Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 33. szám - A tót néppárt értekezlete - A felvidéki pártpolitika eltolódásai

Vasárnap, 1922 augusztus 13. NHGYAH KÜLPOLITIKA 3 Pilsudszky és Korfanty A lengyel kormányválság - A Korlanty-Ugy hátiere ­Nowak megbízatása - Szocialista igazságUgyminiszter ­Korlanty nem nyugszik bele eltávolításába A legyei sejm bizalmat szavazott a legújabb kormánynak, így Sliwinski Korfanty kísérletezései után végre mégis csak sikerült kormányt alaki­jai Lengyelországban. Hogy Nowak­Bak, a krakói egyetem rektorának ez j kormánya meddig fog élni, megéri-e j november 5-ére kitűzött uj parla­menti választásokat, az még nyilt kér­dés, mert a két szembenálló lengyel tábor közt az ellentétek egyáltalában nem simultak el s a mostani béke en­nek folytán nagyon is ingatag alapo­kon nyugszik. A Korfanty-ügy elsimítása nagyon nehezen ment. A nemzeti demokraták, midőn Pilsudsky államfő megtagadta a parlament által jelölt Korfanty-kor­mánya kinevezésének aláírását, javas­latot akartak a nemzetgyűlés elé ter­jeszteni, hogy hivja fel a sejmet, az államfőt és a nemzetgyűlés akaratá­nak végrehajtóját, hogy a főbizottság által kijelölt Korfantyt és kormányát vezesse be a hivatalába. A jobboldali pártok mind hozzájárultak e javaslat­hoz, a középpártok közül is csak az alkotmányos munkapárt nem fogadta el, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy az indítványnak ne legyen meg a többsége és igy a kibontakozás ne si­kerüljön. A lengyel nemzetgyűlésen ugyanis következőleg oszlanak meg a pártok Korfanty és Pilsudsky közt: Korfantyt támogatják: a nemzeti de­mokraták, a keresztény néppárt, a keresztény szocialisták, a nemzeti egy­ség tábora, a városi klub, az alkotmá­nyos munkapárt, a katolikus néppárt és a nemzeti munkásság disszidensei, együttvéve 219 képviselő. Q'Y,tik't„ támogatják: a szociális­uk, a IvCl vauiKiUKÍ p;ua,>>/.li>áll, a li' ihet klub és az egyésült zsidó klub, összesen 206 képviselő. Az alkotmányos munkapárt kivá­lása folytán kisebbségben maradtak Korfanty hivei és ugy találtak kivezető utat, hogy a tervezett javaslat helyett bizalmatlansági indítványt nyújtottak be az államfő ellen. Ha győz az indít­vány, akkor az elnök kénytelen lesz lemondani és az államfői teendők vég­zését Trmpczinski nemzetgyűlési elnök veszi át, ha megbukik, akkor Korfanty alkotmányosan bukott meg és igy el­veik fenntartása mellett támogathat­nak egy helyére jövő uj kormányt. Az indítvány tárgyalása roppant iz­galmak közt történt s végül is 20G szóval 186 ellen elvetették. Korfanty kormányától erre a nemzetgyűlés fő­bizottsága a megbízást visszavonta és megkérte az államfőt, hogy ő jelölje ki a leendő kormányelnököt. Az ál­lamfő az alkotmányos munkapárt ve­zetőjével folytatott több tárgyalás után végre, azzal egyetértésben, Nowak Gyula Ignác dr.-t, a krakói egyetem rektorát bizta meg a kabinet alakítá­sával. Ezt a főbizottság negyven főnyi szótöbbséggel tudomásul vette és igy Nowak megalakította kabinetjét és be­mutatkozásakor a sejm bizalmat sza­vazott neki, bár az igazságügyi tárcá­nak szociáldemokratára való bízása az összes polgári pártoknál érthető ellenszenvet keltett. A Pilsudsky ellen való bizalmatlan­sági indítvány elvetését óriási siker­nek tüntette fel mind a két tábor saj­tója. A baloldali lapok abban látják a diadalt, hogy az indítvány számszerű­leg megbukott, míg a jobboldali lapok azt a tényt használták ki, hogy Pil­sudsky ellen szavazott minden tisztán lengyel párt, vagyis ezek ily módon bebizonyították, hogy bizalmatlanok az államfővel szemben. A tárgyalást megelőzőleg az egész jobboldal szerette volna a szociál­demokratákat vagy a parasztpártol abba beleugratni, hogy ők ellenindit­ványií nyújtsanak be, melyben bizalmat szavaznának Pilsudskynak. Ezt az al­kotmányos munkapárt nem tagadta volna meg és igy közvetve bár, de mégis csak bizalmatlanságot1 szavazott <XX><>O<>X>00<>00<>000<C^ Á felvidéki pártpolitika eltolódásai Pártok elosztása — Az ujabb választások esélyei — Előtérben a szlovák nép­párt és a keresztényszocialista kisgazdapárt volna a sejm az államfőnek. A szélső­bal észrevette azonban a kelepcét és nem tette meg az elleninditványt. A parlamenten kivül nagyjából a kö­vetkező erőkre támaszkodhatik a két oldal: Pilsudsky mellett vannak a szo­cialisták, a földosztó parasztok, a volt legionáriusok, kik közt sok az aikltiv tiszt. Területileg a volt orosz Lengyel­országra támaszkodhatik, mert itt ko­molyan veszik még a földosztási pro­grammot. Korfanty hivei a konzervatív birto­kos gardák, a lengyel városi intelli­gencia, a sziléziai munkások, a hadse­regben Haller tábornok, aki a világ­háborúban a nyugaii lengyel légiókat szervezte. Területileg Galícia és a volt porosz-lengyel1 területek, de elsősorban Felsőszilézia. mert Korfanty ogv oda­való bányásznak a fia. Sajátságos^ hogy a bányászflu a reakcionárius és, Pilsudsky. a Ptván hercegi család sarja, a szélső demokrata. ÍÁ kormányválság; közt is folytatta a nemzetgyűlés az uj! választójogi tör­vény tárgyalását és harmadik olvasás­ban is végleg elfogadta. Eszerint a len­gyei nemzetgyűlés 444 tagból fog ál­lani a 'kamarában és 111-ből a szená­tusban. 372 képviselőt közvetlenül a kerületek fognak válalsztani, 72 .man­dátum pedig az úgynevezett országos listáira esilk. Erre a jelölteket a volt országgyűlés pártjai fogják kijelölni és a mandátumokat a pártok által a kerületlekben nyert mandátumok ará­nya szerint fogják szétosztani. Az or­szágos listáról azonban csak olyan párt részesülhet mandátumban, mely a kerületi választáson legalább hat man­dátumot szerzett. Azs uj választások idejét a képviselők részére' november 5-ére, a szenátorok részére november 13-ára tűzték ki. Az uj választásokig az0nb-m még két erős válsáiggal kell a lengyel á gim­nak megküzdenie. lEgyik a keletga'i­ciában 'kitört ukrán lázadás, a másik a Sziléziában készülő bonyodalom. Legújabb hírek szerint ugyanis Kor­fanty nem nyugszik bele eltávolításába és a Pilsudsky győzelmébe, hanem Felső Sziléziában külön köztársaságot akar kikiáltatni. Részletes híreink e mozgalomról még hiányoznak. Ugy a cseh, mint a felvidéki politi­kai élet a teljes bizonytalanságban tapogatózik. A két évvel ezelőtt lefoly­tatott választási küzdelem nem Ifiejezi már ki ai valóságos ihelvzet őszinte ké­pét, mert amennyire inagy eltolódások történtek a baloldali pártok között, ugy változtak meg máról holnapra a jobboldali pártok egységesnek látszó keretei és ezek a nagy változások már jóelőre sejtetik a közeledő politikai fordulatok erőviszonyait. A nemzetgyűlési választások alkal­mával két nag|y párt domináló többsé­get bozott ki a választási kampányból: az agráriusok és a szociáldemokraták. Ez azoniban mégsem jelent állandósá­got, mert a cseh köztársaságban sze­mélyes poMtikát csinálnak, még az el­lenzéken is. Ezidőszerint Masaryk és Benes po­litikája uralkodik. Ha nem ez a sze­mélyi po!litika alkotná az állam parla­mentáris politika iának. programmját, megbomlana a fariamén!áris élei! min­den láncolata és helyét elfoglalná a kormányok dleszpotizmusa és a párt­politikád bizonytalanság. A szlovák nemzeti és agrárpárt, melynek vezetői Srobár és Hodzsa, már régen elveszítette táborának elv­beli és politikai egységét. Srobár rend­kívül csekély diplomáciai tudással el­ejtő a piftsburgi szerződésibeni foglalt lelki, gyakorlati és nemzeti szempont­ból agitációs cé'okra is annyinál alkal­mas pontokat, melyeket mások annál ügyesebben használnak ki és amelyek valósággal jelszavai leltek aj tót nem­zeti eszmék reneszánszának. Hodzsa már szélesebb látású politikus, aki szá­mol a politikai áramlatokkal és van érzéke ia) tömegek uj lelki orientációja iránt, melyek a párt egységének alap­ját is megingatták. Az agrárpárt erő­sen veszített egyensúlyi helyzetéből és pártjának tagijait átvette a „szlovák néppárt", amely az,, utolsó év alatt minden idegével megfeszített és ered­ményes agiitációt végzett. HHnkáék erőssége a centraliizmus elleni jelsza­vuk, az autonómia követelése. Mint­hogy az uj rendszerben majd minden­ki keserűen csalódott, az autonómia­mozgalom állandóan uíjabb és ujabb százezrekkel erősödik, akik változtatni akarnak a maguk és az egész Felvidék jelenlegi lehetetlen helyzetén. Ma mór az autonomia-mozgialomnak kész és megbatározott programmja van és a vezetőszerepet Hlinkáék viszik. A szlovák nemzeti-párt es a nemzeti szüdiííísta páll nem bírnak különösebb jelentőséggel. A szlovák-német-magyar szociáldemokrata-pártban a pártelvi egvség nincs megi. a tótszocialisták a nemzeti reakciós-ízű politikát támo­glatják. míg a magyar és német szoo pártok megmaradtak ellenzéki elveik mellett. Súlyban és erőben a párt egy­sége sokat vesztett a kommunisták ki­válása óta. Ketté szakadván a párt. egyiknek sincs ereje, az átszervezés agitációja most folyik, ez laJatt az idő alatt is rengeteget vesztettek. Ezzel iszemben a magyar keresztényszocia­lista és> a magyar kisgazdapárt erősen hódit. Ma már teljesen az övék a Fel­vidék deli része, a helyzet politikai iránvitása is a kezükben van és ha vá­lasztásokra kerülne a sor. fölényes győ­zelemmel kerülnének ki a küzdelem­ből'. '? • i ! ! I I ! !., Ez a rövid ismertetés is eléglgé iga­zolja Hlinka Andírást. aki a minapi zsolnai kongresszuson nagyon erélyes hangon követelte a választások kiírá­sát, mert szerinte is a Felvidék többsé­ge iaiz; autonómia mellett van és köve­teli a mostani rendszer urainak mi­előbbi távozását. Furfanggal, egye? személyek leszerelésével és lekenyere­zésével ideiKl-óráig el lehet még halasz­tani a döntő mérkőzés idejét, de ez is csak a mai ellenzéket fogja erősíteni. A cseh „demokratizmus", az egysége­sítés eszméje már régen megbukott, a tót nép önérzetesebb ma, mint valaíhq és ő követeli legerélyesebben a válto­zást. A magyarsági és németség magá­ban nem volna ehhez elég erős, de mert az érdekek közösek, a sérelmek ugyaniatok. a tótság most igazán test­vére lett a magyarnak, németnek és nem múlik el ujabban egy politika] gyűlés sem, aíhol kölcsönös hűségnyi­latkozatot ne tennének egymásnak. A görög fascisfáh A multl nalpokbalnt ^Görögországban is megalakult az Ébredő Görögök szervezete a kormány] támogatásával. A szervezet az olasz fascisták prög­rtammja a'lapjáh dobozta ki alapsza­bályait. J Céljuk a királyság iintózjné­nvének védelme a köztársasági és kommunista törekvésekkel szemben. Á szervezet vezetői a Pireusi kongresz­szuson kimondták, hogy irtó harcot kezdeniek a venizelisták és mindazok ellen, ak&fc a királyt a trónról el akar­ják távolítani. Első fellépésük elég viharos volt. Athénben a venizelista párt klubját támadták meg és pusztí­tották el. A kormány dó támogatót talál eb­ben a társadalmi szervezetben; külön­beni ő maga is elég erélyesen lépett fel a monarchizmus ellenségeivel szemben. A köztársasági párt két ve­zérének letartóztatásáról és elítélésé­ről már irtunk. Most a kormány a kommunisták közt végzett nagy tisz­togatást. Az; állam biztonsága ellen elkövetett bűn vádTával letartóztatták Cordatot. Gebrgiadesz. Sztragcsz és Diamidbsz kommunista vezéreket. Ugyancsak elfogatási parancs jelent mea Dimitratosz. Dumasz és Zanto­pulosz ellen is, de ezeknek sikerült megszökni. A vezetőkön kívül tömegle­sen tartóztatták le mindenféle a párt­tagokat. A gyorsított eljárás alapjaim az athéni katonai törvényszék hat évi fegyháznál ítélte a már előzőleg letar­tóztatott Petopulosz kommunista kép­viselőt (hazaárulásért. Petopulosz a gö­rög kommunista párt képviselőjeként résztvett a májusi kommunista kon­gresszuson Szófiában, ott beszédet is tartott, melyen ki jelenítette, hogy ha Bulgáriában kikiáltanák a proletár­diktatúrát, a görög hadsereg :iem en­gedelmeskednék annak a parancsnak, hogy bolfilár rerüíetrs lépjen inert ro­konszenveznék a lázadókkal. Peiopu­losz a Rízoszpi.v-.t^z című görög kom-, niun^sta lapok szerkesztője; vele együtt <az egész szerkesztőséget is le­tartóztatták. 00<XK>00000000<XXX>000000000< fl íőt néppárt értekezlete A párt mintegy számithat. — 400.000 szavazatra A párt sajtója. A tót néppárt augusztus 3-án tartott zsolnai kongresszusán a párt főtitkára.. Hamaj József igen részletesen beszá­molt ,n felvidéki tót népfpárt szerveze­teiről s működéséről. A beszámoló sze­rint a tót néppártnak jelenleg kerek számmal 320—360 ezer tagja van. ugv hogy választások esetén megfelelő agi­táclió mellett 400 ezer szavazatra szá­mithatna. (iEz körülbelül 20 képvise­lőt jelentene.) A pozsonyi központon kívül a párt­nak egész Felvidéken összesen 1605 .községben van politikai szervezete* vagv legalább /is politikai bizalmiférfia. A leglioibban megszervezett megvék: Trencsén. Nyitra. Pozsony. Sáros. Zó­lyom, Liptó) Nógrád. Bars- és Hont­megye. A néptpánt árva*, szepesi és turóci szervezetei közepesek. Legke­vésbé van megszervezve Gölmör. Zemp­lén és Abaui. A politíkalí szienv ez eteken kivül a pártnak hét szakszervezete is van ösz­szesen 60.000 taggal. Ezek lapjai a Slovenski Kresfansky Sociatisfía, a Hlasg Slovenskich Zelezniciarov s a Slovenski Rolnik. A Párt e^y politkai napilapot, to­vá!bbá négy (politikai hetilapot és bá­rom szaklapot ad ki 55.000 példány­ban. Napilapja a Slovák. amely már­cius 25 óta Pozsonyban jelenik meg. Főszerkesztője Tuka Béla djr.. felelős szierkesztője podig Koza Matjov György. A párt hetilapjai a Liptóban megjelenő Slovak (szerkesztője Gre­bács Orlov) s továbbá a nyitrai Lu­dová Politika., valamint a Slovenska Pravda, amelyet Keletszlovenszfkó ré­szére Ondeicsó képviselő szerkeszt.

Next

/
Thumbnails
Contents