Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 52. szám - Sajtópolitika - A délvidéki Magyar Párt a magyarság választójogáért

MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 december 24. Felsőbőr vámja Csehországban eként 900 szokol, azaz 63. 000 K. Magyarországonon 6030 K. Cipők: vámja Csehországban 2000 szokol, azaz 340. 000 K, Magyarországon 25. 125 K. Mezőgazdasági gépek vámja Csehországban 720 szokol. azaz 50. 400 K, Magyarországon 9624 K.. Elektromos készülékek vámja Csehországban 3000 szokol, azaz 210. 005 korona. Magyarországon 48. 120 K. Bárhová nyulunk a cseh tarifában mindenütt hasonló relációra akadunk; mindenütt olvan vámokra, amelyek tízszer is magasabbak, mint a magyarországi vámok. Néhány héttel ezelőtt talán lehetett felhozni azt az ellenvetést. hogy hiszen a cseh korona magas árfolyama számunkra elég védelem. Ebben: a védelemben mi egy pillanatig sem biztunk; s hogy igazunk volt, azt bizonyitfa az a körülmény, hogy a cseh koronának aránylag igein csekély mértékü és rövid ideig tartó lemorzsolódása már alkalmat adott aura. hogy tömegesen érkezzenek ajánlatok Csehországból Magyarországba olyan iparágakban, amelyekben a verseny eddig egyáltalában nem jelentkezett. Mi tehát bizonyosak vagyunk abban, hogy ha a csehek árucsereegyezmény keretében kontingenseket kapnának, azokat teljes mértékben ki is használnák, míg a Magyarországnak esetleg juttatandó kontingensek kihasználása több mint kétséges. A sokat emlegetett bor kivitelét is hiába engedélyezik a csehek; a cseh borvám több, mint amilyen áron Csehországban bort lehel kapni. Ilyet körülmények között ujra és és ujra meg kell ismételnünk azt a régi meggyöződésüket,. hogy Magyarországnak a kereskedelmi szerződések megkötését keleten kel megkezdetne s abban az arányban engedni rést nyugat felé, amilyen arányban, mi is el tudunk Jutni gazdaságilag és földrajzilag letermészetesebb fogyasztóinkhoz. A csehekkel köthetünk kereskedelmi szerződést, rendezhetjük általános vonatkozásainkat, de árucsereegvezménnyel kiegészíteni ezt emelőre nem szükséges s a maevar ipari termelés szempontjából nem is lehetséges mindaddig, mig keleti irányban szabad utunk biztosítva nincsen. Görögország belép a kisententeba Belgrádból jelentík a Bácsmegyei Naplónak (a Magyar Párt lapja): A régi Szerbia és Görögország között 1913-ban kötött szerződés rövidesen lejár. Ezzel kapcsolatban a Tribuna azt a feltüntést keltő hírt közli, hogy az SHS és a görög kormányok cinek az 1913. évi szerződésnek meghosszabbitására, illetve átszövegezésére készülnek. — Nincsics külügyminiszter már Politisz belgrádi látogatása alkalmával be akarta vonni Görögországol a kisententhe s ebben az irányban — noha a hivatalos kommünikéik erről hallgatnak — tanácskozott is egymással a két külügyminiszter. A megbeszélések alapján Nincsics Lausenneb. m ismét hosszabb tanácskozásokat folytatott a görög delegáció elnökével Venizelosszal, amelyen létrejött a megegyezés. Ezután Nincsics a kisentente többi külügyminisztereit. Beést és Dukát is beavatta a megegyezés részleteibe, akik mini jól informált körökben tudják, beleegyeztek a kisentente tervezett kibővítésébe. Valószínű, hogy a kisentente összes államai rövidesen az 1913. évi szerb-görög szerződéshez hasonló szerződéseket fognak kötni Görögországgal. — A kisentente külügyminiszterei ebben az ügyben a legközelebbi jövőben találkozni is fognak egymással és pedig Belgrádban, A találkozáson Görögország is képviselve lesz, állitólag maga Venizelosz is Belgrádba jön. — A Tribuna hire politikai és diplomáciai körökben nagy feltűnést keltett, különösen azért, mert Benes cseh miniszterelnök nemrégen egy hírlapbaN. cáfolja A kisentente kibővitésének bárét és a külügyminiszterek ujabb találkozását is feleslegesnek mondotta. Politikai körökben a Görögországijai való szorosabb szövetséget örömmel üdvözölnék, de olyan hangok is hallatlanak, hogy mindaddig, mig s görög-törők háboru teljesen likvidálva nincsen, nagy óvatosságot keli tanusítani éhben a kérdésben éa csak a lausannei békekötés ratifikálásai után állana be ez az időpont Sajtópolitika Megjegyzések sajtó multja Czakó István dr. -nak,, A világ és felette" cimű munkájához (R—cs. ) Néhány nappal ezelőtt, a Magyar Külügyi Társaság kiadványainak legujabb köteteként, tetszetős külsejü könyv jelent meg a könyvpiacon: Czakó István dr. -nat A világsajtó mint ja és jelene cimü müve. Mint a bevezetésben irja a szerző, müvének összeállításakor a külföldön már régóta használatos és jól bevált sajtóalmanakok lebegtek a szeme előtt, e könnyen kezelhető kézikönyveik, amelyek nem sorozhatok a szó szoros értelmében vett tudományos munkák közé, de amelyek hasznos utmutatóul szolgálnak annak, aki a sajtó papirostengerében gyors tájékozódást óhajt. Czakó István kétségtelenül nagy fáradsággal és szorgalommal egybekötött uttörő munkát végzett, amikor adatait összegyűjtötte, s ezért csak föltétlen elismerés illetheti meg mind őt, mind pedig a Külügyi Társaságot, mely a mü megjelenését lehetővé tette. Van azonban müvének egy-két oly fogyatékossága, amelyek mellett nem haladhatunk el szó nélkül s amelyek arra késztetnek bennünket, hogy a külügyi politikával kapcsolatos sajtó és propaganda kérdését a legközelebbi jövőben a magunk részéről is részletesebb figyelemre méltassuk. Czakó munkája a nagy anygot orszagok szerint tagozza szét s rövid történeti bevezetés után betürendbem közli az egyes városokban megjelenő lapok cimet itt-ott utalással a sajtóviszonyok törvényhozási szabályozására is. (A magyar sajtótörvényt a szerző egészében adja. ) Az első kifogá. stink, hogy amikor a lapok pártállását röviden közli, e tekintetben nagyon hiányos a munkája. Azt még értjük, hogy egyes exotikus országok sajtóról nem volt alkalma, vagy ideje kellően tájékozódnia, de miért nem foglalkozik a magyar vidéki sajtóorgánumok pártáillásával is, amikor enélikül az egész fölsorolás, még a hozzáértőnek is, semmitmondó névjegyzék. A fontosabb sajtóorganumokat is részletesebben kellett volna ismertetnie (lásd pl. Chambusc A tra vers la Presse cimü munkáját), azt meg éppenséggel nem érijük, mire volt jó a Magyarságot és Szózatot szem. beállítani egymással a királykérdés ügyében, holott épp ily joggal valamennyi magyar ujságot beskatulyázhatta volna, vagy a legitimisták, vagy a szabadkirályválasztók sorába. Lényegbevágó hibája, véleményünk szerint a munkának, hogy a magyar sajtó rovására a kü földi sajtóra vetette a fősulyt. A magyar sajtóra vonatkozó adatok oly kevéssé forognak közkézen, a közönség lájékozódottsága oly hiányos ettéren, hogy igenis szolgálatot tett volna az ügynek, ha müvének ezt a fejezetét jobban kiépíti. De meg a nemzeti büszkeség is azt követeli, hogy ami a miénk, ami a magyar szellem munkája, azt elsősorban megbecsüljük. Lapozgassa csak át a szerző ebből a szempontból a külföldi müveket s mindenütt azt fogja látni, hogy szinte tulzottan soviniszta egyoldalusággal helyezik előtérbe a saját országukra vonatkozó adatokat. Leginkább kifogásoljuk azonban a magyarországi sajtóra vonatkozó történeti visszapillantást. Ne vegye tőlünk rossznéven a szerző, ha azt mondjuk, csak a dolgok nem ismerésében lehet anrpk a hosszu, sokat szidott liberális korszak sajtójának egész tevékenységét oly fölényesen elintézni, mint ahogy azt éppen Czakó tette müvének e feje zetében, Azt a mondatat még leirja, hogy a legutolsó ötven év volt a ma. gyár sajtó virágkora, de ntána hiába keressük komoly tárgyilagos méltatás sít azoknak az elévülhetetlen érdemeknek, amelyet éppen annak a sajtónak kiváló munkásai a magyar eszme,, c magyar szó, a magyar gondolat terjesztése érdekében hosszú évtizedeiken át kifejtettek. Az egész, amit a szerző megállapít hogy a magyar sajtónak egy nagy hányada az ugynevezett üzleti sajtó szolgálatába szegődött Elismerjük, hogy az ujságírás eszmei tisztaságát még sokkal, de sokkal fokozni lehetne. De a földönjárás nem egyedül a sajtónak a sajátossága. Akárhová nézünk, mindenütt a gazdasági erdekeknek hatalmas előnyomulását tapasztaljuk az ideális törekvések rovására. A modern mezőgazda ma már, a börze híreit lesve, üzleti alapon igazgatja birtokát. Tért foglalt az üzleties gondolkozás, a sport és a müvészetek beszámításával is, az életnek úgyszólván minden ágazatában, nem kívánhatjuk tehát, hogy az üzletiséggel szemben a teljes negáció álláspontjára helyezkedjék éppon az a sajtó, amely nem tudja más üzletághoz hasonlíóan a fogyasztó, közönségre áthárítani a nagy fokban meginövekedett előállitási és rezsiköltségeit. A magyar sajtó kétségtelenül hibás az elmult évek szomoru eseményeinek felidézésében. De azért Czakó szövegének szelleme azt a fölfogást tükrözteti vissza, amelyet ma éppen azok a rétegek vallanak, amelyek ama bizo nyos liberális, korszakban a legkevesebb megétéssel voltak a sajtó törekvései iránt. Ez a felfogás sajtó érdemeivel szemben laikus módjára felületes, hibáival szembenkérlelheletlenül megitélö, hasonlatosan azokhoz a szülőkhöz, akik gyermeküket teljesen szabadjára engedik, de később, mikor lelke a kellő gondozás hiányában eldudvásodik és félrelép, vak haraggal tagadnak meg tőle minden vonatkozást. Szomorusággal állapitjuk meg, hogy Magyarországon a sajtót még azok ellen is védeni kell, akik a sajtó irányítását, szeretetteljes ellenőrzését vállalták. Az államnak elsőrendü érdeke, hogy a kötelességét ismerő sajtó a politikai faktorokkal karöltve dolgozzék az ország érdekében és ezt a munkáját megbírálni csak az hivatott, aki sajtó szövevényes gépezetét valójában ismeri s ennek megfelelően becsüli És most még néhány szót arról a magyar propagandáról, amelyről Czakó István azt irja, hogy nincs. Magyar propaganda van — csodálatos, hogy éppen Czakó Istvánnak nincsen erről tudomása — csakhogy gyermekkorát éli. Csetlik, botlik, lábai még gyengék, nem tud akkorát lépni, mint serdültebb külföldi testvérei. És bár a kezdet minden nehézségével küzd, önkén tes buzgalmával és lelkesedésével gyakran pótolja azt aminek sainos. az ellenséges propaganda bőviben van: tapasztalattal, külön erre a célra nevelt táborkarral és főképp jóféle, külföb dön is számottevő valutával. Ha tehát aláírjuk is az efajta, kissé általános természetü kijelentésekel, mint hogy „a diplomáciának és a sajtónak mulhatatlanul együtt kell müködnie", vagy „egy magyar Northeliffe-arányu prcpaganda megszervezése mindennél többet ér", gyakorlati értéke bírálatunké nak csak akkor lesz, ha egyuttal kon. kréte rámutatunk a hibákra és a sajtó,, valamint a politika irányadó faktoraival. karöltve igyekszünk az orvoslás módjait és eszközeit is megtalálni Mindent összevéve, köszönetet mondunk Czakó Istvánnak, amiért a könyvének megírásival járó fáradságos munkát elvégezte és reméljük, éppen az ő müve fog impulzust adni arra, hogy a legközelebbi Jövőben megiródjék az a munka is, amelyet várunk s amely vonatkozásba hozva a sajtó működését az egyes ország bel- és külpolitikai életének változásaival, a gondolatterjesztés e nagyszerü szervezetéröl tárgyilagos, érdekeltet és érdeklődőt egyaránt kielégítő képet fog meg rajzolni. Adélvidéki Magyar Párt a magyarság választójogáért Vasárnap délután tartotta meg Sza- sajnálattal állapítja meg, hogy a belügy hadkán a vajdasági Magyar Párt vezérlőbizottsági ülését Sántha György dr. elnöklésével. Elsősorban Gráber László dr., aki a nemzetiségi kisebbségek választói jógosultsága ügyében Belgrádban az akciót lefolytatta, jelentést tott munkájának eredményéről. A vezérlőbizottság ezután egyhanguan elfogadta Gráber László által előterjesztett kővetkező határozati iavas'atát: A Magyar Párt elnöki tanácsa és vezérlőbizottsága egybehangzóan megállapítják, hogy a belügyminiszter 2717— 1922. sz. rendelete, amelyet a minisztérium B. B. 13. ügyosztálya 15921—922. sz. alatt november hó 17-én az összes vajdasági közigazgatási hatóságokhoz továbbított, azoknak a lépéseknek az eredmínyé, amelyeket a jugoszláviai népszövetségi liga, és Protics Sztoján rendelkezési állományu miniszterelnök, nemzetgyülési képviselő, a királyi kormánynál a kisebbségi szavazóknak a választói névjegyzékekbe való felvétele érdekében tettek. Megállapítja az elnöki tanács és a vezérlőbizottság azt is, hogy ennek a rendeletnek a tartalma a kiadását megelőző körülményeknél fogva alkotmányos öntudattal biró, elfogulatlan és pártatlan közigazgatási hatóságok részéről csak egyféleképen értelmezhető. A rendelet szerint ugyanis kötelességük az összeíró hatóságoknak, hogy a választói névjegyzékeknek 1923. évi január havában történő kiigazításakor hivatalból felvegyék a választói névjegyzékbe mindazokat a választói jogosultsággal biró választó polgárokat, akiket nemzeti államunk javára opciójog illetett meg, de ez zel a jogukkal nem éltek és eddig a névjegyzékbe felvéve nem voltak. Az elnöki tanács és a vezérlőbizotság. miniszternek alárendelt összeíró hatóságok némelyikénél a rendelet ellenére is megvan az a szándék, hogy továbbra is fentartsák ezt az állapotot és folytassák azt az eljárást, amelyet a belügyminiszter hivatkozott rendelete a törvénnyel ellenkezönek nyilvánít. Erre mutat az a körül mény, hogy Nagybecskerek r. t. város tanácsa a rendelet tárgyalása alkalmából kérdést intézett felettes hatóságához hogy & névjegyzékek kiigazításakor ieí kell-e venni a nem szláv állampolgárokat a névjegyzékekbe éa hogy a bácskai köz igazgatási hatóságoknak a sajtóban tett nyilatkozata szerint a belügyminiszternek ez a rendelete hozzájuk a mai napig sem érkezett meg. Ebből az okból elhatározza a vezérlőbízottság, hogy távirati felterjesztésben fordul a királyi kormány elnökéhez és a belügyminiszterhez azzal a kéréssel, hogy a rendelet kiegészitéseképpen közölje az Összeíró hatóságokkal, hogy a névjegyző kek kiegészítésekor vegyék fel hivatalból a választói névjegyzékbe mindazokat a, nem szláv állampolgárokat, akiket nemzeti államuk javára az opciójog megilletett.; de ezzel a jogukkal nem éltek és eddig;, a választói névjegyzékbe felvéve nincsenek. Ar elnöki tanács éa a vezérlőbizotisás. felhívja a járási és megyei székhelyeken, valamint a városok területén megalakult pártszervezetek vezetőségeit, hogy a belügyminiszter rendelkezésére hivatkozva az illető közigazgatási egység vezetőjén hez (főispánhoz, alispánhoz, főszolgabirákhoz és polgármesterekhez) hivatalosan intézzenek kérdést ez iránt, hajlandókeme rendelet alapján az alájuk rendlet összeiró közegeket arra utasítani, hogy a nemzeti kisebbségeket a választói névjegyzékbe azok kiigazgatásokor hivatalból vegyék fel.