Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 33. szám - A dunai hajózás kérdése

G MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 augusztus 13. A dunai hajózás kérdése A töke versengése a Duna forgalmának hasznáért. — A magyar Duna jelentősége. — A dunamenti államok. Mint annyi más konferencia, a bu­karesti dunai konferencia is jórészt eredmény nélkül oszlott szét. A duna­hajózás kérdése nem olyan könnyű dolog, melyet; a mai viszonyok közt egykönnyen meg lehetne oldani. Annyi ellentéles érdek küzd a Dunán át ve­zető utért, hogy ezek kiegyenlítődése belátható időn belül nem várható. A Dunán keresztül akar a francia, angol, amerikai és német kereskede­lem Kisázsiaba jutni, arra pályázik az olasz export és import egy része is. de azonkivül vetélytársnak ott van­nak a közvetlenül érdekelt parti álla­mok, de elsősorban a cseh. És mindegyik parti államban más­más nagyhatalom befektetett pénze küzd az érvényesülésért és egyedura­lomért: a Riversyndticat és a Danube Navigation Gomp. utján az angol tőke szerezte meg a Dunagőzhajózási Tár­sulat és a Magyar Folyam- és Tenger­hajózási R. -T. részvénytöbbségét, ez szerzett szabadalmat szerb vizeken a Belgrádtól felfelé menő dunai szálli­tás részére, viszont francia tőke akarja megszerezni a magyar állam­vasutakat, mint ahogy ez alapította meg az oláh hajózási vállalatokat. Feljebb Ausztriában a két verseny­zőhöz a Délivasut utján az olasz ér­dek is sorakozik. Az angolok Török országon keresztül maguknak akar­ják biztosítani a kaukázusi és per­zsiai pacot, de saját szállítási eszkö­zeik mellett is nem tudják legyürni az olcsóbb valutáju német kivitelt. A francia és olasz kereskedelmi, szerve­zetek pedig nyiltan panaszolják, hogy a háboru előtt jobb üzleteket. csinál­tak Törökországban és Kisázsíában, most nem birnak az angol és német versennyel. Francia és- olasz bankárok nagy köl­csönt ajánlottak a törököknek, de az :. kormány visszautasította, mert saját erejéből akar talpraállni. Ugyanigy tett a messze keleten a ki­nai pénzügyminiszter is. aki a tengeri hatalmak 400 milliós kölcsönét utasí­totta vissza. Keleten már félnek a külföldi nagytőkésektől, mert ezek saját zsebükre gondolnak, ők mozgat­ják a parlamenteket és a sajtót, há­borút, békét, és mindkettőnél rosz­szabb békekötéseket hoznak létre sa­ját érdekük szerint. Kelet- és Középeurópában azonban még külföldi tőkéért folyik a tüleke­dés s ez a sokféle érdek angol, fran­cia, olasz, pánszláv és német jelszók hangoztatásával éppen a Dunáért foly­tatja küzdelmét egymással. A Duna hajózható szakaszából na­gyon kevés jut a német birodalomra. Számításba ez a folyam inkább csak osztrák területén jön. ez a terület pe­dig hatmillió lakosával, melynek egy­harmada Bécsbe szorult, a többinek tekintélyes része pedig termékellen alpesi vidékeken lakik, olyan egész­ségtelen államalakulat, hogy nem tud sem élni, sem meghalni. A Duna Gőz­hajózási Társaság hajóparkjának nagy részét az utódállamoknak ítélték oda, megmaradt hajói mindössze Belgrádig járhatnak. Ottani kikötésük a szerb kormány engedélyétől függ. Az osz­trák Duna-szakaszon 1200 és 1500 tonnás hajók járhatnak; itt. sem min­denütt, mert Ascbach. Brandstädten és Struden körül mindössze egy és egynegyed méter a mélység, a szük­séges mélyitési munkálatokra pedig az államnak nincs pénze. Bécs Duna­kikötője 3. 4 millió tonnát fogadhat be. de a térhelyet, még 8 millió tonna részére lehetne bővíteni. Saját hajózá­sának az eredeti terület is sok, sza­badkikötőt építeni pedig kockázatos volna, mert az angolok és amerakaiak, akik' most igen messze esnek a kelet­európai és kisázsiai piactól, ha vám­mentesen raktározhatnák be áruikat, gyárakat alapitanának és egyenlő esélyekkel vennék fel a küzdelmet a német, osztrák és cseh kivitellel. Csehország elszakadása óta a. nagy morvaországi és' sziléziai szénmeden­cék elvesztésével szénhiány van Ausz triában és évi 12 milliárdban kell kő­szenet vásárolnia. Ezt az összeget megtakaríthatná, ha kiépthetné vizi­ereit ós villamosság előállításába for­dithatná. Az alpesi vizierők. az Inn, Traun, Mura, Salzach. az Enns és a Duna több. mint három millió lóerőt szolgáltathatnának s ebből elég volna 700. 000 lóerő az ipar. és 146. 000 a Nyugati- és Délivasut Villamosítására. E müvek kiépitése külön-külön har­minc milliárd koronába kerülne. A szén ma kilencvenszeresébe kerül a békebeli árnak, a yizierő azonban lé­nyegesen kevesebbe kerülne. A há­ború előtt egy lóerő kiépilése az al­pesi vizekben 120 dollárba került, át­lag, ma ugyanezt ötvenegyért elő le­hetne állítani, ugy. hogy az amerikai tőke nagyon kedvező feltételek mel­létt építhetné ki az egész osztrák vizi erőrendszert. Kísérletek már történ­tek. Amerikaiak müve Tirol határán a Schullerwerk, ugyancsak az ameri­kai Handelsgesellschaft für Österreick dolgozik az achenseei és felsőinnvöl­gyi vízmüveken, egy svájci társaság pedig most kezdett, a wallseei müvek­hez Felsőausztriában, melyek 136 000 lóerőt vonnak el a Dunából. Az Al­pine Montan részvényeket olasz ke­zekből megszerezte Stinnes. igy a stá­jerországi nagy ércmüvek az ő ke­zére jutottak. Csehországra esett a régi osztrák ipar nyolcvan százaléka s most. mint a Habsburg-monarchia főörököse és az entente kedvence, azt a szerepet vállalta, hogy utját állja a német ke­reskedelem keleti utjának. A dunai és elbai flotta tekintélyes részeit' neki kellett átadni. Azonban kétszázötven millió cseh korona költséggel nagy kikötőt épit egy-egy másikat Komá­romban és Párkánynánán. A versail­lesi szerződés, értelmében a hamburgi kikötő egyrészét is ő kapta,. most pe­dig a Morava csatornázásával, és a Moldva—Elba-csatornával a Dunát akarja e két utóbbi folyamánál össze­kötni. Nagy kérdés azonban, hogy mind e térvekre jut-e pénz. Ugyan­csak gőzerővel dolgozik az Aldunán is. ahol a bolgár dunahajózási társu­latot affiliálta és Ruszcsukot építi ki nagy kereskedelmi kikötővé és áru­raktárrá. Magyarország Duna-szakaszának te­kintélyes részét elveszítette, de köz­ponti fekvésénél fogva a megmaradt rész is nagyjelentőségű. Hegyvidéki részeinek elvesztése folytán nagyobb villamosmüveket vizierőre nem léte­­­thet. Vasuti anyagának óriási meg­rablása miatt még jobban rá van utalva a viziutra, mint eddig, azon­ban hajóparkjának nagy részét is az utódállamoknak szolgáltatta ki. A bé­keszerződések a dunai ut használatába is korlátozólag szólnak bele: A szö­vetséges hatalmak hajóit és áruit, a magyar kikötőkben és folyókon éppen ugy kell kezelni, mint a magyar ál lampolgárokét. viszonossági jog nél­kül, Csehországiban, Szerbiábán és Romániában. A magyar hajók a szö­vetségesek kikötői közt utasokat és árut csak az illető kormány külön engedélyével szállithatnak. A cseh, oláh és szerb állomnak jogában van a folyamágy saját területén kívüli részét, sőt a szembenfekvő partot is igénybe venni a nemzetközi Duna­bizottság felhatalmazásával saját vizi épitkezéseire, Magyarországnak ugyan­ezen joga velük szemben nincs meg. Eddig csak a Vaskapun való átkelés­nél szedték illetéket a szabályozási költségekre, most azonban az illeték­mentesség az egész utvonalra meg­szünt és hallatlanul megdrágithata a magyar hajózás tételeit az, ha egy­egy rakomány a Duna vonalán nyu­gaton négy, keleten három államban esik illeték alá. A háború előtt a nagy magyar és osztrák gőzösök rendes járatokat tar­tottak Regensburgtól Szulináig is ugy a személy-, mint az áruforgalmat a monarchián kívül Bajorország. Szer­bia. Románia és Bulgária részére is ellátták, ma azonban még a posta­forgalom is kritikán alóli állapotba jutott az utódállamok fogyatékos ha­józási vállalkozásai kezében. Budapest, mint a Duna-vonal középpontja és legjelentékenyebb rakodóhely gabona részére, hatalmasan kifejlett malom­ipar-központja, a természettől is arra van hivatva, hogy a dunai forgalom középpontja és irányitója legyen. Szerbia, a békeszerződések folytán megtöbbszöröződött területü és lakos­ságu állam három városával vesz részt a dunai versenyben: Belgrád, a Dráva torkolatánál Vukovár és Ujvi­dék, fontos gabonarakodó helyek. Krapinán német tökével cellulose- és papirgyár alakult, Zágrábban a faipar és különösen a vasuti talpfakészités nagyjelentőségü. A nagy térfogatu áruk részére igen fontos a viziut. de még inkább nyerstermény-kivitelére: sertésre, szarvasmahára. szilvára, bu­zára és fára, másodsorban kenderre. lenre és nyersselyemre. Viziuton ga­bonakivitele Münchenig 49, Stuttgar­tig 51, Nürnbergig 69, Kölniig 70 szá­zalékkal olcsóbb, mint tengeren. Ha megnyílnak ásványi kincsei, elsősorban a réz, ólom. cink, vasércek, ezüst és kéneső, szintén emelkedik a dunai ut jelentőslége. A nagyobb forgalomra azonban el­kerülhetetlen a Vaskapu teljes szabá­lyozása. Magyarország a berlini kon­gresszuson nyert meghatalmazás alap­ján nagyjából lehetővé tette a hajó­zást Vaskapunál, de az Ómoldova— Orsova közti 110 kilométeres szaka­szon még kis yizállásnál maradtak sziklaakadályok. Orsován azonban oly sebes a víz folyása, hogy gyengébb hajókat és uszályokat kötélen kell a csatornán átjuttatni. Kvassav minisz­teri tanácsos tervei szerint itt máso­dik párhuzamos csatornára lenne szükség és az így előálló vizesések erejével elektromos áramot lehetne fejleszteni. Körülbelül izázezer lóerői; lehetne ezúton Románia, Szerbia és Bulgária ipara részére nyerni Románia a háboru óta a Duna leg­nagyobb szakaszával rendelkezik. Majdnem ezer kilométer esik a fo­lyamból oláh területre. Turn-Szeverin ben 25 millió lei költséggel hajó- és motorcsónak épitőmühely alakult. A behozatalra nézve megemlithető, hogy Mannheimből Giurgiuig hat. Nürn­bergből ugyanoda tizenhét márkával olcsóbb tonnánkint a szállítás. Romá­nia fő kiviteli cikkei a gabona és petroleum. Ploestiből. a petroleumyi­dék központjából Münchenbe 44, Külnbe 61 százalékkal olcsóbb a szál­llitás, a gabonarakodó Galacból Re gensburgba 11. 5 márkával tonnánkint. Erdélyből bányafa és márvány szin­tén viziuton lehetne szállitható. Az Aldunát Románia nem tudja kihasz­nálni. Brailától a torkolatig a forga­lom teljesen a görögök kezében van, akik, a Fekete-tenger felől járnak fel áruszállító hajóikkal és vontatóikkal. A Navitgation Fluvial Romaine. ez az állami vállalat, csak akalmi szállít­mányokat visz át a Vaskapun, külön­ben egész tevékenysége csak a régi királyságbeli dunai szakaszra szorit­kozik. Személyforgalmat pedig mind­össze a 21 kilométer hosszu Braila­galaci viszonylatban tart fenn. Bulgária, ez a tipikus mezőgazda­sági állam, kivitelre gabonával, ten­gerivel, dohánnyal, továbbá nyersbőr­rel és rózsaolajjal rendelkezik. Legna­gyobb beviteli tétele bányagépekből. elektotechnikai és textilárukból áll. A bolgár Dunahajózási Társulat az idén beolvadt egy nagy cseh válla­latba és az uj érdekeltség tőkéjében egynegyed részig osztozik. Rendes já­ralai azonban még nincsenek, csak ké­szül a Fekete tengerrel való összeköt­tetés fentartására. Hogy a fent elősorolt államok s az ezek mögött meghuzódó külföldi érde­kéltségek versenye mikor fogja- a du­nai forgalmat csak olyan szinvonalra is emelni, mint amilyet a háboru előtt az osztrák és- magyar nagyválla latok fentartottak. egyelőre megjó­solhatatlan. Német település Oroszországban A Kurjer Poranny a Keleti Ügynök­ség moszkvai távirata alapján arról ir, hogy a németek valósággal elözönlik Oroszország déli részeit a Fekete-tenger mellékén. Ott a szovjetkornány nagy­mértékbani osztja részükre a mezőgaz­dasági koncessziókat. A munka terv­szerű és az a célja, hogy szorosabbra füze a nmet-orosz viszonyt mind gazdasági, mind pedig politikai tekin­tetben. Legtöbb koncessziót kapnak a néme­tek Odessza körzetében, ahol mezőgaz­dasági kommün ürügye alatt gyors és jl átgondolt némt telepítés folyik. A német igazgatás aá vett birtokokra már most hatalmas német, telepes-csa­pátok jönnek, magukkal hozva mező­gazdasági szerszámokat. állatállo­mányt vetőmagot és műtrágyát. Az ügynökség tudósítójának sikerült meg. tudnia, hogy csupán az egyik odesszai körzetbe 12. 000 német telepes érke­zik, kik jóészben tudnak oroszul. A német tervek ebbe az irány­ban nagyon széleskörüek, mert két évi alatt körülelül 100. 000 kiváló német munkabirő férfi letelepítését cé­lozzák. Jellemző, hogy a szovjet-hatóságok ezen a (területen másoknak nem ad­nak koncessziót, hanem az Ural mel­lékére és más helyekre utasítják őket. Ez állítólag egy pótegyezmény alap­ján történik. Ugyanezen tudósítás sze­rint a Krasznij Krim szintén tu­dósítást szélesei szétágazó némeiti szervezetekről.. amelyek Bundestreue név alatt szintén a német (felépítés célját szolgálják és amelyeik tagjaik számára Roániából egymilliói pud gabonát szállítottak és amelyek a leg különfélébb árukkal, gépekkel és mejzőgazdaságí szerszámokkal látják el tagjaikat. A szervezet számos szö­vetkezetet létesített és a gabona vá­sárlására szükséges pénzt a német kormány bocsájtotta rendelkezésre. Lúgoson Magyar Kisebbség címen dr. Jakab ff y Elemér, dr. Sulyok Ist­ván és dr. Willer József szerkesz­tésében uj nemzetpolitikai szemle in­dult meg, mely félhavonként fog meg­jelenni. Az ismertető bevezetés szerint a lap össze akar gyűjteni minden ada­tot, mely a magyar faj mai kultúrá­jának hiteles képét, nyuitia továbbá ismertetni kívánja Erdély és nemzeti­ségeink történeti múltját a jelenlegi célokra való tekintettel, végül nyilván akar tartani minden nyilatkozatot, mely a magyarság mellett vaigy ellen szól bel- és külföldön. „Ferro" Egyesült Vas- és Érckeies­kedelmi R. -T. cég alatt ma az Angol­Magyar Bank helyiségéiben 30 millió korona alaptőkével uj vállalat alakult. A társaság alapitói: a Hugó Stinnes G. m. b. H., az Alpine 'Monian-Gesell­schaft, az Angol-Magyar Bank és a Lipták-társaság. A társaság igazgató­ságába ezen összes alapítók képvise­lőit választották be; a vállalat elnöke Krausz Simon lett. Laptulajdonos: Magyar Külpolitika lapkiadó vállalat. Budapest, 1922. Nyomatott a Budapesti Hirlap nyomdájában (Bökk Szilárd-u. 4. ). Felelős nyomdavezető: Nedeczky László. Magyar Kisebbs6a KOZGAZDASAG.

Next

/
Thumbnails
Contents