Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 34. szám - A devizarendelet és a kivitel - A román hadüzenet előzményei. Egy román újságíró naplója

Budapest, 1922 III. évfolyam, 34. szám Ára 10 korona Vasárnap, augusztus 20. MAGYAR KÜLPOLITIKA Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR KA román hadüzenet előzményei Bratianu államcsínnyel tólta félre Maíorescut — Az államcsíny lelke az antanfbarát királyné volt —, Branisfeanu áruló szerepe — A bei«*—?-*--u-im&*», ~+ diplomácia. - «\ román király akaratgyengesége egy románi ujsagíró naplója működésének lényleges megkezdése után ipari-exportunk minden felesleges korlátozása és akadálya meg fog szűnni, valóra válik, akkor a gazdasági élet hamarosan ki fogja heverni az egy hétig tartott fennakadás kellemetlen következményeit. Mindenesetre azonban azt kell mondanunk, hogy ez az aránylag rövid ideig tartó fennakadás is teljesen felesleges áldozat volt az ipar részéről. Ha az intéző körök kezdettől fogva tisztában voltak a vonatkozó rendelkezés céljával, akkor nyomban a rendelet megjelenése után általános kivételt lehetett volna statuálni a legálisan és rendszeresen exportáló iparra nézve. Azokat a kötelezettségeket, amelyeket az uj devizái endelel ír A devizarendelet és a kivitel A devizarendelet egy hétre teljesen megakasztotta a kivitelt — Hogyan lehetett volna elkerülni ezt az iparra hárult felesleges áldozatot Irta: Koffler Károly dr., a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége titkára Valóban nem lehet csodálkozni azon. | rakozása, hogy most a Devizaközpont hogy az ipar bizonyos idegenkedéssel .. fogadta a kormánynak a külföldi fizetési eszközökkel való forgalmat illető intézkedéseit. Hiszen az ipar évek óta küzd azért, hogy a gazdasági életnek a háború szomorú emléke gyanánt reánk maradt megkötöttsége mielőbb megszűnjék s fokozatosan, amennyire gazdasági viszonyaink engedték, sikerült is csaknem az egész vonalon megszüntetni. S most ime a kormány éppen a külföldi fizetési eszközökkel való forgalomban köti meg a szabad forgalmat, amely intézkedés természetesen legelsösorban az ipart és pedig az ipar összességét érinti. Kétségtelen, hogy a kormánynak azt a törekvését, hogy a spekuláció visszaéléseinek lehetetlenné tételével utját állja koronánk katasztrofális elértéktelenedésének és minden gazdasági és szociális nyomorúságnak, amely ezzel karöltve jár, az ipar is csak általános helyesléssel fogadja. Más kérdés azonzünk további leromlására számító részben megriadt spekulációi nem lehetett volna-e másképpen megakadályozni, oly messzemenő, korlátozó intézkedések nélkül is, mint amelyek az uj devizarendeletben foglaltatnak. Anélkül, hogy e kérdésben állást foglalnánk, e helyen a devizarendeletnek csupán a kivitelt érintő intézkedéseivel akarunk foglalkozni. Tudvalevő, hogy a devizarendelet értelmében a százezer korona értéket meghaladó árut csak a Devizaközponl engedélyével szabad a külföldre kivinni. Ennek ' az intézkedésnek célja a vonatkozó rendelkezésekből kitünőleg csak az lehet, hogy amennyiben az áruk' exportja külföldi fizetési eszközök ellenében törlénik, ezek a fizetési eszközök a Devizaközpont rendelkezésére bocsáttassanak, ha pedig az eladás magyar korona ellenében történt, a koronaérték tényleg befolyjon az illető vállalathoz. Mindkét célt minden esetben másként is el lehetett volna érni, mint azáltal, hogy a devizarendelet megjelenésétől kezdve mindaddig, amig a Devizaközpont müködését tényleg megkezdi, a kivitelt egyszerüen megakasztjuk. Mert ez történt. A devizarendelet értelmében a kivitelhez a Devizaközpont engedélye szükséges, ezt az engedélyt pedig nem lehetett megkapni, mert nem volt Devizaközpont. Sajnosán meg kell állapítani, hogy ez alatt az egy hét alatt is, amely a devizarendelet megjelenésétől, a Devizaközpont müködésének elkezdéséig eltelt, külföldre irányuló forgalmunkban komoly fennakadás állott be. Készséggel elismerjük, hogy a Devizaközpont, amióla tényleg megkezdette működését, mindent elkövet, hogy legelsősorban az export útjában álló akadályokat a legsürgősebben elháritsa. Ebben a tekintetben nemcsak az adminisztráció lehelő egyszerűsítésével siet az érdekeltség segítségére, de máris számotlevő, érdemleges könnyítéseket is léptetett életbe az érdekeltségül folytatott közvetlen megbeszélések alapján. Ha az érdekeltségnek az a váSzerkésztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., József-körut 5. Telefon József: 43 Előfizetési ára: Egész évre 480 korona. Fél évre 240 korona. Negyed évre 120 korona. Külföldre kétszeres ár elő, az ipar készséggel vállalta volna, mint ahogy vállalja a jövőre is és ha a rendelkezés az illegális exportnak akarta utját állani, akkor igazán felesleges volt a rendelkezéssel az ipar öszszességét sujtani. Hiszen a külföldre árukat exportáló ipar eddig sem lett mást, mint amit a devizarendelet értelmében tehet, illetve tennie kell. Az ipar ; >zért exportál, hogy külföldi fizetési eszközökre tegyen szert, amelyekkel a szükséges külföldi nyersanyagokat beszerezhesse és hogy magyar koronákat keressen, amelyekkel munkásait fizethesse. Ebben a tekintetben meg van az ellenőrzésnek is minden lehetősége s ha szükség van tiltó rendelkezésre, ennek célja csak az lehet, hogy abban az esetben, ha valamely iparvállalat az előirt rendelkezésekhez nem alkalmazkodnék, az ilető vállalat ellen teljes szigorúsággal alkalmaztassák. Az ipar, amelynek élete és levegője az exoort lehetősége, óvakodni fog attól, hogy a legkisebb mértékben is vétsen az előirt szabályok ellen. Augusztus 27-én lesz hat éves fordulója annak, hogy Románva megszegvén a hármas szövetséggel kötött szerződését, minden hadüzenet nélküli alattomosain! betört Erdélybe. Ez év forduló alikalmával érdekesnek tartjuk egy bukaresti román ujságíró naplójának a. háboru kitörésére vonatkozó részeit közölni, bizonyítékául annak, hogy milyen szerepet játszott a ma újra hatalomra került liberális Bralianu-ikormány, s hogy hogyan indította meg valóságos államcsínnyel ezt a 'háborút- A napló Bukarest megszállása alkalmával került a megszálló csapatainkkal müködő politikai rendőri osztály birtokálba egy házkutatás alkalmával. — 1916 augusztus 24. Délután félötkor a Sttrada Luminein a Maiorescu háza mellett elmenve, találkoztam a kapun kilépő Maiorescuval. Mély gondolatokba merülve ment a város felé, s szokása szerint 'lette magát, hogy süket. Köszönésemet fogadta, pedig észrevett!, mert amikor a Strada Corabieihez értünk, megfordult és magához szólított. Figyei mez tett, hogy 'amit elmond, nem publikálható, aztán előadta, hogy öt órára audienciára megy a ikiráilyhoz a városi palotába, mert a Bratianu-kormány Iemond és helyette ő alakit konzervatív minisztériumot. Szerettem volna részleteket kérdezni tőle, de régen tudom, hogy az öreg urtól nem lehel kérdezősködni. A Calea Victoriei előtt az Athénekért mellett megállt s ezt mondta' „Semlegesek maradunk! míg tehet, s ha nem lehet tovább, megyünk a központi hatalmakkal az: oroszok ellen. " — A királyi palota előtt, elváltunk, de pár lépés után visszahívott s parancsoló hangon este hét órára a Marghiltoman palotájába rendelt: ott fogja tartani a konzervatív párt vezériőbizottságl ülését. Este pontosam ott voltam. A vezérlőbizo'ttsáig bizalmas tanácskozást folytatott, melyről kommünikét sem adott ki. Félnyolckor kijött hozzám Maiorescu a kis dohányzóba s közölte, hogy minisztériumát megalakította, másnap délután hat órakor fogja bemutatni a királynak; félhatkor jöjjek érte a lakására. Megjegyeztem, hogy nem értem a konzervatív kormá|ny szerepét, hiszen a vezérkar olyan nyiltan teszi a háborús előkészületeket, hogy a fővárosban is látja mindenki. Az utcai lámpákat kékre festik, a rendőrség készenlétben áll, a csapatokat szállítják Dobrudzsába stb., hogy lehet tehát semlegességről beszélni. Felelet helyett csaka kéziével legyintett, megvetően, s elmondta az uj minisztérium névsorát: elnöke ő lesz, külügyminiszter Carp, tárcát vállaltak még Morghiloman, Arion Constantin és Virgil, Ncnitzescu. Mehedintzi, Cantacuzeno Gergely. Augusztusi 25. Este félhatkor jelentikez'tem MaiorescumáJ! a lakásán, együtt idultunk el. Nagyon rosszkedvű volt, egész uton egy szót sem szólt. A király^ palota kapujába érve ezt mondta: „Ha igaz; amit nekem ma délután jelentettek, a helyzet változott és méfetis háború lesz. Este hét órakor legyen Marghilomaninál — Este nagyon Keverten érkezett a királytól. Midőn meglátott, mindössze ennyit szólt: „Mindennek vége!'; Marghiloanan egy bizalmasa világosított fel a részietekről. A történet annyira rémesszerü volt, hogy előbb alig akartam hinni, de aztán meggyőződtem igazságáról. A konzervatív kabinettel szemben Bratianuék a következő csínyt követték el: Mai délután négy óraikor, mielőtt a király Cotroceniből bej'ött volna, hogy Maiorescu jelentését átvegye, Bratianu Jonei Iliescu tábornokkal, a vezérkari (főnökkel autón kiment Colrooenibe. Autóját a Corbescu rendörfőnöké követte, aki Rafaiillal, a hblyettes rendőrfőnökkel ült együtt. Egy harmadik autón Filipescu érkezett nyomukban Sturdza Jancuval, az ismert agitátorral. Ugyanakkor a 46.. ezred (a bukaresti tartalekezred) egy zászlóalját kivezényelték* Controeenibe, s ez a szokástól eltérőleg már négy órakor leváltotta az őrségen álló palotaőröket. Bratianuék a királynét keresték fel és rövid tanácskozás, után a királyné Bratianu és Iliescu társaságában bement a király dolgozószobájába és kél okmányt tett férje elé: egyik az általános mozgósítási elrendelése, a másik a trónról való lemondás. Bratianu (előadta, hogy a palota antantlbarát csapatokkal van megszállva, a kormány elhatározta a hadüzenetet, válasszon a király, hogy] melyik okmányt irja alá. A király kinézett az ablakon, s rövid gondolkozás után az elsőt irta alá. így bukott meg a MAIONESCU békekormánya1 mielőtt végtleg megalakulhatott volna és így tört ki a háború. —. Branisteanu (az Adeverul munkatársa. Szerk. ), aki egész semlegesség alatt bizalnuí embere tvolt a német és osztrák-magyar követségnek, de csak félrevezette ökiet, mert az ententeniak kémkedett, este hát órakor még megtudta: a hadüzenet aiáirását, de azért íínKtí11?/^- iróíJ^rrint ugy informarad ugyan, de jóakaratú semlegességg|?l a központi (hatalmak, iránt, ugy hogy a bolgár-török hádiszállitásokat megenged*. Pár perccel Bráunstein— Branisteanu távozása után Busche, a német követ meghívót kapott Barbu StirbeytőJ, hogy menjen ki hozzá vacsorára Bufteába, a kirá'y is ott lesz. — Este kilenckor kerestem Czernint, de meni találtam otthon. Csak tíz óra után tudtam megifogni, s feltártam előtte a helyztetet, amint Maíorescutólí és a Marghiloman titkárától megtudtam. Felkértem, hogy másnap, szombaton intézkedjék, hogy az osztrák és magyar alattvalók vizum nélkül, s elhagyjáik az országot, nehogy internálják őkett. Czernin igen komoly volt s többször kérdezte, hogy csakugyan igazinak tartom-e mindezt? Kifejtettem álláspontomat, hogy mi vár itt majd az osztrák és magyar alattvalókra, mire megígérte, hogy még az éjjfel beszél a magyar határhatóságokkial, s kiviszi, hogy a másnap hazautazok vizum nélkül is beléphessenek Erdélybe. Épen ekkor telefonhoz hi'vtáik. Miikor vége volt a beszélgetésnek, hozzám jött, vállamra tette a kezét és gúnyosan azt kérdezte, „mit fizetlek az oroszok azért, hogy ezt a maszlagot neküm beadja?'1 Felháborodva utasítottam vissza a gyanúsítást, s csak annyit kértem tőle, vigyen magával a követségi személyzettel a háború kilő résekor, hogy ne maradjak itt kitéve a Szigurauca bosszújának. Kis gondolkozás után ezt megígérte. — Mi idézhettte elő nála ezt a hirtelen változást? Cslak 'későhb tudtam meg Marghilomantól, hogy ' a bufteai vacsorán a király, mint rendesen berúgott és Busche lekkor bizalmasan megkérdezte tőle, hogy feleljen határozottan: hadat fog-e üzenni Románia Németországinak? A király felállt, mellét verte és ezt mondta: „Addig, míg én lesztek! Románia királya, emberi és királyi becsületszavamra mondom.