Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 40. szám - J. C. Thauwner: Wilson háborus külpolitikája [könyvismertetés]

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 október 1. első hívásra megjelennek azelőtt a fórum előtt, amely itélkezni fog felettük. Ez a szokatlan nyilatkozat már sejtetett valamit és tényleg kitünt, hogy a kormány nem meri rendes bíróság elé állítani a politikusokat, hanem a népítélet formáját választotta ki velük szemben. Népszavazást rendeznek az országban, melyen szavazatijoga lesz mindenkinek, aki politika jogai birtokában van. Ha a nép hatvan, vagy nagyobb százaléka „nem bünös"-sel szavaz, felmentik őket, ha ötven százalék ellenük szavaz, tiz évre száműzik őket, annál több szavazatnál otthon zárják el (60—75 százaléknál életfogytig tartó fegyházra), 75 százalékon félül pedig kivégzik őket. A kiszabadult, volt miniszterek azt beszélik, hogy egy csapat fegyveres paraszt tartóztatta le őket, ugyanezek őrizték egész idő alatt Tirnovóban, mert a kormány nem bizik a katonaságban. Szeptember 17-fén Fülöp metropolita fel akarta keresni őket, de őreik nem engedték be. Éppen igy nem engedték a foglyokhoz sem az államügyészt, sem a vizsgálóbírót. Vasárnap végre meglátogatta őket a börtönben két miniszter: Turlakov és Obov és ezek szállíttatták el csendőrökkel Szófiába. Az Utro azt jelenti, hogy északi Bulgária több községében a nép kikiáltotta a diktaturát, az állami és községi tisztviselőket, erőszakkal eltávolította és a saját kebeléből állított embereket a közigazgatás végzésére. A belügyminiszter erről értesülvén. utasította a prefektusokat, hogy állítsák vissza a régi hatóságokat helyükre, mert még nincs olyan veszély, mely szükségessé tenné a parasztdiktatura megalakítását. A Den. az alkotmányos blokk lapja, megerősíti azt az első híradását, hogy Tirnovóban a parasztkongresszus alkalmával a kaszárnyákra kitüzték a vörös zászlót. A kisebbségi kérdés — Murray javaslata csak akadémikus jellegű Az európai jelentőségüvé, vált problémának, a kisebbségi kérdésnek a megoldása ugy látszik, egy lépéssel előbbre jutott. A teljes megoldás akadályai ismeretesek. Ugyanazok az államok, amelyek tulajdonképpen a nemzeti kisebbségekkel szemben folytatott politikának köszönhetik területi megnagyobbodásukat, sőt életrekelésüket, ugyanezek az államok most megtagadják a kisebbségi kérdés igazságos rendezését azzal az indokolással, hogy a külső rendezés beavatkozást jelentene állami felségjogaikba. Ezzel az állásponttal szemben a nagyhatalmak már felismerték a kérdés igazi jelentőségét, hogy t. i. elnyomott nemzeti kisebbségek segítségével esetleg győzelemre vezethetnek a megcsonkított országok integrális törekvései. Alapjában véve tehát nem az igazságérzet az. ami a nagyhatalmakat arra vitte; hogy a trianoni és a st. germaini békeszerződések kapcsán ugynevezett kisebbségi klauzulákat erőltettek az uj, illetve területileg megnövekedett államokra, hanem: saját egyéni érdekük. A kérdés tárgyalásánál azonban természetesen óvatosan kell eljárniuk ugyanazoknak a nagyhatalmaknak, amelyek bizonyos politikai célzatokból rá vannak utalva azokra a kisebb államokra, amelyeket a kisebbségi kérdés leginkább érint.. A kérdést illetően Franciaország még nagyon rezervált, de annál inkább történnek nyilt szinvallások Anglia részéről. Lord Newton volt az. aki az interparlamentáris unió legutóbbi bécsi kongresszusán a legerélyesebben szállt sikra a kisebbségi jogok mellett S ugyancsak angol ember volt az, aki most legutóbb, e hó 11-én, Genfben, a Népszövetségi politikai bizottságában, a kisebbségi kérdés rendezését erélyesen követelte. — Murray oxfordi egyetemi tanár. Murray már a mult esztendőben is a kérdés rendezése mellett szállt sikra az emlitett bizottságban s akkor azt a javaslatot tette, hogy alakittassák egy szerv, amelynek joga legyen az érdekelt feleket megidézni és a helyszínén vizsgálatokat vezetni. Akkor nem fogadták el Murray javaslatát, mert az nyilvánvalóan korai volt, az idén pedig már ő is jobban választotta meg indítványa módját. Idei javaslatában ugyanis a barátságos érintkezés formáját helyezte fölébe a szigoruan hivatalos és igazságszolgáltatás-jellegü eljárásnak. vagyis barátságos megbeszéléseket javasolt a Népszövetség megbizottai és az érdekeit államok kormánytagjai között a fe merült panaszokat illetően, amely eljárás semmiesetre sem bánthatja az, illető államok érzékenységé, A Népszövetség által ilyen értelemben elfogadott javaslat természetesen inkább csak akadémikus jellegű és távol van a kérdés gyakorlati megoldásától, amennyire távol van ma még a kisebbségi kérdés teljes és kielégítő rendezése is, de mindenesetre már egy lépést jelent ez a határózat is a cél felé. Mert figyelembe kell venni, hogy itt tulajdonképpen egy uj nemzetközijogi szabály kialakulásáról van szó, már pedig a nemzetközi jogszabály sokkal nehezebben születik meg, mint bármely beljogi reform. kednek, Osuskg ur kivonul a teremből és nem is tér többé vissza. Bánffy grófhoz sorban jönnek a különböző államok delegátusai kifejezni szerencsekivánataikat, és ha az arcokból lehet olvasni; ugy azt kell hinnünk, hogy máris vannak Magyarországnak őszinte barátai a Népszövetségben. E nagy szenzáció végével az egész üléstermen álmos hangulat vesz erőt; senki sem hallgatja Bonnctire kisaszszonyt (Norvégia), ki az ópium-kérdésről beszél, sem Chelmsford vicomte-ot (India), a kj a nemzetközi együttmüködést sürgeti. A mellettem ülő angol ujságiró kollégám hirtelen hozzám fordul: „Magukra nézve nagy nap ez a mai", — mondja. — „Én részemről óriási fontosságúnak tartom egy nemzet belépését a Népszövetségbe. Azok, akik nincsenek e véleményen, csak a mát látják és nem a holnapot. Az apró csirából lesz a terebélyes, hatalmas fa. A Népszövetség ma még az a gyenge csira, mert még gyámkodás alatt áll. De nagy és áldásos jövőjében csak azok kételkedhetnek, kik a maradiság hivei, és kik nem hisznek a világot ujjáteremtő eszmék haladásában és diadalában. " fs. Lapunk mult számában ismertettük a tirnovoi véres népgyülést és az ellenzék vezéreinek letartóztatását. A bolgár kormány azóta hivatalos jelentést adott ki a történtekről, melyben az ellenzék vezéreit, névszerint Malinov. Theodorov, Danev, Madzsarov és Ganev volt minisztereket vádolja, hogy ők provokálták a botrányt, többek közt azzal, hogy a vonatra felszálló parasztpártiak előtt kiköptek, mire ezek meg akarták lincselni őket s ettől a sorstól csak a belügyminiszter mentette meg a politikusokat. Azután a belügyminiszter hálókocsijában lefeküdt és csak reggel tudta meg az ellenzéki hirlapirók 10 tagu küldöttségétől, hogy a párasztpártiak hajnalban a vonaton letartóztatták az ellenzéki vezéreket, akik fegyveresen szegültek ellen. A nép — a belügyminiszter nyilatkozata szerint — fegyvereket és bombákat szedett el az ellenzéki politikusoktól és ki akarta őket végezni. A belügyminiszter két csendőrt küldött kiszabadításukra, de a nép ezekre nem hallgatott s a belügyminiszter csak nagynehezen tudta rábirni, hogy a kivégzéstől eláljon. Levszki állomáson azonban a parasztok akasztották a miniszter kocsiját, hogy többször közbe ne léphessen és a kivégzést Odrine állomáson akarták végrehajtani. A miniszter, azonban kiugorva kocsijából, felugrott a vonatra, megakadályozta a kivégzést, de igéretet tett, hogy az l9l3/18-ban kormányt viselt összes politikusokat letartóztatják és itélni fognak felettük. Tirnovóba megérkezve, a volt minisztereket tényleg csendőrökkel letartóztatták és a laktanyába zárták. E hivatalos nyilatkozaton kivül Daszkalov belügyminiszter a szófiai sajtó képviselőit is összehívta és előttük a következő nyilatkozatot tette: A feketeblokkot szét fogjuk zuzni. Mi mint a parasztpárt végrehajtóbizottságának megbizottai, kötelesek vagyunk a párt határozatát betüszerint végrehajtani, akármi legyen is az. A párt azt határozta, hogy mindazokban a városokban, ahol a blokk gyülést, hivott össze, mi is ugyanaznap népgyülést tartsunk, ez a nép kívánsága és mi a néptől nyertünk hatalmunkat, de meg ünnepélyesen esküt is tettünk Tirnovón, hogy a nép akaratának érvényt szerzünk. Eskünket nem szeghetjük meg. Filipopolban, ahova a blokk október elsejére népguülést hivolt össze, százötvenezer paraszt fog összegyülni, s a kormánu nem vállalja a felelősséget azért, ami ott történni fog. Gornot, ahol husznál több ellenzéki házát felgyujtották, valahogy meg tudtuk menteni, de nem hiszem, hogy Szofiát is megmenthetjük Erre a miniszteri kijelentésre, a bolgár "ujsáigiróegyesület választotta a elhatározta, hogy a sajtó ezután bojkottálja a belügyminisztert. Semmiféle nyilatkozatát nem fogja, közölni. A kormány Tirnovóról szerdán hozatta el nagy csendőrkisérettel a volt minisztereket.. A szófiai állomáson óriási lelkesült tömeg várta őket és, tüntetett mellettük. A" rendőrség és csendőrség szét akarta oszlatni a tüntetőket és az összeütközésnél számos sebesülés történt. A volt minisztereket ideiglenesen szabadlábra helyezték, de írásbeli nyilatkozatot vetlek tőlük, hogy kötelezik magukat, hogy J. C. Thauwner: Wilson háborus politikája — Könyvismertetés — John Cannath Thauwner, Amerika egyik legismertebb publicistája könyvet itt WilsOn háborus politikájáról, az ipari trösztök szerepéről a világháboruban és ezzel összefüggésben sok olyan kérdésről, amelyek Középeurópa összeomlásához vezettek. A könyvet tulaljdonkép nem is Wilson ellen irta, hanem csupán azért, hogy föltárja az Északamerikai Egyesült-Államok tarthatatlan gazdasági politikáját, minthogy azonban éppen ebből kifolyólag munkája a nagytőke rengeteg érdekkörébe ütközött, a „Shel it by again?'1 cimü munkájára csak bosszú kálvárkajárás után talált kiadót, jóllehet egyéb írásaiért azelölt versenyezték a kiadók. Emlitett legujabb müvének a leleplezései a fényszóró erejével hatnak, a munka olyan leleplezéseket hoz, a melyek érthetővé teszik, hogy felsőbb nyomás folytán az egész amerikai sajtó bojkottálta azt. Cannath Thauwner cáfolhatatlan adatokkal bizonyítja, hogy Wilson az amerikai nép akarata ellenére keverte bele Amerikát a háboruba. Hivatalbalépésének első napja óta a nagytőke lakája volt egyelen törekvése az volt, hogy a tőke. szolgálatában az imperialisztikus hatalmak élére állítsa az Uniót. Idealisztikus frázisait is csak azért kürtölte világgá, hogy általuk félrevezethesse a nagy tömegeket, mert sohasem gondolt komolyan arra, hogy meg is valósítsa hirdetett ideáljait. Igaz ugyan, hogy a békében csalódnia kellett, de nem azért, mert a békeszerződések eszméket és elveket gázoltak le, hanem mert megfosztották Amerikát attól a lehetőségtől, hogy imperializmusát és militarizmusát a tervezett módon megnöveszthesse. Több fejezetben ismerteti szerző az amerikai nagytőkének a két báborus félibez való viszonyát és általában azt a szerepet, amelyet a nagytőke játszott a háboru előtt és az alatt a másfél eaztendő alatt, mikor már Amerika is a harctéren vérzett. Bebizonyítja, hogy 1917 elején a háboru már befejezéséhez közeledett, a felek készek voltak a békekötésre, az elvek is már kialakultak, győzelem nélkül való békét akartak, amely egy félnek se engedje meg, hogy kirabolhassa és letiporhassa a másikat, — az amerikai nagytőke azonban félt egy ilyen békétől! Félt attól elsősorban azért, mert az véget vetett volna irtózatosra nőtt háborus nyereségeinek, másodszor pedig azért, mert lenyomta volna azoknak a hiteleknek az értékét, melyeket a háboru alatt juttatott a szövetséges államoknak. Nem millió, hanem billió és billió dollár forgott kockán. És Wilson ismerte a helyzetet. Tisztában volt vele, hogy Európában éppen olyan békét akarnak ugyan kötni, amilyent esztendőkön keresztül ő követelt, de azt is tudta, hogy egy ilyen béke rettente mértékben megkárosítaná Amerika nagytőkéjét. És beleavatkozott a háboruba. Beleavatkozott ugy ahogy azt a tőke követel te, mert minden kilátás megvolt arra, hogy ez a beavatkozás nemcsak az ántántot segiti a teljes győzelemhez, de a nagytőkét is ahhoz, hogy még kiméletlenebbül használhassa ki a konjunkturákat. Az Északamerikai Egyesült-Államok politikájánlak az irányítását teljesen ez a nagytőke kaparitotta kezébe Wilson elnöksége alatt. Szinte hihetetlen, szédületes számokat sorakoztat fel a könyv szerzője a nagytőke érdekeltségének ismertetésére és a maga állitásainak igazolására. Magát Wilsont is a legnagyobb Panamákba kényszeritette bele a nagytőke, hogy az elnök igy mindenképen lekötelezíettje legyen neki és ugy cselekedjék, ahogyan azt az ő érdeke kívánja. A világnak talán legnagyobb panamáját képezte a szédületes rézpanama, amikor a réztröszt kiterrorizálta Wilson arra való engedélyét, hogy százezer millió értékben rézanyagért háromszoros árat kérhessen az államtól, mint amilyenek a világárak voltak, utóbb pedig ugyanezt az anyagot visszavásárolhassa. az eladási ár tizedrészén. Hasonló nagyszabásu panamába kellett keverednie Wilsonnak a tőkések rendelkezései következtében akkor is, amikor az Unió vasuti vállalkozásait állami ellenőrzés alá helyezte, de a vasutak igazgatását a vállalatok kezén hagyta, ugyhogy egy és negyed billió dollárt nyert ezen az intézkedésen a vasut-tröszt. Ezeka mesterkedések teszik érthetővé Wilsonnak mexikói politikáját is, a haitit és nicaraguayi beavatkozás titkait, valamint a Kína kirablására irányuló törekvéseket, szóval Amerika imperializmusát. Mindezekből az adatokból a könyv szerzője azt a következtetést vonja le hogy Amerika a wilsoni politika- kővetkeztében ma már ugyanazon a veszedelmes uton halad, mint Európa a világháboru előtt: szédíti a gyarmatéhség, kölcsönöket erőszakol gyönge országokra, védi a kapitalisztikus vállalkozásokat a visszamaradt agrárországokban, aminek következményeként az Északamerikai Egyesült Álamok menthetetlenül háboruba sodródik s ez a háboru még sokk szonyubb lesz, mint az 1914-ben obbant világkatasztrófa! Polgárháboru Bulgáriában Meg akarták öIni a háborus minisztereket — Népszavazással döntenek életük vagy haláluk felett