Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 40. szám - Musztafa Kemál basa - Magyarország felvétele a Népszövetségbe

Budapest, 1922 HL évfolyam, 40. szám a 10 kmomm Vasárnap, október 1. Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-körűt 5. Telefon József: AZ Előfizetési ára: Egész évre 480 korona. Fél évre 240 korona. Negyed évre 120 korona. Külföldre kétszeres ár WBBBm Két év óta sokai szereplő, az ulöbbi hetekben talán a legtöbbet emlegetett név az-egész világ sajtójában. A törökök legendás hőse, ki megtisztította Kisázsiát az entenie-tól odaplántált görögöktől és most olyan feltartóztalhatlanul, mint a Végzet, nyújtja kezét -a törökség szent városa, Konstantinápoly felé. Egy ember, aki ötvenedik születésnapján: örökre beirta nevét a népeik történetébe, a szabadsághősök aranykönyvébe. A mohamedánok családi nevet nem használnak, kizárólag személyi nevet. A törökök török nemzeti nevet választanak gyermekeiknek s ehhez Miután hozzájön a egyházba való fölavatás ünnepélyekor a Koránból vett , valami szent jelző, természetesen a Korán nyelvén, arabul. így kapla Musztafa mintegy bérmanévül a Kemál nevet, mely „tökéleteset" jelent. 1872-ben született Szalonikiben. Tőrök források szerint Anatoliából j(Kisázsia) bevándorolt török családból, más források szerint és ezek soklkai régibbek és egybehangzóak, c?aí ládja albán, éppen ugy, mint az Enver basáé is. Van egy harmadik változat 'is azonban: a szálonikii macedón-oláh •iskola , Jffí»***?l«\!a- hb'lap'log tiyl-'aí*; kozolt, hogy, volt növendéke rna' cedón-oláh családból származik. Ugy '• látszik, Musztafa Kemál már életébén elérté azt, '• ami másoknak csak 'holtuk után iár ki: nemcsak a világhírt, hanem azt is, hogy legendák keletkeznek személyükről és eredetükről. A szaionikü oláh kereskedelmi iskola végzése után katonai pályára lépett. Sokat olvasó, elmélyedő, de energikus vezérkari tiszt lett. aki 1908ban már mint forradalmár lépett, ki "öz" ismeretlenség homályából hasonlókorú bajtársaival: Envertd, Talaaf. tol és Dzsetnállal. Az ujtörök mozgalom élére állt és kényszeritette a szultánt az alkotmány visszaállítására. Midőn pedig cz 1909 tavaszán a parlamentet megint szétkergette, Kemál és Enver a szalonikii csapatok élén benyomultak Konstantinápolyija, nemzetgyűlést hívtak össze, ez megfosztotta a tróntól és internálta a szultánt és helyébe a harminc éve száműzött Mehmed herceget hívta vissza a kalifák Iróniára. Kemál ekkor vezérkari ka. i'itány volt és a forradalom győzelme után ugyanabban a rangban tért vissza a hadseregbe. 1912-ben mint vezérkari • őrnagy a Dardanélla-liadsere«f vezér.karához vojt beosztva, ,a háboru befejezése után pedig katonai attasé lelt Szófiában. Törökországnak a világháborúba való belépésekor mint ezredes egy hadosztály parancsnoka Limán von Sanders hasa seregében és 1915 februártól kezdve " ő veri vissza az arígo l-franci a partraszállási kísérletedet a Dardanelláknál. 1916-ban tábor, 'nokká nevezik kii és a Dzsemál basa •arcvonalán a hetedik török hadsereg parancsnoka; Palesztinában. Két *évig védi iszonyú szívóssággal a számbelileg sokkal nagyoibíb angol egvp• tomi hadsereg '• , szemben szakaszát, •míg végre 191 JSzén az angolok áttörik a frontott ;es a konstantinápolyi kormányt fegyverszünet költésére kényszerilik. Kemál ekkor seregének maradványával átkel a Jordán keleti partjára, a fegyverszünet rendelkezései szerint Adanában kelleti ualna a Limán basától hátramaradt hadianyagot összeszednie ós az eniente képviselőinek átadnia. Kemál azonban összeszedi ugyan az, anyagot, de egy merész mozdulattal az egészet magával viszi, mert kisszámú, de hü katonaságával visszavonult Kisázsia járhatatlan belsejébe. Az igy megmentett hadianyag lett azután későbbi hadviselésének technikai alapja. 1919 tavaszáig szervezkedik s ekkor már visszaveri a hiersinai kikötőből ellene vonuló francia osztagokat. Az első sikerre özönleni kezdenek hozzá volt katonái, miül önkéntesek. Ilire gyorsan terjed és 1921-ben már százezer főből álló hadsereggel rendelkezik és politikailag is olyan tényező, akivel az erttentenek számolni kéli. 1920-ban Angorában nemzetgyűlést hívott össze és független török kormányt választatott, melynek ó lett a feje. A szultán kormánya az entenle nyomására, mint, íázadöf é ; hazaárulót, ezért halálra Ítéltette és a halálos jtélelet máig sem vonták vissza. Tavaly már Franciaország kormánya forma szerint is elismerte és Franklin-Douillon megkötötte vele a S7 TZOU'.'ÍJI >s,>. /anwa»JÍj:itV»., cw'óil", Üliután Olaszország előzőleg már titkos szövetségre lépett vele. Ez az olasz és francia szövetkezés sakkhúzás volt Anglia ellen, mely a török halalom végleges leverését tűzte ki prograrumul s ebből a célból a világháború alatt fellázította Konstantinápoly ellen az arab törzseket, hálából pedig a megígért független egységes Arábia helyett széttngolta őket öt külön arab államra, ezek közül is egyel a cionistáknak szolgáltatott ki, kettőt gyarmatként kezei és csak Bagdadba és Damaszkuszba ülletett a legújabb időben teljesen angol járszalagon vezetett árnyék nemzeti királyokat. Musztafa Kemál mint katona megállította tavaly nyáron az angol felszereléssel sikeresen induló nagy görög offenzívát, majd jelentékenyen visszanyomta a görög vonalat. Döntő csapásra még akkor nem volt elég ereje, tehát fegyverszünetre lépett s amit mint katona félbehagyott, a török függetlenség kivívását, folytatta mint diplomata sokkal szelesebb alapon. Hogy hátulról fedezhesse magát, Szovjetoroszországgal és Ukrajnával védöszövetségre lépett, azután a volt orosz birodalom íélig-meddig függetlenné lett mohamedán államait: Asszerbeidzsánt, a cserkész köztársaságot és a Gruzföldet vonla érdekkörébe. De sikerült neki az is, amit soha egyetlen szultán sem tudott véghezvinni: békére lépett és szövetkezelt a mohamedánok másik ágával, a törökséggel annyi évszázada örök gyűlöletben élő sziiii perzsákkal, megszervezte az angol érdekeltségben lévő Afghanisztán támogatását is és most csak tőle függ, akar-e zavarokat idézni elő Ango'Bndia hetvenmillió mohamedánjánál, mert útjában már semmi sincs. A nagy hadvezér még nagyobb diplomatának bizonyult: az orosz szovjet nem éppen önzetlen és megbízható szomszédsága helyett Enver basával felszabadította Bokharát, Khivát és Turkesztánt s a három mohamedán ország egyesüléséből most egy erős közé pázsiai mohamedán ország teljes támogatására számithat. Csak mikor igy minden tekintetben fedezte magát hátulról, indította még a döntő küzdelmet az állandóan provokáló görögök ellen. Tüneményes pár napi hadjáratával végigseperte Kisázsiát és' kormánya ma már a felszabadított Szmirnában székel, oda küldik a nyugati föhatalmak ijedt jegyzékeiket, melyekre felelni sem tartja érdemesnek. Törökország újra nagyhatalom lelt és Törökország nélkül ma már Európában politikát csinálni nem lehet. A századok óta Beteg Emberből egy ember csinált megint nagyhatalmat, talán nagyobbat, mint bármikor volt, mert összes mohamedánokat lelki egységbe hozta a régi erőszakos katonai egység heivett: Musztafa Kemál. Megbízható tudósítások szerint, melyet az angorai nemzetgyűlés hivatalból állított össze: a török hadsereget évekig sem lehelne kiéheztetni, mert raktáraiban milliószámra állnak a búzával és árpával löliött zsákok, százezernyi bálokban a dohány, állatbőr és a posztó. Kemál vaskézzel tartja fent seregében a fegyelmet, emberei istenítik és az eddig ellene megkísérelt négy merénylet meghiúsulása óla szentül hiszik, hogy golyó es tőr nem fogja, a méreg n-;m árt neki. Az angorai nemzetgyűlés ntég a tavasszal El Ghazi, a „győzhetetlent melléknévvel' tisztelte meg. ő ma a mohamedánság ura és nem a szüli tán. A trónra azonban nem váM gyik; minden adat azt mutatja, hogy/ az összes mo'hamedá'nlakta területek-j bőt valami államszövetséget akar létre-! hozni Terükországgal, mint vezető haJ talommal és a szultánnal, mini kalifa,-! val. Most már az arabok is őt tekin-j tik vezérüknek, céljaiban tehát csak'1 Európa akaszthatja meg, ez pedig máit megmutatta, hogy csak addig egvsé-:! gcs és bátor, amíg ellenállásra nemi talál. A nasyentenle két tagja szövetni kőzett a hóditóval, a harmadik jegyzé-j kekkel ostromolja ágyuk helyett S; közben » kisenlcnteot próbálná beugrálni fegyveres akcióba. Ez azonban' nem kér a megtiszteltetésből, egyes; államai külön-külön es.vmást biztatják; a sévresi szerződés szentségének fegy-d veres megollalmazására. Ezzel a szer-] ződéssel pedic alighanem örökre vég-' zett Musztafa Kemál El Ghazi-nak, &' „tökéletes"-nek és ,.Iegyözhetetlen"-nek] kardja. Ha a széttépett rongyokat a!.; kisentente komolyan össze akarná raVi gasztani, kérlelhetetlenül Sévres sorJ sárá jutna Trianon és Neuilly is. Re-p méljük így is! . ,'1 — A teljes ülés — Genf, szept. 18. (A Magyar Külpolitika tudósiló iától.) A mai ülés 11 órára volt kitűzve, de már jóval előbb megtellek a karzatok kíváncsi közönséggel, sőt a delegátusok is a szokottnál előbb foglalták el helyeiket. Senki sem akart elkésni, mert mindenki tudta, hogy az ülés első kérdéseként Magyarország felvétele fog szerepelni. Egy japán kollégám apró szemeivel pislogva, várakozásteljesen hegyezte plajbászát, inig két mögöttem álló angol ujságiró arra fogadott, egyhangúlag jön-e be Magyarország, vagy sem. „Előre is ^szivemből gratulálok, — sietett hozzám meleg kézszorítással a népszövetségi főtitkárság egyik osztályfőnöke, egy rokonszenves arcú kis lengyel. „Természetesen, a felvétel egyhangú lesz, dacára, hogy szavazás alá fog kerülni. Az egész kérdés már elejétől fogva ugy lett beállítva, hogy a kis-antant teljesen izolálva találta volna magát, ha Magyarország ellen foglal állást." Az állandó halk morajban felhangzik három erélyes kalapácsülés: az elnök megnyitoltnak • nyilvánítja az ülést. Edwards még fiatal ember, kit talán a sportolás, a mely élvezetnek odaadással hódol, éveinél is fiatalabbnak őrzött meg. A holland Loudon, a politikai bizottság előadója, megteszi hosszú jelenlését Magyarország felvételének kérdéséről, a hangjából kiérezni, hogy Magyarország barátja. Azonban a kis-antant nem mulaszthatja el, hogy lehetetlen dühében még egyszer bele ne bocsássa Magyarországba mérges fullánkját. Szólásra emelkedik Osusky, a cseh delegátusok feje, egy alacsony, tagbaszakadt ember, akin — legalább külsőleg — a nyugati kultúra nem hagyott sok nyomot. Ő a kis-antant választott szóíj csöve: Románia és Jugoszlávia névéi' ben is beszél. Azzal kezdi, hogy a kis-! antant szent kötelességet teljesít, mii dőn felhívja a figyelmet bizonyos té-j nyékre. Ili következik azután Magyar-j orszáig „bünfajstroma"; a sorozás mégj helyenként most is folyik Magyaror-, szágon, dacára, hogy nincs kötelező szolgálat; ugyan az antant kontroll-! bizottság nem talált elrejtett fegyvereket, de azért lehető, hogy vannak; Magyarország a faji és vallási kisebbi ségek jogalt nem respektálja, mert különben nem hozna oly törvényt, mintí a numerus clausus, a mi egyetlen nyui gati országban sem létezik. E mérges! kis kirohanást azzal végzi Osusky ur^ hogy mindennek dacára Cseh-Szlovákia, Románia és Jugoszlávia oly nagyi lelkűek (généreux) voltak ugy az al-j bizottságban, mint a 6-ik bizottságban'! ajánlani Magyarország felvételét. A'; „nagylelkű" kifejezésnél Balfour arcához emeli kezét, hogy legalább némilegi palástolja azt a derült, jóizü mosolyt^ a mely átvonul az arcán. Osusky ki-, pirult arccal ül helyére és Magyaror* szág sorsa szavazásra kerül. Negyven-] négv állam képviselőjének „oui" ésj „yes" szavai hangzanak fel a némaíj csendben; egv szavazat sincs Magyar-! ország ellen. A rablók is kénytelen-kelletlen Magyarországra szavaznak. Ed-* wards elnök felemelkedik és MagyarJ országot a Népszövetség tagjának nyilii vánitja és egyben felszólítja a macyar* delegátusokat helyük elfoglalására azj ülésteremben. Erre a magyar delegá-< ció viharos taps között, Bánffy gróf* külügyminiszterrel az élén, bevonul d neki rezervált padsorba. Ez a látvány! több, mint a mit Osusky ur el tud vi-; selni. Úgyszólván abban a percben,] hogy a magyar deleaátusok elhelyezd