Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 41. szám - Az osztrák probléma - Kapuzárás után. A keleti népek hajnala

III. évolyam, 41. szám Ára 10 korona politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., József-körut 5, Telefon József: 43 Előfizetési ára: Egész évre 480 korona Fél évre 240 korona. Negyed évre 120 korona. Külföldre kétszeres ár Az osztrák probléma Ausztria kölcsönt kap - A kölcsön feltételei - A feltételek telje illésének nehézségei — Az index-rendszer és a véderő kérdése Az osztrák probléma, ugy látszik ideiglenesen megoldáshoz közeledik, Seypel prágai, berlini és veronai utjának meg volt az az eredménye, hogy figyelmeztette — amint ezt korábbi számunkban kifejtettük. — hogy az osztrák probléma nemcsak a nagyhatalmak nemtörődömsége folytán, de az osztrák állam tehetetlen sége miatt is megszűnt gazdasági pro bléma lenni, átváltozott politikaivá és komoly veszély fenyegeti meg nem oldása esetén Keleteurópa és végered menyben a világ békéjét is. Hiszen, hogy a béke mily labilis alapokon áll. mutatja a török győzelem, mely ről az angol lapok már-már azt állapították meg, hogy csirája egy ujabb balkáni háborunak, és mivel tudjuk, hogy az a birodalom, mely a balkáni háborut lokalizálni tudta volna — az osztrák-magyar monarchia — már nem létezik, nyilvánvaló, hogy egy esetleges balkáni háboruból ujabb világháború eredne. Seypel kancellár utazásainak kézzelfogható eredménye az volt, hogy anépszövetségi ülésén egybegyült hatalmak az osztrák problémának megdását végleg napirendre tűzték. A sok mindenféle terv között (vámunió Olaszországgal, idegen csapatok való megszállás stb. ) talán főleg Motta svájci fődelegátus beszédének hatása alatt határozatba ment, hogy Ausztria megtartja politikai függetcnségét, viszont nagyobb kölcsönt kap melyet az egyes államok között elosztanának és melynek segítségével liláit gazdasági helyzetén javíthat. Az sztrák kérdés megvizsgálására kiüldött bizottság jelentébe magáévá ette Ausztria szanálásának tervét. de hozzátette, hogy a terv elfogadása esetén is Ausztria lakossága a z eddiginél sokkal nagyobb szenvedéseknek filéz elébe, ezek azonban feltétlenül Szükségesek arra. hogy jelenlegi siralmas helyzetéből kijusson. A nemzetközi hitel, természetesen. garanciák és feltételek nélkül nem kapható. E pillanatban, mikor e sorokat írjuk, még nem ismerjük a feltétéleket, de hogy sulyosak lesznek, azt abból is sejthetjük, hogy maga Seypel kancellár kész volt arra, hogy a segítő hatalmaknak oly felügyeleti jogokat koncedáljon, amelyek uz állami szuverenitás fogalmával némileg ellentétben állanak. Mig egyrészt kétségtelen, hogy a feltéleleknek ilyeneknek kell lenniök, mert egy idegen államtól sem várható, hogy minden ellenörzés nélkül pénzt adjon, már pedig az -osztrák állam eddigi gazdálkodásából nyilvánvaló, hogy ennek nagyobb felügyeletre van szüksége, másrészről nem lehet tagadni, hogy la hitelező államoknak ez a felügyeleti joga, különösen a szociáldemokrata pártnál a legélesebb ellenkezést váltotta ki. Elég e tekintetben hivatkonunk arra a beszédre, melyet Bauer Ottó dr.. az osztrák szociálDemokraták egyik vezére Seypei kancellár expozéjának kritikája gyanánt mondott. amig tehát eddig arról volt szó vajjon megkapja-e Ausztria a kölcsönt és ezzel a reményt arra. hogy megmeneküljön a káoszból vagy nem, most arról lesz szó, vajjon gyakorlatilag keresztülvihetők-e azok a feltételek, melyeket a hitelező államok szabnak. Ismételjük, e feltételeket ebben a pillanatban pontosan nem ismerjük, de kétségtelen, hogy követelni fogják az állami kiadásoknak nagymérvű apasztását, az állami tisztviselők létszámának nagyarányu csökkentését, az index-rendszernek, — mely Ausztria gazdasági kaoszának és a hihetetlen bankjegyinflációnak egy főoka, — eltörlését, követelni fogják mindama intézményeknek az eltörlését, melyek Ausztria munkaképességét csökkentik, követelni fogják végre talán a jelenlegi, teljesen szociáldemokrata kézen levő katonaság átreformálását. Arra el lehetünk készülve, hogy már az első tételnél, az állami költségek redukciójánál tetemes nehézségek fognak felmerülni. Hiszen láttuk, hogy az eddig e téren eszközölt megtakaritások mily heves ellenkezést váltottak ki, de még sokkal nagyobbak lesznek a nehézségek az index-rendszer eltörlésénél. Igaz ugyan, hogy az első harc az index-rendszer eltörlésére a nemrég lefolytat ott nyomdászsztrájk, az indexfizetést követelő munkások vereségével végződött, de ne felejtsük el. hogy épp a nyomdászok voltak azok, akik eddig a legkevésbbé sztrájkoltak és aránylag a mérsékelt jobboldali szociáldemokrata frakcióhoz tartozván, a kormányhoz eddig képtelen kívánságokkal nem fordultak. Mi lesz majd. ha arról van szó, hogy az állami alkalmazottak indexes fizetését elförlik. ha a gyári munkásság: horribilis bevételei csökkenni fognak? E harcoknak elöcsatározásait már most találjuk a jelenlegi nagy bécsi sztrájkoknál, a fémmunkások, a közlekedési alkalmazottak és pincérek sztrájkjában. Már ezek valamennyien az index-rendszerért folynak. A munkaadók el vannak tökélve, hogy nem engednek, mert az óriási megterheléseket már nem birják, a munkások pedig el vannak tökélve, hogy kitartanak az index-rendszer mellett, mert jól tudják, hogy ha ez a bérharc is az index bukásával végződnie, ezzel az egész rendszer megbukott. Hátra vannak még az állami) alkalmazottak is. Már hallani osztrák hangokat, akik attól tartanak, hogyha a hiteltadó hatalmak tényleg az indexrendszer eltörlését követelnék és a kormány ezt gyakorlatilag alkalmazná, általános sztrájk várható, melynek eredménye több, mint bizonytalan. Ezzel kapcsolatban Ausztriában tartanak egy kommunista felfordulástól is, bár ezek a hirek ezídőszerint egyáltalában megerősítve nincsenek és a mult, tapasztalataiból következtetve nem is valószínüek. Igen fogas kérdés a sulyos milliárdokba kerülő osztrák véderő reformja is. Az osztrák szocialisták vezérei több ízben kijelentették, hogy a Bundesbeer-f szociáldemokrata intézménynek és harci eszköznek tekintik és kétségtelen, hogy ennek szociáldemokrata jellegéhez a -végsőkig fognak ragaszkodni. Ezzel szemben a szakértők tömege rámutat -arra, hogy eredményes gazdasági politikának főfeltétele többek között, hogy az állami rend megőrzésével megbízott intézmény állami célokat és ne pártpolitikai célokat szolgáljon. Ausztria tehát tulesett az első nehézségen: hitelt kapott, de e hitel felhasználása képezi a másik nehézséget, amely szerintünk még sokkal nagyobb, mert most már nem külpolitikai, hanem belpolitikai problémáról van szó és ez a probléma az osztrák politikai pártviszonyoknál fogva nemcsak gazdasági, de politikai is, mig a hitel-kérdés csak politikai volt. Kapuzárás után A népszövetségi befejezte ülésszakát — A kisentente hármas veresége — Amerika ez, alkalommal is távol maradt — A japánok szereplése A keleti népek hajnala Genf, okt. 1. A Népszövetség utolsó ülése veszített abból az intenzív általános érdeklödésből, amely az idei üléseket jellemezte. A delegátusok csoportokba verődve beszélgettek kint a delegátusok termében elutazásukról, téli terveikről, miközben egy-egy ujságíró, mint prédára leső vadász, sietve jártatta szemeit körül, mely európai „nagyfejül" interjuvolhatná még meg a tizenkettedik órában. Ha nincs európai, jó lesz ázsiai is, abból az idén ugyis van elég... Egy hosszu évig csukva maradnak fi Sálle de la Réformation kapui, s más közönség, a koncertjárók számára fognak ismét megnyílni. Nekünk, kik figyelemmel kisértük a vitákat, a nagy problémák előterjesztését, ugy tünik tartama, nagyon is kevés lenne arányban ahhoz az óriási feladathoz, amelyet a Népszövetségnek ez alatt az idő alatt le kell bonyolítania. A delegátusok megismerkednek és máris bucsuznak — az összemelegedésre, az eszmék intenziv kicserélésére, a tulhalmozott anyag következtében nincs idő. Pedig mily fontos lenne, hogy az egyes államok képviselői felvegyék az összeköttetést más államok képviselőivel, hogy az államok kölcsönös, érdekei kidomboríthatok legyenek, hogy a megértés, vagy éppen az együttmüködés első szálai megköttessenek. Ha valahol diplomáciai megértés és közeledés jöhet tétre, az sokkal inkább megtörténhet itt, a közös munka és világérdekek kohójában, mint a diplomáciai szaloelő, mintha az a négy. -hét, az ülések I nok előkelően hideg szalonjaiban. Annyi bizonyos, hogy a kis-entente ez alkalommal nem tudta megvalósítani célját: nem tudta magát feltolni a nagyhatalmak exkluzív körébe. Már az a tény, hogy vezére és teremtő atyja, Benes, semmi áron sem tudott bejutni alelnökül az ülésszakba, bár hat alelnököt választottak meg, azt engedi sejtetni, hogy Benes ur személye, vagy talán politikája iránt nem nagy a rokonérzés. Talán a tulbuzgó cseh sajtótudósitók és a cseh propagandát üző idegen sajtótermékek kissé tullőttek a célon és a sokszor megtévesztett semlegesek rájöttek, hogy Benes, a keletés közép-európai béke védőangyala intrikáival egyenesen veszélyezteti a középeurópai békét? Ki tudná megmondani. Annyi bizonyos, hogy Osusky ur kirohanása Magyarország ellen határozottan rossz hatást keltett az egész Népszövetségben, mert a mézes szavakhoz sehogy sem illett az elteplezhetellen lóláb. A kis-entente második kudarca, hogy a népszövetségi tanácsba két uj tagnak Svédországot és Uruguayi választották be. A kistentente már rég előre dolgozott azon, hogy bekerüljön a Tanácsba: meg is ígérték neki, hogy bekerül. Mint egy lengyel politikustól hallottam, Lengyelország egyenesen kijelentette, hogy nem reflektál a Tanácsba való beválasztásra, mert ugyis tudja, hogy Anglia ellene lenne. Ellenben — mondta tovább — ha a kisentente bejön, ugy legyen az Románia vagy Jugoszlávia, de ne Csehország! Ez az álláspont általánossá lett és természetesen Csehország sértett büszke-, sége nem türte volna, hogy két szatellese közül egyik bejöjjön az ö helyére. Az idei népszövetségi ülésszak két erkölcsi vereséget hozott Csehországnak... Dehogy! hármat! Nem Magyarország felvétele volt-e a legérzékenyebb vereség! Amerika távolmaradását egyhangulag elitélik. Azok, kik nem értenek egyet a francia politikával, meg vannak győződve, hogy Amerika belépése Németország belépését is maga után vonná. Pedig Németország felvétele nélkül a Népszövetség nem tökéletes — ez az általános vélemény, a francia véleményt kivéve. Oroszországról ma már senki sem beszél, ugyszólván ki van rekesztve az európai nemzetek közül. Amerika távolmaradása annál károsabb, mivel így Amerikára nem fog lehetni ráilleszteni azt a tervbe vett határozatot, hogy a fegyver- és municiógyártások nemzetközi elenörzés alá legyenek helyezve. Amerika tehát most is derüre-borura szállíthatja a fegyvert és háborus felszerelést Szovjet-Oroszországnak, a világ civilizációjának és minden fennálló morális és materiális rend elsöprésére. De ha nincs benn Amerika a Népszövetségben, annál inkább bent van Japán! Amerre csak nézünk a delegátusok, titkárok és ujságírók közölt, szinte dominál számban a japán faj. — Szerencsére eddig lelkesen állást foglal a leszerelés mellett, ugyszintén minden oly kérdésben, melyek a haladást és az emberiség sorsának javítását szolgálják. Ez egy SZÍVÓS faj, amelyre még nagy jövő vár, — mint minden oly nemzetre, melynek legelső erénye a minden vonalon fegyelem. Természetesen a közel keleti probléma a török győzelmek. következté--