Lucaniában született és mint ügyvéd sokáig Pizában működött. Po­litikai pályafutásában először demo­krata volt, később a néppárthoz csat­lakozott. Először 1919-ben választot­ták képviselővé. A Bonomi-kormány idején ugyanezen digaszteriumban, mint államtitkár szerepelt. Gentilo Giovanni közoktatásügyi miniszter, a római egyelem filozófiai tanára és a legfelsőbb közoktatásügyi tanács tagja vo-t. De Capitani D'Arzago Giuseppe földmivelésügyi miniszter, született Milanóban 1870-ben. jogász. Elsőizben 1909-ben választották meg a milanói választókerületben, majd ujból 1919 és 1921-ben. A liberális demokrata frakcióhoz tartozik. Gabriello Camazza közmunkaügyi miniszter, Cataniában 1871-ben szüle­tett. Ügyvéd és magántanár a cataniai egyetemen. Elsőizben a 22-ik törvény­hozásba választatott be, ahol a radi­kálisok között foglalt helyet. Stefano Cavazzoni munkaügyi mi­nister. a katolikus párt régi harcosa és ma is a néppárt egyik kiváló tagja Elsőizben megválasztva 1919-ben, Colona di Cezaro Giovanni Antonio, posta és távirdaügyi minister, szüle­telt Rómában l878-ban. de eredetileg sziciliai és szülőföldjét háromizben képviselte a parlamentben. Ügyvéd, herceg, milliomos és ujságiró. A par­lamentben kiváló tekintélynek örvend. A Demokrácia Sociale parlamenti csoport feje. Giuratti Giovanni, a felszabaditott területek minisztere, fascista, Vene­ziában született 1816-ban. Páduában ügyvédi oklevelet szerzett, ahol a vá­ioS politikai életében vezető szerepet játszott. A háboru alatt mint gyalo­gos főhadnagy teljesitett szolgálatot és többszörösen kitüntetve. D'Annun­zióval Fiúméban is volt. Mint képvi selő a legutóbbi választásokon kerül be a parlamentbe. Államtitkárok. Giaccmo Acerbo, fascista, közgaz­dasági doktor, volt polgármester. Elő­ször van a parlamentben. A háboru ban önkéntes, kétszer sebesült, ötször kitüntetve, 34 éves. Aldo Finzi fascista, D'Annunzióval részt vett a Bécs fölötti repülő raid­ban. Badiában született 1891-ben. Egyike a fascizmus megteremtőjének, Rocco Alfredo, nacionalista, Ná­polyban született 1871-ben. 1915-ben Urbinóban a jog tanára, széles kép­zettségü jogász. A jelenlegi törvény, hozásban először szerepel, mint kép­viselő. De Vecchi Cesare Maria, fascista, A fascista mozgalom legismertebb fiatal vezére, Mussolini jöbbkeze. Sardi Alessandró fascista, a 16 és 17-iki törvényhozásban képviselő, 1889-ben született Sulmonában, ügy­véd. A háboru alatt aviatikus tiszt Résztvett a róma-tokiói reidban. (Köz­munkaügy. ) Milani Fulvio néppárti, Modenában született 1895-ben, alapos képzettségü kiváló szónok. (Igazságügy. ) Corgini Ottavió fascista, 1889-ben született a pármai választókerületben, képviselő. Ernyedetlen munkás, élénk temperamentum, nagy müveltséggel biró. (Földmivelésügy. ) Gai Silvló, fascista. Rómában szü­letett 1873-ban. Az anconai fascisták képviselője. (Népjólét. ) Terzaghi Michele a pármai válasz­tókerület képviselője. A'mantovai Pro­vincia cimü lap igazgatója. A hábor­alatt a Popolo d' Italia. hoz ment át (Posta- és távirda. ) Grongchi Giovanni, néppárti, a Pisa Livornoi kerületben, tanár. Egyik kiváló képviselője a fehér proletárság­nak. A háboruban kitüntette magát Az olasz munkás konföderáció főtit­kára. (Ipar- és kereskedelem. ) Marchi Giovanni, publicista. A par­lamentben a siénai kerületet képviseli mint jobboldali liberális. A háboruban becsületesen szolgált. (Gyarmatügyi. ) Bonardi Carló, képviselő, a Demo­kracia Sociale csoport egyik kiváló tagja, ügyvéd. Tehetsége a hadügyi tárcánál kiváló szolgálatokat helyez kilátásba. (Hadügy. ) Ciano Costanzo, a pizai kerületben fascista képviselő. Eredetileg őt vették kombinációiba a tengerészeti tárcára 1918-ban részvett D'Annunzióval a buccari exkurziónál. 5 kitüntetése van (Tengerészet) Lissia Pietro, szardiniai képviseli; a Demokracia Sociale tagja, többszá­rösen kitüntetve. A volt Facta kor mányban hadügyi államtitkár. (Kincs­tárügyi. ) Lupi Dario, fascista, Sziena Arezzo­képviselő, ügyvéd. (Kultusz. )

Next

/
Thumbnails
Contents