Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 52. szám - Vass József dr. a munkásvédelmi intézkedésekről és a balesetbiztosításról. A népjóléti és munkaügyi miniszter nyilatkozata a Magyar Külpolitika számára

Vasárnap, 1922 december 24. a munkásvédelmi intézkedésekről a balesetbiztosításról A miniszter visszautasítja Kunfi Zsigmond alaptalan vádaskodását A népjóléti és munkaügyi miniszter nyilatkozata a Magyar Küpolitika számára A magyar közönség meglehetősen tá­jékozatlanul áll azzal a munkával szem­ben, amelyet a népjóléti és munkaügyi minisztérium végez, a magyar munkás­ság szociális gondozása és baleset ellen való biztosítása érdekében. Ezért fölkeres­tem Vass József népjóléti és munkaügyi minisztert, aki kérdéseimre való válasz­képp szives és lekötelező készséggel, a kö­vetkező nagyérdekü nyilatkozatot tette: A háboru elött a monarkia területén, de általában a nemzetközi viszony lat­ban külön-külön állam és állam közölt kötött egyezmények szabályozták az egyik állam területéről a másikba, a munkakeresés céljaiból átvándorolt munkások betegségi és balesetbiztosí­tási viszonylatait. A háboru sok min­den közt ezeket az egyezményeket is fölbontotta ugy, hogy részint a tria­noni békeszerződés értelmében nem­zetkőzi középpont utján, részint külö­nösen a szomszédos viszonylatban kü­lön egyezmények utján iparkodunk a munkás érdekeket biztosítani. Különö­sen sok eset adódik az idegen terü­letről hozzánk, vagy tőlünk idegen te­rületre átment és megbetegedett mun­kások ellátása terén. Ezt a kérdést egyelőre még a szomszédos viszony­latban sem sikerült véglegesen szabá­lyoznunk. A helyzet tehát az, hogy a különböző államok területén lévő állami, vagy nyilvános jellegü kórhá­zak rendelkezésre állanak a betegek felvétele körül és azután a külügyi kép­viselet utján iparkodik a gyógykezelési hely vagy állam, a munkás illetékes­ségének államától a gyógykezelés költ­ségeit bekövetelni. Egyelőre csak ma­gyar területen tartózkodó idegen honos munkások gyógykezeléséről tudok konkrét intézkedésről beszámolni. Itt tudnillik a helyzet az, hogy az a kór­ház, amely az idegen munkás-beteget gyógykezeli, az így gyógykezelt idegen­honosok zárt listájával felszerelt szám­lát küld hozzám kiegyenlítés céljából. Ez a kiegyenlítés a tárcám terhére ne­hézség nélkül történik, a lista azután átkerül a magyar külügyminiszté­riumba, amely az illetékes államok kormányával felveszi az érintkezést. Nagyon érdekes jelenség s a magyar integritásnak még szociális higienikus terén is ujabb bizonyítéka, hogy ezeket a kórházakat, amelyeknek hatásterü­letét a trianoni békeszerződés elvágta, az elvágott területről meglehetős nagy­számban keresik fel a betegek, sőt a budapesti kórházak és klinikák régi iá hírét és kiválóságát bizonyítja az a körülmény, hogy az elszakított terüle­tekről sulyos esetekben Budapestre jönnek gyógyulást váró betegek egy kiváló kórházba, vagy professzorhoz, ami különben szinte természetes. Mert az ezer éves kapcsolatok helyébe nem lehet könnyen behelyettesíteni uj kap­csolatokat: Prága, vagy Bukarest, vagy Belgrád-felé, amely két utóbbi helyen egyébként is a higienia messze alatta marad a magyar szintájnak. Sokkal nehezebb kérdés a betegek gyógykezelésénél a balesetet idegen te­rületen szenvedő biztosított munkások baleset járulékának a kérdése. A há­ború előtt bizonyos kölcsönösség volt azon államok és Magyarország között, amelyekben a mienkhez hasonló mun­kás baleset biztosító intézmények vol­tak munkában. Ugyanez a probléma áll egyébként azokra a balesetrokkant munkásokra is, akik a magyar balesetjárulék birtoká­ban idegen földre költözködtek, vagy megfordítva. Ezeknek a járulékoknak kifizetése az egész Középeurópában ha­tását éreztető óriási valuta különbségek miatt szinte megoldhatatlan probléma, mert p. u. az olaszföldön balesetes ma­gyar munkás lirában szeretné kapni járadékát viszont a magyar földön tartózkodó olasz munkás a magyar ko­ronában kiszámított járulékát szintén lirában követeli. A kérdés jelenleg még megoldatlan, ha csak megoldásnak nem tekintjük azt, hogy az idegen terü­leten levő balesetes munkásnak, ha bal­esete Magyarországon történt, a jára­dék a kormány engedélyével magyar korona alapon fizethető ki. Nagyon ala­pos reményem van azonban arra, hogy ezek a kérdések a különböző államok­kal folyamatban lévő szerződési tár­gyalások során szintén megoldást nyer­hetnek. A nemzetközi munkásvédelmi közép­pont munkálataiban magyar részről amint egyébként ez kötelességünk is — képviseletettel és szakemberekkel munkálunk közre. Nagyon nagy megle­petéssel olvastam tehát a sajtóban Kunfi Zsigmondnak olyan irányu nyi­latkozatát, hogy Magyarországon „a fehér terror" országában a munkásság külföldi jogos és törvényes képviselete lehetetlen. Nem tudom, hogy Kunfi ezt az állítását tájékozatlanságra vagy rossz akaratra vezessem-e vissza, vagy mind a kettőre, mert hiszem ha ő csak­ugyan annyira érdeklődik a magyar vi­szonyok iránt, mint amennyire nyilat­kozatában alaposságot követelni lát­szik a maga részéről, akkor tudnia kel­lene, hogy a magyar törvény nemcsak nem zárja el a munkásság képviseletét a külföldi tárgyalásokon, hanem ellen­kezőleg különös gondja van arra, hogy ez a munkásságnak is megfelelő módon megtörténhessék. Vagy figyelemmel kí­sérjük egyébként is a Bureau de Tra­vaille munkásságát, törekvéseit, szán­dékait és a mennyire országunk túl­nyomóan agrár jellege és a most spe­sális honi viszonyaink lehetővé teszik. e törekvéseket mi magunk is támogatni és realizálni törekszünk. Bihari Imre. Az olasz szociálista párt szakadása A multkor részletesen ismertettük azokat az eseményeket, melyek az olasz szocialista párt szakadását idéz­ték elő. Most legutóbb, beavatott olasz for­rásból az a híradás került napvilágra, hogy a maximalisták és kommunisták teljes együttműködése elől minden akadály eltünt, amennyiben a pártból az. 1921. évben kilépett kommunisták is visszalépnek oda. Moszkva egyenes utasítására. Viszont Serrati visszalép a párt vezetésétől, valamint az. Avanti főszerkesztői tisztétől és fontos nem­zetközi misszióval fogják őt meg­bízni. A híradás valóságában kételkedni nincs okunk. Serrati, moszkvai utja alkalmával, ugy látszik, mégis meg­győzte a kommunista Internationale vezetőségét, hogy taktikai szempontból helyesebb, ha a kommunisták lépnek be a szocialista köpönyegü pártba, mintha megfordítva történnék ez, mert ebben az esetben a maximalisták­nak tulnyomó része távolmaradna és az eddigi eredmények semmisekké válnának. Moszkvának minden törekvése most arra fog irányulni, hogy az igy eltávo­litandó Serrati- helyét a maga megbiz­ható emberével töltse be. hiszen Serrati ezidőszerint. bármily kezesbáránynak is látszik, mégis csak egyéniség és Moszkva az egyéniségektől irtózik, OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Levél Finnországból A belpolitikai helyzet — A nemzetvédelmi csapatok és Mannerheim — Az alkoholtilalom — Becsüljük meg a finnek baráti kézszorítását Irta: LEFFLER BÉLA rosszabb szeszesitalokat, természetesen méreg drága áron, mert az esetleges birságoka is előre belekalkulálja a vendéglős. Az utcán, külön szeszdetek­tivek és rendőrök őrködnek és éjjelente 50—80 embert kisérnek be italozás vagy részegség miatt. A finnek maguk is azt mondják, hogy az egész eszt­állam abból él, hogy Finnországban szeszt csempész. Az észteknek méltó versenytársai a szeszcsempészésben a németek, akiknek állandóan egész szesz­hajórajuk cirkál a finn szigetek előtt lőtávolban a finn vámrendőrség hajó­jától. Egész Finnországban mindjob­ban erősödik a hangadat, mely követeli a szesztilalom eltörlését és korláto­zott szeszkimérés engedélyezését olyan alapon, mint az Svédországban törté­nik. A szesztilalomnak különbena finn gazdasági életre is kedvezőtlen befo­lyása van, mert pl. Spanyolország há­romszorosára emelte föl a finn papir­és faáruk vámját csak azért, mert a spanyol borok elveszitették a finn pia­cot. A finn szesztilalom különben sem egyéb szerencsétlen kisérletnél, mely elméletben föltétlenül helyes és kívá­natos, de gyakorlatban nem valósítható meg. Finnországról és finnekről szólva nem szabad megfeledkeznünk arról a baráti és rokoni hangulatról, mellyel itt a magyarság iránt vannak. A nagy távol­ság, de még inkább az orosz uralom a pánszlávizmus — minden áron igyekezett elnyomni a két rokon nép­nek egymáshoz való természetes köz­lekedését. A távolság ugyan most is meg van, de ezt le lehet győzni, ha a két ország fiai komolyan akarják az érintkezést. Éppen azért Magyarorszá­gon népszerűsíteni, ismertetni kellene a független szabad Finnországot és sonló mozgalmat kellene inditani Ma­gyarország érdekében és a finnek között. A győztes nagy nyugati államokban talán egyesek részvéttel tekintenek reánk, de a legtöbben tudomást se akarnak venni Magyarországról, éppen azért becsüljük meg a finnek erőteljes őszinte kézszorítását. HIREK - Micsura lapot alapit. Prágá­ból jelentik: Nagyszombatban legkö­zelebb uj lap jelenik meg, amely dr. Micsura, volt felvidéki miniszter poli­tikáját követi. Ez a politika tudvale­vőleg a tót néppárt ellen irányul. Az uj lapnak dr. Hodal lesz a főszerkesz­tője. (MTI. ) — Diolomáciai hírek. A szófiai m. kir. követség ügyvivője a m. kir. külügyminisztertől kapott felhatalma­zás alapján Klein Sándor dr. szófiai ügyvédet az ottani követség jogtaná­csosává kinevezte. — Berlinből jelen­tik: A német kormány értesítette a szovjetkormányt, hogy Charkovban, Minszkben, Tifliszben és Csilában né­met konzulátusokat fog felállitani. — Rittner Eduard dr. alkonzult ideigle­nes minőségben a budapesti követséghez osztották be szolgálatvé­telre, ahol a konzuli ügyek vezetését ruházták rá. - Formentint Omera Italot, a budapesti olasz követség att­séját Rómába helyezték át és helyébe Pirajno György attasét nevezték ki a II, Általánosságban a finn belpolitikai helyzet igen kedvező, mert a pártpoli­tikai surlódások nem játszanak nagy szerepet és a finn polgárság egyet­értve a finn-svédekkel, egyetértésben, komolyan és szorgalmasan dolgozik az ország érdekében. Az országban se­hol sincsen nyoma a kirivó nagy va­gyoni vagy rangbeli ellentétnek és maga Helsingfors lakossága sem külföldi divat majmolásával akarja mutatni kulturális fölényét. A finn főváros külső életében kellemes változatosságot ad az u. n. suojeluskunnat, vagyis a polgári gárdisták gyakori fölvonulása. Maga a finn hadsereg alig több 35. 000 főnél és mindenki tudja Finnországban, hogy ez a csekély számu hadsereg alig volna képes föltartóztatni az orosz szovjetnek azt a titkos és nyilt törek­vését, hogy Finnországban visszaállítsa a vörösök uralmát. Az ország megvédé­sének feladatát a nemzeti gárda vál­lalta magára, melynek taglétszáma je­lenleg l50 ezer. A finn nemzeti gárdát 1918-ban Mannerheim tábornok szer­vezte meg és az ma is teljesen katonai szervezet azzal a különbséggel, hogy tagjai csak a hétnek bizonyos napjain kötelesek egyenruhában és fegyveresen szolgálatotl teljesíteni. A nemzeti gárda különben a finn államtól rendszeres évi támogatást kap, melyet a finn parlament szavazott meg. A finnek büszkeséggel és szeretettel néznek az apró növésü, egészséges arcu fiatal gárdistákra, amint kemény katonás lépteikben vonulnak végig Helsingfors utcáin, mert tudják, hogy ezek a fia­tal katonák minden percben készek megvédeni fegyverrel a kezükben Finnországot akár a külső, akár a belső ellenséggel, vagy pedig árulóval szemben. A finn nemzeti gárda tiszte­letbeli parancsnoka még mindig Man­nerheim tábornok, akit a gárda, mikor most november 21-én Helsingforsba visszaérkezett, fejedelmet megillető tisztelettel és diszfölvonulással foga­dott. A finn nemzeti gárda tagjai azon­ban nem foglalkoznak napi politikával, nekik csak céljuk van: hogy védő kart nyujtsanak a finn társadalom felé, ha akár a belső bujkáló vörös áruló, akár a külső ellenség támadni merne. A finn köztársaság derűs egét egyet­len kis szürke felleg homályosítja el és ez a szesztilalom. Mi ma­gyarok nem értjük, hogy a szesz hogyan játszhatik politikai szere­pet az északi országokban, pedig az utóbbi években nem volt neveze­tesebb politikai gyűlés Svédországban, Norvégiában vagy Finnországban, hol a szeszkérdést elő nem hozták volna. A finn parlament tudvalevően két év­vel ezelőtt hozta be a szesztilalmat és a törvény megszegőit szigoru bünteté­sekkel (pénzbirság, börtön, polgári jogok elvesztése) sujtotta. Ennek az intézkedésnek az eredménye azonban minden várakozás ellenére az lett, hogy a szesztilalom életbelépésével egyidejüen megkezdték a titkos pá­linkafőzést és a szeszcsempészést. Az orvosok nem győzték irni az u. n. szeszrecepteket és egyszerre szinte jár­ványszerűen léptek föl olyan betegsé­gek, melyeket csak cognac-kal vagy alkohollal lehet gyógykezelni. A ven­déglőkben tojástartókban és kávéscsé­székben mérik a különféle rosszabbnál budapesti olasz követséghez.

Next

/
Thumbnails
Contents