Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 51. szám - A román földreform román megvilágításban

Vasárnap, 1922 december 17. körül volt, egyrészük katonai ruhát hordott, nagyrészük azonban népviseletben volt, de mindnyájan a. legmodernebbül felfegy-vérkezve s minden, ötvenemberes csoportnak volt egy gépfegyvere. Kifogástalanul viselkedtem a legnagyobb fegyelmet tartották s a város megszállása után, az egész lakosságot népgyülésre hívták össze a piacra. A gyülés szónoka M hailov bandavezér volt, aki elmondta, hogy a macedon menekültek árulónak tekintik Sztambulinszkit Belgrádban tett azon nyilatkozata miatt, hogy lemond Bulgária Macedón ára való igényéről A gyülésen a városbeliek közül küldöttséget választottak és külön vonattal Szófiába küldték, hogy vigye meg a kormánynak a fölkelők kívánságait. Ezek között első pont az volt, hogy Sztamikulinszki vonja „vissza belgrádi kijelentését és hogy rögtön helyezzék szabadlábra az összes letartóztatott macedónokat Mielőtt a küldöttség visszatérhetett volna, a felkelők már kivonultak a városból az Aiexandrov Tódor rendeletére. Az agg vezér ugyanis híreket kapott, hogy a görögök kiüritették a Vardar-vidéket. Erre az egész megszálló sereg odaindult. Küsztendil elfoglalásának hirére Szófiában roppant zavar támadt. A kormány a katonaságban nem bizván, a környékbeli parasztságot, az ugynevezett „zöld-gárdát" mozgósította. 16. 000 főnyi felfegyverzett kisgazdát vont össze a fővárosban, mert h re kelt, hogy a felkelők Szófia ellen vonulnak. Tomov hadügyminiszter ezekkel a fegyveresekkel megindult Küsztendil ellen, de mire odaérkezett, a várost már üresen találta. Azalatt más paraszttömegek megrohanták Szófiát, elpusztítottak igen sok kereskedést, tüntettek a polgári osztály ellen és lerombolták a polgári lapok szerkesztőségeit. Nem kímélték a külföldi követségeket sem: a belga konzul megsebesült, a csehet elverték. Az első hirek szerint az oláh követséget is lerombolták, ez azonban nem bizonyult igaznak, csak az oláh alattvalókat bántalmazták és kirabolták. Tomov hadiügyminiszter Küsztendiből visszafordulva, a zöld gárdával kiszorította Szófiából a zavargó parasztságot. Az alkalmat a kormány azonban nem akarja kihasználatlanul hagyni a polgári pártokkal szemben. A parasztpárt 8-án négy óra hosszat lartó bizalmas zárt ülésre gyült össze s ezen Daszkalov belügyminiszter és Tomov részletesen beszámoltak a helyzetről és a polgári blokkot vádolták meg azzal, hogy fellázította a macedónokat és polgárháborut akart előidézni. Ezeőtt egy hónappal a felkelők már szintén elfoglaltak egy várost, Neurokopet, a hol hajdanában Stumbulinszki kiáltotta ki a bolgár front összeomlása után a köztársaságot. Ezt az esetet a kormány akkor letagadta, most azon ban a fővárosi zavargások miatt cáfolni nem lehetett, ezért kihirdette nyugati Bulgáriára az ostromállapotot és jegyzéket adott át a szófiai szerb követnek, melyben tiltakozik az ellen, hogy szerb területen csapatok fegyverkezhetnek fel és törhetnek be a békés Bulgáriáiba. Azonkívül a Lausanneban tárgyaló Sztambulinszki miniszterelnöknek sürgönyt küldött, hogy kérje a sorozott hadsereg ujrafelállítását ha kisebb létszámmal is, mert a küsztendili események megmutatták, hogy a zsoldos hadsereg nem használható még belső zavargásoknál sem. A Szobranjeben a kommunista klub nyilatkozatot terjesztett elő, mely szerint a bolgár kommunista párt legélesebben elitéli a polgári blokk azon eljárását, hogy a macedon mozgalmak az állam biztonságának veszélyeztetésére használja ki, csakhogy ő maga kerüljön uralomra. A kommunista párt véleménye szerint Macedónia autonómiája csak a felállítandó balkáni egyesült köztársaságok határain belül lehet. Azután Daszkalov helyettes miniszterelnök határozottan megcáfolta azt a hirt, hogy a szófiai diplomáciai testület lépett volna közbe a kormánynál, követelve a rendcsinálást. A bolgár kormány az ország belügyeibe nem enged meg semmi beavatkozást. Az rész lázadás és az annak nyomán keletkezett szófiai zavárgás a polgári ajtó uszitásának eredménye s a kormány meg is fogja ezért tenni a megtorló lépéseket. Ennyi történt mindössze a mult héten Bulgáriában. Meg kell állapitanunk, hogy azok a hírek, hogy Küszlendilben a felkelők kivégezték a prefektust és a rendőrfőnököt, hogy az országiban a polgárháboru általános, hogy Szófiát felkelők vették kőiül stb. a bukaresti lapokban a szófiai oláh követség hivatalos jelentéseként láttak napvilágot. Sőt a kamarában egy interpellációra Duca külügyminiszter szin tén a hozzáérkezett hivatalos adatok alapján erősitette meg mindezeket a híreket. Ugyancsak a belgrádi félhivalalos sajtó közölte azt, hogy a felkelők nemcsak a küsztendili prefektust, hanem a megye minden közigazgatási tiszai viselőjét is kivégezték és hogy Délszerbiába is becsaptak. Egy Lekov vezérlete alatt alló különítmény Velez város felé halad. Ugy látszik, a bukaresti és belgrádi hivatalos külügyi hírszolgálat kissé balkáni izü. Helsinki, 1922 november hó. Az orosz uralom alól fölszabadult országok közölt Finnország az, mely a legnagyobb sikerrel győzte le önálló szabad ál ami létének első nehézségeit és most a nehéz tüzpróba után nyugodtan folytathatja független nemzeti éleiét. A fiatal finn köztársaság a nyugodt és békés munkálkodásnak kellemes hatásával van az odaérkező ide. genre. (A magyart sohasem tekintik idegennek Finnországban!) Régi hagyományos nemzeti kultura erőteljesebb folytatását láthatjuk, melynek annyira jellemző kifejezője a főváros Helsingfors, illetőleg Helsinki szokatlanul élénk kulturális élete. Európa egyikmásik u. n. fiatal köztársaságában szinte érezni az ujrafestésnek a kellemetlen szagát, melyei az uralomra jutott osztály eltüntetni akarja multnak szerintük elkopott hagyományait és maradványait. Finnországiban maga a nemzet jutott ismét szóhoz, éppen a szent nemzeti hagyományok azok, melyeknek tovább fejlesztése a független Finnországban minden idegen hatalom korlátozó beleszólása nélkül szabadon történhetik. Nem kel! azonban azt gondolnunk, hogy az uj szabad Finnországban nincsenek politikai pártellentétek. Hiszen egy fejlődni akaró ország nem is volna elképzelhető különböző politikai pártok nélkül, mert éppen ezeknek az egymásközti surlódásából csiszolódhatnak ki az ország boldogulása felé vezető eszmék, gondolatok és intézkedések. Finnország az utolsó hónapokban jelentő, sebb politikai krizisen ment keresztül, melyet Holsti volt külügyminiszternek kissé elhamarkodott lengyel orientációja idézett föl. Finnországnak azonban nem volt érdekében, hogy magát lekösse Lengyelország mellett, igy a varsói szerződést csufosan visszautasította a finn parlament, mely ha. tározat eredményeképp a finn koalíciós kormány is kénytelen volt lemondani. Sthalberg köztársasági elnök egy ideiglenes kormányra bizta az ügyek vitelét, miután a polgári pártok a további együttmüködésre nem voltak hajlandók. A tisztviselökből álló Cajander-kormány egészen november hó 12-ig vitte az ügyeket, mialatt a pártok között hosszas eszmecserék voltak; egy parlamenti kormány megalakítása érdekében. A helyzet tisztázása nehéz volt, mert a polgári pártok között a legerősebb a kisgazdapárt (45 képviselővel) a földireformtörvény a Lex Kallio miatt nem bírta teljesen a többi konzervatív finn pártok teljes bizalmát és különösen a svédek viseltettek ellenzéki hangulattal a párt feje, Kallio ellen. A válság azonban sem lett volna megoldható, mert a parlamentben. a finn-nemzeti konzervatívok és a svédek olyan hatalmas ellenzékkel találták volna magukat szemben, mely rövidesen elseperte volna őket. Stahlberg elnök ezért teljesen Kallio kezébe tette le a válság megoldását, aki rövidesen megalakította kormányát a saját pártjából és a nemzeti haladópárt tagijaiból és már november 14-én bemutatkozhatott a parlamentben. Az uj finn kormány kisebbségi kormány, mert mindössze 60 képviselötaggal rendelkezik (a finn parlamentnck ez dőszerint 200 tagja van) és két pártra, a kisgazdáikra és a nemzeti haladó pártra támszkodik. Ez utóbbi párt vezére a kiváló egyetemi tanár és tudós, J. H. Vennola tölti be a külügyminiszteri széket. Az uj miniszterelnök Kyösti Kallio, tipikus reprezentánsa a finn kisgazdáknak. Nem végzett felső iskolákat, nem járt külföldön. A finn földön nőtt föl a finn földhöz köti őt szive-lelke és egyedüli ambíciója, hogy a finn nemzeti jelleg minden téren kidomboriltassék. Személyileg egyszerü, szerény ember, akit semmi külső hiuság nem hajtott a miniszterelnöki szék felé, melyben megmaradt annak az egyszerü vidéki józaneszü földbirtokosnak, aki föltótlenül bírja a kisgazdatársadalom bizalmát Kallio azonban nem veszi észre, hogy Finnországban nemcsak finnek és nemcsak kisgazdák vannak. A Kallio-kormány tehát nem teljesen kifejezője az ország közvéleményének i és már megalakulásának pillanatában magában hordja gyöngeségének csiráit Kallio ugyan óvatos programot i adott, melyben hangsulyozta azt a törekvését, hogy folytatni óhajtja az eddigi kormányok politikáját abban az irányban, hogy a finn köztársaság politikai és gazdasági függetlensége, az ország területi integritása minden oldalról biztositttassék. A külpolitika terén Finnország teljesen független politikát akar, ugy azonban, hogy résztvesz a nemzetközt együttmüködésben, amennyiben az az ország előnyére lehel. Különösen kie Kallio a skandináv országokkal való baráti összeköttetés elmélyítését, hogy ezáltal eloszlasson minden keserűséget, mely még az Aland-szigetek kérdése miatt Svédország és Finnország között fennállhat. Nyilatkozata végén kijelentette, hogy az uj kormánynak gondja lesz, hogy a földnélkülieket ellássa és a finn tiszivlselők nehéz helyzetén könnyítsen. Kallio miniszterelnököt óvatos nyilatkozatai ellenére sem fogadta nagyon lelkesen a finn sajtó és a közvélemény. A finn birtokosok és gyárosok attól félnek, hogy a Lex Kallio alkalmazása teljesen a finn kisgazdák kezébe juttatja az ország kormányzatát. A svédek pedig a Kallio-kormányban az elfinnesités öntudatos és féle mes megkezdését látják és igy ellenzéki álláspontot foglaltak el az uj kormánnyal szemben. A szociáldemokraták hallgatnak, mert állitólag semlegességük fejében kedvező igéretet kaptak volna Kalliotól, hogy néhány még börtönben ülő agitátor amnesztiát fog kapni. A kommunisták bizalmatlanok és mindjárt a kormány bemutatkozásakor kifejezést adtak bizalmatlanságuknak, de Kallio ekkor fényes parlamenti győzelmet aratott, mert 124 szavazattal 38 ellenében napirendre tértek a kormánynyilatkozat fölött. Mindenesetre a finn belpolitikai étet egészséges kifejlettségéről tesz tanubizonyságot, hogy a polgári pártok — bármilyen ellentét is válassza el őket, — azonnal egyöntetűen lépnek föl, ha a bolsevista iámadást kell visszautasitani. A Kallio-kormány inkább kísérlet, mely alapul szolgálhat egy polgári koalíció megteremléséhez. Sajnálatos körülmény, hogy az uj kormány megalakulásával az ellentét a finnek és a svédek között észrevehetőleg kiéleződött. (A finnországi svédeket nem szabad olyan értelemben vett nemzetiségnek venni, mint pl. a dánokat az egykori német birodalomban. Erről a kérdésről különben külön fogok szólani legközelebb. A svédek a tiszta finn nyelvü Kallioban alkotmányos jogaik megsértését látják, mert a kormányelnök nem bírva a svéd nyelvet, nyilatkozatait csak finn nyelven mondja el, eltérőleg az eddigi kétnyelvü rendszer helyeit. A Kallio-kormány különben majd csak akkor fogja kiállani a tüzpróbát, ha sulyosabb problémák, mint pl. a választójog revideálása kerülnek a parlament elé. Folytatjuk A genfi nemzetközi munkaügyi hivatal heti szemléje, az Informations Sociales ismerteti az oláh földreform statisztikai adata t, melyeket a bukaresti Archiva Pentru Stiinta Si Reforma Sociala-ból vett ál. Az oláh agrárreform története — mondja a cikk — két részre oszlik: az első periódus 1907-ig a második azóta tart. Az első időszakot az 1864., 1881. és 1889-ben hozott törvények jellemzik, amelyek 569. 861 földmivest 2, 486. 865 hektárnyi területhez juttattak (Ha a többszöri véres parasztlázadásokra gondolunk, alighanem hiba van e számok körül!) Az 1907-es statisztikai adatok szerint az oláh királyságban a művelhető terület 7, 826. 796 hektárra tehető s ennek 40. 26 százalók a tiz hektáron alóli kisbirtok. A középbirtok (10—100 hektár) 826. 800 hektárt tesz ki s ez 28. 723 birtokos közt oszlott meg. A száz hektáron fölüli nagy birtok 3, 810. 351 hektár 3586 tulajdonos kezében volt. Bennünket közelebbről érdekel az u n. második periódus, amelyben a helyzet — mint a cikk állítja — érezhetően javult A földbirtokok fölosztását az országgyülés 1917-ben rendelte el. A kisajátítás hasonló szabályok szerint ment végbe Besszarábiában, Erdélyben, a Bánságban és Körösvidéken, ahol az állami uradalmakat, a bankok, és egyházak birtokait osztották föl. Ezeken a helyeken az agrár kérdés igen égető volt, mivel a nagy birtokok 97 százaléka nem-oláhok kezében volt. E néhány sorban van elrejtve az erdélyi magyar egyházak és földbirtokosok kifosztása. Bukovinában a kisajátitás alkalmával a birtok-maximumot 250 hektárban állapították meg. Arról nem szól a cikkiró, hogy a regátban mennyi a maximum. A kisajátítások következtében a régi királyságban 2. 671, 040 hektár ment át kisbirtokosok kezébe. (Alighanem bele van számítva az előbbi adat. is!) A kisajátító bizottság szerint még 1, 553. 796 hektár áll a földreform fokozatos megvalósításának céljaira rendelkezésre, a nagybirtokok jelenleg 331, 000 hektárnyi területet' foglalnak le. A földreform végrehajtása — a jelentés szerint — eddig minden zavaró körülmény nélkül ment végbe. Besszarábiában a földreform előtt 2. 538, 913 hektár volt a kisbirtok és 1. 741, 383 hektár a nagybirtok, amelyből 1. 200, 000 hektárt szántak kisajátitásra. A jelenlegi helyzet a következő: kisbirtok: 3. 783, 913 ha, nagybirtok: 248 588 ha, Bukovináiban az agrár-reform előtt a birtokok megoszlása a