Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 41. szám - Magyarország felvétele a Népszövetségbe. A közgyűlés lefolyása - A török-görög háború története

Vasárnap, 1992 október 8. MAGYAR KÜLPOLITIKA 8 közepén ujra ki kellett üriteni az északi szárny szorongatot helyzete miatt. A következő hónapokban a király személyes vezetése mellett indult meg egy ujabb nagy támadás 180. 000 emberrel. Julius 10-én kezdődött és négy nap alatt az antoliai vasut a görögök kezébe került, julius 20-án heverték Eszki Sehirt. A törökök á döntő küzdelem elől kitérve, kelet felé Angora irányába, vonultak vissza. Háromheti szünetelés után a görög sereg Angora ellen iniditott támadást, de a Zakaria folyónál kudarcot vallolt. Eldöntetlen harcok után kénytelen volt utánpót lási nehézségek miatt Eszki Sehirre visszavonulni. Augusztus óta a görögök a Gemlik —Eszki—Sehir—Afiun—Karahisszár— Denizli vonalat tartották. Összefüggő frontról szó sem lenetett, hanem háromszáz kilométer szélességben állt 100—l20. 000 ember, de ezeknek is legalább egyharmadát utánpótlásokra és biztosítási szolgálatra kellett felhasználni, ugy, hogy a tulajdonképeni hadállásokban komoly haderő nem volt. Tartalékul 40—60. 000 ember szolgált Szmirmában. A görög hadvezetőség lassanként erra a meggyőződésre jutott, hogy döntő győzelmet a törökökön sohasem arathat,, mert ezek azt a taktikát köetik, amit az oroszok Napoleonnal szemben 1812-ben. Beljebb vonulnak Kisázsia járhatatlan hegyvidéke közé, Görögországn pedig akkora hadsereget nem. állithat mellyel: ezt az egész terü letet komolyan megszállhatná. Igy mindössze a már megszállt területek megtartásáról lehetett szó, de ez is lannyi katona fegyverbentartását követelte, hogy Görögország ezt a terhet meg nem birhatta. A vasutakban, sőt közlekedési utakban is szegény terület nagy előnyt biztosított a támadó félnek, mert ez tetszésszerinti ponton vonhatott össze nagyobb erőket s kényszerithette a védőt az arranézve legal vidékeken való átcsoportositásra. Igy a számranézve kisebb és gyengébben felszerelt török sereggel szemben vválságos volt a görög vonal helyzete, annál fenyegetőbb lett azonban, midőn az oroszokkal és franciákkal kötött szövetség után a Kaukázuson és Cilicián át jelentékenyebb fegyver- és lőszerszállitmányok érkezgettek a török haderő részére. Ha Musztafa Kemal seregét kellőleg felszerelhette, előrelátható volt, hogy a terep előnyeit kihasználva, ő kezdi meg az; offenzivát.. A görögök ezt ugy jakarták.. megelőzni, hogy nagyobb csapattömböket Tráciába átszállitva, meglepetésszerüleg Konstantinápoly elfoglalására gondollak, remélvén, hogy ezzel békére kényszerithetik Musztafa Kemalékat. Ez a terv azonban az enpente ellenzése miatt meghiusulván, az ez évi aug. 26-án Karahisszártól északra és délre megindult török offenziva számszerüleg is gyengébb görög haderőt talált Kisázsiában. Aug. 28-án ez a fontos vasuti csomópont, melyen át a görög északi frontszakasz ellátása történ, török kézbe került, aztán a vasuti vonal kétoldalán megindult a török, felvonulás. Szmirna ellen. Aug. 29-én a török jobbszárny Eszki-Sehiren át Brusszának indult s igy a két tszlop közé jutott görög haderő hátsó összeköttetéseitől elvágva, ellenállás nélkül megkezdte a visszavonulást. A visszavonulás csakhamar vad futássá és felbomlássá fajult, az északi török oszlop szeptember 3-án elérte Pandermát, a déli Szmirnát. Azóta csak a közbeeső terület megtisztitása folyik voltaképeni harcok nélkül, a legutóbbi napokban pedig a csanaki semleges zónában álló angol csapatokkal szemben folyik a török felvonulás. Anglia makacsul kitart a semleges zóna védelme mellett magában is, Franciaország és Olaszország azonban már visszavonták saját csapataikat. Okt. 3-án végre sikerült a fegyverszünetét megkötni és most a mudániai tárgyalásokon már Trácia katonai megszállását készitik elő. Kisázsiában béke van és a tengerszorosokért folyik a küzdelem. A népek háromezeréves harca A Kisázsiát Európától elválasztó tengerszorosért való küzdelem a történelmi időkben éppen háromezer éve tart már. Európát és Ázsiát a Boszporusnál és a Dardenelláknál csak keskeny tengerág. választja el egymástól és ezen átjáró birtokáért a messze őskor homálya óta állandó a küzdelem. Háromezer évvel ezelőtt már ezért folyt a trójai hadjárat, melynek eredményeként a görögök kiszoritották a dardan őslakosokat a tengerszoros mellől. Azután a görögöknek voltak ádáz tusai a perzsa hóditókkal szemben az átjáró birtokáért. Azután a görög törzsek egymásután harcoltak a tengerszorosokért, mig végre Athéntól Macedoniai Fülöp és Nagy Sándor vették birtokba. A trák-macedon világbirodalom bukása után Róma terjesztette ki uralmát ide is és védte különböző ázsiai törzsekkel szemben. Krisztus után a harmadik században Nagy Konstantin keleti császárságának megalakultával a birodalom sulypontja megint ide esett és igazi jelentőségben még csak ezután emelkedtek a tengerszorosok a keresztes hadjáratok korában. A görögök Konstantintól kezdve zavartalanul birtokolták a XII. századig, amikor a keresztes hadjárat idejében a nyugati hatalmak rájöttek Kelet kapujának fontosságára, nem annyira az közi jelleget ölteni: orosz-török kérdéssé fejlődik. A többi európai hatalom ebben" az időben saját bajaival volt elfoglalva. Anglia tudvalevőleg Hollandiával és Franciaországgal folytatta azl a nagy harcol, mely a tengeren valő elsőség kérdését volt hivatva eldönteni. Az oroszok nem birták Asovot megtratani, 1695 és 1739 között e város többször cserélt, gazdál, végül is a belgrádi szerződésben 1739ben az oroszok kénytelenek voltak Asovról és flottaépitési terveikről lemondani, minek fejében megkapták a szabad kereskedelmi jogot a Feketetengeren, de csak török hajókon, Ez az állapot azonban csak 1774-ig. a Kütschük Kainardschi-i békéig tarlott. Ebben a békében az oroszok elérték, hogy kereskedelmi hajóik a Fekete-tengeren szabadon közlekedhettek és hogy a Dardanellákon át a Közép-tengerbe is mehettek. Három évvel később, 1777-ben ezt a szerződést kiegészitették, mivel a törökök a tengerszorosokon át való hajózást hol megengedték, hol betiltották és az 1783-iki kereskedelmi szerződésben az orosz kereskedelmi hajók kifejezetten azt a jogot nyerték, hogy a tengerszorosokon átmehessenek. Mindeddig idegen hadihajót nem láttak a tengerszorosok. Elsőizben 1798-ban, Napoleon egyiptomi expediciója alatt horÁzsiával való összekötletés, mint inkább a Fekete-tenger partvidékével való közlekedés szempontjából. Az olaszok sorra alapitották gyarmataikat a Fekete-ienger partvidékén s a viziutak megszerzésével ezeket biztositani akarták. Genova és Velence keleti hadjáratai ezzel magyarázhatók és ez a kérdés ad alkalmat a keleti latin császárság felállitására is. Az utolsó keresztes hadjárat már nem Palesztináért folyt, hanem Konstantinápolyért és hetven évre a nyugatiak uralmát alapitotta meg a tengerszorosoknál. A latin császárság bukása után rövid időre került csak ujra görög uralom alá a Kelet kapuja. Az Ázsiából felvonuló törökök a XIV. század vége felé átlépték már, 1453-ban véget vetettek Konstantinápoly elfoglalásával teljesen a görög uralomnak és attól kezdve teljes négyszáz évig Törökország tartotta elzárva a Fekete-tenger kijáratát. A tengerszoros-kérdés l699-ig tengerszoros-kérdés a mai értelmében, nem létezhetett, mert csak török hajók cirkáltak a Feketetengeren. l699-ben azonban Nagy Péter orosz cár kiterjesztette hatalmát egészen a Krimi-félszigetig és ebben az évben elfoglalta Asov városát. E Város elfoglalásával tehát a tengerszorosok kérdése először kezd nemzet(Amerikai Magyar Népszava) gonyoztak idegen hadihajók, még pedig orosz hadihajók, a Dardanellákban. Törökország és Oroszország ugyanis Napoleon ellen szerződést kötött és Törökország kötelezte magát, hogy az oroszon kivül más állambeli hadihajót nem fog beereszteni a tengerszorosokba. Ez a szerződés ünnepélyesen 1805-ben lett megerősitve. Napoleon 1805 után közeledést keres az orosz cárhoz. Ennélfogva az orosz-török viszony csakhamar elhidegült és Anglia, mely ezidőhen már határozottan az első tengeri hatalom volt, arra irányitotta politikáját, hogy a tengerszorosokat az oroszok elől elzárja. Angol befolyásnak tulajdonitható, hogy Törökország, midőn 1807ben hadat üzent Oroszországnak, ezen magatartását többek között azzal indokolta, hogy az orosz hadihajók viszszaéltek az 1805-iki szerződésben nyert jogokkal. Ugyanez évben egy angol hadihajóraj erőszakkal behatolt a Dardanellákba és Konstantinápoly,, előtt horgonyt vetett. Törökország oly tárgyalásokat kezdett, melyek 1809ben szerződést eredményeztek, melynek értelmében az angol flotta ezen erőszakos behatolását tévedésnek minősítették,, az angolok megkapták a Fekete-tengeren való kereskedelmi és hajózási jogot, a szerződés 11. pontja pedig először tartalmaz nemzetközi . szabályt a Dardanella-szorosokat illetőleg. E pont szövege a következő: Tekintettel arra, hogy ösidöktől kezdve hadihajóknak tilos volt a konstantinápolyi csatornába behatolni (a gallpoli és konstantinápolyi tengerszorosba), valamint arra, hogy a török birodalom ezen régi rendeletét a jövőben is békében vlamennyi hatalommal szemben megtartani kivánja a brit király hajlandó ezt az elvet elfogadni. A Dardanella-kérdés Anglia fellépése folytán most már nemzetközivé válik. A Dardanellákra vonatkozó sok szerződés közös jellege az az angol kivánság, hogy az orosz hadihajókat elzárja a Közép-tengertől. Ennek a célnak az érdekében Anglia hajlandó volt arról is lemondani, hogy saját hajói a Fekete-tengerbe juthassanak. Ezzel szemben Oroszország politikája oda irányult, hogy a Dardanellakérdést minden más hatalom kizárásával Törökországgal együtt szabályozza. Oroszország ugy okoskodott,; hogy e kérdés eldöntésére csupán a két érdekelt hatalom van hivatva E szempontok figyelembevételével létrejöttek az ackemanni szerződés 1826ban és a drinápolyi szerződés 1829ben. Törökország azonban akkor, nyilvánvalóan angol befolyás alatt, nem volt hajlandó a hadihajókat illetőleg egyezményt kötni és igy ez a két szerződés csak kifejezetten az orosz kereskedelmi hajók számára, valamint általában valamennyi ország kereskedelmi hajói számára, nyitják meg a Dardanellákat. Uj komplikácót Mehmed Ali egyiptomi lázadása eredményezett. Törökország 1833-ba hat orosz hadihajót engedett be a Dardanellákba és az unkiar eskelessi szerződés titkos pontjában arra kötelezte magát, hogy más nemzetbeli hadiha jót nem enged a Dardanellákba. Arról azonban, hogy kifejezetten megengedte volna bármikor orosz hadihajóknak a tengerszorosokba való befutását, nincs szó ebben a szerződésben. ' Különben is Franciaország és Anglia azonnal tudomást szereztek e titkos pontról, tiltakoztak ellene és kijelentették, hogy ennek folytán a régebbi szerződéseket nem ismerik el. Már hét évvel később Oroszország Angliával, Ausztria és Poroszországgal szerződést kötött a Mehmed Ali által szorongat tott szultán védelmére és a szerződés' külön kimondja, hogy a tengerszorosok védelmére kiküldött hadihajóikat azonnal vissza fogják hivni, mihelyt Törökország azok jelenlétét szükségesnek már nem tartja. Ez alkalommal ujból elfogadták e hatalmak, hogy idegen hadihajók a Dardanellákba nem mehetnek. E szerződéshez 1841ben Franciaország is hozzájárult és a hires tengerszorosi konvenció még azt is tartalmazza, Franciaország kivánságára, hogy békében nem török hadihajók nem mehetnek a Dardanellákon át. A Dardanellák kérdése ujabb fázisba az 50-es években lépett Közvetlenül a krimi háboru kitörése előtt Törökország megengedte egy angol és francia hadihajórajnak, hogy a Fekete-tengerbe behatolhassanak. Erre Oroszország a bécsi konferencián inditványozta, hogy a tengerszorosok vagy valamennyi állam hadihajói számára legyenek nyitva, vagy valamenynyi állam számára zárva. Franciaország és Anglia azonban ezt az inditványt visszautasitották. Az 1856-ik évi párisi békében, mely véget vetett a krimi háborunak, a tengerszorosok kérdése ujabb szabályozást nyert, az 1841. évi tengerszoros-konvenció meg lett hosszabbitva azzal a függelékkel hogy valamennyi békekonferencián résztvevő államnak joga lesz Konstantinápolyban két, helyi szolgálatra alkalmas hadihajót tartani. Azonkivül és ez volt a legfonfosabb pont, a Fekete-tenger semlegesitve lett, azaz a kereskedelmi hajózás szabaddá lett téve, hadihajókat azonban a Feketetengeren egy állam sem tarthatott. Ez a pont a francia-angol politika dia dalát jelentette..