Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 40. szám - Svédország

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 október, 1. Orosz tárgyalások Csicserin békeajánlatai és engedményei -~ Románia mozgósít? Varsói és bukaresti lapok jelentik, hogy a avult héten két azonos- szövegű szikratávirat érkezett Moszkvából a román és lengyel kormány cimére Csicserin külügyi népbiztos nevében, felajánlván Szovjetoroszország részé­ről a békét Lengyelországnak és mániának. A táviratok nagyon békés hanguak, s arra engednek következ­tetni, hogy a két szomszéd állam kö­zülit függőben lövő kérdéseket békés uton lehet rendezni. Csicserin kéri. hogy jelöljön ki a két kormány he­lyeit, ahol kiküldötteik tárgyalásokat kezdhetnének a szovjet képviselőivel. A lapok véleménye szerint ez a bé­keajánlat a Kopenhágában folyó tit­kos tárgyalások eredménye. Kopcnhá­gában angol kezdeményezésre komoly bizalmas megbeszélések folynak Lilin­novval, Anglát O Grandy képviseli. Az -orosz—lengyel—oláh tanácskozá­sok színhelyéül Varsót, az előtanács­kozások sikere esetén végleges megál­lanodási helyül Moszkvát jelölték ki az érdekeltek. Anglia mindenkép a lefegyverzésre akarja rábírni Oroszor­szágot és a kopenhágai tárgya1ásoknak ez a főtárgya. Hogy ezt milyen felté­telek mellett hajtandó a szovjet elfo­gadni, a lengyel és oláh sajtó nem is sejtj. Hivatalos körökből kiszivárgó hírek szerint Oroszország képviselői kijelentették, hogy ha a szövetségesek elismerik a szovjetkormányt, ez meg fogja fizetni összes adóssáaait. külföldi vásárlásait aranyban eszközli, tartóz­kodni foa minden propagandától és odahaza enyhébben foa bánni a régi rendszer képviselőivel. Hirc jár annak is, hogy Révaiba nj amerikai bizott­ság érkezik, hogy az orosz—amerikai árucseréie nézve megállapodásokat létesítsen. Megszoktuk, hogy a szovjet olyan­kor szokott békehangokat adni, mikor valami elhatározó tettre készül. Pil­sudski lengyel államfő sinajai utazás ós az ennek nyomán hivatalosan bár megcáfolt, de a lapok által fenntartott hir a lengyel—román katonai konven­cióról azt mutatja, hogy a közvetlenül érdekelt. szomszédállamok is bizalmat­lanul nézik az oroszok feketetenger­parti és Dnjesztcr-melléki hadikészü­lődéseit. Különösen a román sajtó na­gyon izgatott és állandóan bolgár— orosz támadástól fél, mint a törökök előnyomulásának velejárójától. Egy­hangulag követeli a Bulgária elleni komoly fellépést és aggodalommal fi­gyeli a bolgár belső zavarokat. Egyes lapok attól félnek, hogy a most napi­renden lévő összeütközések Bulgáriá­ban csak komoly hadikészülödések leleplezésére szolgálnak és a tényleg megvalósított parasztdiktatura csak azért tör le minden ellenzéki polgári szervezkedést, hogy szabad kezel kap­jon magának az orosz körökhöz való közeledésre. Románia számol is a helyzettel és az összes bukaresti jelentések egybe­hangzókig elismerik, hogy minden elő­készületett megtett a mozgosításra. A nép hallani sem akar háboruról, kép­viselői a leszerelésről tanácskoznak, közben Franciaország küldi a hadi­anyagát, a hadsereget fegyverbe szó­szólitják. Uj 1914 előtt állunk. SVÉDORSZÁG Megélénkülő belpolitikai élet — Branting — Skandináv blokk alakulóban —. Hollandia és Svédország — Északnyugati semleges entente Stosckholm, 1922 szept. 20. a politikai pártoktól, mulasson az jobb Magyar Külpolitika levelezőjétől ) vagy bal felé és igy a szürke közép­pártok lassanként fölmorzsolódnak A polgári pártok együttmüködése Svédországban részben a liberálisok makacssága, miatt nem sikerült és igy kerülhetett kormányra másodíz­ben is a szociáldemokrata párt, anél­kül, hogy a parlamentben abszolut többséggel rendelkeznék. Jól tudja ezt a svéd szociáldemokrata párt zseniá­lis vezére Branting, aki szigoruan vi­gyáz arra, hogy a szocialista párt tul­zott követelésekkel ki ne rugja lába alól az elég könnyű szerrel elnyert hatalmi pozíciót. Az évtizedeken át folytatott nem Egyszer nagyon is heves politikai har­cokban megedzett Branting egyfor­mán ügyes mestere a belpolitikának és a külpolitikának, miért is a minisz­terelnökség mellett magának tartolta meg a külügyi tárcát is. Igaz. bogy a svéd szocialista párt alig rendelkezik más alkalmas külügyminiszterrel, mi­óta Palmstierna báró londoni követ lett és Undén upsalai egyetemi tanár huzódott a külügyi tárca elfogadásá­tól. (Még erősen tartja magát az a h: r.. hogy Undén előbb-utóbb enged Branding fölszólitásának és az egye­temi tanszéket ismét fölcseréli a di­Szesebb, de kevésbé nyugalmas minisz­teri bársonyszékkel. ) Ha Brantingot összehasonlítjuk a. többi országok szo­cialisa pártjainak vezéreivel, akkor ez az összehasonlitás föltéllenül Bran­ting javára fog kiütni, A jómódu, régi családból származó Branting nem mint fölforgató hangos forradalmár lépett a svéd közéletbe, hanem mint csöndes tudományosan képzeli iró. aki ha fa­lán megmaradt volna a. stockholmi ob­servatórium iróasztala mellett, mod az upsalai egyetemen tartana előadá­sokat, mint, egykor az apja. Branting a legélesebb politikai harcokban sam A hónapok óta-csöndes svéd belpo­litika augusztus végén a nagy, hullá­mokat fölvert szesz-népszavazással kapcsolátban ujból megélénküli. A szesztilalom problémáját Svédország­ban a liberális párt vetetle föl még vi­rágkorában, midőn legnagyobb embe­rük Staaff ült a miniszterelnöki szék­ben. A szesztilalo'mmal kacérkodott jó sokáig a szociáldemokrata párt is, mig csak a hatalomhoz nem jutott. Az augusztusi népszavazás után, mely tudvalevően. ha nem is nagy többséggel, mégis a tilalom ellen döntött a szesz­próbléma elvesztette jelentős szerepét az egyes pártok politikai programjá­ban és egyszerüen kidobták mint al­kalmatlan terhet, mely a győzelemhez ugy sem vihet közelebb. A bolsevista párt ugyan még kitart a teljes szesz­tilalom hirdetése mellett, de inkább csak mint irigykedő kontradikció. Ér. dékes, hogy e pontnál a bolsevisták ta­lálkoznak a "svéd p. etista mozgalom vezéreivel, az Üdv hadseregének tag­jaival kik fanatikus elszántsággal, de minden politikai mellékcél nélkül io­vább, küzdenek a leljes szesztilalom mellett. Különben a szesztilalom buká­sának egyik oka éppen az volt, hogy a svéd kommunisták programponttá tették.. Svédország belpolitikai éleiében figyelemreméltó az egykor kormányké­pes liberális párt lassu sorvadása. Ez a folyamat akkor kezdődött, midőn a márt mostani vezére a föltétlenül ko­moly tudós Edén, jelenleg Stockholm főispánja,, a szociálistákkal lépett szö­vetségre. Ekkor hagyták el a pártot azok, kik liberális gondolkozásuk el­lenére; nem akartak együtt haladni a; kizárólag munkásérdekeket hirdető szocialista párttal, melyből a radiká­lisok akkor még nem váltak ki telje­sen. Különben a kor szelleme ma mar- feledkezett meq arról, hoau ö első kánsan vonatozott programot kíván sorban svéd polgár és csak másodsor­ban egy politikai pártnak a fagia. Ellenfeleivel szemben is a nyugodt mérséklet jellemezte és az évekkel ha­ladva. pártjában is mindig a lecsilla­pitó vezér szerepét játszotta és inkább kifelé a nemzetközi kongresszuson volt hajthatatlan a szociálisba követe­lések érdekében. Itthon mint ügyes taktikus hangoztatta' ugyan a szocia­lista eszmék megvalósítását de nem máról holnapra, hanem fokozatosan. A svéd bolsevista sajtó elnevezte Brantingot és pártját királyi szocialis­tának. Az elnevezés találó, mert miíg Branting lesz vezére a svéd szocialista (Pártnak, addig a svéd királyságot nem fenyegeti., komoly támadás a most kormányon lévő szocialisták ré­széről. A svéd kommunisták, akiknek sike­rült 9 tagot behozni az alsóházba, lel­kileg az orosz bolsevista tanokkal vannak megfertőzve, mig anyagilag a szovjet által idecsempészett aranyru­dak rabszolgái. Svédországban azon­A svéd politikát nézve, erős közeli dés mutatkozik a három skandináv orszáű között. Ugyan már a háboru alatt meg volt a törekvés a svéd, dán és norvég együttmüködésre, különösen a külpolitika terén, azonban ez az együttmüködés néhány kisebb jelentő, ségü kérdést nem tekintve, a régi ke­letü dán-norvég és svéd-norvég érzelmi ellentétek miatt, nem tudott szövet­séggé izmosodni. Az utóbbi hetekben azonban ujabb kedvező föllángolását jegyezhetjük föl a skandinávizmus gondolatának, mely ez alkalommal a három főváros legnagyobb polgári lapjainak szerkeztőségéböl indult ki. Ugyanis a stockholmi Svenska Dagblg. det, a krisztiániai Affenposten és a kopenhágai Berlingske Tidende egy hármas utazás tervét vetette föl, mely. ből, az első, a dán és norvég látogatás Stockholmban nem várt fényes ered­ménnyel járt. A Grand Hotel pálma­kertjében rendezeti vacsorán, nemcsak a svéd, norvég és dán himnusz hang. zott föl 500 skandináv ajkáról, hanem ban az elég intenziv propagandamun- komoly tervek, komoly igéretek jutot­kájuk ellenére nagyobb előnvomulasra tak kifejezésre szónokok beszédei, alig számiihatnak. Legjobb fokmérője ben, a skandináv együttműködésről, Az akció vezető lelke dr. Helmer Key, különben az orosz bolsevizmus va­gyoni helyzetére, hogy az a nagysza­básu mozdonyrendelés, mely a Rosta megszokott rakéta-hirei szerint az egész svéd munkanélküliség kérdését megoldotta volna, igen szerény kere­tekbe szorult vissza. Ismét egy bolse­vista vörös léggömb, mely a valóság szelének első erősebb nyomására — szétpukkadt. Most azután a trollhát­tani svéd mozdony-gyárban, melyet a svéd-orosz kereskedelmi szerződés tár­gyalásakor Svédország legnagyobb gyárává bővítetlek ki — persze in­kább csak papiroson, — kénytelenek a munkásoknak százas csoportokban fölmondani és még az igy megmaradt törzsmunkaerővel is csak minden má­sodik héten tudnak dolgoztatni. igy próbáiiák megoldani az orosz-svéd bolsevisták a munkanélküliség kérdé­sét Svédországban. Mig a szesztilalom kérdése nagy tö­megeket; tudott megmozgatni egész Svédországiban, addig a most 17-én lefolyt törvényhatósági ugynevezett „landsting" választásokban a szavazati joggal bírókalig 30—40%-a vett részt. Pedig a „landsting" választások igen­jelentősek, mert ezeknek a kebeléből küldik ki a képviselőket az első ka­marába, hol még a szocialisták nem tudtak tulsulyba jutni. Ennek a jelen­tőségét fölfogták a jobbpárt vezérei, Lindmann ny. ellentengernagy és Trygger igazságügyi tanácsos és erő­teljes agitácrót fejtettek ki. Politikai beszédjeikben és cikkeikben hangsu­lyozták, hogy a polgári pártoknak föltétlenül együtt kell haladniok, mert „különben teljesen a szocialistáik ke­zébe csuszik át a hatalom. A kormány­zás a többi pártokkal való kombiná­cióban méhet még egy darabig, kisebb­ségi alapon isi, de. azonnal 'Veszedel­messé válik a helyzet, midőn a szo­ciáldemokraták, a munkástömegekhez fordulnak, hogy az egész hatalmat magukhoz ragadják. Ez a lépés veszé­lyezteti a társadalmi rendet és ezzel a törekvéssel a polgári pártoknak együt­tesen kell szembeszállni. " Lindmann és Trygger föllépésének meg is volt az eredménye, mert a sok helyen a jobbpárt és a liberális párt közös listával szavazott. Az eredmény eddig még bizonytalan, de az eddig össze­számlált szavazatok qzt mutatják, hogy a szocialisták elönyomulásáí sikerült megállítani, Az eljövendő polgári kor­mányt Svédországban Lindmann ten­gernagy és Trygger tanácsos nélkül alig lehelne elképzelni. A svéd belpo­litikában azonban rövidesen nagyobb változást nem lehet várni, mert elte­kintve attól, hogy a svéd nép édes keveset törődik a napi politikával, nin­csenek szőnyegen olyan jelentős kér­dések, melyek a nagy tömegeket meg­mozgatbatnák. A szocializálás fantom­iát pedig Branting taktikai ügyesség­ből mindenféle szakbizottságokhoz küidte, hogy onnan évekig el ne eresz­szék. a Svenska Dagbladet főszerkesztője, a ki mögött erőteljes fiatal gárda áll (Hosenborg, Albin szerkesztők, dr. Ahnlund sth), mig norvég részről Fröis Fröisland teljes energiával fogott a jelentős feladathoz, hogy a három föltétlenül egymásra utalt ország sü­rübb testvéri érintkezéséből igazi skan dináv szövetség bontakozhassék ki. A skandináv külpolitikában Vilma hollandiai királynő északi utazása is érdekes fordulatot jelent. Az a szíves fogadtatás, melyben Hollandia koro­nás főjének a három északi országban, de különösen Stockholmban része volt, azt jelenti, hogy ez a látogatás nem volt pusztán udvariassági tény, hanem mögötte komoly külpolitikai cél rej lett. Gusztáv svéd király beszéde, mely­ben meleg szavakban hangsulyozta, a holland—svéd együttműködés kimélyi­tését, majd Vilma királynő hasonlóan jelentős válasza ama enged következ­tetni, hogy Hollandia külpolitikailag érintkezést keres a skandináv orszá­gokkal. Ezáltal Európa hatalmi cso­zás következnék be, mely változás si­keresen tudná ellensulyozni a két ententenak eddigi diktatorikus föllé­pését Ez a csoportosulás, melyhez esetleg Svájc is csatlakoznék — bár ez utóbbi még korai kombináció, — kellő tekintéllyel bírna, hogy a máris erő­sen recsego-ropogó entente hatalmi monopóliumát mérsékletre birná, sőt a Benes által vezetett kis entente ha­talmi kilengését is, mely immár nem elégszik meg Kelet-Európa területével, hanem ugy nyugat, mint kelet irányi­fásába is bele akar folyni, illő hatá­rok közű fékezhetné. Magyar szempont­ból csak örvendetes volna ennek a ter-: ivezett északnyugati semleges entente-­nak kialakulása, mert igy remény lehet arra, hogy a Népszövetségben a legyő­zött államok jogos panaszai is komo­lyabb meghallgatásra fognak, találni. Sőt miután a finnek a finn—lengyel fegyverbarátság tervét immár végleg elvetették, nincs messze az az idő, mi dőn Finnország is inkább Skandinávia felé fog orientálódni, mert a pánszlá­vizmus, legyen az orosz, lengyel vagy eseh vezetés alatt — előbb-utóbb lé­tében fogja megtámadni. Svédország nyugodalmas belpoliti­kai élet mellett reális külpolitikára! törekszik, mely azonban épen olyan békés, mint saját belső élete. Ha a mostani vdágkrizis ugyan Svédország­ban fáradságosabbá tette a minden­napi megélhetést, mégis a svéd nép boldog, meri; egy mindenkitől szeretett és tisztelt uralkodó keze nyugszik fö­lőtte, akinek a trónusa nincsen olyan elérhetlen magasságban, hogy a legki­sebb svéd polgár sem láthatná moso-; lyogni vagy olykor redőkbe borulni homlokát. Leffler Béla, Laptulajdonos: Magyar Külpolitika lapkiadó vállalat. Budapest. 1922, Nyomatott a Budapesti Hirlap nyomdájában (Rökk Szilárd-u. 4). Felelős nyomdavezető: Nedeczky László

Next

/
Thumbnails
Contents